// BossJudas szereplésével olvashatjátok ezt a részt. Jó olvasást! ;)//

Dean

Arra ébredtem, hogy Christine a karomat szorítja. Nem tudom, hogy mi volt az a fura álom, de az biztos, hogy Christine-nek volt hozzá köze. Ő se volt jobb állapotban, mint én. Kivert minket a víz, levegő után kapkodtunk, remegett a kezünk vagyis csak az enyém, Christine egész teste remegett.
-Jól vagy?-kérdeztem tőle aggódóan, mire ő csak bólintott.
Sam és Olivia lépéseit hallotuk, amint a lépcsőn jönnek le. A szőke lány arckifejezése mindent elárult, hogy ez a helyzet minek is látszik. Egy fiú és egy lány kettesben vannak a sötétben, izzadtak és levegő után kapkodnak...
- Fúj! Gyerekek! Christine, miért nem volt jó a szobádban, ahol kisebb az esélye annak, hogy rátok nyitnak? Miért kellet egy tökéletes kanapét megszentségteleníti?-akadt ki Olivia. Az öcsém, Sam pedig majdnem megfulladt a röhögéstől.
- Figyelj Olivia! Nem szexeltek, mert a póló is rájuk van izzadva. - magyarázta Sam, mire a lány csak...
-Ruhás dugás.-jelenti ki határozottam, erre az öcsém még jobban fuldoklott.
- Mi ez a hangz... - jön le Emily is a lépcsőn.-Ruhás dugás? - zavarodottan néz hol Sammy-ékre, hol ránk, de nem várja meg, hogy elmagyarázuk neki az egészet - Inkább visszamegyek és még alszok pár órácskát, mert hajnali fél 5 van. -jelenti ki és úgy is tett
- Mi is megyünk. - fogja meg Olivia Sam kezét és visszarángatja a szobába.
- Megint ketten maradtunk. - nézek Christine-re.
- Aha. - mondja unottan és rám se nézz, csak a körmét birizgálja.
- Aludjunk? - nézek
- Én biztos nem alszok már soha többé.
- Akkor? - nézek rá kérdőn, ő meg csak megrántja a vállát.
- Nézhetnénk valamit. - veszi elő a laptopot és felém nyújtja. - Tessék! Rád bízom. Jöhet bármi.
- Bármi?
- Bármi. - erősíti meg. Beírom a szokásos oldal nevét, amit én szoktam nézni.
- Dögös Ázsiai... Na jó Dean, csalódtam.
- Akkor mit nézzünk? - nézek rá türelmetlenül.
- Akármit. Tudod a pornón kívül van még egy csomó nézhető dolog az interneten.
- Például?
- Például vicces macskák, romantikus, fantasy, horror filmek, Alkonyat...
- Ne! Az alkonyatot hagyjuk! - szólok rá.
- Hát akkor nem csak én nem szeretem. - szólal meg. - Nézhetnénk anime-t. - meg sem várja, hogy válaszoljak, már írja is be.
- Wolf Rain?
- Héj! Anime és farkas, két legjobb dolog.

***

Már a 7. részt néztük, mikor Olivia minden előjel nélkül csak úgy beugrik és...
- Mit csináltok?-ijedtemben ülő helyzetben ugrottam egyet, Christine pedig leesett a kanapéról.
- Kérlek Olivia! Többet ezt ne csináld! Asszem kihagyott a szívem egy ütemet. - mászik vissza Christine a kanapéra.
- Sam-el elmegyünk körbenézni. Jöttök ti is?
- Miért nem hívod Emily-t? - kérdezi nyögve, bosszankodva Christine.
- Mert ő most morcos és álmos. -nyávogja Olivia. - Na jöttök vagy nem? - váltott át kislány stílusba és kezdet ugrándozni.
- Menjetek 2-en Sam-el! - ajánlotta neki Christine.
- Ja, ez jó ötlet. Sam-nek már úgy is kéne egy lány Jessica után és te pont megfelelsz.-erősítem meg Christine mondatát.
- Hát... - "gondolkodik" egy kicsit. -rendi bendi.
Hamarosan az öcsém is megjelenik és Oliviával együtt távozik.
- Na végre. - szólal meg Christine és újra belemerül az anime-be.

