Jungkook szemszög

- Finom? – kérdeztem Jimintől, mikor már megelégeltem, hogy egy szót sem szól. De persze megint nem nyitotta ki azt a csinos száját, hanem csak bólintott egyet, és tovább szürcsölgette a levesét. Én csak sóhajtottam egy nagyot, és tudomásul véve, hogy még mindig szomorú; én is folytattam az evést.

Ma szabad napot kaptam, ezért el tudtam menni délután Jiminnel a kezelésére. Tök jó kedvvel indultunk neki az egésznek, mert bár kezelésre mentünk, de örültünk annak, hogy együtt lehetünk, ugyanis az utóbbi időben csak hétvégente tudtunk találkozni, ami nagyon kevés. A vállalatnál nagyon szigorúak velünk, mert például minden nap, amikor beérünk, elveszik a telefonjainkat, és csak akkor adják vissza, amikor megyünk haza. Szóval délután egyáltalán nem tudok Jiminnel kommunikálni, még írásban sem, de azt amúgy sem nagyon. Rendszeresen megnézik az üzeneteinket, hogy kivel miket beszélünk, és nem lenne jó, ha kiderülne, hogy Jiminnel együtt vagyunk, szóval, ha beszélni akarok vele, akkor mindig felhívom. Csak nagyon átlagos dolgokról szoktunk beszélni üzenetben. Sőt, örülök neki, hogy egyáltalán nem törölték ki a számát a telefonomból, ugyanis első nap mindenki telefonját elvették, és minden olyan számot kitöröltek a kontaktokból, ami egy lányhoz tartozott. Így az összes lány osztálytársam száma eltűnt, a régi ismerősök és exek számai is repültek, valamint még az unokatestvérem száma is ki lett kukázva. Meg sem próbáltam kimagyarázni, hogy ő az unokatestvérem, mert úgysem engedték volna, hogy megmaradjon a száma. Csak nekem sikerült kijátszanom a rendszert, mert arra nem gondoltak, hogy biszex vagyok és barátom van, így Jimin száma megmaradhatott. Mondjuk, ha kitörölték volna, akkor is visszaírtam volna a telefonomba, csak mondjuk nagyi vagy apa névvel ellátva, és kész is.

De visszatérve a lényegre; Jimin azért szomorú, mert ma kiderült, hogy nem tudjuk megcsinálni az egyik pontot a bakancslistáján. Mégpedig nem tud tetoválást csináltatni, pedig már nagyon rákészült. Már voltunk egy barátomnál is, aki tetováló művész, és ketten sunyiban meg is tervezték Jimin tetkóját, de ma mondta az orvos, hogy eszébe ne jusson Jiminnek tetoválást csináltatni, mert az életével is játszhat. A tetoválás lényegében egy nyílt seb, ami egy egészséges testen is könnyen elfertőződhet, Jimin szervezete pedig valószínűleg nem tudná feldolgozni ezt a dolgot, és biztos elfertőződne, vagy minimum egy másmilyen fertőzést kapna. Szóval Jimin most teljesen maga alatt van, amit teljes mértékben meg is értek. Rengeteg mindenről le kellett már így is mondania, és most még erről is. Nagyon sajnálom szegényt.

- Van valami, amitől jobb kedved lenne? – törtem meg újra a köztünk kialakult csendet.

- Meg szeretnék halni – motyogta Jimin, mire én egyből megálltam az evésben.

- Ezt most fejezd be, oké? – kérdeztem tőle idegesen. – Nem fogsz meghalni, és ne is akarj! Lehetnél egy kicsit empatikusabb, és gondolhatnál arra is, hogy nekem ezt milyen szar hallgatni, és nekem mennyire fájna, ha te meghalnál – mondtam idegesen, ugyanis mindig megfájdult a szívem, amikor Jimin ilyeneket mondott. Tudom, hogy nehéz neki és fáj, de nem szabad feladnia, és ezt már vagy milliószor megbeszéltük, mégis mindig felhozza ezt a témát. Mostanában egyre többször vannak ilyen mély pontjai és ez nagyon aggaszt. Nem tudom, hogy ez azért van, mert nem tudok vele olyan sokat lenni, mint eddig, vagy ez a betegséggel jár, de nagyon aggódom miatta.

