A RÉSZ SZEXUÁLIS JELENETET TARTALMAZ.

(már megint)

Csillag alakban terültem el a franciaágyon, a nevetséges, babakék falú szobám kellős közepén. Fintorogva fordítottam a fejem az óra felé, ami a bal falon, kattogva tépkedte minden egyes másodpercben az idegszálaim. Hajnali egy volt, immáron tíz órája feküdtem mozdulatlanul, bűntudat marta szívvel a saját kis birodalmamban.

 - Nael! – csapódott ki az ajtó természetfeletti sebességgel, majd beviharzott rajta Naylee Jones. – Azonnal menj, és kérj tőle bocsánatot!

 - Hagyjál már, Nay – motyogtam csöndesen.

 - Nael! – rontott oda mellém a húgom, majd rávert egy indokolatlanul erőset a mellkasomra. – Egy igazi, agyhalott, utálatos barom vagy! Ki vagy te? Mert nem a bátyám, az biztos!

 - Mi bajod van már? – löktem arrébb a kezét, majd ülésbe húztam magam, miközben hagytam, hogy átjárjon a gyógyítóerőm. Ha egy fokkal erősebbet vágott volna rám, biztosan berepedt volna a mellkascsontom.

 - Még kérdezed? – förmedt rám vicsorogva. – Az a szerencsétlen lány már majdnem fél napja csak sír miattad! Mintha nem ment volna már át így is elég szarságon, de még te is belerúgsz egyet?!

 - Megmondtam neki, hogy legyünk barátok – rántottam meg a vállam, mire Naylee felém hajolt, majd megragadta a pólóm, és vészesen közel húzott magához. Apró termete ellenére eléggé megijedtem tőle, mert ismertem a temperamentumát, ami eléggé drámai volt, amikor éppen tajtékzott a méregtől. Az orrunk szinte összeért, ahogy magabiztosan felrántott magához.

 - Nem látsz a szemedtől, Nael? – morogta éjfekete szemmel. – Vak vagy, öcsikém? Az a lány kibaszottul szerelmes beléd, te pedig csak szórakoztál vele? Mégis mi a szar ütött beléd?! – vágott le az ágyra, majd feldúltan járkálni kezdett a sötétkék szőnyegen.

 - Ez egy baromság! – forgattam a szemem. – Nem lehet szerelembe esni ilyen rövid idő alatt.

 - Nem? – szorította össze a fogát Naylee. – Szerinted nem lehet? Akkor mégis mi a faszért szaladtál el, amikor Bradley elhívta randizni, mi?

 Megütköztem a húgom szavain eléggé ahhoz, hogy összevonjam a szemöldököm. Én nem mertem volna ilyen merész kijelentéseket tenni. Tudtam, hogy vonzódtam Luxhoz, de szerelem? Enyhe túlzásnak éreztem részéről.

 - Csak úgy – tértem ki a válaszadás alól.

 - Takarodj oda hozzá, és kérj tőle bocsánatot, te idióta! – kiabált velem megállíthatatlanul. – Nem ezt érdemli!

 - Nay...

 - Úgy látom, nem érted! – folytatta fennhangon. – Megölték az anyját, alig egy hete a nővérét is.
El tudod képzelni azt a fájdalmat, ami benne van? Te mit csinálnál, ha anya egyszerűen csak nem lenne többé, mi? Összekuporodva sírnál egy sarokban! Ez a lány legalább megpróbál túllépni a sorozatos traumán és üldöztetésen, erre jössz te, eléred, hogy beléd szeressen, aztán meg csak úgy átgázolsz rajta?! Ez nem normális, Nael!

 - Ezt ő mondta neked? – pislogtam rá megilletődve.

 - Nem mondta konkrétan, hogy szerelmes beléd – válaszolt egy fokkal nyugodtabban. – De Nael, szemmel láthatóan odavan érted, te pedig csak húzod az agyát.

 - Ő nem állt velem szóba két napig, Nay! – háborogtam immáron én is.

 - Mert Deon bekavart! – fújtatott idegesen. – Elkapom majd őt is, csak kerüljön a szemem elé!

 - Naylee...

 - Az a lényeg, te egysejtű, agybeteg faszkalap, hogy megbántottál egy eleve romokban heverő lányt, aki másra sem vágyik csak figyelemre és szeretetre. Mi a fasznak dugtad meg, ha nem akarsz tőle semmit?

