Christine

Legszívesebben elfelejteném a tegnap estét. A démon valójában nem a kisbabát akarta, hanem minket. Elakart bennünket pusztítani, hogy ne üldözzük őt. A házunk sajnos leéget és csak én mentetem meg néhány cuccomat. John a saját autójával haladt legelől, mögötte Sam és Dean, az Impalával és utolsóként mi; Olivia, Emily és Én mentünk a terepjárómmal.
-Hogy vagytok emberek?-próbáltam oldani a kocsiban áramló feszültséget, de a hangulat csak még feszültebb lett.
- Nem hiszem el, hogy Shawn szellemét tartottad a házban. Ez tudod milyen ijesztő? A halott barátod szelleme volt a lakásban, a tudtod nélkül. Tudod, ezt nekünk még felkel dolgozni.-fakad ki Emily.
- Már megbocsáss, de kinek a barátja volt? - szólom le őt.
- Tudod, hogy nem úgy értem.
- Egyikőtök se érzett Shawn iránt, úgy, mint én. Én legalább szerettem őt. - dörgölöm a lányok orra alá.
- De tudod, elkel égetni és nem őrizgetni. - idegesít tovább Emily.
- Te meg tudod, hogy gyalog is lehet menni?-célzok rá arra, hogy fogja be a száját, vagy kirakom a kocsiból.

Hirtelen az öreg Winchester autója félre áll, emiatt Dean és végül én is követtük őt. Kiszállunk a kocsiból és John odajönn hozzánk.
- Jim atya most hívott...
- Jim atya?- szakítom félbe meglepetten.
- Igen, ismered?
- Nem, csak úgy mondtam. - poénkodtam
- Segítenem kell neki. Menjetek tovább nélkülem! - mindenféle ellenkezést meg sem várva, visszaszállt a kocsiba és elindult.

- Na akkor nyomás tovább! - veszi át Dean az "alfa vezér" szerepét.
- Mehetek veletek egy kocsiban? - megy oda  Olivia.
- Gyere! - mondja Dean és már ültek is vissza az Impalába, én meg Emily pedig maradtunk a terepjárómmal.

Olivia

Az Winchesterek kocsijában olyan jó ülni. Kényelmes ülés, előttem ül Sam... röviden jó érzés.

Kb. 10 percig nagy kussban ültünk.
- Tegyetek már be valami jó zenét!- nyaggatom a fiúkat.
- Hidd el! Ezek a zenék nem fognak neked tetszeni.-mondja Dean.
- Nem baj. Csak legyen valami zaj, mert megőrülök.

Dean betesz egy kazettát, amin Metallica számok vannak. Méghogy nem fognak nekem tetszeni, chh... pont az egyik kedvencem.

Elkezdem énekelni. A fiúk kikerekedett szemekkel fordulnak hátra hozzám.
- Honnan ismered ezt a számot? - lepődik meg Dean.
- Régi kedvencem. - válaszolom
- Gyönyörű hangod van. - dicsér engem Sam - Szerintem ez az új kedvenc számom.
- Jajj menjél már! Eddig itt szidtad a Metallicát, most meg elkezd Olivia énekelni és máris a kedvenced? - féltékenykedik Dean, hogy én 5 perc alatt megszeretettem Sammel egy számot, amit neki nem sikerült.

Dean betett még egy kazetátt, ezen most ACDC számok voltak. Az oka az volt, hogy Sammel minél több számot szeretessen meg általam.

Deannel együtt énekelni kezdtük. Jó hangosan, amennyire tudtam táncoltunk rá. Vagy is én a kezemet mozgattam a ritmusra , Dean pedig a kormányon dobolt. A végén már Sam is csatlakozott az énekléshez.

Dean

Éppen Oliviával jól elvoltunk, énekelünk, mikor csörög a telefonom.

- Haló?-veszem fel a telefont és éneklést hallok a vonal túlsó feléről.

- I was caught
In the middle of a railroad track
I looked round
And I knew there was no turning back
My mind raced
And I thought what could I do
And I knew
There was no help, no help from you
Sound of the drums
Beating in my heart
The thunder of guns
Tore me apart
You've been
Thunderstruck... Azt hiszitek nem tudom, hogy ezt éneklitek Dean?
-Christine? - kérdezem.
-Telitalálat. - vágja rá.
-Miért hívtál? - érdeklődök.
-Hát két dolog miatt:
Első: álljunk meg valahol kajálni, éhes vagyok! Második: van egy szimbólum, ami megvéd a démonoktól, olyan menő tetoválás lehetne belőle. Mindjárt küldök róla egy képet:

-Láttad? Ezt még lehet extrázni is. Várjál!... - mondja izgatottan és elküldi a képet is.

