Jimin szemszög

- Nagyon vigyázzatok magatokra, rendben? – kérdezte Gayun és közben jó szorosan magához ölelt. – Majd hívj fel, amint leszállt a gépetek, oké? – folytatta.

- Itt hajnali kettő lesz, amikor mi odaérünk – jegyeztem meg, mire Gayun már egyáltalán nem volt olyan lelkes.

- Oké, akkor elég lesz egy üzenet is – helyesbített Gayun, mire én elnevettem magamat.

- Rendben, azt majd mindenképp küldök – mondtam mosolyogva.

- El ne felejts ajándékot hozni! – kiabált ki Chanyeol a szobájából.

- Nyugi, nem fogok! – kiabáltam vissza, ugyanis semmi kedvem nem volt még elsétálni a szobájáig.

- Na, akkor mehetünk? – kérdezte Jungkook, mire én csak bólintottam egyet, és még egy gyors puszi után már indultunk is le. Jungkook volt olyan kedves, és hozta a bőröndömet, bár ha nagyon kellett volna, akkor nekem is ment volna. De azért jobb ez így, hogy ő hozza, és nem nekem kell vele szenvednem.

Miután kiértünk a lépcsőházból, Jungkook berakta a bőröndömet a csomagtartóba, majd beültünk az autóba és végre elindulhattunk a repülőtérre. Jelenleg május közepe van, pontosabban május tizenhetedike vasárnap, és most indulunk Jungkookkal Thaiföldre. Már nagyon vártuk ezt az utazást, és most végre eljött... Egy teljese hét Thaiföldön a tengerparton Jungkook társaságában. Igazán jól hangzik.

- Izgulsz? – nézett rám mosolyogva Jungkook, mikor megálltunk egy piros lámpánál.

- Egy kicsit. Inkább várom már, hogy ott legyünk és ne kelljen semmit sem csinálni, csak pihenni – magyaráztam.

- Már csak pár óra, és ott is leszünk – mondta Jungkook.

- Ja, még várhatunk három órát a reptéren, és reméljük, hogy nem késik a gép. Aztán meg repülhetünk még hat és fél órát és éjjel egykor még buszozhatunk meg kompozhatunk át a szigetre... Fantasztikus lesz – sóhajtottam nagyot, ugyanis körülbelül hajnali három lesz, mire odaérünk a szállásunkra.

- Oké, igen, ez mondjuk eléggé szívás, hogy ilyen későn megy csak gép Phuketre, de jobb, mintha átszállásos járattal mennénk és várhatnánk még Malajziában tíz órát a másik gépre – nézte a jó oldalát Jungkook.

- Mondjuk ez igaz. Majd alszunk a gépen és akkor nem lesz olyan vészes az utazgatás – gondoltam át. Mondjuk Jungkookkal még ez is biztos jó lesz. Vele minden jó.

Délután öt óra felé érkeztünk meg a repülőtérre, mert a gépünk tíz perccel nyolc óra előtt száll fel elvileg, aztán ki tudja mi lesz belőle. Valamennyit biztos fog késni, de azért reménykedem benne, hogy nem három órát fog, mert így is későn érünk majd Thaiföldre.

Miután elintéztünk mindent, amit kellett, Jungkookkal elmentünk enni valamit, meg vettünk ezt-azt egy kisboltban, ami a reptéren volt. Többek között egy nyakpárnát, mert Jungkook volt olyan ügyes és otthon hagyta a sajátját. Nem is ő lenne, de tényleg.

Nagyjából másfél óránk maradt a gép indulásáig, ezért Jungkookkal leültünk a váróban, és a laptopján nekikezdtünk egy filmnek, hogy elüssük a maradék időt. Tudtam volna már most aludni, de inkább tartogatom magamat a repülésre, mert nem szeretnék hat órán keresztül fent lenni, és aztán megpusztulni az utazások miatt, amíg odaérünk a szállásra. A gépünk a Phuket szigeten fog leszállni helyi idő szerint éjjel fél egykor, és onnét még el kell buszoznunk a sziget déli felére, hogy komppal átmehessünk a Phiphi-szigetekre, mert ott fogjuk tölteni ezt az egy hetet. Már nagyon várom, hogy végre ott legyünk és csakis kizárólag Jungkookkal tudjak foglalkozni. Nem fog érdekelni, hogy beteg vagyok, nem fog érdekelni, hogy mennyi szar vár majd otthon, ha haza megyünk, és az sem érdekel, hogy ezek után még kevesebb időm lesz Jungkookkal. Maximálisan ki fogom élvezni ezt az egy hetet, és akkor minden rendben lesz.

A gépünk késett ugyan, de nagyon keveset, szóval fél kilenckor már fel is szálltunk. Jungkook elővette a laptopját és dalokon kezdett dolgozni, én pedig egy ideig figyeltem, hogy mit csinált, de nagyjából fél óra múlva Jungkook vállára dőlve bealudtam. Amikor Jungkook felkeltett, már a leszálláshoz készülődtünk, szóval frankón átaludtam az egész utat. Szerencsére Jungkooknak is sikerült pár órát aludnia, szóval mindketten relatív kipihenten szálltunk le a gépről hajnali egykor. Amint megszereztük a csomagjainkat, már futottunk is ki a reptér elé, mert elvileg pár percen belül indult az a busz, ami nekünk kellett. A busz indulása előtt három perccel értünk oda, de negyed órával ez után sem jött a busz, szóval kezdtük azt hinni, hogy lekéstük. Mikor már feladtunk mindent, és elfogadtuk, hogy három óra múlva jön a következő busz, akkor egy helyi lakos odajött hozzánk, és elmondta, hogy itt harminc-ötven perceket is szoktak késni a buszok, szóval ne aggódjunk, majd jönni fog a busz, csak késik. Ennek örömére Jungkook elment szendvicset venni nekünk, mert eléggé éhesek voltunk, én pedig addig ott maradtam a buszmegállóban a csomagjainkkal.