Sam

- Ez rossz dolog.
- Dehát, ha jó érzés. - mentegetőzik Olivia
- Akkor is. Ez káros szenvedély. - győzködöm tovább
- Nem érdekel. Akkor is jó érzés.
- Mióta vagy függő? - sóhajtom
- Már sok éve.
- Erről le kell szoknod! Ez ártalmas is lehet
- Nem baj, akkor is csinálom. Én szeretek macskát simogatni.
- De a macska lehet veszet is és, ha megharap? Akkor lehet valami fertőzést kapsz.
- Tisztára, mint az anyám. Miért harapna meg?
- Én is megharapnálak vagy megkarmolnálak a macska helyében, addig nyúzod azt a szegény állatot. - célozgatok rá, hogy hagyja békén azt a szerencsétlen élőlényt.
Már vagy lassan 30 perce itt állunk és nem mozdulunk, mert ugyanis, Olivia meglátott egy macskát és elkezdte simogatni. Pontosabban leült a földre, a macskát az ölébe vette és úgy nyúzta azt a nyamvadt cirmost, amihez már nagyon közzel jártam, hogy lelőjem, de eddig az a gondolat tartott vissza, hogy igazságtalan dolog lenne szegény macskának.
- Cirmos cica haj. Hová lett a vaj...
- Te most énekelsz? - szegezem felé kérdésem.
- Pisilnem kell! - szólal meg hirtelen kérdésemre nem is válaszolva.
- Akkor menjél!
- De hova?
- Mondjuk egy bokorba. - tanácsolom neki ezt az hétköznapi dolgot, amihez ő sík hülye.

- Akkor inkább nem kell. - duzzogva áll fel és a macskával a kezében sétál tovább.
Amikor már kevésbé forgalmas útra életünk, Olivia meggondolta magát és végre elbújhatott egy bokorban elvégezni a dolgát. Persze, a cirmos macskát a kezembe adta.

Egyszer csak Olivia sikolyát hallottam.
- Olivia! - rohanok a sikítás irányába. Hirtelen fájdalmat éreztem, aztán minden elsötétült.

***

Egy épületben ébredtem, talán egy régi raktár vagy nem tudom. Ki voltam kötözve egy oszlophoz.
- Hol vagyunk?-ébredezik Olivia, aki mellettem volt kikötözve.
- Nem tudom.
Macskanyávogást hallottam és már észre is vettem az előttem, ketrecbe zárt macskát.
- De jó, itt van Cirmi is. - jelentem ki szarkasztikusan
- Ő nem Cirmi.-szól rám Olivia.
- Akkor Bajszos. - javítom ki magam unottan
- Nem Bajszos.
- Hát akkor Cili. - mondom egyre idegesebben.
- Nem Cili, ezek olyan átlag, béna macska nevek.
- Akkor mi a neve?
- Hmm...-gondolkodik egy kicsit.-Jack Sparrow kapitány.
- Jack Sparrow? Komoly?
- ... kapitány! Jack Sparrow KAPITÁNY. - javít ki.
- Miért adsz ilyen hosszú nevet egy állatnak? Hogy fog hallgatni a nevére?
- Úgy, ahogy téged Sam Winchester-nek hívnak és mégis Sam-nek szólítanak. Christie kutyáját se Cory-nak hívják hivatalosan.
- Hát akkor hogy? - kérdezem.
- A törzskönyve szerint: Előkelő Felség.
- Előkelő Felség? Ez komoly? - nézek rá meglepetten