 - Kedvelem őt – vallottam be csöndesen. – De eléggé össze vagyok zavarodva, Nay.

 - Akkor mi lenne, ha beszélnél vele? – tárta szét karját dühében. – Menj már, te barom!
Kifújtam a belém ragadt levegőt a tüdőmből, majd feltápászkodtam az ágyról, és elsétáltam Naylee mellett. Továbbra is döntésképtelen voltam, de talán a húgomnak igaza volt abban, hogy túl messzire mentem egy semmiség miatt. Lux nem érdemelte meg, amit mondtam neki, így egy bocsánatkérés erejéig odamehettem hozzá.

A lány ajtaja elé érve bekopogtam, majd rögtön be is léptem a helyiségbe. Lux az ágyon ült, fejét térdére hajtva szipogott, amikor megérkeztem. Megemelte kobakját, amikor észlelte, hogy valaki bejött, majd rémülten hátrahőkölt. Rögtön elkámpicsorodott, ahogy végigmért, majd néhány könnycsepp szaladt végig kerek arcán.

 - Szeretnék bocsánatot kérni – sétáltam közelebb hozzá. – Nem akartalak ennyire megbántani, Lux.

 - Nem lényeges – suttogta szigorúan maga elé meredve.

 - De igen – araszoltam mellé, majd leültem vele szemben a takaróra, miután lerúgtam magamról a cipőmet. – Túlzásba estem, és szörnyen viselkedtem veled, holott nem érdemelted meg.

 - Nem haragszom – törölgette meg a szemét. – Csak rosszul esett...

 - Tudom – bólogattam szomorúan. – Egy idióta vagyok. Nagyon sajnálom!

 - Semmi baj – szaladt át arcán egy halvány mosoly. – Jól esik, hogy idejöttél.

 - Nem az én érdemem – hajtottam le a fejem. – Naylee beszélt a lelkemre, szóval... egy seggfej vagyok, de... Naylee-nek igaza van. Nem kellett volna ilyeneket mondanom neked.

 - Nael, én... szeretem, ami köztünk van... már, ha van... valami.

 Felkaptam a kobakom mondatára, ugyanis valami brutális öröm robogott át rajtam, attól, amit elrebegett az imént. Belenéztem szomorkás tekintetébe, majd felsóhajtottam.

 - Én is – ismertem be halkan. – De... nem tudom, Lux. Nem akarlak többé bántani.

 - Akkor ne tedd – meredt rám komolyan. – Csak... maradj itt velem, és beszélgessünk. Szeretnék közelebb kerülni hozzád... – nyelt egy nagyot, majd ismét vörös szín szökött orcájára.

Bassza meg! Az önuralmamnak azt hiszem, akkor lett annyi, amikor befejezte a mondatot, és ránéztem gyönyörű, telt ajkára. Egy másodperc alatt termettem előtte, majd álla alá nyúlva rátapasztottam a számat az övére. Ajka engedelmesen elnyílt, hogy beengedje kutató nyelvemet, majd hagyta, hogy lágyan végigsimogassam vele az övét. Remegő ujjai a hajamba túrtak, miközben ledöntöttem a párnák közé, de egy másodpercre sem szakadtam el testétől. Felgyűrtem a bugyuta, egyszarvús pólóját, majd végigcsókoltam nyakának ívét, aztán egészen a hasa aljáig hintettem be bársonyos bőrét édes puszikkal. Elkaptam fekete cicanadrágjának tetejét, majd egy magabiztos rántással megszabadítottam tőle, aztán megtettem ugyanezt a fehér pólóval is. Nem volt rajta melltartó, így szabad prédaként vethettem rá magam hívogató mellére. Tenyerem szeméremdobjára siklott, míg nyelvem a mellbimbója köré simult. Gyengéden nyaltam végig, majd bekaptam, és megszívtam, amitől Lux egy óriásit sóhajtott. Férfiasságom szinte magától akart kitörni a nadrágomból, így automatikusan kezdtem vetkőzni, hogy megszabaduljak az ólómsúlyként rám nehezedő ruháktól. Egyedül a gatyámat hagytam fent, ugyanis valami újjal akartam bocsánatot kérni Luxtól.

