Jungkook szemszög

- Szerintem cső buzi a gyerek – mondta Wonwoo.

- Szerintem is – bólogatott helyeslően Taehyung. Éppen a szobánkban ültünk a földön, és Jiminről beszélgettünk. Ő éppen a családjával beszél valahol kint telefonon, szóval nem aggódunk, hogy meghallja. Legalább most meg tudom osztani a fiúkkal az észrevételeimet.

- Úgy gondoljátok? – kérdeztem vissza, mert én eddig még nem észleltem ezzel kapcsolatban semmit.

- Hát most figyelj – kezdte Taehyung. – Csak rá kell nézni. Tökre feminin vonásai vannak, rohadt vékony, szűk nadrágokat hord, és te lehet, hogy nem veszed észre, de néha olyan áhítattal néz rád, hogy az hihetetlen. És nem csak azóta néz így rád, mióta barátkozol vele, hanem már egy jó ideje, csak neked nem tűnt fel. És hát, ha jobban bele gondolsz, eddig csak basztattad, most meg hirtelen barátkozni akarsz vele, ő pedig benne van a dologban. Egy normális ember nem barátkozna az ex zaklatójával – magyarázta tovább.

- Teljesen egyetértek Taehyung megfigyeléseivel – bólogatott Yugyeom.

- Végül is, nem rossz srác – tűnődtem el. Az igazat megvallva, én két kapura játszok, azaz biszexuális vagyok. Nyilvánosság előtt mindig tartottam magam mellett egy barátnőt, de amikor senki sem látott... Hát igen, volt közöm fiúkhoz is. Mikor éppen mihez van kedvem. Taehyungék ezzel tisztában vannak, többnyire velük is szoktam megbeszélni az ügyeimet, és szerencsére nem zavarja ez őket.

- Szóval, azt mondod, bejön a törpe? – kérdezte meglepetten Taehyung.

- Nem azt mondom, hogy bejön, de ha neki én bejövök... Akkor nem mondanék nemet a dologra – magyaráztam.

- Szóval valamennyire mégis csak vonz – mondta Wonwoo.

- Igazából egész jó segge van, és amúgy jó arc is – mosolyodtam el. Jimin valóban egy rendes srác, aki eszméletlen fenékkel lett megáldva.

- Végül is, ha valamilyen szinten érdekel téged Jimin, akkor igazából be is fűzhetnéd. Így könnyebben megtudod, amit akarsz, és lehet, hogy még dugtok is egy jót – dobta fel az ötletet Taehyung.

- Nem is tudom. Nem akarok ennyire köcsög lenni, hogy játszadozok vele – sóhajtottam nagyot.

- Miért, most nem azt csinálod? – nézett rám szemöldök ráncolva Yugyeom. – Nem csak azért haverkodsz vele, hogy megtudd a titkait?

- Úgy indult de... Igazából tényleg jó fej – mondtam.

- Akkor nem értelek, hogy mit kell ezen ennyit gondolkodni. Neked majdnem, hogy bejön a srác, ő valószínűleg beléd van habarodva, szóval... - mondta Wonwoo.

- De ez cseppet sem biztos, hogy bejövök neki – hoztam fel az érvet.

- Jó, akkor holnap este... Játszunk, felelsz vagy merszet – mosolyodott el sunyin Yugyeom. – Ha merni fog, akkor az lesz a feladata, hogy smárolnotok kell. Abból meg el tudod majd dönteni, hogy mi a szitu – magyarázta az ötletét Yugyeom.

- Kim Yugyeom, te egy zseni vagy! – mosolyodtam el. – Akkor oké. Holnap felelsz vagy mersz – bólintottam elégedetten, ugyanis ez tényleg egy jó ötlet. Ha Jimin bebizonyítja, hogy bejövök neki, akkor felszedem.

- Menj, alapozz még egy kicsit, és keresd meg – mondta Wonwoo.

- Okés. Akkor majd jövünk – álltam fel a földről, majd kisétáltam a szobából. A folyosón aztán elnéztem balra is meg jobbra is, de Jimint sehol sem láttam. Mindegy alapon megindultam arra felé, amerre az udvarra jutok le, mert hát máshová nem nagyon tudott menni. Lelépcsőztem a földszintre, majd ott az udvarra vezető ajtóhoz mentem. Kilestem rajta, és Jimin az egyik padon ült, és telefonált. Óvatosan kinyitottam az ajtót, és kimentem, hátha hallok valamit a beszélgetésből. Jimin szerencsére nem vett észre, így nyugodtan álldogáltam, és füleltem.