Dean

Csörög a telefonom. Az öcsém hív, Sam. Remélem jó oka van rá, hogy órák óta nem hallok feléjük. Bár annyira nem idegesítene az egész, ha már nem hívtam volna kb százszor
- Öcsi! Hol a rákba vagy már?
- Ahol nem kéne lennie. - szólal bele a telefonban egy ismeretlen hang.
- Mit tettél vele? Hol van? - próbálok nyugodt maradni, de nagyon ideges vagyok, és ez sajnos a hangomon is hallatszik.
- Nyugodj meg szépen Dean!-beszél az idegen férfi. - Váltság díjat követtelek. Itt van nálam az öcséd és a szőke kis barátnője. Hozd el nekem Christine-t és senkinek sem esik baja. De, ha nem, az öcséd és a szőke lány meghal. -fenyegetőzik és letette a telefont. SMS-ben elküldte a pontos címet.
- Christine gyere velem! - a szívem szakad meg e döntés miatt, de nem kockáztathatok, ha az öcsém életéről van szó.
- Hova? - néz rám érthetetlenül.
- Az lényegtelen, csak gyere velem!-parancsolom neki.
- Oké, csak várj meg, míg felöltözök! -fel megy a szobájába és egy szakadt farmerbe meg egy fekete Green Day pólóba, rá pedig egy zöld, kockás ingben jelenik meg. - Mehetünk! -   jelenti ki.
Beültünk Baby-be és elmentünk a megadott címre. Rohadtul nagy bűntudatom van az egész miatt, de sajnos most nagyon tehetetlen vagyok. Christine mellettem ülve, vidáman énekelgetett és még én is csatlakoztam volna normál esetben.

Megérkeztünk. Szépem haladtunk az épület irányába, nem is lett volna semmi probléma, de Christine-t hirtelen hatalmába kerítette a félelem.
-Neeeeeee!!! Miért jöttünk ide?-erősen elkezd szorongatni egy oszlopot mikor meglátta, hogy hova került.
-Ez csak egy raktár.
-Csak egy raktár? Egy raktár, ami tele van dobozokkal és a mennyezetig érnek.
-Nyugi! Nem lesz semmi baj. Csak be kell jönnöd és ennyi, elvan intézve.
-Nem, te ezt nem értheted. Én ide biztos nem megyek.
-Nyugi, nem lesz semmi baj! - csak ismételni tudom az előző mondatom. - Csak gyere utánam! - bátorításként néhány lépést teszek beljebb. Úgy tűnt bevált, mert két lépést még ő is meg tett, de aztán kirohant és a falnak dőlve sírt. Vigasztalásként odamentem hozzá.
- Ennyire gáz a helyzet? - érdeklődök
- Nem is tudod mennyire. - arcát a térdére borítva sírdogált.
-Akarsz beszélni róla?
- Miért hoztál ide? - kérdezi, az előző kérdésemet meg se hallva. - Miért? - emeli kicsit feljebb a hangját. A szemembe néz és meglátom a  félelemtől teli tekintetét. Valami biztos történt vele régen, amitől ennyire fél. Mély levegőt véve, elmondom neki az igazat.
- Valaki vagy valakik elrabolták Sam-et és Olivát. Azt mondták, hogy ha nem hozlak el nekik megölik őket. Nagyon sajnálom! Nem tudtam mész
- Helyesen döntöttél. - ezt hallván, nagyot nyelve erőt és bátorságot vesz magán és bemegy a raktárba. Bizonytalanul lép be, egész teste remeg. Lassan vándorol a dobozok közt, kezemet erősen szorítja. Egy rozsdás ajtón át, egy másik helységbe mentünk ahol már nem voltak dobozok. Viszont 2 oszlophoz kötözött ember, egy macska a ketrecben és még sok embert találtunk (vagy legalábbis remélem, de tuti nem azok).
- Hát szóval mégis elhoztad Christine-t. - szólal meg az egyikük. - Már felkészültünk arra, hogy megöljük őket. - vigyorodik az illető, én legszivesebben letéptem volna az arcát.
Elengedték Sam-et és Oliviát és Christine nélkül távoztunk.