Megfogtam fehérneműjének két oldalát, majd lehúztam remegő lábáról. Magabiztosan tártam szét formás combját, majd annak belsejét tüzetesen végigcsókoltam. Fokozatosan tértem át szeméremdombjára, majd egyre lejjebb haladtam nagyajkai felé. Ráhelyeztem ujjam a legérzékenyebb pontjára, majd dolgozni kezdtem rajta körkörös mozdulatokkal. Lux feltolta csípőjét, ahogy kényeztettem, és egy vággyal teli sóhaj hagyta el száját. Egy vigyor kúszott arcomra, majd ujjam helyét felváltottam a nyelvemmel. A lány először megmerevedett, majd szinte egész testben megremegett, ahogy tudatosult benne, hogy pontosan mit készültem tenni vele. Gyengéden megszívtam testének legfinomabb pontját, mire Lux felnyögött. Gyorsítottam nyelvem játékán, ami határozottan tetszett neki, mert csípője megemelkedett, csak úgy nyomta magát hozzám, míg ujjai hajamba szaladtak, és rámarkolt a fejem tetején elterülő hosszabb szálakba.

 - Na... Nael – nyögdécselt hatalmas sóhajok közepette. – Érezni... érezni akarlak.
Nem tétlenkedtem tovább, még egyszer végignyaltam nőiességén, majd beszippantottam lágyságát, aztán lehúztam a gatyám. Lux felé másztam, majd vadul rányomtam szám az övére. Felmordultam, amikor keze letévedt a férfiasságomhoz, majd egyenesen bejáratához vezette. Belenéztem aranyszín szemébe, majd csigalassúsággal beléhatoltam. Ajka fokozatosan nyílt el, ahogy egyre mélyebbre kerültem benne. Orrunk összeért, a szívünk egyszerre vágtázott, ahogy iszonyat lassan mozogni kezdtem. Megsimítottam a lány kipirosodott arcát, majd a füléhez hajoltam. Ő átkarolta a nyakam, és belefúrta orrát.

 - Nagyon sajnálom – löktem egy újabb lágyat. – Remélem, megbocsátasz nekem, mert... megőrülök érted, Lux. Annyira... finom vagy – vallottam be neki, ahogy szűk nőiességében idegörlőn lomhán mozogtam. Minden irgalmatlanul csúszós volt, szinte teljesen eggyé váltunk ebben a pillanatban.

 - Ne... ne... hagyd abba – szorított magához.

 - Nem fogom – haraptam rá fülcimpájára. – Milyen így?

 - Na... nagyon... kellemes – dadogta vállamba, miközben görcsösen szorongatott. Óvatosan lefeszegettem magamról a karját, majd loptam tőle egy csókot, végül az oldalára fordítottam a lányt, majd elhelyezkedtem vele szemben, és újra belevezettem méretem. A jobb oldalán feküdt, így bal lábát felhúztam a csípőmre, ahogy rámarkoltam a derekára, és közel vontam magamhoz. Melle az enyémnek feszült, míg orrunk egy centire volt egymástól. A tempómon továbbra sem gyorsítottam, csak finoman piciket mozogtam, ami ebben a percben annyira izgató volt, hogy teljesen magával ragadott a pillanat.

 - Mit tegyek, hogy megbocsáss? – csíptem két ujjam közé a mellbimbóját, majd megdörzsöltem, mire Lux ajka elnyílt.

 - Csak... ezt – nyögte, miközben belekapaszkodott az oldalamba.

 Újra táncra hívtam felduzzadt ajkát, miközben fokozatosan gyorsítottam a tempón. Egyik karommal derekánál öleltem, hogy még mélyebbre tudjak menni benne.
Aztán Lux egyszeriben megmerevedett, testét átjárta az élvezet, ahogy egyenletesen összehúzódott a farkam körül nőiességének belseje. A lányból egy elégedett nyöszörgés tört ki, majd felnyögött egyet, amitől annyira váratlanul ért el engem is a mámor, hogy tulajdonképpen észre sem vettem, de elmentem. A fenekébe kapaszkodva vártam lüktető péniszem csillapodását, miközben Lux szemébe bámultam. Ajkán mosoly ült, majd a következő másodpercben felülkerekedett rajtam, és csípőmre ülve mozogni kezdett. Felnyögtem a váratlan meglepetésre, ahogy szemem elé tárultak tökéletes mellei. A hosszom letörhetetlennek éreztem ebben a percben, miközben fenekét markolva toltam magamhoz közelebb. Végül felültem hozzá, majd mellbimbóját bekapva szorítottam rá a derekára.