-Megjött? - kérdezi - Mármint a kép, nem a menzeszed. Egy ilyen angyalszárnyas illene hozzád. - tréfálkozik
-Ja persze, hogyne; kicsit sem lenne buzis. - mondom szarkasztikusan.

Hallok a vonal mögül egy kis kuncogást és egy újabb kép érkezett, amit meg is néztem.

- Christine, minek küldtél magadról képet? - értetlenkedek.
- Mert olyan szép vagyok és annyira jó ez a modern technológia, úgy szeretek képeket küldeni.
- Vettem észre. - jegyzem meg.
- Na de most álljunk meg a McDonald's-nál! - főnökasszonyoskodik.
- Felőlem. Hol van a legközelebbi McDonald's? - kérdezem.
- Előtted, te szerencse nélküli. - csesz le engem.
- Jól van na. Az utat figyeltem.-mentegetőztem.

Lefordultam a kajáldánnál, ahogy Christine is. Sammel és Oliviával már kiszálltunk, de Christine-ék még mindig bent vannak a kocsiban. Odamegyek a sofőrüléshez és bekopogok az ablakon, Christine lehúzza azt és lepisszeg.
-Psszt! Most jönn a Guns 'n' Roses - November Rain legjobb része.
"Don't ya think that you need somebody
Don't ya think that you need someone
Everybody needs somebody
You're not the only one
You're not the only one..." - énekli a szám végét.

Miután kiszálltak a kocsiból és bemegyünk az kajáldába, egyből megcsapott minket a zsírszag. Volt egy enyhe tömeg, de kibírható a sor hosszúsága. Egyből be is álltunk és kb. 10 perc múlva rendelhettünk is.

- Jó napot! Kérnék egy dupla sajtburgert meg valamilyen salátát.- rendelem az ételt magamnak és Samnek.- Christine, te mit kérsz? - fordulok a lány felé
- Hát sajtburgert sült krumplival. - válaszolja.
- Olivia, te? - kérdezem a szőkétől.
- Fagyit és sült krumplit.
- Ó, inkább én is azt kérném. - változtatja meg a rendelését Christine.
- Ööm... oké. Emily? - kérdezem a legmagasabb lányt is.
- Én is ugyanazt. - mondja.
- Nem jobb ötlet előbb kérni a sültkrumplit és utána a fagyit, hogy ne olvadjon el? - javaslom.
- Mi?; Te megőrültél?; Neked még meg van a józan eszed?; A sült krumplit mártogatjuk a fagyiba, tudod? - csesznek le a lányok.
- Minek? - tárom szét értetlenül a kezem.
- Hát mert finom. - magyaráza Olivia.
- Öömm... Bocs, hogy beleszólok a "beszélgetésbe", de meg kell kérdeznem, hogy milyen öntet legyen a fagyira? - szól közbe a pénztáros.
- Karamell. - vágják rá ijesztően egyszerre.
Sammel összenézünk, hogy "mégis hogy tudják így enni a sültkrumplit?"

Átadták a rendelt ételt és leültünk egy asztalhozott. Először azt hittem, hogy ők csak viccelnek, és először esznek sültkrumplit és utána eszik meg a fagyit; de nem, úgy lett ahogy mondták. Fogták a sült krumplit és belemártották a fagyiba. A sajtburgert már a számhoz emeltem, Sam pedig a salátával volt ugyanígy, hogy félúton megállt, lefagytunk a meglepődéstől, amint megláttuk a lányokat, hogy jóízűen eszik azt a karamellás, fagyis, sült krumplit, ami ráadásul nagyon sós szokott lenni. Kikerekedett szemekkel néztük az öcsémmel ezt a "jelenséget". Úgy ették, mint a gyerekek a cukrot; pedig már huszonéves felnőttek.