Christine

Kimentek az ajtón, én pedig egyedül maradtam velük szemben.
-Te hülye ribanc!-nevet fel az egyik aztán leütött.
Egy székhez kötözve ébredtem. Rajtam kívül 2-en voltak a helyiségben. Az egyik a képembe mászott, a másik pedig egy gonosz vigyorral szorongatott valami éles tárgyat. Nem láttam pontosan mi az, mert a másik ugyebár nagyon közel szemlélt engem.
-Mivan, mit nézel?!-már konkrétan a ronda arcát centik választották el az enyémtől.-Leakarsz smárolni vagy mi a rák?! Nem láttál még szép lányt?!-ugatom le a bámulom, aki erre már abbahagyta a bámészkodást.
- Milyen nagy a szád, ribanc. A Winchester-ekkel is így jöttél össze? -szólt be nekem a másik.
- Közöd, mint eszed. - köpöm hozzá a szavakat, ami neki nem tetszett neki, mert az éles tárgyat, ami egyébként egy tőr volt, a karomba szúrta. Felszisszennek, mert nem szúrt nagyot, kb. olyan, mint amikor a ceruza hegye szúródott belém még hetedikben. Ezt most elmagyarázni hosszú, elég annyit tudnotok, hogy idióták voltunk. Mindenki jóban volt mindenkivel, mégis több sérülés történt nálunk, mint egy másik osztályban. Na de most nagyon eltértem, térjünk csak szépen vissza..
- Nem baj, úgy is szeretem a fájdalmat. - vágtam hozzá.
- Oh igen, akkor még eljátszadozok veled egy kicsit. - szadista vigyorral kezdte vagdosni a teszem. De erős próbáltam maradni, így hang nélkül próbáltam tűrni. Nem sikerült olyan jól, mint ahogy azt akartam. A fájdalom miatt akaratlanul is nyögtem és ordítottam. De ahhoz képest egész jól bírtam, a legtöbb esetben csendben tűrtem, amibe a kínzom már beleunt.
- Na idefigyelj olcsó ribanc! Ne játszd el itt nekem a kemény vadászt, mert nem vagy más, csak egy nyafogós kislány! Nem kellesz senkiknek. Még Dean is gondolkodás nélkül itt hagyott. Meg a másik kettő; a srác, meg a szőke lány is inkább a macskát vitte, mint téged. Nem kellesz senkiknek...
-Ja igen, igen, persze. Ilyenkor mindig jön ez a "nem vagy hasznos", " nem szeret téged senki" duma, amivel azt próbáljátok ti gonoszak elérni, hogy az önbecsülésem a kukába menjen és az öngyilkosságon gondolkodjak, de hiába, szeretnek engem.
- Mégis itt vagy. - próbál minél jobban megtörni, hogy már azért könyörögjek neki, hogy öljön meg; de elég bénán csinálja.
- Igen, mert szerencsére a barátaimnak van esszük, hogy nem hagynak két embert azért meghalni, mert akartok engem. Ja és pluszba még bíznak is bennem annyira, hogy tudják, hogy nem lesz bajom, mert tudják, hogy simán szétrúgnám a szaros seggeteket. -
- Mindjárt kivágom a nyelved. -fenyeget meg a "bicskás" (Igen, így neveztem el, baj?) és közzel tartotta a tőrt az arcomhoz. Nem értem, hogy miért bicskásnak neveztem el, mikor tőr van nála, na mindegy.
- Csak rajta! Vágd csak ki szépen! De arra nem gondolsz, hogy a barátaim ezért bosszút fognak állni? - figyelmeztettem erre ő meg csak röhög.
- Mivan? Mit nevetsz? Volt valami a reggeli kakaódban? - szólok be neki.
- Nem, csak aranyos vagy.
- De jó. Nem csak szadista, hanem perverz is vagy. - forgatom meg a szemem.
