Jimin szemszög

Mióta Jungkook elvitt színházba meg korcsolyázni, teljesen jól érzem magamat. Fizikailag is és mentálisan is. Boldog vagyok akkor is, ha éppen egyedül vagyok otthon, boldog vagyok akkor is, ha együtt vacsorázunk a családdal és természetesen akkor is boldog vagyok, ha Jungkookkal vagyok. Nem tudom, hogy hogyan sikerült Jungkooknak ezt elérnie, de valamit nagyon jól csinál. Nem gondolkodom semmi rossz dolgon, csak a jó dolgokra koncentrálok, és azt hiszem, hogy ez nagy előrelépés.

Aztán a héten nekiálltam rendesen tanulni is most már, mert január elején vizsgáznom kell egy csomó mindenből az egész féléves agyagból, és nem állok túl jól. Amikből egyszer már írtam idén dolgozatot, azt azért nem tudom, mert már nem emlékszem rá, amiből még nem, azt meg nyilván még nem tanultam. Szóval itt van december közepe lassan és én semmit sem tudok, szóval jó lesz, ha összekapom magamat. Mondjuk, annyi segítségem azért van, hogy nem teljesen önállóan kell mindent feldolgoznom, hanem Jungkook segít például a matekban meg a fizikában. Azokat van, hogy órán sem értem meg, nem, hogy egyedül... Jungkook viszont ott van az órákon, így nagyjából felfogja a dolgokat, délután pedig átbeszéljük együtt. Ez így tök jó, mert Jungkook legalább gyakorol egy csomót, én pedig nem egyedül szenvedek a trigonometriával meg az egyéb finomságokkal.

Most pedig szerda délután van, és Jungkook társaságában éppen kemoterápián vagyok. Jungkook azt mondta, hogy szívesen eljön velem mindig, szóval nem vagyok egyedül és nem unatkozok. Jungkook megint hozott kártyát, szóval azzal ütöttük el az időt egy darabig, de persze csendesnek kellett lennünk, mert volt, aki aludt, és egy csomóan pihenni szerettek volna, szóval biztos nem örültek volna, ha itt visítozunk, hogy „UNO!" és a többi. Meg kell hogy állapítsam, hogy ezt a játékot nagyon nehéz csendben játszani...

- Sziasztok, fiatalok! – jelent meg egyszer csak az orvosom mosolyogva.

- Jó napot! – köszöntem vissza neki, Jungkook pedig csak biccentett egyet.

- Hogy érzed magadat? – kérdezte a doktornő.

- Most teljesen jól vagyok. Kicsit megfázhattam a hétvégén, mert köhögök egy kicsit meg tüsszögök, de semmi komoly – mondtam neki mosolyogva.

- Na, mit csináltál a hétvégén, hogy sikerült megfáznod? – kérdezte kedvesen a hölgy, miközben felhúzta hátul a pólómat, hogy meghallgasson.

- Jungkook elvitt korcsolyázni – meséltem.

- De volt rajtad szájmaszk, igaz? – nézett rám a doktornő, mikor végzett.

- Persze, hogy volt, meg rendesen fel voltam öltözve, szóval nem lehet semmi baj – bólintottam.

- Rendben. Nem foglak eltiltani mindentől, de azért legyél nagyon óvatos, oké? – kérdezte a hölgy, mire én csak bólintottam egyet. – Az eredményeid jelenleg nagyon jók, és mondhatni, kész csoda, hogy nem lett semmilyen maradandó agykárosodásod az agyhártya gyulladás miatt, szóval örülnék neki, ha ezt észben tartanád, és odafigyelnél az egészségedre, mert jó esélyeid vannak a gyógyulásra. És ebbe bele tartozik az is, hogy eszel rendesen, mert negyvenöt kilóval igencsak nehéz a terápiát végig csinálni – mondta szemrehányóan a doktornő.

- Rendben – bólintottam.

A doktornő még kérdezgetett pár dolgot, meg ellenőrzött ezt-azt, aztán már ment is a dolgára.

- Képzeld el! – kezdtem bele, miután elment a doktornő, Jungkook pedig minden figyelmét nekem szentelte. – Amikor nagyon unatkoztam és nem tudtam mit kezdeni magammal, elkezdtem egy bakancslistát írni – meséltem Jungkooknak.

- Minek? Nincs szükséged bakancslistára, hallottad, jók az eredményeid – nézett rám furán Jungkook.

- Mindenkinek szüksége van bakancslistára. Egyszer mindenki meg fog halni – magyaráztam.

- Jó, de te például nem mostanában fogsz, szóval hívhatnánk inkább listának, amin olyan dolgok szerepelnek, amiket meg akarsz csinálni, hogy ne unatkozz – mondta Jungkook.

- Nem túl hosszú név ez egy kicsit egy listának? – kérdeztem nevetve, mire Kook is elmosolyodott. – De oké, akkor hívjuk így – bólintottam rá a dologra.

- Na és mik vannak azon a listán? – kérdezte Jungkook.

- Titok – vágtam rá. – Ha megígéred, hogy megcsinálod velem azokat, amik a listán vannak, akkor megmutatom majd – mondtam.

- Ez... Nem ér – mondta morcosan Jungkook. – És mi van ha... Csak akkor csinálom meg veled a dolgokat, ha felkerül a listára az, hogy „kipróbálni magamat egy vállalat meghallgatásán"? – nézett rám sunyin Jungkook.

- Nem lenne semmi értelme – sóhajtottam nagyot.

- De igen, lenne. Kipróbálod magadat, és ha esetleg felvennének gyakornoknak, akkor tudnád, hogy jó vagy, és miután meggyógyultál, újra jelentkezhetnél – lelkesedett be Jungkook.

- Jungkook, ennek a betegségnek akár öt-hat év is lehet a gyógyulási ideje, és huszonhárom-négy évesen mit akarja majd? Akkor már késő lesz. És különben is, ez a te álmod, nem az enyém – motyogtam a végét.

- Igazad van... Sajnálom! Én csak... tök jó lenne, ha együtt tudnánk ezt csinálni – szomorodott el Jungkook.

- Attól még, hogy én nem akarok idol lenni, ugyanúgy barátok maradunk meg minden – magyaráztam.

- Akkor legalább csak próbáld meg! Kérlek! – nézett rám boci szemekkel Kook.

- Nem is tudom... Ti két hete gyakoroltok rá, nekem meg összesen két napon lenne felkészülni – sóhajtottam nagyot.

- Kérlek! – nézett rám továbbra is könyörögve.

- Ne nézz így rám! – szóltam rá. – Jó, legyen – adtam be a derekamat, mire Jungkook arca egyből kivirult. – De! Ezért el kell vinned ma is korcsolyázni. – mondtam.

- Ezer örömmel – mosolyodott el Jungkook, és tovább örült a fejének. Nem vagyok normális, hogy igent mondtam erre a hülyeségre... De végül is... Csak éneklek egyet meg táncolok egyet, és ennyi. Jungkook boldog lesz, és cserébe megcsinálja velem a listán lévő dolgokat. Mindketten nyertünk.

2021.04.13.