- Mivan? Mi olyan meglepő? - néz ránk nevetve Emily és bekap egy fagyis sült krumplit.
- Pedig tudod milyen finom? Kóstold meg! - mondja nekünk Christine és ő is bekap egyet.
- Na gyerünk fiúk! Haaamm... - nyújt a szám felé egy olyat Olivia.
Először hátrálok, de aztán Olivia tovább győzköd. - Na! Gyerünk! Nem mérgező. - végül beadom a derekam. - Na úgye, hogy finom? - mosolyog Olivia, én erre bólintok.
- Kérsz még? - mártja bele a fagyiba a krumplit.
- Nem! - vágom rá, mire Christine felnevett.
- Akkor mégsem ízlett annyira. - jegyzi meg jókedvűen.

Megették azt az izét, én a sajburgert, Sam a salátát.
- Nem messze van egy tetováló szalon és ott majd megcsináltathatjuk a tetkót. - lelkendezik Christine, mikor a tálcákat vittük a helyére.
- Jól van, nyugi! Megyünk tetováltatni. - állítanám le a túlzott lelkendezését, de csak még lelkesebb lett.

***

A tetováló szalonban egy fiatal, nyeszlett srác volt vállig érő sötét hajjal.

- Helló szép fiú! - köszön Christine a srácnak, akinek szerintem most mondták ezt először, mert tátva maradt a szája.
- H..he..he..hello!-zavarában, csak nagy nehezen tudta kinyögni. Nem veszi észre azt, hogy Christine csak úgy "gúnyolodásnak" szánta?
- Tetoválást szeretnénk. - ábrándítom ki a kölyköt.
- Na és milyet? -kérdezte a tetoválós srác mikor már összeszedte magát.
- Ilyet szeretnénk mind az 5-en.-felmutatok a telefonomból egy képet.

Christine

Először Dean ült le a székre. Levette a pólóját és mutatta, hogy hova szeretné. Van ám Deannek egy kis hasizma, ami kidolgozotabb, mint hittem. Olyan magabiztosan ült le és hagyta, hogy a tetováló felvarrasa rá azt a jelett, mint akinek nem ez az első.
Aztán Sam következett. Ő is helyett foglalt a széken, a tetoválását ugyan oda kérte, mint a bátyja. Szintén fedetlenné tette a felsőtestét, és hagyta, hogy a csávóka végezze a munkáját.
Sam testfelépítésén viszont eléggé meglepődtem. Nyeszlettnek néz ki a ruhában, de a felső nélkül már észrevehető, hogy neki is van ám izma. Nem annyi, mint Deannek, de azért van.
Harmadikként és ezzel együtt első lányként következtem.
- Hova szeretné kishölgy?-kérdezi a tetováló.
- A derekamra. - válszolom és már felvekszek a... nem tudom ez micsoda. Ágynak túl asztalszerű, asztalhoz meg nagyon ágyszerű. Szerintem a közös gyermekük vagy fogalmam sincs. Minden tetoválószalonban ilyen van? Na mindegy

A pólómat kicsit feljebb húzom, hogy könnyebben tudja a srác megalkotni azt, amit már többé nem tudok leszedni a testemről..

- Basszus! Sam...-súgok oda neki.
- Mi az?-kérdezi suttogva, kicsit közelebb hajolva hozzám.
- A késem a farzsebembe maradt. - mondom neki.
- Na és? - értetlenkedik.
- És képzeld el, hogy, ha a srác észreveszi... mit fog majd gondolni? - magyarázom
- Azt, hogy ez csak egy kés. 
- Nem baj, vedd ki! - parancsolom neki.
- Én? - mutat meglepődve magára.
- Nem, öreg anyám. Még jó, hogy te.
- De miért pont én? - kérdezi zavarában.
- Mert most te vagy nekem a legszimpibb. - válaszolom.