- Tudod kicsi lány, a barátaid magasról leszarnak.
- Ezt miből gondolod? Mondj legalább egy okot, hogy miért van igazad!? - már nagyon unalmas, hogy folyton csak ezzel tud jönni
- Csak úgy simán ide dobtak, miközben ők otthon ülnek a seggükön és vedelnek.
- Ez olyan elszomorító, úgy beszélsz róluk, mintha ismernéd őket. - gúnyolódok rajta.
- Azt tudom, hogy soha nem volt olyan barátod, mint Shawn. De te hagytad, hogy végezünk vele, csak úgy nézted szemrebbenés nélkül. Eldobtad az egyetlen lényt magadtól, aki mindent megtett volna érted. Milyen érzés? - jött egy másik "önbecsülés rontó" témával. Legalább próbál valami újjal jönni.
- Közöd? - csak így simán az arcába vágom a szót. Már nagyon unalmas az egész helyzet.
- Van. Ugyanis Shawn az én falkámba tartozott...
- És mégis te tépted darabokra. Szép kis falka mondhatni, bántja a gyengébbeket. Hímoroszlánok jobb falkát alkotnának. Azok legalább nem tépik szét a saját kölyküket.
-Kikérem magamnak, Shawn nem az én kölyköm volt, így nincs bűntudatom. Elárult minket, így végeztünk vele. Inkább egy ilyen hülye libát választott, minthogy a falkáját. Mondcsak, hogy telt az utolsó közös telihold!? Mikor megtámadott, megharapott és vérbe fagyva otthagyott téged, miközben ő a városban ette a prostikat? - azt hiszi ez a pöcsarc, hogy mindent tud arról az esetéről, pedig közzel se - De te sem vagy ám semmi, az ellenkező oldalra állni vadászként. Azért te is érzel gyűlöletet Shawn iránt, különben miért lennél vadász, nem így van?
-Közöd? Nincs. Akkor pofázol még?- emelem fel rá a hangom, nem kaptam semmilyen választ, csak egy nagy pofont, ami szerintem hagyott egy piros tenyérlenyomatott
- Micsoda férfi, megütsz egy lányt? - szúrós pillantást vettek rá.
- Kicsit nagy ám a szád ribanckám. De nem sokáig lesz az, ha kivágom a nyelved. - rángatta meg a pólómat és a tőrt újból az arcomhoz emeli.
- Az előbb is ezt mondtad, és még mindig van nyelvem. - szúrósan néz rám. - Na mivan Bicskás? Úgyse mered, túl gyáva vagy. Csak gyerünk! Rajta! Ha ettől erősnek érzed magad. - bátorítom, így jelezve, hogy nem félek tőle. Tudom, hogy úgyse tenné meg. Hirtelen valaki leüti hátulról. Bicskás összeesik és egy jóképű, fiatal srác állt mögötte.
- Hello szépség! Judas vagyok. - mutatkozik be sármosan.
- Mint az áruló Judas? - nézek rá lenézően.
- Nem. Inkább egy 110%-osan sexy, tökéletes Judas, aki ráadásul még király is. - bicepszét mutatva vigyorog, mint aki most mentette meg az univerzumot.
- És még én vagyok az egoista. - forgatom meg a szemem
- Tudod, ki is kéne jutni. - emlékeztet Judas.
- Tudod, ha befognád és eloldoznál, akkor gyorsabban kijutunk. - kötök bele az előző mondatába
- Ó hogyne. - szemforgatva elővesz egy kést és elvágja a kötelet, így már feltudok állni.
- Na induljunk Baby! - rácsap a fenekemre mire én gyilkos pillantást vettek rá.
- Te Judas... ha még egyszer hozzám nyúlsz a nyakad és a fejed két különböző helyen lesz. - fenyegetem meg.
- Kár! Pedig azt hittem, hogy még egy kis pajzánkodásra is jut idő. -vigyorodik perverzül.

