Jimin szemszög

Gayuntól másnap reggel valóban bocsánatot kértem. Leültünk, és megbeszéltünk mindent közösen. Végül elmehetek a kirándulásra, de nagyon kell vigyáznom magamra és többször is kell életjelet adnom magamról. A pszichológust is megbeszéltük, és arra jutottunk, hogy megpróbálom. Ha visszajöttem a kirándulásról, még nem megyek hozzá, mert, hát kezelés lesz, én pedig ki fogok dőlni, de a rákövetkező héten megyek már. Hoseokkal is beszéltem, aki teljesen ledöbbent a hírtől, de azt mondta, hogy ha segítségre van szükségem, ő bármikor a rendelkezésemre áll. Ezért is ő az egyik legjobb barátom..

Most pedig már vasárnap reggel van, és éppen zuhanyozni készülök. Tegnap késő estig filmet néztünk a családdal, és valahogy hajnali egykor már nem volt kedvem elmenni, letusolni. A hajamat sem ártana megmosni, mert ugye holnap kirándulás, szóval akkor most azt is beiktatom. Nagyon várom már a kirándulást, mert jó programjaink lesznek, és igazából egy bizonyos személy miatt is. Jungkook a héten tök kedves volt velem. Odaült mellém, kérdezősködött és beszélgettünk is. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belé, de amíg ilyen sok időt tölthetek vele, nem érdekel, hogy milyen hátsó szándéka van. Egyre jobban kezdek belehabarodni, ami alapvetően nem lenne nagy baj de... Egyre nehezebb ezt leplezni. Ameddig nem volt a közelemben és csak szekált, nem volt nehéz nem kimutatni az érzelmeimet, de így... Nagyon meg kell erőltetnem magamat, hogy attól az édes nyuszi mosolyától ne jöjjek zavarba minden egyes alkalommal.

A fürdőben levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá, és csak élveztem, ahogy a meleg víz rám zúdul. Nem siettem, mert a többiek talán még ébren sincsenek, így nem fognak az ajtón dörömbölni, hogy siessek már. Régen otthon apa folyton ezt csinálta. Valahogy mindig akkor volt szüksége a fürdőszobára, amikor én is használtam. Nem volt más lehetőségem, kénytelen voltam átadni neki a helyiséget, mert meg mondom őszintén, néha féltem tőle. Volt, hogy kisebb koromban erőszakos volt velem, de nem sokszor fordult elő, mert nyilván egy kisgyerek mindent elmond az anyjának. Viszont ahogy nagyobb lettem, apa rájött, hogy már nem fogom beköpni őt, így sokszor félemlített meg, és fenyegetett. Sosem ment túl messzire, de mindig elérte, amit akart. Én féltem tőle, neki pedig ez pont elég volt. Ahogy anya meghalt, kicsit visszavett és próbált normális lenni, de idővel rájött, hogy ez neki nem megy, így inkább lepasszolt a tesójának és elutazott ki tudja hova, elvileg munka miatt. Nos, ez megy egy éve, és igazából már megszoktam. Ha haza jön, jópofizik egyet, van egy közös programunk és ennyi. Talán azért csinálja ezt, mert fél, hogy beköpöm őt az öccsének, és akkor megüti a bokáját. De nem fogom elmesélni Inhonak, hogy miket tett velem régen, mert nincs értelme, nem fogok lealacsonyodni az ő szintjére. A múltat amúgy sem tudjuk megváltoztatni, még nagyobb családi balhét meg nem akarok okozni, mert annak meg pláne nincs értelme. Csak eléldegélek itt szép csendben, meghúzom magamat, és mindenki boldog lesz. Igen, így lesz a legjobb.

Ahogy a hajamat mostam, feltűnt, hogy a szokásosnál kicsit több hajszál maradt a tenyeremben. Igazából nem tulajdonítottam neki sok figyelmet, csak gyorsan megmostam a hajamat, és miután megtörölköztem meg felvettem egy alsónadrágot, nekiálltam megszárítani a szőke tincseimet. Miközben szárítottam a hajamat, szemügyre vettem magamat a tükörben, és rá kellett, hogy jöjjek, fogytam. A hasamon megmaradtak a halvány kockák, ugyanakkor a bordáim jobban látszottak, mint mondjuk két héttel ezelőtt. Nem tagadom, mostanában nem volt étvágyam, és igen, volt, hogy hánytam is, de nem gondoltam, hogy ez ennyire meg fog látszani.

