Jimin szemszög

Mivel összesen két napom volt mindent megtanulni, ezért csütörtökön reggel már egy kibérelt táncteremben voltam. Most jól jön, hogy magántanuló vagyok, mert így legalább egész nap ott tudtam lenni és gyakorolni, mert teljes mértékben szükségem volt erre a két napra. Igaz, nem érdekel, hogy mi lesz ennek az egésznek a végkimenetele, de azért beégni sem akarok. Ha már ott leszek, akkor kihozom magamból a legjobbat aztán lesz, ami lesz.

Szombaton reggel tíz körül keltem, mert nem akartam kapkodni a készülődéssel. Délután kettőre kell mennünk a vállalat által megadott helyszínre, így még van négy órám elkészülni. Nem siettem, nyugiban megreggeliztem, rendet raktam a szobámban, aztán elmentem zuhanyozni meg hajat mosni. Mondjuk, most jogosan jöhet a kérdés, hogy minek mosom meg azt a keveset, de a két nap intenzív táncolásnak köszönhetően rendesen beleizzadtam. Amikor Jungkook, Taehyung és Hobi nem voltak velem, akkor nem volt rajtam sapka, viszont délután, amikor megérkeztek, akkor felvettem, mert elég ramatyul nézek ki. És persze a sapkába még jobban beleizzadtam, így tényleg nagyon rám fért a hajmosás.

Ahogy a tükör előtt álltam, rá kellett, hogy jöjjek, hogy elég csak rám nézni, és egyből lejön mindenkinek, hogy valami nem stimmel velem. Mióta volt az az incidens, amikor három hétig kórházban voltam, egyszerűen annyira lefogytam, hogy az hihetetlen. És én hiába tömöm magam kajával, hízni nem tudok. Eltűnt az a kevés plusz is, ami rajtam volt, az állkapocs csontommal konkrétan vágni lehetne, plusz a bordáim is úgy kiállnak, hogy szar ránézni.

Nem is nézegettem magamat tovább, hanem inkább beálltam a zuhany alá, és elkezdtem hajat mosni. Egy kevés hajam hajmosás közben is megint kijött, de hajszárítás közben pedig még több. Ismét a tükör előtt álldogálva mérlegeltem a helyzetet, és eszembe jutott, hogy mi van, ha le kell vennem ma a sapkámat a meghallgatáson?

Szóval nagy nehezen eldöntöttem, hogy akkor mi legyen, és miután felöltöztem, elindultam Gayun keresésére a lakásban. A nappaliban találtam meg, és éppen teregetett.

- Gayun? – szóltam neki bizonytalanul. Inho is ott ült a nappaliban, és éppen egy újságot olvasott, így ő is rám vezette a tekintetét.

- Igen? – fordult hátra mosolyogva Gayun.

- Le tudnád nyírni a hajamat? – kérdeztem egy nagy sóhajtás után. Olyan nehéz volt ezt kimondani...

- Persze – bólintott Gayun meglepetten. – Mindjárt megyek, csak befejezem a teregetést – mondta, én pedig csak bólintottam egyet, és elsunnyogtam a szobámba, hogy kihasználjam az utolsó perceimet a hajammal. Igazából nem csináltam semmit, csak még beletúrtam párszor, amíg megtehetem, mert most egy jó darabig nem fogok tudni.

Pár perc múlva bejött Gayun, hogy előkészítette a terepet, úgyhogy nagy nehezen rávettem magamat és átvánszorogtam a fürdőbe. Gayun egy szemeteszsákot szétnyitott és lerakta a földre, arra pedig egy széket, ahová le is ültem. A tükörben mindent pontosan láttam, ezért amikor Gayun bekapcsolta a hajnyírót, én becsuktam a szememet. Nem akarom végig nézni a hajam haláltusáját, így inkább csukott szemmel tűrtem, hogy Gayun végezzen. Ahogy Gayun nyírta a hajamat, éreztem, hogy a hideg levegő megcsapja az újonnan üressé vált területet, és egy kicsit fáztam is.