 - Bassza meg! – suttogtam, ahogy végigvezettem ajkam nyaka ívén, majd beférkőztem szájába nyelvemmel, és keringőre hívtam az övét. Szívélyesen fogadta tolakodásom, miközben hevesen mozgatta csípőjét. – Lux – túrtam a hajába. – Sosem nyűgözött még le senki így, mint te.

 - Nael – vékonyodott el a hangja, egy halk sikolyt hallatott, ahogy felegyenesedtem vele az ágyról, majd a falnak nyomtam, és átvettem tőle a tempó diktálását. Lábát derekam köré fonta, míg körmeit a vállamba vájta. Fejét a falnak vetette, míg én egyik kezemmel a fenekét markoltam, a másikkal mellét markolásztam.

 - Lux, nem bírom tovább – adtam tudtára, mert úgy éreztem, hogy menten eldurranok, ha még egyet lökök szűk nőiességében.

 - Nem baj – simította meg az arcom. – Akkor... gyere.

 Nem kellett kétszer kérnie, újra rákapcsoltam, majd hagytam, hogy az élvezet heve magával ragadjon. Felmordultam, amikor megéreztem az egyenletes összehúzódásokal odabent. Egyszerre keltünk át a kéj nyájas óceánján, ami oly mértékben felvillanyozott, hogy azonnal beljebb nyomakodtam a lányba.

 - Kellesz nekem – ragadtam meg az állát elég állatias módon, majd megnyaltam alsó ajkát. – Hallod, Lux? Az enyém leszel.

 - Már... már a tiéd vagyok.

◄◄►►

Egy kopogásra kaptam fel a fejem, majd hunyorogva az ajtó felé pillantottam. Még mindig Luxnál voltam, lényegében egész éjjel beszélgettünk, miután összebújtunk. Talán egy órája aludhattunk el egymás ölelésében. Lenéztem az alvó Luxra, akit eddig hátulról karoltam át, majd a küszöbön álló Naylee-re emeltem tekintetem.

- Meg foglak ölni! – tátogta felém mutogatva. – Gyere!

Egy óriási sóhaj keretében húzódtam odébb a lánytól, majd megkerestem a széthagyott alsónadrágom, és belebújtam. Naylee csak a fejét rázta egész végig, ahogy beleugrottam a sötét farmeromba, azonban a pólómat sehol sem találtam, így anélkül kellett távoznom.

A folyosóra érve Naylee várakozás nélkül förmedt rám.

- Komolyan, Nael? – esett nekem dühösen. – Ennyire vagy képes? Eltűnt az agyad? – kapálózott orrom előtt kezével.

- Most mi a baj? – pislogtam rá rémülten. – Bocsánatot kértem tőle, minden rendben van.

- De megint megdugtad! – fakadt ki Naylee. – Nem azt mondtam, hogy fektesd meg, hanem, hogy beszélj vele! Legalább védekeztek?

Egy fél másodperc alatt pergett le előttem az életem, ahogy rájöttem, hogy nem, hajnalban rohadtul nem húztam óvszert. Kibaszottul megfeledkeztem róla.

Az arcomra lehetett írva a pánik, ahogy a húgomat néztem. Nem, nem, ez nem történhet meg. Nekem nincs szükségem gyerekre, még én is az vagyok. Egy buta, felelőtlen tinédzser, aki nem áll a helyzet magaslatán a legtöbb esetben. Most ilyenkor mi van?

- Nael? – kérdezte Naylee vészjóslóan.

- Nem – vallottam be két sokk között. – Elfelejtettem, Nay. Mi... mit csináljak?

- Te nyomorult idióta! – csapódtam a falnak, azonban a mentén nem csúsztam le. Húgom markáns szorítása ott tartott a kövek mentén, ahogy láthatatlan képességével nekem támadt.

- Inkább segíts! – nyávogtam, mint egy óvodás.

- Naylee! – csendült fel balról anya hangja. Oda akartam fordítani a fejem, de nem bírtam mozdulni, egyedül a szám mozgott és szemgolyóm. – Tedd le!

Egyszeriben a szorítás elmúlt, majd egy zsák szemétként rongytam le a padlóra. Morgolódva tápászkodtam fel, majd anya felé fordultam.

- Anya! – kezdett bele Naylee felháborodottan. – Naelnek segítségre van szüksége! Nem normális!

- Most mi történt már megint? – kapkodta anya zöld íriszét kettőnk közt. – Te meg miért nem vagy felöltözve? – meredt rám kérdőn.

