Jimin szemszög

Hazafelé konkrétan egy szót sem váltottunk Chanyeollal. Nem tudom, hogy miért kellett ennyire kiakadnia, mert csak táncolni voltam. Oké, nem vettem fel a telefont és nem is szóltam senkinek, de szerintem ennyire nem kellett volna lebasznia. Pláne, hogy mindössze egy évvel vagyok fiatalabb, mint ő, szóval nem olyan hű, de nagyon sokkal idősebb nálam. Komolyan mondom, mostanában úgy viselkedik, mintha az apukám lenne, és ez nem tetszik. Sokkal jobban bírtam a jó arc nagy bátyó énjét, akivel bármit megbeszélhettem.

- Jimin szívem már megint hol voltál? – kérdezte Gayun, mikor haza értünk, és elkezdett ölelgetni.

- Csak táncolni voltam egy barátommal. Sajnálom, hogy nem szóltam, majd legközelebb szólni fogok, ha későn jövök haza, vagy megyek valahová! – kértem bocsánatot, miközben átöleltem Gayun vékony derekát. Tényleg rosszul érzem magamat, amiért megint aggódott értem, mert Gayun tényleg mindent megtesz értem.

- Bezzeg velem nem így beszéltél – forgatta meg a szemeit Chanyeol.

- Neked mi a bajod? Persze, hogy nem így beszéltem veled, mert te is úgy beszéltél hozzám, hogy szívem szerint képen töröltelek volna! – mondtam neki felháborodva.

- Elég legyen fiúk! – szólt közbe Inho. – Inkább menjünk vacsorázni – állt fel a fotelből a férfi, majd a konyhába ment, és mi is követtük őt. Leültünk az asztalhoz, majd mindenki mert magának, és szép csendben ettünk.

- Minden rendben volt a pszichológusnál? – kérdezte Gayun hirtelen.

- Igen. Egyenlőre, semmi különös nem volt, csak felmérte a terepet, hogy mi miatt is vagyok ott – mondtam.

- Értem – bólintott mosolyogva Gayun. – És milyen volt a tánc? Kivel voltál? – kérdezősködött tovább.

- Jungkookkal voltam, és tök jó volt. Eléggé elfáradtam, de Jungkook megmutatott egy új stílust, és most tök boldog vagyok, mert relatív jól ment elsőre – meséltem.

- Jungkook az a srác, aki a házikat szokta neked hozni, ha nem vagy suliban? – érdeklődött Inho.

- Igen – bólintottam.

- Nagyon kedves az a fiú – mosolyodott el Gayun.

- Ja, annyira kedves, hogy egy évig basztatta Jimint – horkant fel Chanyeol, mire Gayun és Inho is értetlenül néztek rám, én pedig Chanyeolra, hogy ezt mégis miért kellett.

- Bántott téged? – kérdezte Gayun.

- Nem, sosem bántott. Néha beszólt, de igazából mindenkinek, nem csak nekem. Akkoriban ilyen volt a stílusa, de már megváltozott – magyaráztam.

- Ja, persze – szólalt meg ismét Chanyeol, majd fogta magát, felállt az asztaltól és elment a szobájába.

- Mi lelte ezt a gyereket? – pislogott meglepetten Inho. – Történt köztetek valami? – nézett rám.

- Semmi különös nem történt. Amikor értem jött, akkor elég csúnyán beszélt velem, de azt sem tudom miért – sóhajtottam nagyot.

- Mindegy, majd megbékél – rántott vállat Gayun. – Jungkookra visszatérve... Azért legyél vele óvatos, oké?

- Persze, az leszek – mosolyodtam el. Jungkookban már nincs semmi veszélyes. Megváltozott, még pedig nagyon úgy néz ki, hogy miattam. Mert hát, azóta ilyen normális, mióta velem barátkozik. Azóta nem bántott senkit, és mindig jó kedve van. Legalább valakire jó hatással vagyok.

Vacsora után segítettem elmosogatni, aztán én is elmentem a szobámba, hogy tanuljak, de nem nagyon haladtam semmit. Úgy döntöttem, hogy felmegyek a tetőre elszívni egy szál cigit, hátha úgy jobb lesz. Mióta Jungkook megkínált múlthéten, rászoktam. Mármint, nem lettem hirtelen egy láncdohányos, aki egy nap elszív egy dobozzal, csak néha-néha egy-egy szálat.