Sam óvatosan a farzsebemhez nyúl és megpróbálja kivenni a kést.
-Héj! Sam! Figyelj hova nyúlsz! - szólók rá mikor már harmadszor is megfogja a fenekem. A srác elvan foglalva a tetováltatással, így nem veszi észre, hogy Sam a fenekemhez nyúlkál.
-Bocsi. Nem olyan egyszerű.- mondja Sam.
-Ne nézz már hülyének! Egy rohadt zsebkést nem tudsz kivenni a farzsebből tapizás nélkül? Azért kértelek meg téged, mert azt hittem te nem olyan vagy, mint Dean és nem fogsz tapizni. - szólom le Samet.
Sam elmosolyodik és aztán felmutatja nekem a szerzett tárgyat, hogy sikerült megszereznie.
- Enyém lehet ez az 5 dolcsi?- mutatja nekem a pénzt.
- Nem! - kapom ki a kezéből.
- Tudod Christine, ha a kés a zsebedbe maradt volna, akkor se vette volna észre a pasas. - mondja nekem - és ezt szerintem nagyon jól tudtad.
- Nem. Miből gondolod? - még mindig suttogva beszélünk.
-Látni lehet rajtad. Nem érdekel téged, hogy netán észre veszi e a srác vagy sem. Te pont ezt akartad, hogy hozzád nyúljak. - vigyorog, mint a befőtt, én meg elvörösödök zavaromban.
- Hogy jut neked ilyen az eszedbe? - emelem kicsivel feljebb a hangom, de még mindig suttogok.
- Szerintem félsz a tűtől és kerestél egy ilyen kifogást, hogy hozzád nyúljak, mert megnyugtat téged. - magyarázza.
- Most tudod, hogy olyan vagy, mint a bátyád?
- Nem szoktam olyan lenni. A bátyám mindig ilyeneket mond, én meg csak az igazat, ami most ez. - mondja, én még jobban elvörösödök.
- Az igazság fáj. - utalok arra, hogy sajnos igaza van, ő meg elmosolyodik.

- Kegyének milyen jó segge van.-szólal meg a tetoválós srác.
- Öö...-nem tudok erre már mit mondani, de szerencse, hogy Dean kisegített.
- Ha egy ujjal is hozzányúlsz a csajomhoz, eltöröm a gericed.-fenyegeti meg. Hát... legalább megvédett, bár nem pont így kellett volna, de ez biztos olyan "Dean stílus"-ban volt.

- Jól van, kész is.-szólal meg a srác
- Köszönöm. Esetleg csináltathatok még egyet? - kérdezem a fiútól
- Persze, mit szeretnél?
- Kaphatok egy papírt meg ceruzát? - kérem a dolgokat.
- Persze.-odaadja a kért tárgyakat, én meg lerajzolom neki, hogy mit is akarok.

- A csuklómra kérném. - nyújtom át a papírt.
- Ahogy óhajtod szép hölgy.-a srác elkezdte a csuklómra felvarrni. Egy kicsit hozzám ért a tűvel, de már felszisszentem, mert ez a rész nekem elég érzékeny, bár minden embernek, de nekem különösen.
- Fogjam a kezed?-kérdezi Dean. Én csak gyilkos pillantást vettek rá, hogy kisgyereknek néz engem, de aztán megragadom a kezét és szorítani kezdem.
- Ááá!! - jelezte Dean a fájdalmas szorításom. - Ennyire fáj?
- Fogd be! - szólok rá.
- Amúgy meg komoly? "Lasts forever"? - köt belém.
- Kuss! Nekem tetszik. - csitítom le
- Felőlem. - rántja meg a vállát.

A szemhéjamat összeszorítom, a felső és az alsó ajkamat felváltva harapdálom és Deannek már majdnem elszorítom a kezét.

- Készen is vagyunk.-szólal meg 5 perc múlva a srác.

Megnézzem az eredményt, és még jobb lett, mint amit én rajzoltam.

- Köszönöm. - felállok a székből, (mert azóta már egy székbe ültem át) és utánam jött Emily, ő a vállára kérte, aztán Olivia, aki a hasára, és már meg is voltunk.

Kifizettük a tetoválást, és kiléptünk a szalonból egyenesen a kocsik felé.

- Christine, ez most komoly? "Lasts forever"? - ezúttal most Sam köt belém. Le se tagadhatják egymást Deannel.
- Fogd be és siessünk, mert a kutyát meg a kocsiban hagytam. Még szerencse, hogy még nincs olyan meleg és megy a klíma. - főnököskődök.

Sam

Egy motel felé tartunk, mert már késő este van. Egy olcsó motelbe szállunk meg, ahol csak egy szoba volt kiadó, az is csak két ágyas volt + egy kanapé.

- Na akkor ki, hol alszik?-kérdezem.
- Én a kanapén.-jelenti Emily.
- Neee! Én akartam a kanapén. - hisztizik Christine.
- Én alszok Sam mellett. - stoppol le Olivia és megragadja a karom.
- De jó, akkor nekem már csak Dean marad. - szólal meg Christine, látszólag nem örül neki.
- Felőlem aludhatsz a padlón is. - ajánlja neki a bátyám.
- Vagy inkább aludj te a padlón. - indulatoskodik a lány - Mentem zuhanyozni. - drámaian befordul a fürdőbe.