Ahogy végeztem a hajszárítással, észrevettem, hogy körülöttem a barna járólapon elég szép mennyiségben díszeleg a szőke hajam. Itt már kezdtem egy kicsit pánikolni, és cseppet sem nyugtatott meg az a dolog sem, hogy ahogy beletúrtam a hajamba, egy csomó haj ismét a kezemben maradt. Tudtam, hogy előbb-utóbb ez be fog következni, de hogy ilyen hamar, arra cseppet sem voltam felkészülve. Hátat fordítottam a tükörnek, hogy a tarkómnál is szemügyre vegyem a helyzetet, de ahogy belenéztem a tükörben, majdnem elájultam. Két okból is. Először is, a tarkómnál már eléggé kivehető volt a dolog, hogy valami nincs rendben, mert rendesen megritkult ott a hajam. Másodszor pedig, a hátam közepén egy tenyérnyi nagyságú véraláfutás díszelgett.

Konkrétan kivágódtam a fürdőből, és szegény Chanyeol szobájába szó szerint berontottam. A fiú az ágyában feküdt hason, és a telefonját nyomkodta, de érkezésemre összerezzent, és ijedten bámult rám kómás fejjel.

- Mi az? – kérdezte álmos hangon.

- Nem tudom. Chanyeol, nem tudom mi ez, de segíts! – mondtam neki teljesen beparázva, majd hátat fordítottam neki, hogy ő is szemügyre vehesse a foltot a hátamon.

- Baszki, mit csináltál? – kérdezte ijedten, és egyből kimászott az ágyból, és a hátamat kezdte tanulmányozni.

- Semmit! Csak úgy ide termett ez a folt reggelre – magyaráztam kétségbeesve.

- Anya! – kiáltotta el magát unokatesóm, amitől én rendesen összerezzentem. Fél perc múlva pedig egy pizsamás Inho és Gayun csörtetett be a szobába.

- Mi a baj? – kérdezte egyből Gayun, mire Chanyeol csak háttal fordított nekik.

- Mit csináltál? – kérdezte Inho.

- Semmit – ráztam a fejemet.

- Ez normális. Mármint, alapvetően nem, de ennél a betegségnél igen. A vérzékenység miatt a bőröd alatt is be tud vérezni terület, így ilyen véraláfutások keletkezhetnek. Ne aggódj, majd elmúlik – mosolyodott el Gayun, mire egy kicsit megnyugodtam. Oké, szóval még nem most fogok meghalni.

- És mi legyen ezzel? – kérdeztem, és közben beletúrtam a hajamba, hogy megmutathassam nekik a hajam állapotát.

- Máris elkezdett hullani a hajad? – nézett rám szomorúan Chanyol, mire csak bólintottam egyet.

- Az lesz a legjobb, ha lenyírjuk – sóhajtott nagyot Gayun.

- Mi? Biztos, hogy nem leszek kopasz! A-a, ki van zárva! – kezdtem el hevesen tiltakozni.

- Miért, az jobb lenne, ha mindenfelé hullajtanád a hajadat, és mindenki azt nézné, hogy egyre jobban ritkul a hajad? – kérdezte Inho, mire én mérlegelni kezdtem a helyzetet.

- Chanyol, öltözz! Megyünk vásárolni! – mondtam, azzal kisétáltam a szobájából, hogy rendet rakjak magam után a fürdőben, és én is nekiállhassak készülődni.

- Mit akarsz venni? – jött utánam Gayun érdeklődve.

- Sapkát. Meg egy-két nagy pulcsit, mert a legtöbb cuccom testre simuló – magyaráztam.

- Biztos ne nyírjuk le a hajadat? Szerintem aranyos lennél – mosolyodott el, mire én egy nagyon csúnya nézéssel áldottam meg. – Oké, értettem, nem nyírjuk le – nevette el magát Gayun, majd kisétált a fürdőből.

Miután összeszedtem magamat, és Chanyeol is összekészülődött, nekiálltunk reggelizni. Tényleg nagyon igyekeztem, hogy minél többet egyek, de nem igazán ment. Egyszerűen nem volt étvágyam, nem kívántam semmit, így meg elég nehéz rendesen enni.

Reggeli után pedig unokatesómmal karöltve elindultunk a plázába, hogy vegyünk nekem pár göncöt. Igazából tényleg csak sapkát meg pulcsit akarok venni, mert másra nincs szükségem. Ezekre sem lenne, de hát, na, nem szeretném, ha a többiek ilyen állapotban látnák a fejemet, és, hogy azt szart is lássák a mellkasomon. Vannak dolgok, amiket jobb nem tudni... 

2021.03.14.