Illendő lenne valami reggelit készítenem, ugyanis Aeri hamarosan itt lesz. Amint meglátta Baekhyun hozzászólását, azonnal felhívott, hogy ő már pedig jön hozzám, és együtt elhalálozunk. Persze nem vagyok az az őrült rajongó, de mi tagadás, imádom Baekhyunt. Milyen reggelit készítsek? Talán még maradt gofri tegnapról. Tudom, nem a legideálisabb édességet reggelizni, de Aeri édesszájú. A szekrényhez lépve veszem ki a még megmarad gofrit. Már csak gyümölcs és tejszínhab kell, és kész is a tökéletes reggeli. Na meg kávé. Az egy elmaradhatatlan dolog.

-Megyek - szólok hangosabban, hogy biztosan meghallja Aeri, de vajon miért kopogtat, mikor van kulcsa?

-Fél évnyi időbe telik míg kinyitod? - csípőre tett kezekkel állt az ajtóban rám várva.

- Gyere be - mosolyogva intek, hogy jöjjön be, és ne álljon ott.

- El se hiszem, hogy bejelölt téged - szürcsöl kávéjába legjobb barátnőm, miközben azt ecseteli mennyire szerencsés vagyok. Valóban így van. Nem sok hétköznapi embert jelölnek be idol-ok, ám sokan elfelejtik, hogy ők is ugyanolyanok mint mi. Nekik is vannak érzései, ugyanúgy mint nekünk. Lehetnek szomorúak, kedvesek, nekik is lehetnek rossz napjai, sírhatnak, szerelmesek lehetnek, egy szóval ők is emberek.

- Emlékszel az első találkozásunkra? - kérdezi apró mosollyal ajkain legjobb barátnőm.

- Hogyan is felejthetném el, ahogy a lábamra esett a fagyid? - nevetek fel a vicces de egyben kellemes emlékre. Imádom az ilyen reggeleket, mikor a semmin beszélgetünk vagy éppen az élet nagy dolgain. Kellemes időtöltés ez a reggeli időkben.

- Ez nem a te telefonod volt? - mutat az említett tárgyra, ami jelezte miképpen értesítést kaptam.