Christine bement a zuhanyzóba, de rögtön vissza is fordult.
- Fúj! Nem csodálkozom, hogy ti Winchesterek olyan büdösek vagytok. Olyan undorító a zuhany. Fúj. - jegyzi meg undorodva.
- Nem is vagyunk büdösek. - tiltakozik Dean, de azért megszagolja magát.
- Mit vártál egy olcsó moteltől? - kérdezem.
- Minimum higiéniát. A zuhany, ami alapból fehér lenne, az barna. Hogy lesz ez egyáltalán barna? A falak bűzlenek a penésztől, az ágynemű se néz ki jobban. Holnap hotelbe megyünk. - panaszkodik.
- Csakhogy nincs rá pénzünk. - beszéli le a bátyám.
- Szerzünk valahogy. - rántja meg a vállát Christine.
- Hogyan?-ezúttal most én kérdeztem.
- Nem tudom. Majd kitalálom valahogy. - visszafordul a fürdőbe - Én viszont most megpróbálok valamennyire lezuhanyozni.-becsukja maga után az ajtót. Nem sokkal később pedig a zuhany csobogó hangja volt hallható.

5 perc múlva kijön egyszál törölközőben, és a táskájához megy, amiben kutakodni kezd.
- Neee! Pizsamán meg nincs. -nyafogja, és elkezd újra kutakodni - Dean, zavarni fog téged, ha csak pólóba és bugyiba alszom? - kérdezi tőle.
- Hmm... Nem. - vidul fel.
- Csak aztán nekem te ne pervezkedjél majd a takaró alatt, vagy kiheréllek! - Szól Deanre.
- Fúj! Mik fognak az éjszaka történi. - borzong bele Emily. - Ha este szexelni fogtok én többet nem jövök vissza.
- Ja amúgy hideg a víz. - jelenti ki Christine témát váltva, és visszamegy a fürdőbe öltözni. 

Egy Nirvana pólóban tért vissza és ráveti magát az ágyra.

- Én leszek a kövi. - pattan fel Olivia és a fürdőbe siet.
- Dean, ha nem a padlón akarsz aludni, akkor Olivia után mész fürdeni! - motyogja a párnába a lány.

Olivia kijön a fürdőből, szintén egyszál törölközőben.
- Valaki kölcsön tud adni egy pólót?-kéri a ruhadarabot, mert ugye, a tűzben csak Christine mentette meg néhány cuccát.
- Sam...- néz rám az említett. - Kölcsön tudsz adni a barátnődnek egy pólót? - mondja a "barátnő" szót szarkasztikusan.
- Szerintem a te pólóid az ő mérete. - mondom, mire megsértődik.
- Chh... micsoda férfi!-gúnyolódik. -Hooligans póló jó lesz? - kérdezi Oliviától.
- Nekem mindegy, csak legyen valami. - Christine odadobja a szőkének a felsőt, aki visszamegy a fürdőbe átvenni öltözni.
- Na Dean, most te jössz. - szól neki Christine, mikor a lány már kijött a helységből.

Dean után Emily jött, aztán pedig én. Általában reggel szoktunk zuhanyozni, de most a lányok azt mondták, hogy most, akkor nem érdemes ellent mondani. Mikor már mindenki végzett lefeküdtünk aludni.

***

Reggel én keltem elsőnek; vagyis azt hittem. Amint kikeltem az ágyból Christine felém kapta a fejét.

- Jó reggelt! - köszön nekem.
- Helló! Mióta vagy ébren? - érdeklődök.
- Már egy ideje. - válaszolja. - Hová mész? - kérdezi, mikor látja, hogy felveszem a kabátom.
- Csak gondoltam elmegyek vásárolni. 
- Mehetek veled?- kérdezi.
- Miért is ne? - rántom meg a vállam.

Kivesz néhány ruhát a táskájából és bemegy a fürdőbe öltözni. 10 percbe sem telt, mire elkészült.

- Mehetünk. - dobja hátra a haját. - Párizsit mindenféleképpen venni kell; és, ha már párizsit veszünk, akkor kenyeret és vajat is kell venni, mert amint láttom, az nincs. Ööömm... Nutella, hozzá banánt és epret. Tusfürdő, sampon, borotva... Ó és ruhák. - sorol fel egy egész bevásárló listát. - Ha marad pénz, akkor pitét is vehetünk.
- Deannek? - emelem rá érdeklődő tekintetem. 
- Nem, nekem. - vágja rá. - De Deannek is vehetünk, ha gondolod. - veszi fel a bőrkabátját.

