Jimin szemszög

Jungkookkal lassan másfél hete nem találkoztam. Én azóta itt vagyok a kórházban, ő pedig rengeteget dolgozik és gyakorol. Suli után mindig egyből a vállalathoz kell menniük próbálni meg gyakorolni, és van, hogy éjfélkor végeznek. Számítottam rá, hogy ez lesz, de azért kicsit rossz érzés, hogy sosincs itt. Persze tudom, hogy ez az álma és támogatom is meg minden, örülök neki, hogy elérte a célját, csak azért mégis hiányzik. Pláne, hogy nem rég jöttem rá, hogy nekem ő a valakim, erre most tulajdonképpen mindig csak annyit beszélünk, hogy megírja, hogy nem tud bejönni, és ennyi. Van, hogy ennyit sem ír, csak egyszerűen nem jön. Kicsit magányos vagyok itt, mert általában folyton egyedül vagyok. Chanyeol és Inho sosem jönnek be, Gayun talán kétnaponta beles, de ez annyira nem is zavar, mert legalább végre nem velem foglalkoznak. Egyedül csak Jungkookra lenne szükségem, de nyilván nem lehetek akkor köcsög, hogy ezért hisztizek neki. Végre azt csinálja, amit szeretne, szóval nem baszhatom ezt el.

Egyetlen hátránya a magányosságomnak az az, hogy mióta itt vagyok, tökre negatív lettem. Éjjel alig bírok aludni pár órát, folyton szomorú vagyok és már megint elkezdtem azon gondolkodni, hogy abbahagyom ezt az egészet. Aztán mindig eszembe jut, hogy ezt Jungkook miatt csinálom, hogy boldoggá tudjam tenni, szóval nem szabad gyengének lennem. Ennek ellenére a negatív gondolatok folyton ott vannak a fejemben és valahogy minden este ott kötök ki, hogy álomba bőgöm magamat. Nem tudom hogyan jutottam el idáig, hogy kész érzelmi roncs vagyok, de jó lenne ebből minél hamarabb kimászni.

- Szia Jimin! – jött be a szobámba estefelé az orvosom mosolyogva.

- Jó estét! – köszöntem neki vissza, és én is magamra erőltettem egy kisebb mosolyt.

- Hogy érzed magadat? – kérdezte, miközben ellenőrizte a kis tasakot, amiből a „vacsorám" folyt. Mivel kiürült, ezért lecsatolta, én pedig egy kicsit fellélegeztem, mert már nagyon kellett pisilnem, de nyilván nem tudtam így elmenni. Mondjuk rohadtul idegesítő, hogy a nap huszonnégy órájában itt lóg ez a madzag az orromból, de ha eltűröm a fülem mögé, akkor egy kicsit jobb, mivel nagyjából csak a mellkasomig ér le, ha nincs rácsatolva semmi.

- Egész jól vagyok. Csak eléggé fájnak a térdeim meg a könyökeim – mondtam.

- Továbbra is szedd a porcerősítőket, és akkor reméljük, hogy jobb lesz. Biztos sokat sétáltatok Japánban, és az nem tetszett az térdeidnek – mosolygott rám a doktornő, miközben kihúzta az ágyam alól a mérleget, és várta, hogy ráálljak. – Negyvennyolc és fél... Egész jó! – mondta továbbra is boldogan. Másfél hét alatt másfél kiló szerintem annyira nem jó, de több mint a semmi.

- Mennyi ideig tart, mire felhízok, mondjuk ötvenöt kilóra? – kérdeztem, miközben visszaültem az ágyamba.

- Ezt nem tudom pontosan megmondani, de ahhoz rendesen enned is kellene, nem csak ilyen készítményeket kapnod – mondta a doktornő.

- Szóval nem is tudok olyan sokat hízni ezzel a cuccal? – néztem rá kicsit csalódottan.

- Nézd Jimin, itt maradsz, amíg elérjük az ötven kilót, és utána adok neked valami gyógyszert, ami meghozza az étvágyadat, és menni fog ez magától is. Ezzel a készítménnyel csak beindítjuk a dolgokat – magyarázta a hölgy, mire én csak bólintottam egyet.

- És... Lehet még egy kérdésem? – kérdeztem, mire ő csak mosolyogva bólintott egyet. – Olyat lehet, hogy kivesszük a katétert, és helyette könyékhajlatba kapom majd a kezeléseket? – kérdeztem, mire a doktornő arca értetlenbe ment át.