Kifele tartunk a raktárból és feltűnik valami...
- Hol vannak a többiek? Itt kéne lennie legalább a fél falkának?
- Elintéztem. - szólal meg lazán Judas.
- Egy egész falkát? - értetlenkedek.
- Én már profi vagyok.
- Profi vadász?
- Nem, profi bérgyilkos.
- Húú de sexy. - jegyzem meg szarkasztikusan
- Hát persze, minden amit csinálok az sexy.
- Ez szarkazmus volt. - világosítom fel.
- Nem úgy mondtad, tehát komolyan gondoltad. - mosolyodik önelégülten.

Gyorsan kirohantunk a raktárból, mert még mindig halál félelmem van a raktáraktól, ja meg a repüléstől, a bohócoktól és a bogaraktól. Jólvan na, mindenki fél valamitől.

-Oké innentől én leléptem, megleszel?
-Persze.
-Reméltem is, mert a végén túlságosan is elhanyagolnám magam, na pá.-egy sexy mosolyt csalt az arcára, aztán lelépett.
Szépen ballagtam haza. Sajnos mivel a kocsim nem volt nálam, ezért gyalogolnom kellett. Egyszer csak észreveszem, hogy megbámulnak az utcán.
-Mivan, mit nézel? Nem láttál még embert?-pofázok egy bácsinak, aki feltűnően lenézően bámult rám. Megyek tovább és a tükörben ( ne kérdezzétek honnan van tükör, mert én se tudom) meglátom magam. Már értem miért bámultak meg. Kócos haj, szakadt ruha, mindenem sár és vér. Gyorsan haza kell érnem, hogy lefürödjek és átöltöztek. Szaporán vettem a lépteimet, aztán észreveszem a kedves, kis, otthonunkat. Ahj! De jó itthon lenni! Kopogok. Lépéseket hallok, majd nyílik az ajtó.
-Christine!-Olivia egyből mosolyra fakadt és átölelt. Bementünk a házba. Az asztalnál Emily és Sam ült, akik mikor észre vettek, szó szerint felpattantak és rohantak hozzám megölelni. Sam még fel is emelt és megpörgetett.
-Nyugi! Épségben vagyok, de ha sokáig így ölelgetsz akkor nem biztos.
-Bocsi.-tett vissza a földre.
-Dean hol van?-nézek körbe, de nem látom.
-Dean elment. Magát okolja, amiért feláldozott.-mondja Sam.
-De nem haltam meg...
-De mi azt hittük. 3 napig ott voltál...
-3 napig?-csak bólogattak.-Na és Dean ennyi idő alatt hova tűnhetett?
-Biztos a legközelebbi bárba. Este mindig visszatér hulla részegen, alszik egyet és másnap megy is vissza.-meséli Sam.
Gyorsan felrohantam az emeletre és lezuhanyoztam. Egy törülközőt magam köré csavarva léptem be a szobámba, ahol az ember méterű kutyám ugrott rám.
-Cory! Kutyuskám! Úgy hiányoztál.-babusgattam, a földön, egyszál törölközőben. Aztán felálltam és a szekrényemhez mentem valami normális ruhát keresni. Egy ACDC-s póló, piros, kockás ing és egy világosabb, szakadt farmert választottam. Szomorkásan néztem a szakadt Green Day pólómat és zöld kockás ingemet. A farmerem még szakadtabb, mint volt, de legalább jól néz ki a sötéték ruhadarabon a karmolás nyomok (igen, Bicskás nem csak a tőrrel játszadozott, hanem karmolt is). Bár, ha jobban megnézzem a Green Day pólómnál az a 3 karmolásnyom még menőbben néz ki, mint anélkül. Gyorsan megnéztem, hogy hol van a legközelebbi bár. Ránéztem az órára. Későn szabadultam ki, mire ide értem, lezuhanyoztam, átöltöztem, az óra eljutott a fél 11-es mutatáshoz. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn, Cory persze jött utánam. A többiek nem tudom hol voltak, mert nem láttam őket. Így hát köszönés nélkül jöttem el. Mivel Sam itt van, de az Impala sehol, ezért feltételezem, hogy Dean azzal ment. Lesz vagy fél 12-éjfél mire odaérek, de Dean ittasan nem vezethet, de a kocsit is haza kell hozni. Szépen ballagtam a bárhoz. Kedves kutyuskám pedig követett. Ahogy megmondtam 23:45-re értem oda a bárhoz. Az Impala pedig kitűnt a többi kocsi közül. Gyorsan bementem a bárba, a pultnál Dean ült és a bárpultos lánynak siránkozott az érzéseiről vagy tudom is én. Annyira se volt józan, hogy mind az 5 ujját megszámolja. Odamegyek és hallom, amit a Dean a lánynak mond:
-Az én hibám. Nem tudtam az öcsémet és egy barátot megvédeni és emiatt egy másik barátom szenved.-a lány még hallgatta volna a történetet, de egy másik pasas kissé durván, de közölte, hogy rendelni akar. A csaj kénytelen volt otthagyni Dean-t. Erre viszont én közelebb mentem Dean-hez és megbökdöstem a vállát.
-Ideje indulni nagyfiú.-Dean elég rosszul nézet ki. Fáradt, karikás szemek, bamba tekintet.
-Christine?-majdnem lefordult a bárszékről a "józanságtól", úgy kellett elkapnom.
-Gyere kiviszlek!-segítem le a magas székről és egyenesen a kocsihoz vittem. A friss levegőtől egy picurit józanabb lett. A zsebéből kivettem a kocsikulcsot és Dean-t betettem az anyós ülésre. Beültem a vezető ülésbe, Cory hátra került. Valószínűleg Dean-nek le se esett, hogy itt van a kutya.
-Annyira sajnálom Chris.-Chris? Tényleg azt mondta, hogy "Chris"?-Odadobtalak azokhoz. Ha bátrabb lennék, akkor nem kellet volna ott lenned. Levadászhatuk volna őket és úgy szabadítani ki Sam-et és Oliviát.-Jesszusom, ő most sír? Úristen tényleg sír. Ilyenkor mit kell csinálnom?
-Semmi baj, semmi baj.-ölelem át és simogatom a vállát. Ez még új dolog, hogy egy férfi sír.
- Szeretlek! - a lélegzetem elállt. Bár az biztos, hogy a pia beszél belőle és másnap nem fog erre a beszélgetésre emlékezni, de kimondta ezt a szót. Tejóisten! Nekem annyi. Hirtelen horkolást hallok. Elaludt. Lejjebb vettem a rádiót, amiből az ACDC-Back In Black szólt.

