Jimin szemszög

Tegnap talán... Több mindent mondtam el Jungkooknak mint kellett volna, de egyszerűen olyan jól esett már valakivel beszélgetni, hogy nem tudtam magamban tartani. Valahogy van egy rossz előérzetem ezzel a barátság dologgal köztem és Jungkook között, de igazából már mindegy. Nem lepődnék meg rajta, ha csak szórakozna velem. De végül is, nemsokára szerintem már nem fogok tudni suliba járni szóval... Ha meg is aláz, nem sokáig tudnak majd röhögni rajtam a többiek.

Kicsit meglepődtem, amikor magáról beszélt Jungkook. Van egy kishúga, de egyszerűen nem tudom elképzelni őt, ahogy mondjuk játszik a kislánnyal, vagy szeretgeti őt. Bár ki tudja, lehet, amúgy tök jó szíve van, csak nekünk játssza a kemény gyereket. Az elmúlt hétben kezdtem megismerni a jó fej Jungkookot is, szóval tartogathat még számomra meglepetéseket ez a fiú. Például azt sem tudtam elképzelni eddig róla, hogy tud énekelni meg táncolni, és, hogy idol akart lenni. Mondjuk, az adottságai megvannak hozzá; helyes, izmos, viszonylag magas, és akkor még nem hallottam énekelni meg nem láttam táncolni.

És ami azt illeti, ma van a születésnapom... Komolyan teljesen kiment a fejemből ez a dolog. Annyira el voltam foglalva a betegségemmel, a kezeléssel meg a kirándulással, hogy el sem jutott a tudatomig, hogy már átléptünk az októberbe. Különösebben nem is mozgat meg a születésnapom, mert hát... Minden évben van szóval nem nagy dolog. Oké, ma lettem tizennyolc, de nem érzek semmi változást. Az én életemben ez most nem hoz semmilyen új dolgot, mert, oké, hogy vehetnék már alkoholt például, de azt meg nem ihatok a kezelések meg a gyógyszerek miatt. Nem dohányzom rendszeresen és másra nagyon meg nem jó az, hogy tizennyolc lettél.

Ma reggel nyolckor már ébresztő volt, és reggeli után már indultunk is a mai programokra. Először egy barlangot látogattunk meg, aminek nem emlékszem a nevére mert annyira nyelvtörő volt, hogy meg sem próbáltam elraktározni a memóriámban. Ezután a Biryong vízeséshez mentünk, ami nagyon szép volt, csak kicsit nehézkes volt eljutni oda. Egy kisebb túra volt az odajutás. Utána megnéztünk még egy templomot, majd bevittek minket a belvárosba és szabad foglalkozás volt hatig. Azért csak hatig, mert akkor már majdnem sötét volt, szóval hatra már a megbeszélt helyen kellett lennünk, és mentünk vissza a szállásra. Utána fél nyolckor vacsora volt, és nagyjából ennyi volt a mai nap. Unalmasnak hangzik, de egyáltalán nem volt az, mert ismét Jungkookkal voltam meg a másik három sráccal, és nagyon szórakoztató volt. Ha ők is jó fejek velem, akkor csak nem szórakoznak velem mind a négyen, ugye?

- Boldog Születésnapot Jiminie! – kiabált bele a telefonba Gayun, amint felvettem, ami miatt kicsit messzebb kellett tartanom fülemtől a készüléket.

- Köszönöm! – mondtam mosolyogva.

- Ha haza jöttél, akkor ünneplünk! – szólt bele Chanyeol is.

- Rendben – bólintottam, bár ők ezt nem láthatták.

- Egyébként minden rendben? – kérdezte Gayun.

- Igen, minden rendben. Ma már enni is tudtam, szóval tényleg minden a legnagyobb rendben – nyugtattam meg nagynénémet.

- Ennek örülök. Inho akkor holnap reggel kilencre ott lesz érted. Szóltál az osztályfőnöknek? – kérdezte Gayun.

- Igen, beszéltem vele – mondtam.

- Rendben. Akkor nem is zavarlak, biztos van jobb dolgod, mint velem beszélni – nevette el magát Gayun.

- Ne mondj ilyet! – forgattam meg a szememet.

- Na, menj, és érezd jól magadat! Szeretlek! – mondta Gayun.

- Én is szeretlek, Gayun! – mosolyodtam el, majd miután elköszöntünk egymástól, bontottuk a vonalat.