- Sajnálom! Csak olyan szar, hogy semmit sem tudok csinálni, csak mert beteg vagyok. Nem járhatok suliba, nem táncolhatok, nem lehet tetoválásom és még normális szexuális életet sem tudok a barátommal élni, ami nem csak nekem szar, hanem neked is. Nem is tudom, miért vagy még velem – sorolta Jimin, miközben a levesét turkálta.

- Már megbeszéltük, hogy engem nem zavar, hogy nem tudunk lefeküdni. Majd ha jobban leszel, akkor bepótoljuk az összes elszalasztott alkalmat, ezt megígérem. És azért vagyok veled, mert szeretlek! – mondtam Jiminnek mire neki egy kisebb mosoly jelent meg az arcán.

- Én is szeretlek! – mondta halkan Jimin, de már mosolygott.

- Na, ez a beszéd! – csaptam az asztalra, mire Jimin egy kicsit összerezzent, de egyből látszott rajta, hogy jobb kedve van. – Most pedig lapátold be a levesedet, aztán menjünk, és vegyünk valami szar rágót, amiben van pillangós tetkó – folytattam a lelkesítő beszédet, aminek hatására Jimin elnevette magát.

Miután befejeztük az evést Jimin kedvenc éttermében, elindultunk a tetoválószalon felé, ahol az ismerősöm dolgozik, ugyanis kellene vele beszélni, hogy ugrott az ötlet. Remélem nem fog haragudni, mert azért mégis csak időbe telt, mire Jiminnel megtervezték a mintát, és így tulajdonképpen potyára dolgozott szegény.

- Ennyire fáj a lábad? – kérdeztem Jimintől, mikor is a városban sétáltunk kézen fogva. Rendesen sántított szegény, de fogalmam sincs miért. Persze említette, hogy fáj neki, de arra van gyógyszere, így nem értem, hogy az miért nem hat.

- Eléggé... - húzta el a száját. – Sőt, a könyököm is. Ébredés után ki se tudom nyújtani a karjaimat meg a lábaimat egy ideig, mert éjjel beállnak, és nagyon fáj, ha mozgatom – mesélte.

- Legközelebb mond majd az orvosodnak – javasoltam.

- Már mondtam neki, de azt mondta, hogy majd elmúlik – sóhajtott nagyot Jimin, és egyre jobban sajnáltam őt. Szinte menni alig bír, úgy fáj neki, és az orvos annyit mond csak, hogy majd elmúlik...

Nagyjából fél óra alatt odaértünk a tetoválószalonba, és szerencsére Jaewon, a barátom is bent volt éppen.

-Sziasztok! Mizu? – üdvözölt minket boldogan Jaewon, amint beléptünk a szalonba.

- Jimin tetoválásáról lenne szó – kezdtem bele.

- És pedig? – kérdezte Jaewon.

- Sajnálom, hogy raboltam az idődet és potyára dolgoztál miattam, de nem csináltathatom meg. Az orvosom szerint veszélyes lenne – mondta Jimin szomorúan.

- Ó... hát ezt sajnálattal hallom. De mi van az ilyen lekopós tetoválásokkal? Tudod, mint amiket gyerekkorodban a rágókhoz kaptál? – kérdezte Jaewon, és a nézéséből sejtettem, hogy van valami ötlete.

- Hát, mivel az nem okoz sebet a testemen, ami elfertőződhet, ezért gondolom, hogy azzal nincs baj – gondolkodott el Jimin.

- Akkor mi lenne, ha megcsinálnák a tetoválásodat, de csak ideiglenesre? – dobta fel az ötletet Jaewon.

- Olyat lehet? – csillantak fel Jimin szemei.

- Igen. Olyan, mint azok a szar rágós tetkók, csak több hétig is fent maradnak. Ugyanúgy kell felrakni; csak átáztatod a papírt egy kis vízzel, és pár óra múlva már látszik is a tetoválás, és majdnem egy hónapig fent marad – magyarázta Jaewon, és ez az eljárás még nekem is új volt.