- Miért? – ült le az ágyam melletti székre.

- Mert zavar – vágtam rá.

- Jimin... Október óta ezen keresztül kapod a kezeléseket, és eddig semmi bajod nem volt vele. Tényleg téged zavar, vagy esetleg mást? – nézett rám gyanakodva a nő.

- Igazából... Mást – sóhajtottam nagyot.

- A barátnődet? – mosolyodott el ismét a doktornő.

- A barátomat, pontosabban – mondtam, és egy kicsit kellemetlenül éreztem magamat, hogy az orvosommal beszélek erről.

- Ó, az a srác az, aki folyton bejár hozzád, behozott egyszer a kórházba, meg aki belógott az intenzívre? – csillantak fel a szemei.

- Igen, ő az – mosolyodtam el.

- De hát ő nagyon rendes fiú. Nem hinném, hogy zavarná – tűnődött el Dr. Seo.

- Mindig azt mondja, hogy nem zavarja, de szerintem igen. De ha őt tényleg nem is zavarja, attól még engem igen – magyaráztam.

- Mármint a szexuális életben zavar titeket? – kérdezett rá a doktornő, mire én még jobban zavarba jöttem.

- Nem kell erről beszélnünk, ha nem szeretne és ettől kellemetlenül érzi magát – kezdtem el egyből szabadkozni, ugyanis lehet, hogy ő is kényelmetlenül érzi magát a témától, csak jó fej akar lenni és nem mondja.

- Az orvosodként ez is a dolgom, szóval nyugodtan mondd csak el, hogy mi a problémád, mert más úgy sem tud segíteni, nekem pedig ez a feladatom, hogy neked segítsek – mondta kedvesen a doktornő, mire kicsit megnyugodtam.

- Engem csak az zavar, hogy ott van. De nem mintha bármit is tudnánk csinálni, mert Jungkook leggyengédebb érintése is fájdalmat okoz, és kellemetlen – sóhajtottam nagyot.

- Szóval ezért akartál befeküdni a kórházba, hogy kicsit jobb állapotban legyen a tested? – kérdezte Dr. Seo, én pedig csak bólintottam egyet. – Nézd, ez jó ötlet volt egyébként, mert valamilyen szinten tudsz javítani a helyzeten, de addig, amíg a kezeléseket kapod, nem biztos, hogy tudtok bármilyen szexuális életet élni. Toxikus anyagokat kapsz, szinte már majdnem mérgező mennyiségben, és ezt a tested nagyon is érzi. Persze lehet, hogy ha meghízol egy kicsit és nem egy csontkollekció leszel, akkor nem lesz ennyire rossz a helyzet, de semmiképp se siessetek el semmit. Csak akkor csináljatok bármit is, ha te úgy érzed, hogy nem lesz baj és nem fog fájdalmat okozni. És ezt a barátodnak is meg kell értenie, de szerintem ezzel nem lesz probléma, mert, ahogy megismertem őt; egy nagyon rendes gyerek lehet. Elvégre folyton itt volt, ha tudott, adott neked vért, belógott miattad az intenzívre és még az egész japán utat is kifizette – magyarázta mosolyogva a doktornő, de én az utolsó mondatnál rendesen ledöbbentem.

- Tessék? Jungkook fizette az egész utat? A repjegyet, a szállást és minden egyebet? Mindent? – kérdeztem, és kezdtem egyre idegesebb lenni, ugyanis erről nekem senki sem szólt.

- Nem tudtad? – ijedt meg egy pillanatra a doktornő, én pedig csak megráztam a fejemet. – Ez esetben, sajnálom, hogy elmondtam... De nekem most mennem kell! És ne felejtsd el, hogy miket mondtam, oké? – mosolyodott el ismét a nő, majd felállt a székről, és távozott is a szobámból. Most komolyan? Jungkook képes volt kifizetni az egész kibaszott utat, és erről nekem senki sem szólt? Ezt nem hiszem el... Gayun miért fogadta ezt el? Most körülbelül életem végéig tartozni fogok Jungkooknak.

