Az ablakon beszűrődő napsugarak ébresztettek. Körülnéztem és egy pillanatra megijedtem, hogy hová kerültem. Megfordultam és megláttam a nyugodtan alvó Taehyungot. Elmondhatatlanul aranyos volt, ahogyan aludt. Miket képzelek? Egy varázsütésre kedvesebb és megértőbb lesz velem? Ugyan.

Egy kicsit elkezdett mocorogni, de nem ébredt fel. Pár másodperccel később az ajtó nyitódására lettem figyelmes. Csak egy szobalány volt, aki mikor meglátott, majdnem felvisított. Bocsánatkérően meghajolt és gyorsan kiviharzott és becsukta maga után az ajtót. Remek! Mi lesz ha ez a király fülébe jut? Az biztos, hogy mind a kettőnket élve fognak megnyúzni.

Gyorsan kiugrottam az ágyból és megindultam a folyosó felé. Kiléptem és megláttam a szobalányt, ahogyan távolodik. Utána futottam és megállítottam.

-Bocsáss meg! Beszélhetnék veled egy percre?

-Parancsoljon kisasszony.

-Szeretnélek megkérni, hogy ne beszélj senkinek arról, amit láttál. Főleg ne a királynak.

-Csak az ön szobalányának szerettem volna szólni. Körülbelül egy fél órával ezelőtt bement, hogy felébressze önt. Nem találta bent, ezért kérte, ha valamelyikünk látja önt, szóljunk neki. Nagyon aggódott önért. Nem állt szándékomban senkinek másnak szólni.Ne haragudjon, hogy megijesztettem. Csupán nem számítottam rá, hogy Taehyung úrfi szobájában találom majd.

-Semmi probléma. Kérlek, te se haragudj, hogy valótlan dolgokat feltételeztem rólad.

-Ugyan, nem kell bocsánatot kérnie. Ha nem haragszik, én mennék a dolgomra.-illedelmesen meghajolt és már ott sem volt. Nagy kő esett le a szívemről.

Visszamentem a szobába. Amint becsukódott az ajtó két kar fonódott a derekam köré. A meglepődöttségtől felsikítottam.

-Hmm...csendesebben drága.-dörmögött a fülembe.

-Neked mégis mi bajod van?

-Tudod, nagyon kívánatos vagy ebben a hálóingben.-csókolt a nyakamba.

-Taehyung engedj el!-próbáltam karjai közül szabadulni. Ismét nyílt az ajtó, Jimin és Jungkook lépett be.

-Taehyung, nincs kedv...-Jungkookba fagyott a szó. Képzelem milyen érdekesen nézhettünk ki kívülről.-Mit csináltok?-fehéredett el a feje.

-Esetleg csatlakozhatunk?-nyalta meg a száját Jimin.

-Ő az enyém Jimin. Tartsd magad távol tőle!-tolt a háta mögé. Arrébb lökte testvéreit és kiviharzott velem a folyosóra. Egy pillanatra sem engedte el a kezem, míg a szobámba nem értünk. Gyorsan becsukta utánunk az ajtót, majd kulcsra zárta.

-Nem engedem, hogy egy ujjal is hozzád érjen. TE AZ ENYÉM VAGY!

-Téged fejedre ejtettek vagy mi? Egyik napról a másikra változol. Már nem bírlak követni.-ültem le az ágyamra.

-Csak megvédem, ami az enyém. Nem szeretem, ha más szórakozik a tulajdonommal.

-NEM VAGYOK A TULAJDONOD!-ugrottam fel idegesen.

-De igenis az vagy!

-Most miért lettem hirtelen olyan fontos? Eddig úgy bántál velem, mint egy kutyával.

-Akkor elmondom, ott voltam akkor a kertben. Mindent hallottam, amit Jimin mondott neked. Aztán Hoseok fenyegetése. Láttam, hogy nem vagy egy gyenge virágszál. Ha valaki letámad, minden erődet beveted. Ez az, amit benned érdekesnek találok. Nem minden nap találkozni ilyen lányokkal. Ezért kellesz nekem.-jött közelebb, majd karjait ismét derekam köré fonta. Közelebb hajolt és megcsókolt. Vadul és szenvedélyesen csókolt. Magam sem tudom miért, de viszonoztam. Karjaimat a nyaka köré fontam ő pedig egyre jobban szorított magához. Egyre hevesebben vettük a levegőt és csak csókoltuk egymást.

Megindultunk az ágyam felé. Taehyung egy mozdulattal ledöntött az ágyra és fölém tornyosult. Egyszerűen nem tudtam tisztán gondolkodni. A vágyakozás teljesen elvakított. Taehyung feljebb tolta a hálóingem és combomat kezdte simogatni. Hideg keze rángatott vissza a valóságba és csak ekkor jöttem ár, éppen mit is csinálunk.

-Taehyung, elég!-toltam el a vállánál fogva.-Nem szabadna ezt csinálnunk!

-Nem érdekel.-jelentette ki nemes egyszerűséggel, majd csókjaival áttért a nyakamra. Minden erőmet összeszedve lelöktem magamról és gyorsan kirohantam a szobából. Futás közben, beleütköztem Adelinbe.

-Kisasszony, már mindenhol kerestem.

-Ne haragudj rám.