Lassacskán, de haza értük. Leparkoltam a kocsit. Most nem tudtam mi legyen. Ébresszem fel? De olyan békésen alszik. Nincs akkora erőm, hogy bevigyem, meg akkor amúgy is felébredne. Viszont bent kényelmesebb és jobban kitudná pihenni magát. Míg a kocsiban ültem és gondolkodtam észrevettem egy játék katonát a hamutartóba szorulva.
Ilyenkor az ember akaratlanul is elmosolyodik. Dean egy kicsit kezdet ébredezni, így kiszálltam a kocsiból, majd őt is kisegítettem. Elvezettem a bejárati ajtóig, majd föl a lépcsőn egyenesen az ágyamig. A fél kómás, beszélni nem tudó Dean egyből elterült az ágyamon és már horkolt is. Én pedig a kanapén aludtam.

Dean

Reggel egy idegen szobában ébredtem. A fejem szét akart robbanni. Körbenéztem a szobában. Tejeskávé színű fal, fekete bútorok, sötétbarna fa padló. A plafonon, a lámpa alatt pedig egy álomfogó díszelgett. A függöny és az ágynemű pedig toll mintájú volt. A szoba közepén egy kisebb, de pihe-puha, tappancs mintájú szőnyeg volt. Egy íróasztalon, egy fekete laptop volt. Mögötte a falon 2 polc volt. Az alsón videó játékok, fölsőn pedig filmek és sorozatok DVD-i. Avval szembe lévő falon pedig 4 könyves polc volt, tele könyvekkel. Közelebbről megnézve ezek fantasy könyvek voltak. De voltak még más, fura könyvek is. Ezek tankönyvek. Énoki, tünde, klingon és japán nyelvtankönyv. Még mindig nem tudtam kié ez a szoba. A falon bagoly és farkas minta volt. Biztos az egyik egyéjszakásom szobája. De nem emlékszem rá, hogy lett volna nekem tegnap. Hirtelen palacsinta illatot éreztem. Gyorsan felkelek, de vissza is dőlök, mert a fejfájás belehasított a fejembe. A mellettem lévő éjjeliszekrényen egy könyv volt "gyilkos angyalok" címmel, egy kis növény és gyógyszerek meg egy üveg ásványvíz. Gyorsan bevettem egy fájdalomcsillapítót és már ki is létem a szobából. Lefele ballagtam a lépcsőn, leérve már nagyon ismerős volt ez a hely. Az étkező fele vettem az irányt. A konyhában Olivia sürgöt-forgott, az étkezőkben pedig a 2 lány és Sam ült.
-Jééé, nicsak ki van itt!-Mosolygott rám Christine. Na várjunk...
-Christine?-lepődik meg.
-Igen, én vagyok.-odamentem hozzá és átöleltem.-Mire emlékszel tegnap estéről?- ilyenkor elváltunk egymástól és kérdőn néztem rá.
-Mi volt tegnap?
-Nem emlékszel semmire?-rázom meg a fejem.-Még arra se, hogy meztelenül táncoltál a pulton aztán kirohantál és az utcán rohangáltál szintén pucéran?
-Ezt csináltam?
-Nem, dehogyis, csak szívatlak. Elmentél egy bárba, leittad magad és hazahoztalak.
-És kinek az ágyában aludtam?
-Az enyémben. Kényelmes?-szólt Christine.
-Igen, mintha felhőn aludtam volna.
-Ez most szarkazmus volt?
-Nem, dehogy is.-emeltem fel a kezem védekezően és leültem az asztalhoz és már rögtön elém is rakták a palacsintát. Egész reggeli alatt, Christine furán bámult rám. Nem tudom mit csináltam tegnap, de lehet nem akarom tudni.