- Épp most jön egy a kis afférjáról! – csapta meg a karom Naylee erőszakosan. – Ráadásul valaki elfelejtett védekezni!

- Kösz, igazán jó testvér vagy – mormoltam az orrom alatt elkeseredetten.

- Tessék? – tágult ki anya szeme. – Nael! Hol van Lux?

- Alszik – tártam szét a karom. – Segítsetek már!

- Én nem értem, komolyan mondom! – esett nekem anya is. – Tényleg elment az eszed, kisfiam? Vagy talán elköteleződtél Lux mellett és készen állsz a gyerekvállalásra?

- Nem, én... csak...

- Öltözz fel! – mordult rám anya. – Aztán azonnal hozz neki esemény utánit!

- Én? – léptem egyet hátra döbbenten.

- Miért? – fonta össze anya a karját melle alatt. – Ahhoz van elég bátorságod, hogy felelőtlenül lefeküdj vele, de a megoldás megszerzéséhez már nincs? Ne akard, hogy idehívjam az apádat!

- Ez elég övön aluli – sóhajtottam. – Jól van! – mérgeltem fel magam. – Megyek! – lódultam meg a szobám felé, azonban, mielőtt elfordulhattam volna bal a folyosón anya utána szólt.

- És van pénzed, édesem? – Megforgattam a szemem, majd inkább válaszra sem méltattam az anyám, csak rohantam vissza a szobámba.

Odaérve rögvest felkaptam egy fekete pólót, és már indultam volna is vissza anyához, hogy pénzt kérjek tőle, ha már így rákérdezett. Nem, mintha nekem nem lett volna, de apa úgy érezte, hogy jobb lesz befagyasztva tartani a bankszámlákat egészen addig, amíg elég megfontoltak nem leszünk, így nem maradt más opció, mint az állandó kunyerálás. Bár, nem volt nehéz dolgunk, főleg, ha Michael papa a közelben volt. Ő mindenre igent mondott, az első logikus érvvel meg lehetett győzni őt.

Feltéptem az ajtót, azonban rögtön hátrahőköltem, amikor megláttam az apámat és a nagyapámat az ajtó előtt állni. Mérges ábrázatuk nem volt túl biztató.

- Jó reggelt! – ragadta meg Lucifer papa a pólóm, majd maga elé húzott. – Hogy vagy ma reggel, gyermekem?

- Elég rosszul – motyogtam, majd megpróbáltam szabadulni, de a nagyapám nem engedett.

- Szóval gyereket akarsz? – érdeklődött apa.

- Naylee vagy anya küldött titeket?

- Mindketten! – jött a dühös válasz apától. – Elment az eszed, Nael?

- Nem! – vágtam rá.

- Ide figyelj, fiú! – eresztett végre Lucifer. – Indulj, és azonnal szerezz orvosságot a leánynak!

- Épp oda indultam! – háborogtam.

- Remek! – lépett mellém apa. – Elkísérünk!

A talpam alatt hirtelen nyílt meg egy portál, amin keresztül egyenesen a Colonie-i gyógyszertár elé érkeztem. Kitágult szemmel néztem körbe, de kora reggelre tekintettel csak néhány álmos ember császkált az utcán.

- Befelé! – tolt meg Lucifer papa, majd hárman bevonultunk a boltba.

- Jó reggelt! – köszöntött minket mosolyogva az eladó.

- Jó reggelt... - mormoltam kedvszegetten.

- Mit adhatok? – nézett egyenesen Lucifer papára, aki jelentőségteljesen rám pillantott.

- A fiam szeretne vásárolni! – jött a hűvös válasz.

Úgy döntöttem, hogy megemberelem magam, így egy nagy levegővétel keretében bátran a pulthoz léptem.

- Egy esemény utánit szeretnék kérni – erőltettem magamra egy halvány mosolyt. A pult mögött álló szőkésbarna hajú nő unottan fordult meg, majd kihozta hátulról, amit kértem tőle.

- Parancsolj! – tolta felém. – Készpénz vagy kártya?

- Nem tudom, nálam nincs pénz – pillantottam somolyogva apámra, majd a nagyapámra. Arcukról olyan mértékű dühöt olvastam le, hogy szinte éreztem a forróságot a nyakamban tőle.

- Akkor legyen kártya – húzta elő apám végül a zsebéből, majd kifizette, és belenyomta a kezembe a dobozt indokolatlanul erőszakosan.

