1 nappal később

A nem tervezett hazautazásunk miatt, kedves jövőbeli apósom úgy döntött, hogy egy előbbi időpontot keresünk az esküvőnek. A várható esemény három hét múlva lesz esedékes. Mindenki sürgött-forgott. Már nagyon izgatott vagyok én is, hogy hogyan fog menni. Remélem, minden rendben lesz és nem fogunk semmit elrontani.

Szerencsére, a sok dolog között tudtunk időt szakítani egymásra Taehyungal.

Éppen a szabó vett méretet rólam az esküvői ruhámhoz. Mutatott nekem pár tervet, amik közül választhattam. Úgy érzem, jó kezekbe kerültem ezen a téren. Néhány eléggé csicsás volt nekem, de végül sikerült eldöntenem, hogy melyik lesz a tökéletes.

Mire minden teendőmmel végeztem, már késő délután felé járt az idő. Úgy határoztam, hogy kimegyek a kertbe egy kicsit játszani az én kis Vaníliámmal. El is mentem érte, majd a kert felé vettem az irányt. Elsétáltam a kis halastóhoz és leültem. A levegőben már érezni lehetett, hogy közeleg a nyár. Az idő egyre melegebb lett és egyre hosszabbak lettek a nappalok.

Csak néztem, ahogy Vanília ugrált jobbra-balra egy pillangót kergetve. Annyira aranyos látvány volt. Egyszer csak meglátott valamit, majd elkezdett felé szaladni. Én is elnéztem abba az irányba és megláttam Hoseokot.

-Hát szervusz te kis csöppség!-kapta fel a kiscicát.-Oh, Lena!-mosolyodott el.

-Szia!-viszonoztam a gesztust. Odasétált és leült mellém.

-Lehetne egy kérdésem?

-Csak nyugodtan.

-Ti Taehyungal mikor lettetek ilyen jóban?

-Az alatt az egy hónap alatt sok minden történt.-ekkor kaptam tőle egy lesokkolt tekintetet.

-S-sok minden? E-ezt hogy érted? U-ugye t-ti nem?

-Szent ég! Dehogy is! Semmi ilyesmi nem történt.-pirultam el teljesen. Kínos csend telepedett ránk, végül Hoseok törte meg.

-Szóval, egy hónap alatt ennyire közel kerültetek egymáshoz?

-Igen, rájöttem, hogy akárcsak téged, félreismertem.

-Ezt hogy érted?

-Igazából rájöttem, hogy egy nagyon is figyelmes és kedves ember.

-Azért ne bízz meg benne annyira!

-Miért?

-Nem emlékszel mit tett veled?

-Hoseok, azt már magunk között megbeszéltük.

-Ez nem a megbeszélésről szól Lena! Mi van, ha megint megteszi? Erre nem gondoltál? Taehyung kiszámíthatatlan.

-Ez nem a te hatásköröd.

-De igenis az! Nem hagyhatom! Nem engedem, hogy esetleg újra bántson!-kezdett el kiabálni.

-Hoseok nyugodj meg! Tudok magamra vigyázni.

-Hogy tudnál? Mikor megtörtént sem tettél semmit. Csak ott feküdtél tehetetlenül.-nevetett fel hitetlenül.

-Miért aggódsz ennyire értem? Miért törődsz velem ennyire?

Ekkor olyat tett, amire nem számítottam volna. Közelebb hajolt és ajkaimra tapadt. Egy pillanatra teljesen megdermedtem. Lassan és óvatosan csókolt. Mikor észrevette, hogy nem viszonzom, elhúzódott tőlem.

-Ezért. Ezért törődöm veled ennyire. Nagyon fontos vagy nekem és nem akarom, hogy bajod essen. Tudom, hogy ezt nem szabadott volna, de meg kellett tennem.-majd felállt és elment.

Nem tudom ezt hová tenni. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen érzései vannak irántam. Most mihez kezdjek?

Egy kicsit el kell hagynom a kastélyt, hogy kitisztítsam a fejem. Elmentem az istállóban, felkészítettem egy lovat és kilovagoltam a kastélyból. Felügettem a hegyekbe, hogy egy kis friss levegőt szívjak. Találtam egy keskeny folyót, úgy döntöttem követem, hátha elvezet valahová. Jól döntöttem. Egy csodaszép vízeséshez jutottam.

Egy hatalmas medencébe ömlött a víz, onnan folytatta útját. Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen helyet találok. A lovamat kikötöttem egy fához, én pedig közelebb sétáltam. Találtam egy nagy, lapos követ, arra leültem és csak néztem a vizet, ahogy lezúdul a monumentális hegyoldalról. Egyre inkább álmosnak éreztem magam, míg végül elnyomott az álom.

----------------------

Követtem a folyót, ahogy azt ő kérte. Csak szeltem az erdőt, míg elérkeztem az úti célomhoz.

Már ott várt rám. Elésétáltam és belenéztem a gyönyörű mogyoró barna szemeibe.

-Ez itt az én titkos helyem. Ide csak az talál el, aki lépésről lépésre követi a folyót.

-Ji....

---------------------

Arra ébredtem, hogy valaki a vállaimnál fogva ráz engem. Mikor kinyitottam a szemem, azt hittem elsírom magam.

Aki éppen felkeltett, nem volt más, mint a legkedvesebb bátyám.

-Magnus!-kiáltottam fel és magamhoz öleltem. Annyi idő után újra láthattam halottnak hitt bátyámat. Nem tudtam tovább uralkodni magamon, a boldogságtól a könnyeim kezdtek záporozni.

-Itt vagyok! Semmi baj.-szorított ő is magához.

