Yoongi szemszög:

-Sziasztok, srácok! Elősször is szeretném megköszönni nektek, ugyanis elértük a húsz millió feliratkozót, másodszor pedig köszönöm szépen a sok támogatást és pozitivitást, amit adtatok nekem! Lenne egy jó hírem számotokra, nézőkre. Meghívtak az idei, 2018-as YouTube találkozóra, ahol csak is kizárólag a nagyon híres videósokat hívták meg, koreából. Videót ugyan nem fogok készíteni róla, de majd készítek egy olyan videót, amiben elmesélem az élményeimet.-fejeztem be videóm kezdőmondatát, és folytattam a jól megszokott kérdezz-felelek-kel, mert megígértem a rajongóknak, folytatom ezt a kis "sorozatot".

Leállítva a felvételt, felálltam kényelmes székemből, majd elpakoltam a kellékeimet az asztalról, hogy legyen hely a laptopnak és nagy téren tudjak dolgozni a videómon. Bekapcsoltam a gépem, majd elővettem a kamerámat és egy USB töltővel összekötöttem, aztán áthelyeztem az újdonsült videómat a laptomomra és, ha ezzel készen voltam, megnyitottam az egyik vágó programomat, ahol lenyitottam az elmentett videót és elkezdtem kivágni belőle a fölösleges részek. Szerettem ezzel foglalkozni. Már gyerekkorom óta érdekelt a technika, mégha akkoriban nem is volt olyan modern. Mikor egyetemen tanultam, gépész szakot tanultam, előtte pedig egy gépészeti gimnáziumba jártam. Imádtam minden egyes percét. Ugyan a tanulás nem érdekelt, de erre az egyre mindig tanultam. Meg persze informatikára. Most pedig itt tartok. Sok évnyi tapasztalat után egy híres youtuber és dalszövegíró vagyok. Nem, nem dolgozom semelyik lemezkiadónál, de bár lehetséges lenne. Ha a karrierem új szintre lépne. Jól fizet a YouTube karrier is, de nem sokkal jobban, mintha repper, vagy dalszöveg író lennék. Imádok rappelni, nincs olyan nap, amikor ne találnék ki egy újabb szövegrészt a dalaimhoz. Ugyan még a médiának nem adtam ki a számaimat, de elmentettem őket a gépemen, mivel volt olyan, amit fel is vettem, mint zene. Sajnos nincs annyi bátorságom, hogy beadjam bármely lemezkiadónak, remélem, ha majd a közösségi médiára kirakom, talán felfigyelnek rám. De ez csak remény.

Félbe hagyva felvételem szerkeztését, kiléptem a stúdiómból, mert a sok munka közben az ember megéhezik, így én is éhes vagyok már. Elballagva a hűtőhöz, kiveszem a tegnapi pizzát, amit még egy nappal ezelőtt rendeltem, mert nem volt időm főzni magamnak, s kitettem az egyik szeletet egy kisebb tányérra, majd betettem a mikrohullámú sütőbe, csupán egy percre. Nem szeretem, ha az étel túl forró, se ha nagyon hideg. Tudom, a pizza lényege az, hogy olvadt legyen a sajt rajta, mert annyira meg kell melegíteni, de én nem igazán így kívánom ezt az ételt. Mikor lejárt az egy perc, kinyitottam a mikró ajtaját, majd kivéve a benne lévő pizzát, tányérral együtt, letettem a konyhapultra, azután pedig egy másik szekrényből kivettem egy poharat és újra a hűtőhöz lépve, kivettem belőle egy doboz alma levet. Megtöltöttem a pohár tartalmát az almalével, majd megfogva a tányért és a poharat, elindultam, vissza a stúdióba, hogy folytassam a munkám.

Mire mindennel végeztem, hajnali kettő volt, így arra gondoltam, majd megfürdök reggel, mert ha most fürdenék le, összeesnék az álmosságtól. Szóval gyorsan átvettem a ruhámat pizsamára, pontosabban egy boxert, fehér, térdig érő melegítőt és egy szürke pólót vettem fel, és bevetettem magam az ágyamba, és már el is nyomott az álom.

