---Taehyung szemszöge---

Egyszer csak kinyílt az ajtó. Hoseok és Jin léptek be.

-Taehyung, mi ez a za....-kérdezte volna Hoseok, majd ahogy közelebb lépett meglátta az előttem ájultan fekvő lányt.

-MI A JÓ ISTENT CSINÁLSZ!?-üvöltött rám.

-Megtanítom viselkedni.

-Jin segíts eloldozni.- fordult bátyánkhoz. Az idősebbik csak bólitott, majd szó nélkül eloldozták Lenát.

-Vidd a szobájába és szólj a szobalányának.-utasította Jin Hoseokot.

-És te?

-Elbeszélgetek egy kicsit Taehyunggal.

Hoseok felkapta az ájult lányt és kivitte a teremből. Jin felém fordult és arcon csapott. A nagy erő hatására a földön kötöttem ki, éreztem a tipikus vasas ízt, gondolom felszakadt a szám.

-MÉG IS MIT KÉPZELTÉL!?

-Csak megtanítottam, hogyan kell velem viselkedni. Tiszteletlen volt velem.-álltam fel nagy nehezen.

-Ez nem mentség arra, hogy ájulásig kínozd! Nem emlékszel mi történt legutóbb? Apánk súlyos büntetést szabott ki rád egy szolga miatt. Szerinted mit tenne, ha kiderülne, hogy egy főhercegnőt - aki ráadásul a menyasszonyod - így megkínoztál? Minimum halálra ítélne.

Igaza volt. Körülbelül öt éve volt egy incidens miszerint az egyik cselédnek nem tetszett a viselkedése és nem voltam a legjobb hangulatomban. Ugyan ebbe a szobába hoztam őt is. Be kell vallanom, akkor elszaladt velem a ló. A halál szélére sodortam. Apánk már emiatt is tombolt. Egy évig száműzetésben éltem. Erről senki nem tudott. Minden palotán kívüli személy azt hitte, hogy fontos ügyben elutaztam.

-Ha még egyszer bántani merészeled, mindenről beszámolok apánknak! Világos voltam?

-Mint a nap.-szorítottam ökölbe a kezem. Sarkon fordult és elment.

---Lena szemszöge---

Kinyitottam a szemem és már a szobámban voltam. Megpróbáltam megmozdulni, de hatalmas fájdalom nyílalt a hátamba. Egy fájdalmas nyögés hagyta el a szám. Óvatosan felültem és csupasz mellkasomat eltakartam a lepedővel. Nyílt az ajtó és egy kétségbeesett Hoseok lépett be a szobába.

-Felébredtél? Hogy érzed magad?

-Voltam már jobban is.-mosolyodtam el gyengén.

-Még mindig nem bírom felfogni, azt, amit veled tett az a vadállat.-szorította ökölbe a kezét.

-Kérlek ne aggódj miattam.

-De igen is aggódom, meg is ölhetett volna!

-De nem tette, igaz? Szóval innentől nincs okod aggódni.

-Nem tehetek róla, féltelek attól az idiótától. Félek, hogy valami olyat tesz veled, amit még ő is bánni fog. Ismerem milyen és néha nem tudja, mikor kell megálljt parancsolni az indulatainak.

Lehajtottam a fejem és a kezeimet néztem. Nem tudtam mit kéne mondanom.

-Hozok borogatást a hátadra.-csapta be maga után az ajtót.

Könnyek gyűltek a szemembe. Nem a kínzásom fájdalma miatt, hanem amiatt, hogy Hoseoknak ezzel aggódást és fájdalmat okoztam. Ennek mind én vagyok az oka, mert nem voltam képes uralkodni magamon. Minden az én hibám.

-Kérlek, ne sírj.-jött vissza Hoseok. Egy tál volt a kezében egy kisebb ronggyal együtt.-Feküdj hasra!-tettem, amit mondott.

Óvatosan a hasamra feküdtem. Hoseok leült az ágyamra, a tálat és a kis rongyot az éjjeliszekrényre rakta. Felnéztem rá és láttam, hogy szörnyülködve végigméri a hátamat. Elvette a kis rongyot a szekrényről, belemártotta a vízbe, majd nagyon óvatosan elkezdte a hátamat törölgetni vele. Borzasztóan fájt, de próbáltam nem mutatni jelét.

-Sajnálom, de muszáj hideg vizes borogatást rakni rá. Hidd el, gyorsabban meg fog tőle gyógyulni.

Pár perc múlva halk szipogást hallottam. Felnéztem Hoseokra és láttam, hogy sír.

-Hoseok, mi a baj?

-Dühös és szomorú vagyok.

-De még is miért?

-Mert nem tudtalak megvédeni tőle. Pedig láttam, hogy úgy bánik veled, mint egy kutyával. Mégsem tettem semmit. Rossz volt nézni, ahogy beszélt veled, hát még mikor megláttalak eszméletlenül feküdni azon az asztalon vérben úszva. Azt hittem, ott rögtön nekimegyek és megölöm.-felültem és megöleltem.

-Már vége, hamarosan a sebeim is begyógyulnak. Minden rendben lesz.

