Jungkook szemszög

- Hé Kook! – hallottam meg hirtelen Taehyung hangját, aminek következtében megálltam, és hátrafordultam. Taehyung éppen akkor szaladt ki az iskola bejáratán, aztán nem sokkal utána Yugyeom alakja is feltűnt. – Hova mész? – kérdezte lihegve Taehyung, amint utolért engem.

- Jiminékhez – válaszoltam, és közben elindultam.

- Oh... Gondoltam elmehetnénk hármasban ebédelni valahová, de akkor úgy tűnik, hogy ez most nem fog össze jönni – mondta szomorúan a fiú.

- Jimin beteg, és megígértem neki, hogy átmegyek hozzá, szóval ezt most ki kell hagynom. De majd legközelebb elmehetünk – mosolyogtam rá.

- Oké. Egyébként... van valami közötted és Jimin között, vagy csak barátok vagytok? – kérdezte Taehyung.

- Hát, jelenleg nincs közöttünk semmi több, csak barátság. De rajta vagyok az ügyön, hogy több is legyen. Csak mióta barátok lettünk, Jimin semmilyen arra utaló jelet nem ad, hogy ő is szeretne többet, szóval kicsit bizonytalan vagyok – meséltem.

- De hát az osztálykiránduláson még úgy nézett rád, mint egy istenre – szólt közbe Yugyeom is.

- Tudom. De most nem tudom, hogy szándékosan visszafogja-e magát, vagy csak szimplán rájött, hogy még sem vagyok az esete – magyaráztam.

- Tuti, hogy visszafogja magát! – vágta rá egyszerre Taehyung és Yugyeom, aminek következtében mindannyian elnevettük magunkat. Egek, jól egymásra talált ez a két marha...

- Hát, remélem. Mindenesetre, nekem sietnem kell! Sziasztok! – köszöntem el tőlük, majd miután könnyes búcsút vett tőlem a két idióta, elindultam az autómhoz. Arra gondoltam, hogy beugrok abba az étterembe, ahol múltkor voltunk Jiminnel, és viszek neki levest, mert nagyon ízlett neki. Plusz szegény tényleg beteg, szóval biztos jól is esne neki egy kis forró leves. Valószínűleg a csillagnézés közben megfázott, mert fáj a torka, köhög, és még egy kis láza is van. Ma délelőtt volt a kórházban és kapott egy injekciót meg infúziót, szóval elvileg nincs nagy baja, mert egykor már haza is engedték.

Miután sikerült beszereznem a két adag levest, elindultam Jiminékhez. Elvileg egyedül van otthon, ezért is megyek át hozzá. Ha nem is olyan vészes a betegsége, akkor is ott szeretnék lenni vele, mert sosem lehet tudni. Nem szeretném, hogy betegen egyedül legyen otthon. Múltkor is, ha nem maradok ott vele, ki tudja, hogy mi történt volna. Persze reménykedem benne, hogy most nem kell vissza vinni a kórházba, mert szegény nem rég jött ki onnan.

Egész hamar odaértem a panelhez, ahová Jimin be is engedett engem, mikor csengettem. Lifttel felmentem a negyedikre, és mikor kiszálltam a liftből, Jimin már nyitott ajtónál várt engem pizsamában és papucsban.

- Mit ünneplünk? – kérdeztem, miután bementem a lakásba, és levettem a cipőmet.

- Miért? – nézett rám furán Jimin.

- A csokornyakkendős pingvines pizsamád van rajtad. Azt mondtad, hogy ez az ünneplős pizsamád – mondtam mosolyogva.

- Nos... Azt ünnepeljük, hogy legalább ez az egy pizsamám tiszta volt – mosolyodott el ő is.

- Egyébként, hoztam levest. Onnan, ahol múltkor ettünk – mondtam, és közben meglóbáltam a szatyrot a kezemben.

- Tényleg? – csillantak fel Jimin szemei. Annyira aranyos ebben a pingvines pizsamában és kék bojtos sapkában...