Christine

Nem emlékszik a tegnap estére. Mondjuk nem is baj. Azt viszont nem tudom, hogy komolyan gondolta-e vagy nem? És, ha komolyan is gondolta volna, akkor milyen értelemben? Barátilag vagy kicsit komolyabban? És még szerinte nézek rá furcsán. Nem neki vallt szerelmet egy részeg aztán pedig picsogni kezdet mellette.
-Szerintem menjünk ki sétálni, jót tesz ennek a feszültségnek egy kiadós séta.-mutat Emily rám és Dean-re.
-Ugyan, nincs köztünk semmi feszültség.-mondtam Emily-nek, miközben farkasszemet néztem Dean-el.-Inkább megyek és kitakarítom a kocsit.- kimentem, kiporszívóztam a kocsit, a kárpitot és a műszerfalat pedig gyöngyvirág illatúvá tisztítottam. Egy vödörbe pedig langyos vizet és autómosó sampont tettem és úgy mostan a kocsit. Eközben egy kedves kis dalocska ment, ami miatt a kocsimosás még jobb móka volt.

Emily

Kimegyek rászólni Christne-re, hogy ne bömböltesse a zenét, ha békés szomszédokat akar, de ő neki ez nem tetszett.

-Hadd hallgassam már olyan hangerőn amilyenen én akarom. Kit érdekelnek az ízléstelen szomszédok. Ha egy ember szerint a rock zene sátánista akkor én azt nem tudom, hogy milyen gyogyóból vagy vallásos iskolából jött, de amíg én itt élek, akkor vagy elviselik vagy elköltöznek.-kiabálta a szomszédok előtt.-Mióta vagy te itt a főnök?

-Amióta én vagyok itt a legidősebb és a ház az én nevemen van.-válaszom látszólag nem tetszett neki, mert rám öntötte a vödörben lévő szappanos vizet. Csurom vizesen nekirontottam Christine-nek és elkezdtünk verekedni. Ütöttük, rugdostuk és lökdöstük egymást.

-Hagyjátok abba! Elég volt! Nyugodjatok le!-szedet szét minket Dean.

-Csak aludjál el! Megfojtalak álmodban.-fenyegetett Christine. Dean alig bírta lenyugtatni.

-Nyugi! Ha idegeskedsz az nem segít.-Christine már lenyugodni látszott.-Na, lenyugodtál?-Dean szép lassan elengedi Christine-t, Christine pedig orrba vágja Dean-t, mert megakadályozta, hogy szétszedjen engem. Dean fogta az orrát és arrébb ment Christine-től.

-Ezt meg miért kellet?-Christine nem válaszolt csak bement a házba és becsapta az ajtót.

-Szerintem mi megyünk is tovább. Így is tovább maradtunk a kelleténél.-"búcsúzkodott" Dean.

-Szerintem is menni kéne.-helyeselt rá Sam.

-Neee! Sam!-rohant oda hozzá Olivia és átölelte a fiút.-Christine miatt van? Megverem.-javasolta.
-Nem Christine miatt. Nem maradhatunk, még meg kell találni.-a 2 fiú beszállt a kocsiba és elhajtottak.
-Szerinted megtalálják az apjukat?-fordulok Olivia felé. Olivia pedig csak a vállát rántotta és könnyes szemmel nézte, ahogy a kocsi csak távolodik és eltűnik a horizonton.