- Oké, legyen! – egyezett bele egyből Jimin boldogan, és nekem is egyből jobb kedvem lett, hogy azért mégis meg tudjuk csinálni a tetkóját.

- Ha gondolod, akkor megkeresem most a mintádat, és meg is tudom csinálni neked – ajánlotta fel Jaewon.

- Az jó lenne – mosolygott Jimin izgatottan, mire Jaewon csak bólintott egyet, és el is ment megkeresni a mintát. – El sem hiszem, hogy mégis meg tudjuk csinálni! – fordult felém boldogan Jimin, majd jó szorosan átölelt.

- Látod, mondtam én, hogy ne akarj meghalni – mondtam, miközben nyomtam egy puszit a maci füles sapkába bújtatott feje búbjára.

- Sajnálom, hogy már megint arra gondoltam! Megpróbálok többet nem ezen gondolkozni – motyogta Jimin a mellkasomban.

- Semmi baj! – mosolyodtam el, és közben a hátát simogattam.

Jaewon nagyjából fél óra alatt megcsinálta a tetkókat, szóval egyáltalán nem kellett sokat várnunk.

- Most már azért megnézhetem, hogy mit akarsz magadra tetováltatni? – kérdeztem, miközben Jimin hasra vágta magát a tetoválóágyon, mert az menet közben kiderült, hogy a bokájára, pontosabban az Achilles-ínére akarja a tetkót.

- Oké, most már megnézheted – egyezett bele Jimin, és Jaewon odaadta nekem a papírt, amin a tetoválás volt. Ahogy ránéztem a lapra, kellett egy kis idő, mire felfogtam, hogy mit is látok. A lapon egy Jk és egy dátum szerepelt római számokkal, még pedig az, hogy I. XXIX. Elsőre fogalmam sem volt, hogy mik ezek, majd aztán végre leesett, hogy a Jk az a nevem rövidítése, és a dátum pedig január huszonkilencedike, amikor is összejöttünk Jiminnel.

- Te komolyan képes lettél volna magadra tetováltatni igaziból is ezeket? – kérdeztem meghatottan Jimintől, ugyanis egyáltalán nem erre számítottam.

- Igen. Nem hiszem, hogy valaha is lesz másik párom, ezért egyáltalán nem lett volna baj, ha ezek rendesen is rajtam lettek volna – mosolyodott el Jimin, én pedig egy hangyányira voltam attól, hogy elbőgjem magamat.

- Jaewon! Nekem is fel tudod ezt rakni, és tudsz csinálni egy Jm-et is? – kérdeztem a fiú felé fordulva, mire ő csak bólintott egyet, és ismét eltűnt.

- Nem azért csinálom ezt, hogy te is megcsináld. Neked nem kell ezt, ha nem akarod – kezdett bele Jimin.

- Jimin, szerelek, úgyhogy én is megcsináltatom, és büszke leszek rá. Úgyis lekopik egy idő után, szóval ne aggódj, nem lesz ebből bajom! – mondtam neki, és közben leültem mellé az ágyra.

- Rendben – mosolyodott el ismét Jimin, én pedig ezt az alkalmat választottam arra, hogy Jimin ajkaira hajoljak, és egy édes csókot adjak neki.

Jaewon nem sokára visszajött, és fel is rakta mindkettőnknek a tetoválásokat. A dátum az Achilles-ínunkon volt fentről lefelé írva függőlegesen, a Jm és a Jk pedig az Achilles-ínunk mellett, a külső oldalon. Nem hittem volna, hogy Jimin ilyen tetoválást szeretne, azt meg pláne nem gondoltam volna, hogy ezt igaziból is képes lett volna magára tetováltatni. Mindenesetre, nagyon jól esett a lelkemnek, hogy Jimin ennyire szeret engem, és ennyire bízik a kapcsolatunkban. Őszintén szólva, én is képes lennék Jiminnel leélni az életem hátralévő részét, és remélem, hogy ez így is lesz. 

2021.06.06.