Berohantam a szobámba, levetettem magam az ágyra és elkezdtem sírni. Nem hiszem el. Hogyan lehet valaki ennyire érzéketlen? Utállak Taehyung! Teljes szívemből!

Ismét álomba sírtam magam. Reggel, mikor felébredtem, Adelin már az ágyam mellett állt.

-Jó reggelt kisasszony. Elkészült a reggeli.

-Köszönöm.

Gyorsan átöltöztem. Utam az étkezőbe vezetett. Mikor beléptem, meglepetten láttam, hogy csak Hoseok ül az asztalnál.

-Szervusz!-állt fel egy hatalmas mosollyal a helyéről.

-Jó reggelt. A többiek merre vannak?

-Sosem szoktunk együtt reggelizni. Általában mind külön időben szoktunk enni. Nagyon örülnék, ha megtisztelnél a társaságoddal. Olyan magányos vagyok így egymagam.

-Szívesen.-mosolyodtam el. A reggeli viszonylag kellemesen telt. Félre ismertem Hoseokot. Nagyon figyelmes és kedves, de néha tud kissé öntelt is lenni. Mikor végeztünk az evéssel, elköszöntünk egymástól és elváltak útjaink. Úgy gondoltam egy kis olvasás helyretenné a gondolataimat, ezért rögtön a könyvtár felé indultam. Csodaszép, hatalmas könyvtár volt, sokkal nagyobb, mint a miénk volt.

Elkezdtem keresgélni a könyvek között. Miután kiválasztottam a legszimpatikusabb könyveket, úgy döntöttem kiülök a kertbe olvasni. A kertben nézelődve, megláttam egy viszonylag magasabb fát. Az egyik ága tökéletes helynek bizonyult, hogy olvashassak. Óvatosan felkapaszkodtam a fára és leültem az ágra. Már éppen bele mélyedtem a könyvbe, mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülem.

-Mit keres egy gyönyörű hölgy fent a fán?-kirázott a hideg is. Biztos voltam benne, hogy minden lánynak így incseleg. Gyorsan lemásztam a fáról és szembe fordultam vele.

-Mit akarsz Jimin?

-Csak azt szerettem volna mondani, hogy hallottam a tegnapi kis beszélgetésedet Taehyunggal.-a szemeim ennek hallatán kipattantak.

-Te hallgatóztál?

-Szó sincs róla, csak hallottam ezt-azt.

-Figyel, se időm se kedvem nincs veled diskurálni, szóval gyorsan mond mit akarsz!

-Ez nagyon egyszerű, téged.-húzta egy sunyi mosolyra száját.

-Parancsolsz?

-Jól hallottad. Azt akarom, hogy az ágyasom légy.

-Na hát abból nem eszel.-mentem el mellette. Egy hirtelen mozdulattal elkapta a karomat és a fatörzsnek szorított, majd belesúgott a fülembe.

-Én mindig elérem azt, amit akarok.-csókolt a nyakamba. Elengedett és bement. Nem lehet egy perc nyugtom sem?

Gyorsan visszamentem a kastélyba és a szobámat vettem célba. A napom további része olvasgatással telt, amit csak az ebéd és a vacsora szakított félbe. Végül lefeküdtem aludni.

Megjelent előttem Magnus. Beszélgettünk, viccelődtünk, mint a régi szép időkben.

-Lena, el kell mondanom valamit.-mondata után a mellkasához kapott. Az inge kezdett elvörösödni és vért köhögött fel. Egy pillanattal később holtan rogyott össze. Zokogni kezdtem és a nevét üvöltöztem. Egy hosszú folyosón találtam magam. A végén volt egy régi, rozsdás vasajtó. Elindultam, először csak sétáltam, majd pár perccel később, már teljes erőmből futottam felé. Kinyitottam és Taehyunggal álltam szemben. Egy kaján és gonosz vigyor terült el az arcán. A derekam köré fonta a karjait, magához húzott és belesúgott a fülembe.

-Ha a feleségem leszel, annyi lesz a különbség a mostani helyzettől, hogy akkor az enyém leszel és azt csinálok veled, amit akarok.

Amilyen erősen csak tudtam, ellöktem magamtól és elkezdtem futni. A folyosóra kilépve, megláttam magam előtt egy alakot, aki háttal állt nekem. Gondoltam segítséget kérek tőle, ezért felé rohantam. Mikor odaértem hozzá, megfordult, felfedve ezzel kilétét. Jimin. A folyosó falának szorított és a fejem felett összefogta a kezeimet.

-Én mindig elérem azt, amit akarok.-csókolt a nyakamba.

Pillanatokkal később egy szobában találtam magam. A szobalányok sürögtek-forogtak körülöttem. Belenéztem a tükörbe, egy gyönyörű menyasszonyi ruha volt rajtam. Pár perccel később kopogást hallottam. Mikor nyitódott az ajtó, a király állt velem szemben.