- Aha. És szerintem együk is meg addig, amíg meleg – javasoltam, mire Jimin csak bólintott egyet, és elindult a konyhába, én pedig követtem őt. A konyhában elővett két kanalat, aztán leültünk az asztalhoz, és nekiálltunk enni. Igaza volt... Ez a leves nagyon finom. Azt hiszem, ezentúl minden nap oda fogok járni enni...

Miután elpusztítottuk a levest, bementünk Jimin szobájába, és kerestünk egy filmet, amit megnézünk. Vagyis, igazából mesét néztünk, mert Jimin azt szeretett volna, nekem meg édes mindegy volt, hogy mit nézünk. Amíg vele vagyok, nekem minden mindegy, csak ő legyen boldog.

- Egyszer megnézhetlek majd sapka nélkül? – kérdeztem hirtelen, mikor már az ágyban feküdtünk, és a mesét próbáltuk elindítani.

- Persze, majd ha visszanőtt a hajam – válaszolta Jimin.

- De ne már... Csak egyszer! – könyörögtem neki.

- Jungkook, nem fogom megmutatni a golyó fejemet... - forgatta meg a két szép szemét.

- Lefogadom, hogy golyó fejjel is ugyan ilyen helyes vagy! – mondtam neki a szemébe nézve, mire Jimin több mint valószínű, hogy zavarba jött, mert hirtelen elkapta rólam a tekintetét. Azt hiszem, hogy Taehyungnak és Yugyeomnak igaza volt...

- Ne mondj ilyeneket! – pufogott Jimin, miközben a laptopon babrált valamit.

- Ne mondjam el az igazságot? – néztem rá ártatlan szemekkel, de ő továbbra sem nézett rám.

- Fejezd be, és inkább nézzük a mesét... - morogta a fiú, majd elindította a mesét és kényelmesen elfeküdt az ágyban, én pedig elmosolyodtam a zavartságán, majd én is kényelembe helyeztem magamat.

Jimin körülbelül a mese tizenötödik percében elaludt, szóval nem tartott sokáig a nagy mesenézés... Biztos kiütötte az injekció meg a többi szar amit kapott, szóval egyáltalán nem lepődtem meg, hogy elaludt. De nem is baj, hogy inkább alszik. Legalább előbb meggyógyul.

Kikapcsoltam a mesét, és a laptopot Jimin asztalára raktam, amikor is észrevettem egy igencsak érdekesnek tűnő füzetet az asztalon. Szépen ki volt díszítve, szóval miután leellenőriztem, hogy Jimin tuti alszik-e, elvettem a füzetet az asztalról, és belekukkantottam. Az elején pár jegyzet volt, hogy mikre kell figyelnie, milyen gyógyszereket mikor kell bevennie, és, hogy mikor kapott kemoterápiás kezeléseket. Nagyon precízen vezette a dolgokat, és teljesen meglepődtem, hogy Jimin ilyen rendezett. Azt hittem, hogy nem foglalkozik annyira ezzel az egésszel, de úgy tűnik, hogy mégis csak nagyon odafigyel mindenre. Aztán ahogy lapozgattam, szembe találtam magamat egy olyan oldallal, aminek a tetejére nagyon gyönyörűen fel volt írva, hogy Bakancslista. Tudtam, hogy nem szabadna ezt elolvasnom, mert Jimin nem szeretné, de amiről nem tud, az nem fáj, igaz?

Bakancslista

1.Csillagokat nézni

2. Menhelyi kutyákat sétáltatni

3. Lovagolni

4. Tetoválást csináltatni

5. Elmenni a tengerhez

6. Pandát simogatni

7. Elázni az esőben

8. Megnézni a napfelkeltét

9. Túrázni egy dzsungelben

10. Elutazni azokra a helyekre, ahová mindig is akartam

Ahogy ezeket a pontokat olvastam... Muszáj volt mosolyognom. Annyira aranyos volt az összes. Mind olyan... Jimines. És az összes megvalósítható, szóval azt hiszem, hogy nem lesz semmi probléma ezzel a bakancslistával.

Már éppen csuktam volna be a kis füzetet, de ekkor észrevettem egy apróval írt tizenegyedik pontot...

11. Újra csókolózni Jungkookkal

Rendben Jimin... Megígérem, hogy ezt a pontot is segítek teljesíteni. Ezer örömmel!

2021.04.25.