- Kész vagyunk – hallottam meg Gayun hangját pár perc múlva, de én még mindig nem akartam kinyitni a szememet. – Jimin, nem olyan rossz. Igaz, még meg kell szokni, de egyáltalán nem vészes. Nagyon aranyos vagy! – mondta Gayun, miközben a fejemet simogatta. Nagyon fura érzés volt...

- Biztos nem vészes? – kérdeztem rá azért.

- Egyáltalán nem – mondta Gayun, én pedig erőt vettem magamon, és kinyitottam a szememet. Hát... Rosszabbra számítottam, de annyira nem gáz. Igaz most így eléggé golyó fejem van és fényesebb a fejem teteje, mint a jövőm, de... Tűrhető.

- Köszönöm! – mosolyogtam rá Gayunra, de azért közben a fejembe húztam a kapucnimat. Nem rossz, de azért nem fogom mutogatni.

- Igazán nincs mit! – mosolyodott el Gayun, majd adott egy puszit a homlokomra.

Miután nagy fájdalmak árán, de megszabadultunk a hajamtól, elvonultam a szobámba, hogy tovább készülődhessek. Vagyis, délig igazából csak fetrengtem az ágyamban, utána fél egy körül nekiálltunk ebédelni, szóval ott lyukadtam ki, hogy volt fél órám elkészülni. Ennyit a „nem kapkodok a készülődéssel" dologról...

Fél kettőre sikeresen összekaptam magamat, és Inhoval elindultunk a megadott helyszínre. Jungkookkal azt beszéltük meg, hogy ott találkozunk a helyszínen, mert neki még mindig nincs autója, én pedig még mindig nem használhatok tömegközlekedést, gyalog pedig messze van ez a hely. Inho pedig kedvesen felajánlotta, hogy elvisz, ezért én annyira nem is ellenkeztem.

Pontosan egy óra ötven perckor érkeztünk meg a helyszínre, és én csak kipattantam az autóból, és Inho már mert is tovább. Utálok ismeretlen helyekre egyedül bemenni, de nem lehetek egész életemben egy beszari, szóval erőt vettem magamon, és bementem az épületbe. A portás egyből kedvesen köszöntött, és megkérdezte, hogy a meghallgatásra jöttem-e. Ezután pedig elmagyarázta, hogy merre kell mennem, én pedig megköszöntem a segítségét, és el is indultam. Két emeletet kellett felmennem a lifttel, utána pedig a folyosó végén balra kellett mennem. Egy nagy váróteremben kötöttem ki, ahol rajtam kívül még húszan tuti voltak, de legnagyobb szerencsémre már Jungkook, Hobi és Taehyung is itt voltak, szóval oda is ültem melléjük.

- Azt hittem már el sem jössz – mondta Jungkook.

- Megígértem, nem? – kérdeztem mosolyogva, mire Jungkook csak bólintott egyet.

Kettőig még befutottak páran, így összesen körülbelül harmincan lettünk a végére. Nem sokkal kettő után pedig kijött egy hölgy, aki köszöntött minket, megköszönte, hogy ennyien eljöttek, meg minden egyéb, amit kellett neki. Aztán mindenki kapott egy csomó lapot, ami ki kellett töltenünk. Az adataink kellettek, meg jó pár kérdés volt még feltéve, amiben x-elgetni kellett. Eltartott egy jó fél óráig, mire kész lettünk vele, de miután mindenki kitöltötte az összes lapot, beszedte a hölgy, és elmondta, hogy egyesével fogunk bemenni, és mindenki egyszerre előadja a táncot és az éneket is. Eredmény majd később lesz, szóval amint végeztünk, mehetünk is.

Elkezdték egyesével behívni az embereket, én pedig egy kicsit elkezdtem izgulni annak ellenére, hogy semmi veszítenivalóm sincs. Nagyjából tíz-tizenöt percet volt bent egy ember, és ha minden igaz, akkor először az énekkel kezdtek és utána a tánccal folytatták. Az éneklések tökéletesen kihallatszottak hozzánk is, így mindenki hallotta, hogy hogy énekel a másik. Volt, aki nagyon szépen énekelt, volt, aki közép szinten és volt, aki borzalmasan, így kicsit kezdtem aggódni, mert mi van, ha nekem is ennyire tragédia a hangom, vagy elcseszek valamit?

