Jimin szemszög

Hamar eljött a szombat délután, mert pénteken nem kellett bemennünk a suliba, ugyanis valami rendezvény volt az iskolában. Aznap Jungkooknál voltam, mert kitalálta, hogy ne csak táncoljunk a Twice dalokra, hanem ha már ének szakra járunk, akkor hasznosítsuk, és énekeljük is fel a kis részleteket. Nem volt különösebben ellenemre, mert szeretek énekelni, szóval beleegyeztem a dologba. Jungkooknak van egy külön stúdió szobája otthon, szóval nem kellett semmi extra helyre mennünk, csak hozzá. Nos, eddig is tudtam, hogy Jungkook családja nem a csórók közé tartozik, hiszen Kooknak a legújabb szériás elektromos autója van meg a legújabb iPhone-ja, de azért sikerült meglepődnöm... A város szélén laknak, a város kertes házas részén, azon belül is a méregdrága részen. A házuk eszméletlen nagy, olyan, mint amik az amerikai filmekben szoktak lenni. Kétemeletes, és nem a tiszta modernféle, hanem az aranyos, takaros családi ház. Belül viszont modernebb volt, szóval a ház külseje és belseje teljes kontrasztban volt. Kicsit kellemetlenül éreztem magamat, mert a mi lakásunk ehhez képest egy luk, de hát nem lehet mindenki gazdag. De biztos vagyok benne, hogy a szülei sokat dolgoztak mindezért. Nem mintha Gayun és Inho nem dolgozna rengeteget, de én a nyomi, betolakodó felemésztem a keresetük felét a hülye kezelésekkel...

Jungkook szombaton délután fél kettőkor vett fel engem a panelünk előtt, és együtt mentünk a húga, Jeongmin születésnapi bulijába. Kicsit izgultam, mert most fogok először találkozni a családjával, mivel pénteken senki nem volt otthon náluk, így érthető, hogy nem voltam túl nyugodt. Az apukája szigorú és nagyon vallásos, az anyukája elvileg nagyon jó fej, a húga pedig hiperaktív, de amúgy nagyon cuki. Én egyébként nagyon szeretem a gyerekeket, szóval egyáltalán nem teher nekem ez a mai dolog, plusz Jungkookkal lehetek egész délután...

- Készülj fel, hogy huszonöt kislány tuti, hogy lesz – tájékoztatott Jungkook, mikor kiszálltunk az autóból, és az épület felé vettük az irányt.

- Nem baj, szeretem a gyerekeket – mosolyodtam el.

- Akkor jó – villantotta ki fogait Jungkook, majd besétáltunk a hatalmas létesítménybe.

Ahogy beléptünk, egyből megcsapott engem a kislányok harsány hangja, és az a tipikus szülinapi buli hangulat. Tényleg sok kislány volt, és relatív sok szülő is itt volt még, és egymással beszélgettek. Valami eszméletlen nagy ez a hely. Ez egy játszóház, amiben nagyon sok minden van. Egy több emeletes labirintus, amiben kúszni-mászni lehet, egy kisebb trambulin park, csúszdák, falat is lehetett mászni, Xbox sarok és minden egyéb, amiért a kisgyerekek megőrülnek.

- Guk! Azt hittem nem is jössz! – rohamozta meg hirtelen Kookot egy kislány, aki feltételezem, hogy a húga.

- Szerinted csinálnék én olyat? – kérdezte Jungkook felhúzott szemöldökkel, miközben felvette a kislányt a kezébe.

- Nem! – nevette el magát Jeongmin, és átölelte Jungkook nyakát. Annyira aranyos volt ez a jelenet... Sosem láttam még Jungkooknak ezt az édes oldalát.

- Figyelj csak Min, szeretnék neked bemutatni valakit – mondta Jungkook, mire a kislány rám nézett. – Ő itt Jimin, az egyik legjobb barátom. Elhívtam őt is, hogy segítsen nekünk, remélem nem baj – magyarázta Kook, én pedig csak mosolyogva intettem egyet a kislánynak. Basszus, nagyon durván hasonlítanak... Jungkooknak és Minnek is ugyanolyan bambi szeme és nyuszi foga van.

- Ő az, akivel smároltál? – kérdezte Min, és nagy, boci szemekkel bámulta Jungkook riadt arcát, miközben nekem is hasonló riadt és döbbent fejem lehetett. Honnan tudja egyáltalán, hogy mit jelent az, hogy smárolni, és azt, hogy ez valóban megtörtént kettőnk között?

- Nem... Az egy lány volt – próbálta menteni a menthetőt Jungkook.

- De hát ő Jimin, nem? – faggatózott tovább a kislány.

- Ő is Jimin, de a lánynak is Jimin volt a neve – magyarázta Kook, Min pedig egy ó-t formált az ajkaival, hogy most már érti.

- Értem. Akkor, szia Jimin, én Jeon Jeongmin vagyok, de hívj csak Minnek, mert a Jeongmin az túl fiús – mutatkozott be Min, és egy kisebb drámát nyomott le a fiús neve miatt. Már most bírom a kis csajt.