-Gyönyörű! Tudtam, hogy ez lesz a tökéletes ruha.-tette kezeit a vállamra.-Indulhatunk?-nyújtotta felém a kezét.

Néhány perc múlva egy kis kápolnába értünk, ahol az összes családhoz közel álló személy ott volt, rokonok és barátok egyaránt.

Taehyung az oltár előtt állt, elegánsan felöltözve. Amin a legjobban meglepődtem, hogy a szokásos flegma arckifejezése helyett, egy kedves és lágy mosoly ült az arcán. Mikor az oltár elé értünk Taehyung felém nyújtotta a kezét, amit nagy nehezen elfogattam, majd maga mellé vezetett. A ceremónia gyorsan lezajlott, ez után a szokásos lagzi vette kezdetét. Újra váltott a kép. Egy teljesen ismeretlen szobában találtam magam. Az ágyon feküdtem, felettem Taehyung támaszkodott a leggonoszabb vigyorral az arcán, amit valaha láttam.

-Készülj fel szépségem, mert ma éjjel nem fogsz egy percet sem aludni.-kezdte a nyakamat csókolgatni és megszabadítani a ruhámtól. A vállainál próbáltam ellökni, de ezzel csak az értem el, hogy a kezeimet a fejem felett összefogta. Zokogtam és visítottam, de semmi hatása nem volt. Nem tehettem semmit, ki voltam neki szolgáltatva.

Hirtelen felültem. Patakokban folyt rólam az izzadtság és záporoztak a könnyeim. Csak egy álom volt. A sok gondolattól nem tudtam visszaaludni. Úgy gondoltam egy kis friss levegő jót fog tenni. Felvettem a selyem köntösömet és már indultam is a kert felé. Szerencsére nem volt teljesen sötét a kastélyban, ezért hamar megtaláltam a helyes utat. Éppen a fák alatt sétálgattam, mikor egy alakot láttam a kis halastó felé menni. A kíváncsiságtól vezérelve elkezdtem követni. Mikor megállt a tóparton, a holdfény megvilágította az arcát. Hoseok volt az. Miért van kint ilyen későn? A nagy elmélkedés közepette, véletlenül ráléptem egy faágra, ami egy hangosabb reccsenéssel eltört a lábam alatt. Erre Hoseok is hátra fordult.

-Lena! Mit csinálsz itt ilyenkor?-lepődött meg.

-Ezt akár én is kérdezhetném.-sétáltam mellé.

-Nem bírtam aludni. Túlságosan tele van a fejem.-vakarta meg a tarkóját.-Most te jössz. Miért jöttél ki?

-Rosszat álmodtam és gondoltam egy kis friss levegő megnyugtatna.

-Mit álmodtál?

Részletesen elmeséltem mindent. Néhány résznél eléggé aggódva nézett rám.

-Nézd tudom, hogy Taehyung nem a legjobb emberek közé tartozik, de ilyet soha nem tenne senkivel.

-Én ebben nem vagyok olyan biztos.-húztam a számat.

-Történt valami köztetek?

-Nem semmi.-kezdtem a köntösömet piszkálni.

-Lena! Mond el kérlek! Bízz bennem!-simogatta meg a kezem.

-Na jó. De ez a kettőnk titka, rendben?

-Rendben.-mosolyodott el.

Elmeséltem neki mit mondott Taehyung. Az arcán látszódott, hogy legszívesebben most azonnal felszabdalná az öccsét. Mikor befejeztem a történetet, egyszerűen csak felállt és elkezdett befelé menni.

-Hoseok? Hová mész?

-Megyek és egy kicsit elbeszélgetek a drága kis öcsémmel.-nézett hátra egy pillanatra. A szemeiben színtiszta düh tükröződött.

-Hoseok, kérlek, ne!-húztam vissza a karjánál fogva.

-Senki nem beszélhet így veled! SENKI!

-Kérlek! Ezzel nem oldanál meg semmit, csak rontanál a helyzeten.

-Rendben, de csak azért, mert te kérsz meg rá.

Ez után vidámabb témákra váltottunk és addig beszélgettünk, míg a nap felkelt. A hét további része nem volt túl eseménydús. Nagy részben csak olvasgattam vagy a kertben sétáltam. Végül elérkezett az a nap, amit "vártam": Az eljegyzési bál.

Annyeong mindenkinek!🙋🏻

Hát itt is lenne a következő rész. Sajnálom, hogy ilyen sok időbe telt mire megírtam. A suli miatt kevesebb a szabad időm és egy kis "írói válságban" is voltam-ha fogalmazhatok így.😅 Mint mindig, kommenteket tárt karokkal várom. Remélem tetszett. A kövi rész megpróbálom kicsit előbb megcsinálni.😊🙏🏻

Legyetek jók ki chinguk!

Sok puszit küldök nektek!😘😘

Annyeong!👋🏻 ❤️