Az utcára érve egyből szembe álltak velem ismét, majd mindketten összefonták kezük a mellkasukon. Összeszorítottam a szám, hogy ne nevessek a pofájukba, de elbuktam. Kitört belőlem a nevetés a szürreális helyzet kapcsán.

- Ezt a szenvtelen fiút! – zendített rá nagyapám várakozás nélkül. – Nathaniel, annyiszor mondtam már, hogy neveld meg a gyerekeid, de úgy látom a kezembe kell vennem az ügyet, hogy ne hozzon szégyent a családunkra!

Amint Lucifer kimondta, egy portál nyílt meg a talpam alatt, és zuhanni kezdtem. Koppantam egyet a pokol poros kőkemény talaján, majd még egyet a nagyterem padlóján. Ezután három emeletnyit zuhantam a pokol folyosóin keresztül, végezetül pedig az alvilág egyik cellájában landoltam, egyenesen a seggemre. Fintorogva rúgtam odébb egy felkarcsontot, majd feltápászkodtam.

- Élvezted a hazautat? – döntötte oldalra Lucifer papa a kobakját a ketreccel szemben.

- Nem – morgolódtam, majd várakozás nélkül kiteleportáltam mellé. – Akkor most már visszamehetek Lux-hoz?

- Nem! – dörrent mögöttem apám hangja, majd besétált elém, és felsóhajtott. – Nael, engem nem érdekel, hogy mit csinálsz ezzel a lánnyal, de könyörgöm, fiam, ne essen teherbe!

- Nem fog! – ráztam meg a dobozt. – Oda fogok figyelni, oké?

- Jól van – csóválta fejét apa rosszallóan, majd tett egy lépést oldalra. – Akkor menj!

Nem is pazaroltam tovább az értékes időt, egyből Lux szobájába siettem. Amikor beléptem, Luxot az ágy szélén ülve találtam. Arcát tenyerébe temette, míg halkan sírt. Csodálkozva indultam meg felé, mire felkapta a fejét, majd sebtében megtörölgette a szemét.

- Miért sírsz? – ültem le mellé, míg kezem a hátára simítottam.

- Megint... azt hittem, hogy megint... elmentél inkább.

- Igen, nos... muszáj voltam – szorítottam össze a szám egy pillanatra. – Reméltem, hogy visszaérek, mire felébredsz. Hoztam neked valamit – nyújtottam felé a tablettát, mire Lux szeme elkerekedett. – Nagyon sajnálom! Én... egy idióta vagyok, Lux. Nem is gondoltam rá hajnalban...

- Én sem – vette ki a kezemből, majd kibontotta, és rögtön bevette. – Akkor csak ezért mentél el?

- Igen – bólogattam. – Ne haragudj rám! Nem akartalak megsiratni... megint.

- Nem, én voltam a buta – emelkedett fel, majd a szekrényhez sétált, és a ruhák között kezdett kutatni.

- Mit csinálsz? – ráncoltam a homlokom.

- Hát... - kukucskált ki a szekrényajtó mögül. – Gondolom, iskolába megyünk, nem?

- Aha – rántottam vállat.

- Felöltözöm! – jelentette ki.

- Akkor megvárlak kint – böktem az folyosó irányába, mire Lux felkuncogott. – Most min nevetsz?

- Felőlem maradhatsz, azt hiszem, már mindent láttál – dobott az ágy felé egy sötétkék farmert, majd hozzá egy fekete pólót, majd egy melltartót és egy tiszta fehérneműt.

Felkapott egy zsebkendőt a szoba másik végében lévő asztalról, majd megtörölgette vele az arcát és kifújta az orrát, aztán mellém lépett. Levette az alváshoz használt pólót, mire pillantásom rögtön kerek mellére esett. A kezembe akartam fogni, vagy a számba, tulajdonképpen mindegy lett volna, azonban túl hamar magára vette a melltartóját, így úgy döntöttem, hogy ezúttal megpróbálhatnék uralkodni a bennem fortyogó vágyon, amit farkam feszülése jelzett felém.

- Mehetünk? – kérdeztem tőle, amikor elkészült és már csak különleges, barnáslilás haját fésülgette.

- Aha – dobta a fésűt az ágyra, majd felkapta a táskáját, és mellém lépett.

Lepillantottam keze felé, majd összekulcsoltam a sajátommal, hogy magam után húzzam.

◄◄►►

Öhm... nem tudom. Őszintén nem tudom, mi folyik itt. Kicsit lehet túlzásba estem a szópornóval.