- Mi a gyásznak van reggel ilyen hideg? Nappal pedig dög meleg van. - panaszkodik, miközben a kocsi felé tartunk.

Christine

- Párizsi... párizsi... párizsi... Ó Párizsi! - sétálok a sorok közt, hogy rátaláljak a felvágottra. És találtam is. Azt rólam tudni kell, hogy imádom a párizsit. Elveszek egy rudat és megyek tovább. Eddig a bevásárlókocsiban van kenyér, sör és a párizsi. Most keresem a vajat, de útközben belebotlottam a Nutellába, a másik kedvencembe. Levettem egy üveggel és tovább haladva a vajat is megtaláltam. Sam hozott virslit meg hotdog kiflit, mert útközben mondtam Samnek, hogy hotdogot is kéne csinálni. Vettünk egy üveg whiskyt és fehér csokit. Aztán elmentem a pitékhez. vagy kettőt-hármat biztos levettem a polcról, aztán eszembe jutott, hogy Dean is szereti ezért már négyet is a kocsiba raktam. Néztem a pitét és csak néztem. A pite ahhoz képest kicsi, így nyolcat vettem el.

- Még mi kell? - kérdezi Sam.
- Hmmm... vegyünk dinnyét, vodkát, mentát és jégkockát és megcsinálhatjuk a kedvenc dinnyés koktélom. - mondom.
Sam hozta a jeget meg a vodkát, én a dinnyét, mentát és egy kis lime-ot is vettem.
- Még valami? - fordul felém Sam.
- Amíg te pakolsz a pénztárnál addig én veszek jégkrémet. - mondom. -Te is kérsz?- kérdezem.
- Nem, köszönöm. - utasítja el
- Ne csináld már! Ne csak én egyek egyedül. - nyaggatom.
- Akkor nekem is vegyél egyet, mindegy milyet. - adja be a derekát.
Kiveszek magamnak egy fehér csokis Magnumot, Samnek meg sima klasszikusat, ami szintén Magnum.
- Majd menjünk el egy ruhaboltba ruhákat venni! - emlékeztetem.
- Jó, tudom, nyugi! Nem felejtetem el. - mondja.

Felpakoltuk az árukat a szalagra aztán fizettünk. Bepakoltuk az Impalába és már mentünk is egy ruhabolthoz.

 Elég régóta barátnőim, hogy tudjam mi a méretük és melyik ruha tetszene nekik, így nem csak magamnak, hanem Emilynek és Oliviának is vettem egy tucatott.

***

- Na végre, hogy itt vagytok. Van egy új ügyünk. - épphogy kinyitottuk az ajtót, már köszönt minket Dean. Majd kiugrik a bőréből az izgatottságtól. Szóval még a küszöböt se léptük át, de már fordulhatunk is vissza.

- Szóval... - megvárja míg mindannyian figyelünk - egy lány nagyija lement a pincébe, de hirtelen eltűnt. A pincében nincsen semmilyen titkos ajtó, alagút vagy még mélyebb pince; vagy bármi, amin keresztül megtudna lépni az unoka elől.
- Akkor láthatatlanná vált? - kérdezem flegmázva.
- Nem hiszem, de majd kiderítjük. - válaszolja Dean nyugodt hangnemmel.
- De nekem semmi kedvem vadászni. Enni akartam párizsis szendvicset, utána nutellázni és a végén egy jót koktélozni. Ehelyett meg vadászni megyünk. - panaszkodom.
- Legalább jó napod lesz. - zárja le ezzel a témát Dean.

Duzzogva ültem a hátsó ülésen Emilyvel és Oliviával, de aztán Samtől kaptam egy zacskó gumicukrot és minden gond el van felejtve. A gumimacikat eszegetve, a zacskót szorongatva és a rádióból szóló Guns 'n' Roses számot hallgatva elgondolkoztam azon, hogy néha kisgyereknek tekintenek engem. Egy gumicukros zacskóval kenyereztek le engem, akármit is csinálok mindig rám szólnak. Tisztára, mint egy kisgyerekre, úgy figyeltek rám régen a barátaim és most megint kezdik. Aztán megszólal az egyik kedvenc számom. 