- Mindjárt jövök, csak Jungkooknál maradt a töltőm, és visszahozta nekem! - mondtam a nappaliban ülő Inhonak és Gayunnak.

- Nem jön fel? - kérdezte lelkesen Gayun, mire én csak megráztam a fejemet.

- Nem, késő van már, csak gyorsan odaadja a töltőmet, aztán már megy is haza - kamuztam, majd felkaptam a cipőmet meg a kabátomat, és már ki is mentem a lakásból. Beszálltam a liftbe, majd megnyomtam a húszas gombot. Miután felértem az emeletre, ismét fellépcsőztem még azt az utolsó fordulót, majd kimentem a tetőre, és leültem a peremre. Meggyújtottam egy szál cigit, és egy mélyet szippantva belőle néztem a gyönyörű kilátást. Sosem voltam valami nagy cigis, csak amolyan parti dohányos. Ha megkínáltak, akkor elfogadtam, de magamnak sosem vettem. Most viszont szükségét éreztem, szóval kihasználtam az életkoromat, és vettem egy dobozzal.

Nem időztem el túl sokat, mert azt mondtam, hogy Jungkook csak gyorsan oda adja a töltőmet, így csak pár percem volt, de ez jelenleg bőven elég volt. Nagy nehezen feltápászkodtam a peremről, majd elindultam befelé.

Mikor a szobámból jöttem ki, a zsebembe gyömöszöltem a töltőmet, hogy teljesen hihető legyen a sztori, így azzal a kezemben léptem be a lakásba. Levettem a cipőmet meg a kabátomat, majd elindultam a szobámba.

- Sikerült? - kérdezte mosolyogva Gayun. Megint valami nyálas drámát néztek Inhoval, csak most még Chanyeol is csatlakozott hozzájuk.

- Igen - lóbáltam meg a töltőt.

- Mikor fejezed be az önpusztításodat? - szólalt meg hirtelen Chanyeol.

- Tessék? - néztem rá értetlenül.

- A cigizést. Mikor fejezed be? - kérdezte komolyan.

- Nem tudom, miről beszélsz - nyeltem nagyot, de közben tartottam a szemkontaktust.

- Ne játszd már a hülyét! - csattant fel Chanyeol. - Az ablakból néztelek, de te nem mentél ki a lépcsőházból, és Jungkook sem jött be. Ergo, bagózni voltál a tetőn. Tegnap láttam a dobozt az asztalodon és egy ideje a ruháidnak is olyan szaga van - magyarázta a fiú, míg Gayun és Inho csak csendben figyeltek minket.

- Na és? - kérdeztem flegmán, ugyanis kezdett idegesíteni a számonkérése.

- Meg fogsz halni, ha így folytatod - mondta komolyan.

- Neked nem tök mindegy? Így is - úgy is meg fogok halni. De ne csinálj úgy, mint akit annyira nagyon érdekelne. Meghalok, és akkor megint te leszel az egyedüli gyerek, és te leszel a középpontban - mondtam gúnyosan, ugyanis egy ideje már leesett, hogy mi a baja. Nem tudja elviselni, hogy ennyi figyelmet kapok. - De csak, hogy tudd! Nem én akartam ide költözni, teljesen meg lettem volna egyedül is, csak a szüleid voltak olyan kedvesek, és befogadtak. Szóval ezért nem haragudhatsz rám. Vagy tudod mit? Inkább haragudj rám, mert Gayunék nem érdemlik meg. És én a helyedben elgondolkodnék azon, hogy mennyire óvodás viselkedés ez, amit produkálsz. Nem azért lettem beteg, mert az akartam lenni, és nem azért jöttem ide, hogy "elvegyem a helyedet"! - folytattam idegesen, majd elmentem a szobámba, és magam mögött kulcsra zártam az ajtót. Őszintén szólva, nem lepődtem meg azon, ami történt. Chanyeol sosem volt egy szent, és minta gyerek. Tudtam, hogy ha együtt fogunk élni, akkor nem lesz minden móka és kacagás, de az, hogy ezt a saját unokatestvérével megteszi valaki... Szégyen.

2021.03.15.