Gyorsan megmosakodtam. Hála az égnek, Taehyung már nem volt a szobámba, mikor visszaértem. Adelin segített felöltözni, majd lementem az étkezőbe. Csak Yoongi és Jin ültek az asztalnál.

-Jó reggelt!-köszöntem nekik, de csak Jinben volt annyi, hogy vissza is köszönjön. Gyorsan megreggeliztem, majd utam az udvarra vezetett.

Csak sétálgattam és élveztem a tavaszi időjárást. Még csak március eleje volt, de a fák már megújultak és a virágok is jó ideje kinyíltak. A szél kellemesen süvített. A csendet csak a falevelek susogása és a madarak csicsergése zavarta meg. Nem olyan távol megláttam a tavacskát. Odasétáltam és leültem a partjára. Néztem, ahogy a szél hatására hullámzik a víz. Vize kristálytiszta volt, lehetett látni a benne úszkáló halakat és békákat. Ahogy a vizet néztem, éreztem, hogy valami hozzásimul a karomhoz. Lenéztem és egy aprócska cica volt az.

-Ó-simogattam meg a fejét.-Hát te meg hogyan kerülsz ide?-felemeltem és jól szemügyre vettem.

-Hol van az anyukád?-néztem körül, de semmilyen élőlényt nem láttam a közelben. Letettem a földre, de rögtön az ölembe kucorodott.

-Azt hiszem én leszek az új anyukád.-nevettem el magam. Addig simogattam, míg el nem aludt. Felálltam és elindultam befelé. Út közben összefutottam Adelinnel.

-Adelin, keresnél ennek a kis csöppségnek egy kis kosarat, ahol aludhat?

-Természetesen kisasszony. Hol találta?-simogattam meg az alvó cica fejét.

-A kertben, azt gondoltam esetleg ide tartozik.

-Nem. Itt sosem voltak macskák. Fogalmam sincs, hogyan keveredhetett ide.

-Olyan kis apró. Még nem lett volna szabad elválasztani az anyjától. Biztos elkóborolt.

-Lehetséges. Ha megbocsájt.-meghajolt és elment. Felvittem a szobámba a cicát és egy párnára raktam.

-Hmm...mi legyen a neved?-gondolkodtam figyelve őt. Mivel a bundája vanília színű volt ezért úgy döntöttem Vanília lesz a neve. Az ajtóm nyitódott. -Adelin megérkezett a picur új fekhelyével.- gondoltam. Hátra fordultam, de nem az volt akire számítottam. Legnagyobb meglepetésemre Hoseok állt előttem.

-Ne haragudj, hogy csak így bejöttem. Tegnap óta nem beszéltünk és aggódtam.-ült le mellém a földre. Észrevette az előttem alvó cicát.

-Hol találtad ezt a kicsikét?-mosolyodott el.

-A kertben és inkább ő talált rám.

-Megtartod?

-Úgy terveztem.

-De akkor neked kell gondoskodnod róla és nevelned.

-Legalább lesz egy kis gyakorlatom, mielőtt még gyerekeim lesznek.-mosolyodtam el keserűen.

-Lena...-nézett rám szánakozóan.

-Semmi baj. Tudom, hogy ez a kötelességem. A vérvonalat tovább kell vinni.

-Neked nem muszáj. Az elsőszülöttnek kell tovább vinni a vérvonalat, vagyis Jinre hárul ez a feladat.

-Akkor felvilágosítanálak az örökösi sorrendről. Ha az apád meghal, akkor Jin kerül a trónra.

-Igen.

-De, ha Jinnel történik valami, mielőtt még utódai születnének, akkor édes mindegy, hogy melyikőtök az idősebb. A trón arra száll, akinek már vannak utódai. Ha Jin meghal, de nekünk előtte születnek gyerekeink, akkor Taehyung lesz a jogos trónörökös, majd utána a mi gyermekünk kerül a trónra.

-Honnan tudsz te erről ennyit?

-A tanítóim egy csomószor beszéltek az ország működéséről, az öröklési sorrendről, törvényekről. Valószínűleg azért, hogy ezekkel tisztában legyek, ha olyan körökbe kerülök. Így visszagondolva nem értettem soha, hogy ezeknek mi haszna lesz, de most már értem.

-Én egész életemben ezt hallgattam az apámtól. Ha háború van, hogyan kell hadat vezetni. Hogyan kell az állam ügyeit intézni. Hogyan tartsam az irányításom alatt a kastélyt. Ez mind a hetünknek megtanították. Pontosan az öröklési dolog miatt. Kissé ironikusan hangzik, Jin a legidősebb, de apánk még el sem döntötte ki legyen a felesége, Taehyung a második legfiatalabb és neki már megvan a menyasszonya.-nevetett fel.

-Kicsit tényleg ironikusan hangzik.

Beszélgettünk még pár órán keresztül, majd lementünk vacsorázni. Étkezés után felmentem a szobámba. Soha nem számítottam volna arra a látványra, ami akkor fogadott.

Annyeong chingu!

Remélem tetszett. Vajon mi ez a hirtelen változás Taehyung körül? Hamarosan kiderül. Nyomassátok a kommentteket. Hamarosan jövök az új résszel.

Legyetek jók kis chinguk! Nagyon sok ölelést és puszit küldök!

Annyeong!