- Take me down to the paradise city
Where the grass is green and the girls are pretty
Take me home (oh won't you please take me home)
Take me down to the paradise city
Where the grass is green and the girls are pretty
Take me home (oh won't you please take me home) - kezdtük el mindannyian egyszerre énekelni.

Kb. 2 óra autókázás után megérkeztünk egy "nevenincs" városba, ahol lakott az öregasszony a már 23 éves unokájával.

Kb. Azt a tipikus ribanc külsőt képzeljétek el: Nagy, szilikon mellek, természetellenesen dús, vörös ajkak, homokóra alak és feszülős blúz meg mini szoknya, hatalmasan magas, tűsarkúba. Derekáig érő, egyenes, világos barna haja volt az egyetlen természetes rajta, azt is csak úgy dobálgatta jobbra-balra. Ott várt már minket a birtok szélén. Ez honnan tudja, hogy mi jövünk?

- FBI. A nagymamája eltűnésében nyomozunk. - mutatja fel Dean a jelvényét.

- Na végre, hogy itt vannak. Mi tartott ennyi ideig? - hárpiáskodik a kolumbiai akcentusával. 

- Nyugodjon le hölgyem! Jöttünk ahogy csak tudtunk. -nyugtatja Sam a pi... ros rúzsos lányt.

- Gyertek csak! GYERTEK csak! - nyugtalankodik a hárpia mi meg utána megyünk. 

Dean

- Figyelj Sam! Te itt maradsz a lányokkal, míg én kicsit jobban utána nézek ennek a Shawnnak! - mondom az öcsémnek, mikor egy kicsit lemaradtunk. A lányok előresiettek, így nyugodtabban tudtam mondani Samnek, de ezt ő sem fogadta nyugodtan.
- Hagyd már ezt abba! - szól rám - Miért nem tudsz ebbe belenyugodni?
- Mibe? Hogy Christine a gyilkos kutyája mellet egy szellemet tart háziállatként? - amint ezt kimondtam Cory, Christine kutyája jelent meg mellettünk vicsorítva. Fogalmam sincs hogy került ide, mert a motelnél hagytunk a cuccunkkal együtt.
- Hogy került ez a korcs ide? - ingerülten a kutya felé mutatok.
- Nincs a motel olyan messze, biztos a saját lábán jött. - okoskodik Sam. Direkt úgy mondta, hogy ezzel engem még jobban felhúzzon.
A kutya még jobban vicsorítani kezd, én meg Sam hátrább állunk egy lépéssel, és erre a kutya békésen elmegy köztünk, így fojtathatjuk a veszekedésünket.

- Ha Christine-t az nyugtatja, hogy a fiú szellemét tartja magánál, akkor nincs ellenvetésem amíg nem csinál semmi kárt. Jobb lenne, ha te is így tennél. - zárja le a vitánkat Sam. Meglep Sam viselkedése. Tudom, hogy legszívesebben eltakarítaná a szellemet. Miért viselkedik így?

Bemegyünk a házba a lányok után.

- Na végre! - áll fel a kinti asztalról Emily. - Olyan kurva sokat kellet rátok várni. - panaszkodik.

- Az FBI jobban szedhetné a lábát.- tapsol egy "igyekezz"-t a lány. - Már egy órája itt várakozunk.

- Nem is olyan sokat, csak 3-4 percet. - javítja ki Christine, látszólag nagyon nem bírja a csajt.
- Na de akkor lemegyünk a pincébe vagy sem? - idegeskedik a hölgy.
- Nyugalom már! Úgy is bemegyünk, nem mindegy mikor? - idegeskedik Christine.
Elővesz egy zseblámpát és a pince felé veszi az irányt, és kinyitja a már elégé elkorhadt faajtót. Lemegyünk a lépcsőn és mindenhol ládát látunk. A többségük korhadt faláda, de van egy olyan amin különböző szimbólumok vannak.

XX

- Szerintetek, ha kinyitom baj lesz? - kíváncsiskodik Christine.
- Nem tudom, de inkább ne nyisd ki! - szól Dean Christine-re - Mondom ne nyisd ki! - hiába szól rá, csak azért is kinyitja.  A ládából hatalmas, fehér fény áradt, ami bevilágította a helységet. Ez az apró baklövés Christine-től, az egész életüket megváltoztatja. Nem fognak emlékezni, és néhány dolog pedig teljesen eltűnik az életükből.

Ezzel még nincs mindennek vége. Az igazi kaland még csak most kezdődik.