A buszunk kettő órakor érkezett meg egy óra öt perc helyett, így sikeresen lekéstük a kettő órási kompot, és csak imádkoztunk, hogy a három órásit elérjük. Ezt nagy nehezen elmagyaráztuk a buszsofőrnek is, hogy sietnünk kell, ő meg nem is szarozott, ment, mint az állat. Kicsit halálfélelmünk volt Jungkookkal, de szerencsére háromnegyed háromkor sikeresen és élve odaértünk a kikötőbe. Nyugisan megvettük a kompra a jegyeinket, és megvártuk, amíg megérkezett a komp.

A komppal nagyjából egy órát utaztunk, és azt rendesen át is aludtuk Jungkookkal. Már nagyon régóta úton voltunk, ezért kész megváltás volt, mikor a lábunk Phiphi-szigeteki talajt ért. Szívem szerint meg is csókoltam volna a földet, de inkább kihagynék pár hét kórházat.

- Oké, és akkor innét most merre kell mennünk? – kérdezte Jungkook, ahogy körbepillantott a kikötőben. Teljesen sötét volt még, csak egy-két helyről hallatszódott ki hangos zene, és ennyi volt.

- Nem tudom, mi lenne, ha hívnánk taxit? – vetettem fel az ötletet.

- Azt hallottam, hogy itt kész rablás a taxizás, de más választásunk nincs, mert nem szeretnék sötétben gyalogolni és eltévedni – magyarázta Jungkook, én pedig teljesen egyet értettem vele.

Jungkook egy telefonos app segítségével hívott egy taxit, ami szerencsére tíz percen belül megérkezett, és negyed óra alatt elvitt minket a hotelhez, ahol szállást foglaltunk. Valóban egy vagyonba került ez a negyed órás út, de amikor megláttam a szállodánk nevét nagy betűkkel kiírva; én majdnem elsírtam magamat. Eléggé fáradt voltam fizikailag, ezért kész megváltás volt, mikor Jungkookkal kézen fogva sétáltunk be a recepcióra. A hölgy nagyon kedves volt, nem zavarta, hogy ilyen későn – vagy ez inkább már korán – jöttünk, mert számítottak rá a járatok miatt. Elkísért minket a kis házunkig, ugyanis itt mindenki egy kis házat kap, amiben van hálószoba meg fürdő és nagyjából ennyi. Odaadta a kulcsokat, és kellemes időtöltést kívánt, majd kettesben hagyott minket Jungkookkal.

- El sem hiszem, hogy végre itt vagyunk – sóhajtott nagyot Jungkook, miközben kinyitotta az ajtót és beráncigálta magával a két bőröndöt.

- Én sem – mondtam ugyanolyan fáradtan, ahogy Jungkook. De amint felkapcsoltuk a lámpákat a házban, egy pillanatra elment minden fáradtságunk. Számítottunk rá, hogy szép lesz, de hogy ennyire, na, arra nem. A ház egyik fele a dzsungelre nézett, a másik fele pedig a tengerre, amiből bár nem sokat láttunk egyenlőre, de a búgását már hallottuk.

- Azt hiszem, hogy ez megért minden egyes fillért – mondta Jungkook még mindig teljesen döbbenten.

- Pontosan – néztem körbe az egész házban. A szobánkban egy hatalmas franciaágy volt, amiről bár először egy minimum tíz órás alvás jutott eszembe, azért bevallom, a Jungkooknak szánt meglepetésem is átfutott az agyamon. Igen, ez egy minden szempontból tökéletes hely.

- Annyira örülök neki, hogy itt lehetek, ráadásul veled! – lépett közelebb hozzám Jungkook és átölelte a derekamat, én pedig már megszokásból az ő nyakát. Imádom, hogy magasabb, mint én.

- Én is nagyon örülök neki! – mosolyogtam fel rá, majd fejét kicsit lejjebb húzva jeleztem neki, hogy igazán nagyon szívesen megcsókolnám. Jungkook szerencsére vette az adást, és persze egyből az ajkaimra hajolt, és mohón csókolta őket.

- Mik a terveink mára? – kérdezte Jungkook, miután elváltunk egymástól és már csak egymás szemeibe bambultunk.

- Szerintem feküdjünk le aludni minél hamarabb, és délig fel se keljünk. Ma ráérünk még, délután körül nézhetünk a környéken, aztán a következő napokon meg jobban beleássuk magunkat a sziget további szépségeibe – javasoltam, és a végén ásítottam egy irdatlan nagyot.

- Támogatom ezt az ötletet – mosolyodott el Jungkook, majd egy gyengéd puszit adott az ajkaimra. – Akkor nyomás fürdeni, és aludjunk is! – mondta Jungkook és mikor elhaladtam mellette ismét nem bírta megállni, hogy rácsapjon a fenekemre. Ez a szokásává vált, de egyébként nem zavar, amíg nem nyilvános helyen csinálja...

Miután Jungkook és én is lezuhanyoztunk gyorsan, be is feküdtünk az ágyba, és egymáshoz bújva aludtunk el. Egyszerűen annyira boldog voltam, hogy fél órán keresztül csak Jungkook alvó lényét tudtam bámulni és azon gondolkodni, hogy mennyire rohadtul szerencsés vagyok, hogy ő az életem része. 

2021.07.06.