- Nem, nem nagyon tudtam. Nem volt étvágyam – mondta Jimin. – Ha ott lesz szerdán, akkor majd mondom neki. Biztos le lehet cserélni ezeket a gyógyszereket valami másmilyenre – folytatta. – Inho akkor kilencre jön? – kérdezte. – Persze, majd elküldöm a szálló címét, és addigra összepakolok – bólintott Jimin, bár ezt a másik személy nem láthatta. – Én is szeretlek! Jó éjt! – mosolyodott el a fiú, majd elemelte a telefont a fülétől, én pedig ezt a pillanatot választottam, hogy odasétáljak hozzá, mint aki csak most érkezett.

- Szia! – köszöntem neki, mire ő felkapta a fejét, és elmosolyodott.

- Szia – köszönt vissza.

- Sokáig nem jöttél vissza, szóval gondoltam, hogy megkereslek – ültem le mellé a padra.

- Csak Gayunnal beszéltem, vele pedig nem lehet röviden beszélni – kuncogta el magát.

- Gayun Chanyeol anyukája? –kérdeztem, mire Jimin bólintott egyet. – Értem. Szóval te velük élsz? – kíváncsiskodtam, mire Jiminnek kicsit elkomorodott az arca.

- Igen, de ez egy bonyolult dolog szóval... Inkább hagyjuk – mondta.

- Egyszer majd elmondod? – kérdeztem.

- Lehet – rántott vállat. – De lényegében... Én sem tudok rólad semmit, szóval nem tudom, miért kellene elmondanom – nézett fel a szemembe.

- Oké, akkor ismerjük meg egymást jobban. Mit szeretnél tudni? – dőltem hátra kényelmesen a padon.

- Bármit – mondta.

- Oké, akkor lássuk csak. Szeptember elsején töltöttem a tizennyolcat, Busanban születtem és éltem egy pár évig, de aztán átköltöztünk Szöulba apa munkája miatt. Van egy eleven, cserfes hat éves húgom, Jeongmin, aki mindig az idegeimre megy, de amúgy szeretem. Szabadidőmben szeretek mindenféle sportot űzni, és ha senki sem lát, szoktam táncolni és énekelni is. Régen nagyon szerettem volna idol lenni, de apa szerint az hülyeség, szóval elvetettem ezt az ötletet. És nagyjából ennyi – meséltem. – Te jössz! – néztem mosolyogva Jiminre.

- Nos, én holnap leszek tizennyolc, és szintén Busanban születtem, de mi is elköltöztünk. Nincs testvérem, és egy ideje Chanyeolékkal élek már. Szabadidőmben mindig táncolok egy barátommal és nagyjából ennyi. Elég uncsi vagyok – nevette el magát a végére.

- Tényleg holnap van a születésnapod? – lepődtem meg.

- Aha. Most jutott el a tudatomig nekem is. Tökre elfelejtettem – mosolygott továbbra is.

- Hogy tudod elfelejteni a születésnapodat? Ráadásul a tizennyolcadikat? – kérdeztem.

- Nem tudom. Mostanában kisebb gondom is nagyobb volt a szülinapomnál, szóval... Csak úgy kiment a fejemből – rántott vállat. Hihetetlen ez a fiú...

- A szobában azt mondtad, hogy nem tudsz táncolni. Akkor hazudtál? – döntöttem oldalra érdeklődve a fejemet.

- Igen, hazudtam – bólintott. – De mentségemre szóljon, hogy tényleg fáj a lábam, és én nem is ebben a stílusban szoktam táncolni – hozta fel a mentségeket.

- Hát akkor milyenben? – kérdeztem.

- Modern táncolok – válaszolta.

- Oké, akkor egyezzünk meg. Te megtanítasz modern táncolni, én pedig megtanítalak a hip-hop műfajra – dobtam fel az ötletet.

- Legyen – mosolyodott el.

- Lassan be kellene mennünk. Kezd eléggé hűvös lenni, és későre is jár – javasoltam, mire Jimin csak bólintott egyet, és felállt a padról. Én is követtem a tettét, és együtt elindultunk befelé.

Ma többet megtudtam, mint amire számítottam. Az unokatestvére családjával él, fiatalabb, mint én és modern táncol. És a telefonbeszélgetésből én azt szűrtem le, hogy valamilyen gyógyszerek miatt nincs étvágya, és, hogy szerdán reggel kilencre jön érte valaki. Egyre furább ez a helyzet, de sínen vagyok. Jimin kezd megnyílni nekem, szóval így minden sokkal egyszerűbb lesz. 

2021.03.11.