Jungkook szemszög

Az utolsó nap a kirándulásból unalmasan telt. Nem volt ott Jimin, így nem tudtam magammal mit kezdeni. Taehyung elvolt Yugyeommal, Wonwoo meg egy osztálytársunkat fűzte egész nap szóval nekem maradt a magány. Vagyis, ha nagyon akartam volna, akkor bárkihez oda mehettem volna, hogy lógjak velük, de nem volt kedvem. Elvoltam igazából magamban, mert sok mindenen kellett gondolkodnom. Jimin ügye kezd egyre bonyolultabb lenni. Sikerült kihúznom belőle, hogy Chanyeolékkal él, de ennyi, mást nem mondott. Számomra már ez is furcsa, ugyanis miért él valaki az unokatestvérénél, és miért a nagynénjével beszél telefonon, és nem az anyukájával? Kusza a dolog, ráadásul még az is ott van, hogy gyógyszereket szed. Egy ideig betudtam annak, hogy még az influenzáját kezelték azzal, de az már eléggé régen volt, lassan egy hónapja. És akkor ott van még a csók is. Meg mondom őszintén, eléggé befostam, amikor megemlítette, hogy lefeküdt egy lánnyal, de amikor csókolóztunk... Bebizonyította, hogy nincs ellenére velem smárolni. Igaz, az elején bátortalan volt, de miután én bevetettem magamat... Ő is belejött a dolgokba. Nem tagadom, rohadt jó volt vele csókolózni, de egyenlőre nem mozgat meg annyira, hogy tényleg össze is jöjjek vele. Helyes, jó segge van és puha ajkai, de a személyisége egyáltalán nem olyan, amihez szokva vagyok. Ő visszahúzódó, csendes és egyáltalán nem olyan, mint akikkel eddig dolgom volt.

Este felhívtam őt, hogy érdeklődjek a családi dolga után. Elvileg még nem oldottak meg mindent, és holnap sem jön iskolába. Nagyon meglepett, amikor mondta, hogy menjek el hozzájuk. Igazából, tényleg akartam volna beszélni vele holnap, tovább akartam mélyíteni a barátságunkat, hogy bízzon bennem, így miután lerakta a telefont, egyből öltözni kezdtem, hogy elmenjek hozzájuk. Úgysem tudok aludni, na meg minden alkalmat ki kell használnom, hogy vele lehessek, mert úgy néz ki, hogy ez a dolog nehezebb lesz, mint gondoltam.

Felöltöztem, majd telefonomat a zsebembe rakva indultam el Jiminék paneljához. Mi eléggé a város szélén élünk egy családi házban, így autóval mentem, mert ha már van jogsim, akkor miért ne? Nem fogok feleslegesen buszozni, főleg, hogy most kaptam a tizennyolcadik születésnapomra egy autót. Ha már van, használjuk is.

Tizenöt perc autózás után már a panel előtt is álltam. Azt mondta, hogy a tetőre menjek, szóval a liftbe beszállva megnyomtam a húszas számot, és vártam, hogy felérjek. A liftből kiszállva még egy lépcsőfordulót kellett felfelé sétálnom, és csak utána értem ki a tetőre. Ahogy kimentem az ajtón, egyből megpillantottam Jimint nekem háttal ülni a ház peremén, szóval én is elindultam oda.

- Látom, nincs tériszonyod – mondtam, miközben leültem mellé kényelmesen. Nagyon szép volt a kilátás innen fentről, be lehetett látni majdnem egész Szöult.

- Nem hittem volna, hogy tényleg eljössz – mosolyodott el, de még mindig nem nézett rám.

- Hát, igazából, nem volt jobb dolgom és amúgy is szeretek veled lenni szóval... - mondtam. Jimin erre csak bólintott egyet, és tovább kémlelte a tájat, de arcáról eltűnt a mosoly. Itt valami nincs rendben... - Történt valami? – kérdeztem rá, és Jimin erre már rám vezette tekintetét.

- Semmi különös csak... Áh, szar az egész, ahogy van – sóhajtott nagyot.

- Mármint mi? – kérdeztem kíváncsian.

- Minden. Tudod, ez az élet dolog, meg minden – magyarázta.

- Miért? – néztem rá kedvesen, és a szemeimmel próbáltam őt úgy szuggerálni, hogy valamit el is mondjon.

- Ez egy olyan dolog, amit nem akarsz tudni – nézett rám szomorú tekintettel.

- És mi van, ha én tudni akarom? – döntöttem oldalra a fejemet érdeklődve.

- Hidd el, ezt nem akarod. Vannak olyan dolgok az életben, amikbe csak bele kell törődni és el kell fogadni, és ez most olyan – mondta komolyan.

- Még mindig titkolózol. – sóhajtottam nagyot. – Nem bízol bennem? – kérdeztem, mire Jimin elnevette magát egy kicsit.