- Jössz felelsz vagy merszet játszani? – hallottam meg mögülem Jungkook hangját, amitől kicsit megugrottam, mert a szívbajt hozta rám. – Bocsi, nem akartalak megijeszteni – nevette el magát.

- Pedig sikerült – fordultam felé.

- Na, de jössz játszani? – türelmetlenkedett.

- Kikkel? – kérdeztem, mert azért az egész osztállyal nem szívesen játszanék.

- Csak Taehyung, Yugyeom, Wonwoo, te és én. – sorolta.

- Egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy a szobánk játszik – mondtam.

- Jó, de az túl egyszerű lett volna – sóhajtott nagyot Jungkook, mire én elnevettem magamat.

- Oké menjünk – bólintottam mosolyogva, majd elindultunk befelé mindketten, mert ismét kint telefonáltam. A szobában rajtunk kívül mindenki ott volt már, és már le is kuckóztak a földre. Háttérzajnak Jungkook indított halkan zenét, majd mindenki elfoglalta a helyét a földön. Egy körben ültünk, így mindenki rendesen látott mindenkit. Rajtam most nem sapka volt, hanem kapucnis pulcsi, mert ha felhúzom a kapucnit, ugyanúgy nem látszik hátul a hajam, a frufrumnak meg hál' Istennek semmi baja nincs még.

- Tegyük kicsit izgalmasabbá a dolgot! – mosolyodott el sunyin Yugyeom, majd előhalászott a táskájából egy üveg vodkát és egy üveg whiskyt. – Aki nem válaszol, vagy nem csinálja meg a feladatot, az iszik – magyarázta.

- Egy kibaszott zseni vagy Yugyeom! – csillantak fel Wonwoo szemei.

A játék pedig kezdetét vette. Valahonnan előszedtek egy üres flakont is, szóval pörgetni is tudtunk, nem kellett csak random emberek kiválasztani. Az elején még laza kérdések voltak, aztán kezdtek jönni a kínosabb sztorik is meg feladatok. Taehyung és Wonwoo is ivott már, mert volt, amire nem akartak válaszolni, vagy nem akarták megcsinálni, szóval ők már kezdtek rendesen feloldódni. Jungkook és Yugyeom is ivott, de ők csak azért, mert miért ne.

A következő körben pedig nálam állt meg az üveg ismét. Kicsit paráztam, hogy mi lesz, mert mivel nem ihatok, ezért kénytelen vagyok mindent megcsinálni és mindenre válaszolni.

- Felelsz vagy mersz? – kérdezte Taehyung arcán egy vigyorral.

- Felelek – mondtam.

- Oké, akkor... - kezdett bele, majd állát kezdte vakargatni, mint aki nagyon gondolkozik. – Kivel feküdtél le utoljára? – kérdezte végül, mire nyeltem egy nagyot. Most erről komolyan be kell számolnom? Mindenki nagy áhítattal várta a válaszomat, szóval egy nagy sóhajtás után belekezdtem.

- Egy lánnyal – mondtam.

- De milyen lánnyal? Vagy hogy hívták? – kérdezősködött Wonwoo.

- Nem tudom, nem emlékszem – rántottam vállat.

- Hogy lehet az, hogy nem emlékszel a lány nevére? – nézett rám kérdőn Jungkook.

- Úgy, hogy részeg voltam. Szerintem meg sem mondta egyébként a nevét, szóval akkor se tudnám megmondani, ha józan lettem volna akkor – magyaráztam. És most kivételesen nem hazudtam. Nem vagyok rá büszke, de igen, megtörtént. Tavaly nyáron eléggé padlón voltam, mivel anya is elég rosszul volt akkoriban, és bennem is akkor tudatosult a dolog, hogy lehet, hogy meleg vagyok. Egy este Hoseok elrángatott bulizni, és hát, kicsit többet ittam, mint kellett volna. Megismerkedtem ezzel a lánnyal, és végül a lakásán kötöttünk ki, mert azért még reménykedtem, hogy a lányokat szeretem. Emlékszem, hogy mik történtek azon az estén, és tulajdonképpen akkor jöttem rá, hogy én valóban meleg vagyok. Másnap reggel előbb keltem mint a lány, szóval leléptem, mielőtt felkelt, így nem lett semmi az egészből. Igen, erre határozottan nem vagyok büszke, de mindenki követ el hibákat az életben.