Reggel arra kelltem, hogy a szomszéd füvet nyír, így kicsit morcosan kezdődött a reggelem. Nem szerettem sosem, ha felkelltettek, így ez most sem volt kivétel. Felülve csukott szemmel, és-valószínűleg-kómás fejjel, az éjjeli szekrényem felé nyúltam kezemmel, és kitapogattam a mobilomat, hogy megnézhessem az időt. Megtalálva eszközöm, eldobtam törökülésben lévő lábaim elé, és megdörzsöltem a szemeimet, hogy kicsit éberebb legyek. Ásítottam egyet, majd a telefonért nyúltam és megnéztem, hány óra van. Dél múlt öt perccel. Tehát lekéstem a reggelimet, és lassacskán ebédelnem is kéne. Nagyszerű. Lehet megint rendelek valami gyorskaját, csak nem biztos, hogy egy idő után szeretni fogom az ilyesfajta ételeket. Mindenesetre, majd rendelek valami egészségesebbet.
Miután lerendeztem magamban, nincs több gyorskaja, kikelltem puha ágyamból, majd elősször a fürdőbe mentem, hogy lezuhanyozzak. Miután ott végeztem, megszárítottam a hajamat, s kezdődhetett a szerencsétlenkedés, avagy kifésűlni a hajkoronámat. Ugyan nem olyan hosszú a hajam, hiszen mégis csak férfiból vagyok, azonban még az a rövid tincs is kócos lesz, már csak attól, ha az ágyamban fordgolódok. A tükörbe nézve észrevettem, kezd fakúlni a mentazöld színű hajam, így hírtelen döntéstől vezérelve magam, előhúztam az egyik fiókból egy fekete hajfestéket, majd elkezdtem bekenni vele az egész hajamat. Mikor készen voltam, kiléptem a fürdőből, majd telefonomon beállítva a húsz percet, vártam, míg lemoshatom a hajamról ezt az izét. Sosem értettem a hajfestéshez, mindig fodrászhoz jártam, nem szarakodtam soha a hajammal. Minek? Úgyis mindig más lesz. Volt már kék, mentazöld, lila, szürke, szőke, fekete, nem is egyszer, fehér is volt már és még azt hiszem narancs, piros és végül rózsaszín, ami egy fogadás miatt volt, de mivel egy idő után megtetszett, megvártam, míg majdnem szőke lett a hajam, s azután váltottam másik színt. Szerencsém volt, hogy nem ment tönkre ennyi festés után a hajam.

Lementem a konyhába, hogy készítsek valami reggelit, pontosabban ebédet, aztán rájöttem, hogy még mindig van két szelet pizzám, úgyhogy inkább azt ettem meg, ma úgyis megyek konditerembe. Szóval kivettem a hűtőből a tányért, amin volt a pizza, majd megmelegítettem a mikróban. Mikor úgy érezetem, elég meleg lesz már az, kivettem, majd letéve az asztalra, leültem és elkezdtem falatozni. Miközben ettem, eszembe jutott egy videó ötlet, így rögvest felálltam ülőhelyzetemből, s egy füzet,  vagy egy lap után kutattam. Miután minden fiókot szétrámoltam, megtaláltam egy kis papír fecnit, és persze egy tollat, majd leírtam újdonsült ötletem. Hamár ettem, csinálok majd egy kis sütögetős videót. Tudom, tudom, most kicsit hülyének nézhettek, de nem vagyok az a youtuber, aki napi szinten csak a gépén játszik. Én az a fajta vagyok, aki egész nap a gép előtt ül, de nem játszik. Az se jobb mondjuk..De kivételesen, nem olyan ételt fogok elkészíteni, amit nagyon könnyű lenne. Nem, az csalás lenne, ráadásúl még unalmas is. Pff, nem! Én a legnehezebb ételek közül választok egyet, legyen valami kihívás is nekem. Szóval visszatérve az evésre...Nos, nekem egy szelet pizza épp elég volt. Majd átmegyek TaeTae-hez és elhozom neki azt az egy darabot, hadd legyen valami öröme.

Mikor leírtam a lapra az ihletet, visszatettem mindent a helyére, a kajával egyetemben, és visszarohantam a stúdiómba, a kis lapommal együtt, majd a szobába érve letettem az asztal lehető legláthatóbb részére a papírkát. Kilépve onnan, átmentem a hálóba, ahol összepakoltam az edzéshez szükséges dolgaimat, majd az bejárati ajtó felé vettem az irányt, ahol felvettem a cipőmet, betettem a zsebeimbe egy kis pénzt és a kulcsaimat, majd még elővéve kocsikulcsom, elindultam a konditerembe edzeni.

Kinyitva a garázs ajtaját, beszálltam a kocsiba, majd beindítva a járműt, tolatva kiálltam a garázsomból, majd be is csuktam azt. Ezután indulhattam is egyik hobbim helyszínére.

Jól leizzadva és kifáradva mentem az edzőterem öltözőjébe, ahol levettem minden ruhámat és bementem a zuhany alá. Igazi felfrissülés volt számomra ez a két óra edzés.