- Hogyan tudnék benned bízni? – kérdezte mosolyogva.

- És ha... Elmondok egy titkot, akkor bízni fogsz bennem? – vetettem fel az ötletet.

- Milyen titok? – nézett rám zavarodottan.

- Egy olyan titok, amit összesen csak négyen tudnak. – magyaráztam, és láttam Jimin tekintetében, hogy érdekli a dolog. – Ha elmondom, akkor válaszolsz egy kérdésemre? – kérdeztem, mire Jimin nyelt egyet.

- Oké, legyen – bólintott végül.

- Jó. Szóval, az a helyzet, hogy én biszex vagyok – mondtam neki, és láttam rajta, hogy rendesen meglepődött. – Megkíméllek egy rakat kérdéstől, és elmondom, hogy igen, volt már dolgom fiúval is, és azért csak lányokat láttál még mellettem, mert nem akarom, hogy kiderüljön ez a dolog – magyaráztam.

- És kik tudják? – kérdezte.

- Taehyung, Wonwoo, Yugyeom és anyukám. – nevettem el magamat.

- Kitalálom, anyukádnak nem önszántadból mondtad el – nevette el magát ő is.

- Nem, igazából, rájött. Egyik este úgy mentem haza, hogy ki volt szívva a nyakam, és idegen férfi kölni szagom volt, így hamar levágta a dolgot, mert én nagyon ritkán használok kölnit – meséltem. – Szerencsére anya elfogadó típus, szóval nem akadt ki.

- Értem – bólintott.

- Most akkor jöhet a kérdés! – mosolyodtam el, Jimin pedig félve várta a kérdésemet. – Mi történt a szüleiddel? – kérdeztem, mire Jimin nyelt egyet.

- Hát... Anyukám nem egész egy éve halt meg, apa pedig... Ki tudja, éppen hol húzogatja az új csaját – mondta fintorogva.

- Sajnálom! – nyögtem ki. – A szüleid elváltak? – kérdezősködtem tovább.

- Nem. Apa csak... egyszerűen nem is nevezném apának. Sosem szeretett igazán, szerintem csak egy becsúszott gyerek voltam. Amint meghalt anya, ő lepasszolt Chanyeol szüleinek és most elvileg munka miatt utazgat mindenhova. Persze ez nem tudom mennyire igaz, de nem is érdekel – mesélte Jimin.

- És anyukád? – kérdeztem rá, és reméltem, hogy nem szakítok fel mély sebeket ezzel a kérdéssel.

- Ő apa szöges ellentéte volt. Imádott engem, sokat foglalkozott velem és számára mindig én voltam az első – mondta mosolyogva. Ahogy Jimin mesélte a dolgokat, összeszorult a szívem. Én az elmúlt egy évben piszkáltam őt, miközben ilyen dolgokon ment keresztül. Az anyja meghalt, az apja pedig szarik rá. Ez... el sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet.

Sóhajtottam egy nagyot, majd a zsebembe nyúltam, hogy elővehessem a cigarettás dobozomat, mert éreztem, hogy most nagyon szükségem van egy szálra. Kivettem egy szálat belőle, majd Jimin felé nyújtottam.

- Kérsz? – kérdeztem, mire ő felém fordította a fejét.

- Te dohányzol? – lepődött meg, de közben ő is elvett egy szálat. Meggyújtottam az övét is, és az enyémet is, majd egy nagyot szippantottam belőle, és próbáltam kicsit lenyugodni. Nem tudom miért kavart fel ennyire Jimin története.

- Néha – bólintottam. Megkérdeztem volna, hogy ő is dohányzik-e, de mivel gyakorlott mozdulatokkal emelte a cigarettát az ajkaihoz, és nem fuldokolt a füsttől, ezért feltételeztem, hogy nem először csinálja. Csak néztem Jimint, és azon gondolkoztam, hogy hogy lehetek ennyire köcsög. Csak azért barátkozom vele, mert meg akarom tudni a titkait, miközben ő konkrétan szenved. Undorító vagyok. – Sajnálom – bukott ki belőlem, mire Jimin meglepetten vezette rám a tekintetét, és közben kiengedett ajkai közül egy adag füstöt.

- Mégis mit? – kérdezte értetlenül.

- Hogy basztattalak egy éven keresztül. Nem érdemelted meg, mert nem tettél semmit ellenem. Nem is értem, miért csináltam – sóhajtottam nagyot.

- Az már a múlt – mosolyodott el Jimin. – Kezdjünk új lappal!

- Tényleg? – kérdeztem meglepetten.

- Persze. Nem vagyok haragtartó, és annyira durva sem voltál szóval... - rántotta meg a vállát, én pedig csak boldogan rábólintottam a dologra. Szóval akkor tiszta lap... Jimin egyébként egy rendes srác, jól el lehet vele beszélgetni szóval azt hiszem, nem bánom, hogy így alakultak a dolgok. 

2021.03.15.