- Hű, mik ki nem derülnek rólad Jimin. Nem néztem volna ki belőled ezt – mondta meglepetten Yugyeom.

- Szuper, válaszoltam, szóval szerintem jöhet is más – sürgettem a dolgot, ugyanis nem akartam erről többet beszélni.

A játék folytatódott, a fiúk egyre többet ittak, és szerintem Jungkook és én voltunk már csak józanok. Igazából sok értelme nem volt már így a játéknak, de vicces volt nézni, ahogy a három fiú szerencsétlenkedett. Aztán újra kipörgettek engem, és most úgy döntöttem, hogy merek. Már részegek, nem tudnak olyan feladatot adni, ami annyira gázos lenne.

- Merek – válaszoltam a feltett kérdésre.

- Kajak? – kérdezte meglepetten Taehyung, mire én csak bólintottam egyet.

- Oké, akkor... Smárolj Jungkookkal! – mosolyodott el Yugyeom, mire nekem kihagyott egy ütemet a szívem. Félve Jungkookra sandítottam, aki fogait kivillantva vigyorgott rám. Nagyon rég erre a pillanatra várok de... Nem ilyen szituációban képzeltem el az első - és lehet utolsó - csókunkat. Plusz ha Jungkook a lányokat szereti, akkor miért örül annak, hogy csókolóznia kell velem?

- Elég csak... - kezdtem bele óvatosan, mire Wonwoo közbe vágott.

- Nem, nem, dehogy! Nem elég csak egy puszika, rendes nyelves csóknak kell lennie! – magyarázta nehezen. Bassza meg... Benne vagyok a szarban.

- Ha ennyire nem akarod megcsinálni, akkor igyál! – nyújtott felém egy üveg vodkát Taehyung.

- Nem ihatok, gyógyszert szedek – sóhajtottam nagyot. Igazából most lehet inkább az ivást választanám, de valahogy még nem akarok elpatkolni...

- Nyugi, ez csak egy ártatlan csók – mondta Jungkook mosolyogva. – Nem vagyok beteg, nem kaphatsz el tőlem semmit, szóval... - folytatta. Én pedig beletörődve a sorsomba, csak bólintottam egyet és közelebb csusszantam Jungkookhoz. A fiú csak mosolyogva bámult engem, amitől én rohadtul zavarban voltam, és rendesen megnehezítette a dolgomat. – Nem harapok, gyere közelebb! – kuncogta el magát, majd pulcsimnál fogva közelebb húzott magához, én pedig a lendülettől majdnem bele fejeltem a mellkasába, ezért kénytelen voltam megtámaszkodni a combján. Mindig ilyen izmos volt a combja?

Nyeltem egy nagyot, majd lassan Jungkook arcához hajoltam, és csukott szemmel az ajkaira helyeztem az enyémet. Nem mertem semmit sem csinálni, viszont Jungkook annál inkább. Ajakit hevesen kezdte mozgatni, és egyik kezével átkarolta a nyakamat, úgy húzott közelebb magához. Nem akartam szerencsétlennek tűnni, szóval egyik kezemet vállára raktam, másikkal pedig továbbra is a combján támaszkodtam. Jungkook mélyítette el a csókot, én pedig követtem a tempót, amit diktált. Jungkook... eszméletlenül csókolt. Egész nap képes lennék az ajkait ízlelgetni, mert annyira profin csinálja, hogy az már törvényellenes. Teljesen megfeledkeztünk arról is, hogy közönségünk van; csak téptük egymás száját, mintha csak ketten lennénk a szobában.

- Jó, oké, nem az volt a feladat, hogy nyeljétek le egymást! – vágott hozzánk egy párnát Taehyung, mire Jungkookkal elváltunk egymástól, és csillogó szemekkel bámultuk egymást. – Asszem a bulinak lőttek. – sóhajtott nagyot a fiú, mire mi végre felé néztünk. Yugyeom és Wonwoo bealudtak... Ilyen sokáig faltuk volna egymást?

- Szerintem ideje lenne nekünk is aludni – köszörültem meg a torkomat, majd végre elvettem kezemet Jungkook combjáról, és a bőröndömhöz sétáltam. Kivettem a pizsamámat belőle, majd be is siettem a fürdőbe, az ajtót magamra zárva, és a csapon támaszkodva próbáltam lenyugtatni magamat, hogy ne essek össze szívrohamban... Mit tesz velem ez a fiú? 

2021.03.11.