-Azt hittem, meghaltál.-szipogtam.

-Szerencsémre, megtaláltak és még időben ellátták a sebemet.

Azonnal vissza indultunk a kastélyba. Mikor odaértünk, mindenki kirohant. Taehyung ért oda hozzánk először.

-Lena, tudod, mennyire aggódtam! Azt hittem, megint elraboltak vagy megöltek!-kezdett el kiabálni. Leszálltam a lóról és megöleltem.

-Ne haragudj rám! Nem akartam aggodalmat okozni.-furtam mellkasába a fejem.

-Semmi baj, csak tényleg nagyon megijesztettél.-puszilta meg a fejem.

-Hoztam valakit. Egy hozzám nagyon közel álló személyt.-fordultam a ló felé. A bátyám leszállt a nyeregből, majd levette a csuklyát a fejéről. A király nagyon meglepődött.

-Magnus Gregory Brightmore! Te még élsz?

-Igen, királyom.-hajolt meg.

-Nagy örömmel látom, hogy nincsen semmi bajod.-mosolyodott el és rátette kezét a fiú vállára.-Ne álljunk itt tovább! Menjünk be!

Mindenki becsődült a kastélyba. Egyből hatalmas lakomát csapatunk a testvérem tiszteletére.

Elkísértem Magnust a szobájához. Ott rögtön letámadott.

-Hogyhogy ilyen jóban lettél ezekkel?

-Volt időm megismerni őket.

-Azt látom. Mi történt az én kis hugicámmal?-tűrt a fülem mögé egy hajtincset.

-Megváltoztam Magnus. Hosszú ideig voltam bezárva egy sötét lyukba.

-Tudom és annyira sajnálom. Nekem kellett volna megmentenem téged. De nem tudtalak. Ne haragudj rám!-vont karajaiba.

-Megbocsátok, mert szeretlek.-húzódtam el az ölelés után és rámosolyogtam.

Visszamentem a keleti szárnyba, mikor beléptem a kis szalonba, szembe találtam magam Taehyunggal. Éppen a zongoránál ült, érkezésemre felkapta a fejét.

-Szia!-mosolyogtam rá.

-Hol voltál?-állt fel és elém sétált.

-Elkísértem a bátyámat a szobájához.

-Nem tudom miért kell pesztrálni. Már nem egy kisgyerek.-mormogta az orra alatt.

-Kedves vőlegényem, csak nem féltékeny vagy?-kezdet el kicsit piszkálni.

-Ki? Én? Ugyan már.-fordult el az ablak irányába.

-Figyelj! Már majdnem egy éve abban a hitben voltam, hogy meghalt. Szerintem érthető, hogy miért szeretnék időt tölteni vele.

-Igazad van. Bocsánat.-fordult felém és bánatos tekintette fürkészte a padlót.

-Megértem, hogy csak magadnak akarsz. Ezzel én sem vagyok másképpen.-sétáltam elé és megfogtam a kezét.

Ő felnézett rám, majd ajkát finoman az enyémre helyezte. Megbánást éreztem a csókjában, pedig nem lenne miért bocsánatot kérnie.

-Már alig várom, hogy a feleségem légy.-simított végig az arcomon.

-Én is.

Három hét múlva(május)

A szobámban álltam, miközben a szobalányok öltöztettek. Egyszerűen gyönyörű lett a ruhám. Nem túldíszített, de még is elegáns és szép.

A szememre egy kicsit erősebb smink került. Nem igazán volt az én világom, mégis nagyon tetszett.

Mikor megláttam a hajamat, a szavam is elállt. Ilyen szép még sosem volt.

Az ujjamon a Taehyungtól kapott gyűrű díszelgett. Egy pillanatra sem akartam levenni, úgy éreztem, hogy egy láthatatlan lánc hozzáköt szerelmemhez, ha rajtam volt a gyűrű. Az apró gyémánt a közepén, csak úgy ragyogott.

Mire kész lettem, valaki kopogott.

-Tessék?-szóltam határozottan. Ekkor Magnus lépett be. Amint meglátott, a szemei kétszeresére nőttek.

-Mi az?-értetlenkedtem.

-Annyira gyönyörű vagy.-mosolyodott el.

-Bárcsak Apáék is látnának.-szomorúan vissza fordultam a tükör felé.

-Hidde el, most is látnak minket és vigyáznak ránk. Nagyon büszkék rád, Tökmag. Én is büszke vagyok arra, hogy a húgom vagy.

Hirtelen nyílt az ajtó, Hoseok és Namjoon jöttek be. Mindketten ledöbbentek, mikor megláttak.

-Édes istenem, gyönyörű vagy.-mosolygott Hoseok.

-Köszönöm.-viszonoztam a gesztust.

Ekkor betrappolt a király is.

-Még sosem láttam ilyen szép menyasszonyt. De valami ismét hiányzik.-az egyik komornyiktól elvett egy fekete dobozt és kinyitotta. Egy csodaszép korona volt benne, még szebb mint az eljegyzési bálon.

-Ez gyönyörű!-mosolyodtam el.

-Akárcsak te. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen menyem lesz. Ilyen erős, szép, okos. Ilyen elbűvölő. Nade!-csapta össze a tenyerét.-Nem érünk rá beszélgetni! Indulnunk kell!-mindenki kiment a szobából, csak Magnus maradt ott velem. Végül mi is elindultunk.

Elindultam az új életem felé.

Helloka!

Itt a kövi rész! Remélem tetszett. Várom a kommenteket. Hamarosan visszatérek!

Legyetek jók!

Sok puszit és ölelést küldök nektek!

Sziasztok!