Közülünk először Hobi került sorra. Szerintem nagyon jól rappelt, táncolni tökéletesen tud, szóval én az ő helyében egyáltalán nem aggódnék. Amikor kijött, azt mondta, hogy tök normálisak bent az emberek, szóval ne parázzunk. Következőnek Taehyung ment be, aki szerintem tökéletesen énekelte el Adele – Someone Like You című dalát. Aztán utána egyből Jungkook ment be. Hagy ne mondjam, hogy mennyire gyönyörűen énekelt. Tökéletes dalt választott. Adam Levine – Lost Stars. Egyaránt vannak benne magas és alacsony hangok is, így abszolút megmutatta, hogy mit tud. Amikor kijött, a többiek meg is tapsolták, szóval azt hiszem, hogy Jungkooknak nyert ügye van.

Én elég sokára következtem, mert szerintem névsorban mentek, de Jungkook, Hobi és Taehyung is itt maradtak megvárni engem. Aztán amikor engem szólítottak, összekaptam minden bátorságomat, és bementem.

- Szia! Park Jimin, igaz? – kérdezte az egyik férfi, amint beléptem, és becsuktam magam mögött az ajtót.

- Igen – bólintottam.

- Izgulsz? – kérdezte egy másik férfi az asztalnál. Összesen hatan ültek az asztalnál.

- Annyira nem – mosolyodtam el.

- És Jimin, mit fogsz énekelni? – kérdezte az első férfi.

- Naul – Memory Of The Wind – mondtam el a dal címét, amit választottam.

- Hű... Hát sok sikert – bólintott a férfi, majd a mikrofonra mutatott, ami a terem közepén volt. Elindult a dal alapja, én pedig elkezdtem énekelni. Őszintén szólva, nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy hat ember bámul engem. Csak énekeltem, és nem törődtem azzal, hogy mi lesz, ha hibázok, vagy mi lesz, ha nem jön ki a megfelelő hang. Csak énekeltem, és közben anyukámra gondoltam. Az ő kedvenc száma volt ez, ezért is választottam ezt.

Miután végeztem a dallal, a hat férfi megtapsolt, majd következhetett a tánc. Modern táncot hoztam, mert az sokkal jobban megy, mint a hip-hop, viszont miután ezzel végeztem, azt mondták, hogy nagyon tetszett nekik ez, de szeretnék látni, hogy megy-e a hip-hop is. Szóval gyorsan átpörgettem az NCT DREAM – Boom táncát a fejemben, és eltáncoltam nekik azt is, ezután pedig végre utamra engedtek, így kicsit megkönnyebbülve léptem ki a teremből. Amint kiléptem, nekem is elkezdtek tapsolni, amin rendesen meglepődtem, mert én nem voltam olyan jó szerintem, mint Jungkook.

- Nem is mondtad, hogy ilyen jól tudsz énekelni – nézett rám döbbenten Jungkook, amint leültem melléjük.

- Fejezd már be, annyira nem volt jó – sóhajtottam nagyot.

- De igen, az volt – vágta rá Taehyung.

- Jól van, higgyetek, amit akartok – mosolyodtam el.

- Nos, szerintem menjünk el valahová kajálni, mert én személy szerint éhen pusztulok – mondta Taehyung és már fel is állt a helyéről.

- Jó ötlet! – helyeselt Hobi, így azt hiszem el van döntve, hogy elmegyünk enni. Igazából én is éhes vagyok, szóval nincs ellenemre a dolog. Végre túl vagyunk ezen a hülyeségen, szóval most már a fiúk is teljesen lenyugodtak, mert nekik azért ez a meghallgatás sokat jelentett. Nekem annyira nem, de Jungkook kedvéért még ezt is megcsináltam. 

2021.04.13.