Lassacskán elzártam a vizet, majd a zuhany ajtó részére feltett törülközőt levettem, megtöröltem vele magamat, majd kiléptem, felvettem utcai ruháimat, összepakoltam és indultam volna ki az öltözőből, ha nem nyitotta volna ki valaki előbb az ajtót. Ijedségemben megugrottam egy picit, bár ez nem látszódhatott. Mikor hallottam, hogy az a valaki becsukja az ajtót, felnéztem rá. Igen, felnéztem rá, mert nálam jóval magasabb volt. És nem kellett több, csupán egy másodperc, s már rögtön fel is ismertem, ki hozta rám a szívbajt. Kim NamJoon, a leghíresebb dalszövegíró, egyben legjobb barátom is. Nem gondoltam volna, hogy itt lesz.

-Hát te? Nem úgy volt, hogy egész nap a stúdiódba leszel?-kérdeztem meglepett hangnemben. Tudtam, hogy egy új dalt akart felvenni, így egész nap abban a kis szobában rohadt, legalábbis nekem azt mondta.

-Igen, úgy volt, de kaptam pont annyi szünetet, hogy elmenjek edzeni. Na és veled mizu? Hogy megy a YouTube karriered?-kérdezett most ő, miközben kipakolta a cuccát.
-Egész jól, meg lettem hívva egy találkozóra, ahol a leghíresebb videósok vesznek majd részt! Eddig is tudtam, hogy tökéletes vagyok, de most már biztos vagyok benne!-nevettem el magam saját hülyeségemen, majd ránéztem karórámra. Hoppá. Hamarosan indulnom kéne. Gratulálok magamnak. Csak én lehetek az, aki mindenhonnan elkésik.-Haver, nekem mennem kell, ugye nem gond? Nem sokára mennem kell a találkozóra.
-Ugyan, menj csak, el ne késs! Fontos lehet ez, ha csak a nagy rajongói táborral rendelkezők lettek meghívva oda.-mondta NamJoon, azzal elköszönve egymástól, kiléptem a helyiségből, majd kiléptem a konditeremből is és az autóm irányába indultam. Beszállva a kocsiba, elindítottam azt, majd utam a házamhoz vezetett, ahol nagyon gyorsnak kell lennem, mert már késésben vagyok.

A hazaút unalmasan telt, percekként néztem az időt, de úgy éreztem, egy örökkévalóság, mire hazaérek. De szerencsémre odaértem a kertesházhoz, hol én élem mindennapjaim, majd csak a ház elé parkolva, kirohantam a kocsiból, közben megkerestem zsebemben lévő lakáskulcsomat, és sietősen kinyitottam annak ajtaját. Beléptem a házba, aztán rögtön a szobámhoz futottam, kiválasztottam egy fehér inget, kék zakóval és kék nadrággal, ezután felvettem azokat és visszarohantam az előszobába, ahol aztán visszarobogtam a fürdőbe, hogy a hajam is szebben nézzen már ki. Azután pedig utam az előszobába vettem, hogy felvegyem cipőmet, majd megkerestem mobilom, aztán a kulcsokat, pénzt, és kinyitva, pontosabban kibaszva az ajtót, azon gondolkodtam, hogy nem szakadt még le a kilincs egyik ajtómról sem, ha állandóan ráncigálom azt. Mindenesetre, jó minőségű, az biztos.

Mikor odaértem a kocsimhoz, beszálltam, majd már mehetett is a vezetés, ami megint hosszú időt vesz igénybe. Sebaj, mostmár úgyis elkéstem. Máskor lehet reggel tartom az edzésem, nem délután, amikor tudom, hogy utána megyek valahova.
Egyébként, kiváncsi vagyok, hogy csak koreai, vagy külföldi videósok is ott lesznek a rendezvényen. Na majd meglátjuk. Egyenlőre, érjünk oda a helyszínre.

Hello everyone! Meghoztam a várva várt második részt, (bár ki várta volna?) és sajnos-vagy nem sajnos-van egy rossz hírem. Egy ideig nem leszek fent Wattpadon, mert nagyon rossz passzban vagyok. De tényleg, nem úgy, mint "hú, de rosszúl érzem magam" vagy rossz a közérzetem, hanem lelkileg nem érzem magam stabilnak.
Hallotatok már az Anorexia Nervosa-ról? Nekem elég nehéz erről beszélnem, vagy éppenséggel írnom nektek, hiszen nagyon nem is ismerlek titeket, és eléggé olyasfajta vagyok, aki nem igazán bízik másokban. 

Na, de nem is erre akartam kitérni, hanem, hogy nekem ez az anorexia dolog nagyon nehéz időszak, így egy jó darabig nem lesznek részek, se új könyvek, amiket publikálok. De az is lehet, hogy fel se megyek semmilyen közösségire, vagy ilyesmi. Egyszerűen nincs életkedvem. Ennyi. Ha ezt megértitek, nagyon köszönöm! Csak ennyit kérek, hogy értsétek meg ezt! Semmi mást. Mégegyszer köszönöm, ha valaki megért, vagy megértette a helyzetem.

További kellemes nyarat, illetve napot mindenkinek! 🎅