- Na, fuss, és játssz a barátnőiddel, nekünk fel kell készülnünk a meglepetésre – tette le Jungkook a húgát.

- Mi lesz a meglepetés? Na, mondd el! – kezdett el pattogni Min.

- Mindent a maga idejében Min! – paskolta meg húga fejét Jungkook mosolyogva, majd megfordította, és a kislány tömeg felé kezdte tolni, Min pedig duzzogva, de azért elment.

- Gyere, bemutatlak anyáéknak, aztán utána elmehetünk gyakorolni egy kicsit – nézett rám Kook, én pedig csak bólintottam egyet.

Nos, a Jungkook szüleivel való találkozás egész tűrhető volt. Jungkook anyukája valóban nagyon aranyos volt, az apukája pedig felmért tetőtől-talpig, de egyébként normális volt. Persze megkérdezte, hogy járok-e templomba, én pedig igent mondtam, mert tudtam, hogy ezt akarja hallani, és amúgy nagyon nagyot nem is hazudtam, mert kéthavonta én is be szoktam nézni egy misére.

Körülbelül egy órát kellett ellézengenünk, próbálni meg ilyenek, és következett is a meglepetés produkció. Már megköszöntötték Jeongmint, ettek a tortából és átadták az ajándékokat is, így már nem nyüzsögtek annyira. Minden kislány az asztalnál ült, és nagyon várták a meglepetést, Jeongmin pedig egyenesen be volt zsongva. Pár szülő is ott volt és Jungkook szülei is, így kicsit feszengtem, de aztán elengedtem magamat, mert basszus, ezek csak hétéves kislányok, ha a Gangnam Style-t táncolnánk, az is bejönne nekik.

Jungkookkal elfoglaltuk a helyünket, és egymásra néztünk, majd konkrétan elnevettük magunkat, mert tudtuk előre, hogy oltári gáz lesz amúgy Twice számra rázni magunkat. Őszintén szólva, csúnya kifejezés ez, de rohadtul buzis a sok csípő tekergetés meg miegymás. De nem baj, ha ez kell ahhoz, hogy Jungkook elérhesse az álmát, akkor állok elébe.

A zene elindult, elsőnek Jungkook hangja csendült fel. Mi pedig nekiálltunk a táncnak, és pont leszartuk, hogy mennyire nézünk ki röhejesen. Egyébként én élveztem ezt az egészet, mert tök jó hangulatú volt. Összesen nyolc vagy kilenc dalból szedtük ki a refréneket, így nagyjából öt-hat perc hosszúságú az egész.

Jeongmin ahogy felismerte a dalokat, sikított egyet, és egyből csatlakozott hozzánk, és mellettünk nyomta ő is a táncokat. Aztán szépen lassan a többi kislány is csatlakozott hozzánk, így már nem volt annyira égő, mintha csak ketten táncoltunk volna.

-Köszönöm Guk! Nagyon tetszett! – ugrott rá Jungkookra Min, amint végeztünk a tánccal, és az arcán egy ezer wattos mosoly volt, úgy, ahogy Kookén is. Annyira jó látni, hogy ennyire szeretik egymást.

Miután mindenki lecsillapodott, a lányok visszamentek játszani, mi pedig Jungkookkal leültünk egy kicsit pihenni, mert azért mi nem csak össze-vissza ugráltunk, hanem lenyomtunk egy elég extra táncot.

- Szerintem tök jó volt – mosolyodott el Jungkook, és belekortyolt a vizébe.

- Guk szívem! – sétált oda mellénk Kook anyukája és apukája, és leültek ők is a padra. – Nagyon profi előadás volt, az énekről nem is beszélve... Apáddal úgy egyeztünk meg, hogy ha tényleg ez az álmod, akkor jelentkezhetsz egy vállalathoz. De! Ez csak is addig mehet, amíg nem megy a tanulás rovására – magyarázta a hölgy, Jungkook pedig nem szólt semmit, csak megölelte az anyukáját.

- Köszönöm szépen! – mondta boldogan Jungkook, miközben anyukáját szorongatta.

- Jól van, elég lesz, mert megfulladok! – mondta nevetve a hölgy, mire Jungkook elengedte végre.

Ezután az örömhír után pedig Jungkook tisztára felpörgött, le sem lehetett lőni. Nagyon boldog volt, amit teljesen megértettem, mert ez az álma, és ez egy rohadt nagy dolog. Egy dologtól tartok csak egy kicsit. Hogy ha Jungkook gyakornok lesz akkor... Semmi ideje nem lesz rám. És biztos vagyok benne, hogy be fog kerülni valamelyik kiadóhoz, így a barátságunknak lőttek. Végül is, ő eléri a céljait, azzal lesz elfoglalva, így annyira nem fogja megviselni a dolog, ha meghalok. Igen, lehet jobb is lesz ez így. 

2021.03.29.