Jungkook szemszög

Egészen délután háromig senki nem jött haza. Jimin lassan dél óta alszik, egyszer sem kelt fel, csak néha forgolódott egy kicsit, de semmi több. Én ez idő alatt a telefonomat nyomkodtam meg beszéltem anyával, hogy nem tudom, mikor megyek haza, de kezdtem kicsit unatkozni. Felkelteni nem akartam Jimint, mert szerintem ráfér a pihenés, ugyanakkor néha eléggé nyugtalanul aludt. Forgolódott, ráncolta a homlokát alvás közben és az arca is pirospozsgás volt. Kezdtem kicsit aggódni, hogy valami nincs rendben, mert mint kiderült, van valamilyen betegsége, amiről nekem fogalmam sincs, hogy mi az, és mi van, ha valami baj van? Nem tudok neki segíteni, és akkor baj lehet. Ezért is könnyebbültem meg, mikor hallottam a bejárati ajtót nyitódni, mert ezek szerint valaki haza jött.

- Jimin te vagy itthon? – hallottam meg Chanyeol hangját, majd a következő pillanatban már be is kukucskált a szobába. – Hát te? – kérdezte meglepetten, miközben beljebb sétált a szobába.

- A negyedik órában Jiminnek elkezdett vérezni az orra aztán utána nem érezte jól magát, szóval haza hoztam, ő pedig megkért, hogy maradjak itt vele – meséltem. – Dél óta alszik, de szerintem be is lázasodott – mondtam, miközben Jimin homlokára tettem a kezemet, ami tényleg eléggé meleg volt.

- Mi? Lázas? – lepődött meg hirtelen Chanyeol, majd ő is leellenőrizte.

- Jimin elmondta, hogy beteg, de csak ennyit. Nem tudom, hogy pontosan mi a baja, de ez nem gond? Mármint, hogy lázas? – kérdeztem aggódva, mert tényleg fogalmam sincs, hogy mit kellene gondolnom.

- Az a baj, hogy én sem tudom – rázta a fejét Chanyeol. – Felhívom anyát, és megkérdezem – mondta, és már hívta is az anyukáját. Elmagyarázta neki, hogy mi a helyzet, Gayun pedig azt kérte, hogy mérjük meg gyorsan Jimin lázát. Chanyeol addig nem tette le a telefont, csak elment megkeresni a lázmérőt aztán a kezembe nyomta, hogy oldjam meg. Elkezdtem keltegetni Jimint, aki egyébként felkelt, de konkrétan felülni sem tudott az ágyban, mert annyira gyenge volt. Valahogy berakta a lázmérőt a hóna alá, de azt sem tudom hogy sikerült, mert eléggé nehézkesen mozdult meg egy kicsit is akár. Mikor a lázmérő csipogott, kivettem és megnéztem.

- 38.7 – olvastam le a számot, és Chanyeol már mondta is az anyukájának.

- Oké, anya azt mondta, hogy felhívja Jimin orvosát, aztán visszahív minket – sóhajtott nagyot Chanyeol, majd leült Jimin mellé az ágyban. – Tényleg elmondta, hogy beteg? – fordult felém hirtelen.

- Igen, de szerintem már akkor sem volt teljesen magánál. De csak annyit mondott, hogy beteg, többet nem – magyaráztam.

- Értem – bólintott Chanyeol, és ebben a pillanatban megcsörrent a telefonja, amit fel is vett. –  Az orvos azt mondta, hogy be kell vinni a kórházba, szóval akkor menjünk – állt fel az ágyról Chanyeol.

- Keresek valami pulcsit neki, aztán mehetünk is – mondtam, és a szekrényében kezdtem matatni. Egy jó vastag kapucnis pulcsit vettem ki, és nagy nehezen rá erőszakoltam Jiminre, de szegény ülve is alig bírta tartani magát. Felvettem a cipőmet, aztán vissza mentem Jiminért, és az ölembe vettem, mert esélytelen volt, hogy a saját lábán menjen le az autóhoz. Chanyeol is gyorsan felöltözött, aztán el is indultunk lefelé. – A jobb hátsó zsebemben van a kocsi kulcs – fordítottam neki hátat a liftben, hogy kivehesse. Kicsit olyan érzés volt, mintha éppen a seggemet fogdosná, de hát nem erről volt szó. – A baloldali gomb nyitja az autót – mondtam.