Hoseok hangosan zokogni kezdett. Elkezdtem a hátát simogatni. Nagyon fáj, hogy magát okolja azért, ami velem történt.

---Hoseok szemszöge---

Teljesen megtörtem. Iszonyatosan mérges voltam magamra, hogy nem tudtam megóvni Lenát.

Visszatekintés (11 évvel ezelőtt)

-Óvatos légy Lena!-kiabáltam fel a fa tetején lévő kislánynak.

-Nem lesz semmi bajom.-nevetett, majd megpróbált átmászni egy másik ágra, de megcsúszott a lába és ennek hatására a földön landolt.

-Lena!-rögtön odafutottam hozzá.-Fáj valamid?

-A térdem.-kezdett el pityeregni. Egy szép nagy seb éktelenkedett a térdén.

-Gyere, lemossuk.-nyújtottam felé a kezem, amit készségesen el is fogadott. Elmentünk a közeli kis tóhoz és leültettem egy nagyobb kőre. Elővettem a zsebkendőmet, belemártottam a kristály tiszta vízbe, majd elkezdtem Lena térdét törölgetni vele.

-Így ni, máris jobb, igaz?

-Igen.

-Ha nagyobbak leszünk, mindentől meg foglak védeni. Ha leesel valahonnan, én ott leszek, hogy elkapjalak.-húztam ki magam büszkén.

Visszatekintés vége

Megígértem neki, hogy mindentől meg fogom védeni, de elbuktam. Megszegtem az ígéretem. 

---Lena szemszöge---

Hoseok álomba sírta magát a karjaim között. Nem volt szívem felébreszteni. Nagy nehezen behúztam az ágyba és betakartam. Felvettem a hálóingemet, adtam egy puszit a homlokára, majd kimentem a szobából.

Mivel a szobámban be voltak húzva a függönyök, nem láttam, hogy idő közben besötétedett. A gyomrom egy hatalmasat kordult, így elindultam az étkezőbe. 

Beérve a terembe, megláttam Jimint, miközben vacsoráját fogyasztotta.

-Oh, Lena! Kérlek csatlakozz hozzám!-invitált maga mellé mosolyogva. Nem mondtam semmit csak leültem a tőle legmesszebb lévő székre. Kuncogott egyet, majd tapsolt. Rögtön kettő inas jött ki és elém tettek öt különböző tálat.

-Egyél, szükséged lesz az erődre. Hallottam mi történt. Nagyon sajnálom.

-Ne játszd az álszentet Jimin! Mond mit akarsz tőlem?-szakítottam félbe. Egy gonosz vigyor kúszott az arcára és az asztalra könyökölt.

-Te is tudod rá a választ.-felállt a helyéről és elindult felém. A székem mögé állt, egyik kezét a vállamra tette és a fülembe súgott.

-Téged akarlak. Hidd el, sokkal jobb vagyok, mint Taehyung. Ha az enyém lennél, én nem okoznék neked fájdalmat. Úgy bánnék veled, ahogy valójában megérdemelnéd.

-Nem hiszek neked.-ugrottam fel.

-Inkább maradnál vele? Azzal, aki majdnem a halálba kergetett? Ismerd el, hogy jobban kedvelsz mint őt!

-Álmaidban sem.-sarkon fordultam és elhagytam a termet.

Az ajtóban szó szerint belefutottam Jinben. 

-Oh Lena! Minden rendben?

-Nem semmi sincs rendben.-elrohantam.

---Jin szemszöge---

Nem hiszem el. Az öcséim egy percig sem bírnak magukkal.

-Jimin, fejezd be!

-Miről beszélsz? Nem tettem semmi rosszat.

-Mindent hallottam. 

-Örülök neki.-vigyorgott szemtelenül.

-Tudod jól, hogy már Lena születésétől fogva el volt ez döntve. Ne szegülj szembe apánk akaratával! Jól tudom, hogy nem vagy közömbös Lena iránt.

-Ehhez semmi közöd!-vált át ideges arckifejezésre.

-Megértem, közel álltatok még "az" előtt. De ha így viselkedsz vele, csak még inkább eltaszítod magadtól. Ezt ne felejtsd!

Egy héttel később

---Lena szemszöge---

Eljött az utazás napja. Az úti célunk körülbelül 5 napi járásra van innen. Még mindig tartok attól, hogy Taehyung mit fog tenni velem ez idő alatt. Nagyon remélem, hogy semmit. 

Éppen Hoseoktól búcsúzkodtam.

-Nagyon vigyázz magadra!-ölelt át szorosan.

-Megígérem.-adtam egy puszit az arcára, majd beszálltam hintóba, ahol már Taehyung türelmetlenül várt. Látszólag nem tetszett neki a bátyjával való jó viszonyom.

Végül én is beszálltam, majd elindultunk.

Annyeong mindenkinek!

Tudom, nagyon sokat kellett várni erre a részre. Nagyon sajnálom, hogy megvárattalak titeket, de most visszatértem. Remélem tetszett. Várom a véleményeket.

Legyetek jók!

Hamarosan jövök a kövi résszel!

Annyeong!