Egész este az ágyamban ülve fortyogtam magamban, miközben próbáltam tanulni. Én tényleg próbáltam a történelemre koncentrálni, de az a hülye folyton eszembe jutott, hogy kifizette az utat. Az nem kevés pénz volt, ő mégis úgy csinált, mintha semmi lenne neki, ami lehet, hogy igaz is, de attól még nem kellene ezt csinálnia.

- Szia! – kukucskált be az ajtómon az emlegetett szamár, majd be is jött a szobámba, de én továbbra is minden figyelmemet a laptopomnak és a füzetemnek szenteltem, mert nagyon haragudtam Jungkookra. – Jimin? – szólt ismét Jungkook, de én még mindig nem néztem rá. Leült mellém a székre, és próbált egy puszit adni az arcomra, de én arrébb hajoltam, így nem sikerült neki. – Most mi bajod van? – kérdezte felháborodva Jungkook, én pedig lecsuktam a laptopom tetejét, és végre rá néztem.

- Miért kellett kifizetned azt az utazást? – kérdeztem egyből, mire Jungkook látszólag rendesen meglepődött.

- Tessék? – kérdezett vissza úgy, mint aki nem értette, hogy mit kérdeztem.

- Kérlek, ne csinálj úgy, mint aki nem tudja, miről van szó! Miért kellett a japán utat neked kifizetned? – kérdeztem újra, mire Jungkook sóhajtott egy nagyot.

- Mert ki akartam fizetni. Gayunék nem tudták volna, és akkor nem tudtad volna megkapni ezt az újfajta kezelést. Nekem pedig nem volt ezt sok pénz és szeretném, ha meggyógyulnál, szóval természetesen kifizettem – mondta Kook.

- Nem kellett volna – morogtam.

- Jézusom Jimin, mi lenne, ha nem hisztiznél minden szarság miatt? – háborodott fel Jungkook.

- Nem is hisztizek minden miatt! – vágtam rá idegesen.

- De igen! Mióta összejöttünk, teljesen olyan vagy, mint egy nő! Esküszöm, ha tudom, hogy balhézni fogsz, akkor inkább be sem jövök... - motyogta a végén, és ez nekem rettentő rosszul esett. Szerintem teljesen jogosan akadtam ki, de egyébként meg ő kezdte a balhét.

- Ha ennyire nem akarsz itt lenni, akkor tudod, hogy hol az ajtó – mondtam neki halkan, majd elfeküdtem az ágyamban, és hátat fordítottam neki. Hallottam, hogy Jungkook sóhajt egy nagyot, majd a következő pillanatban éreztem, hogy besüpped mögöttem az ágy, és Jungkook nagy karjai átkarolnak engem.

- Sajnálom! Igazad van, szólnom kellett volna, hogy kifizetem, és nem gondoltam komolyan, amit mondtam. Csak mostanában nagyon stresszes és fáradt vagyok. Többet nem fordul ez elő – motyogta Jungkook a nyakamba, aminek köszönhetően éreztem a meleg leheletét.

- Én is sajnálom, hogy folyton hisztizek. Nem volt szándékos – kértem én is bocsánatot, mert valóban mindketten elrontottuk.

- Azt is sajnálom, hogy ilyen keveset tudok veled lenni. Én nagyon is szeretnék bejönni hozzád, de azt hiszem, hogy éjfélkor már nem lenne jó ötlet – sóhajtott nagyot ismét Jungkook.

- Ne kérj ezért bocsánatot, nem haragszom – mondtam, mire éreztem, hogy Jungkook elmosolyodott.

- Örülnék neki, ha nem veszekednénk többet, vagy mindent el tudnánk intézni ilyen könnyen – mondta Jungkook, nekem pedig egyet kellett értenem vele.

- Ha nem hozod magaddal a „munkahelyi" stresszt én pedig nem kapom fel mindenen a szart, akkor azt hiszem, hogy nem lesz nagy probléma – magyaráztam, mire Jungkook, heves bólogatásba kezdett.

- Megegyeztünk! – vágta rá Jungkook boldogan, mire én is elmosolyodtam. Valóban figyelembe kell vennünk a másikat is, mert különben ez lesz a vége minden egyes találkozásnak. Pedig tök érdekes, hogy amíg nem voltunk együtt; sosem veszekedtünk. Erre tessék, még csak három hete vagyunk együtt, de már kétszer is összebalhéztunk. Azért ez kicsit érdekes, hogy ennyire megváltozunk egy kapcsolat miatt.

2021.06.06.