Fél perc alatt leértünk a lifttel, és már siettünk is az autómhoz. Chanyeol kinyitotta, én pedig befektettem Jimint a hátsó ülésre, és már spuriztam is előre. Chanyeol beült hátra és Jimin fejét az ölébe rakta, én pedig már indítottam is az autót és elindultam a kórház felé.

Röpke tíz perc alatt a kórházba is értünk, és szerencsére parkolóhelyet is egyből találtam, így nem kellett még azzal is húzni az időt.

- Hoznád Jimint? Még fel kell hívnom anyát, hogy hova is kell mennünk, és hogy hogy hívják az orvost – kérte Chanyeol, én pedig bólintottam egyet, és kihalásztam Jimint hátulról. Annyira könnyű, hogy egyáltalán nem volt megerőltető az, hogy cipelnem kellett. – A sürgősségire kell mennünk és Dr. Seo Sujin-t keressük. Csak azért mondom, hogy ha esetleg én elfelejteném a nevét – magyarázta Chanyeol, miközben megindultunk a sürgősségi felé. Bent természetesen mindenki megbámult minket, annak ellenére, hogy rajtunk kívül voltak még vagy ötvenen és volt vérző fejű ember is, szóval nem igazán értettem, hogy mi olyan érdekes rajtunk. – Szerinted most mit kellene csinálni? – nézett rám Chanyeol.

- Mondjuk odamenni ahhoz a kis ablakhoz és megkérdezni, hogy hol találjuk a doktornőt? – böktem a fejemmel az ablak felé, és a fiú már meg is indult.

- Jó napot kívánok! Édesanyám nemrég beszélt Dr. Seo Sujinnal, aki azt mondta, hogy hozzuk be az unokatestvéremet – kezdett bele Chanyeol, de a nő le is intette egyből, majd elkezdett telefonálni. Pont ki akartam volna akadni, de ebben a pillanatban mondta el a telefonba, hogy „itt a fiú", így inkább nyugton maradtam.

- Mindjárt itt lesz a doktornő! – mondta az ablakban ülő hölgy.

- Köszönjük szépen! – hajolt meg Chanyeol, én pedig kitartóan fogtam Jimin. A teste nagyon meleg volt, és össze-vissza forgatta a fejét, de a szemei csukva voltak. Ébren volt, de nagyon nem volt jól.

- Jó napot kívánok, ő Jimin? – termett egyszer csak mellettünk egy köpenyes hölgy.

- Igen, ő az – mondtam.

- Rendben, Dr. Seo Sujin vagyok, Jimin új orvosa, és ezért nem találkoztam még vele – mosolyodott el a hölgy. – Szóval, mi is történt pontosan? – kérdezte, és közben kezét Jimin homlokára tette, és a szemeit is kinyitogatta és bele világított.

- Az iskolában eléggé vérzett az orra, ezért haza mentünk. Aludt pár órát, de közben belázasodott és most nagyon gyenge, felülni sem tudott az ágyban – meséltem.

- Rendben, kérlek, fektesd rá erre az ágyra, aztán elmegyünk és megvizsgáljuk – mosolygott továbbra is a doktornő, én pedig tettem, amit kért, és ráfektettem Jimin a gurulós ágyra, amit az imént hozott ide egy ápoló. Jimin egyből az oldalára fordult, és felhúzta a lábait, de a szemeit nem nyitotta ki továbbra sem. Ha az orvos mosolyog, akkor nem lehet nagy baja, igaz?

Jimint elvitték, nekünk pedig a folyosón kellett várakoznunk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem aggódtam Jiminért. És ez számomra kicsit ijesztő, mert basszus, ilyen fontos lett nekem Jimin pár hét alatt? Sosem éreztem még ilyet, és kicsit tanácstalan vagyok, hogy most akkor mi is van. Tetszene Jimin? Nem tudom, még egyáltalán nem gondolkodtam ezen. Külsőre valóban szép és helyes, és egyre jobban kezdem megkedvelni a személyiségét is. Igazából nem is olyan kis visszahúzódó és ártatlan, mint hittem. Mindenesetre, most legyen jól, aztán majd ráérek ezen utána gondolkozni.

2021.03.25.