A FEJEZETBEN SZEXUÁLIS TARTALOM TALÁLHATÓ!

- Baal? – kapkodta fejét Lux. – Sosem hallottam még róla – sütötte le mézsárga tekintetét.

- Van egy rossz hírem – vizslatta Lucifer papa Luxot. – Baal halott.

- Ó! – nyögte Lux, miközben az asztal alatt kezdett babrálni ujjaival. – Szóval egyedül maradtam.

A lány összeszorította telt ajkát, ami a szobában beállt kínos csendben egyre csak lefelé kezdett görbülni. Egyszeriben könnyek sokasága folyt végig igencsak puhának tűnő orcáján. Rögtön megsajnáltam őt. Elképzelni sem tudtam, hogy mit érezhetett. Az anyját elvették tőle, az apja egy igazi rohadék volt, aki kinyírta az unokabátyám anyját, aztán megpróbálta Morgant is kiiktatni, majd engem és a családomat is. Még szerencse, hogy apa gondoskodott róla, hogy hamar elhalálozzon. Hosszan gurult a feje legjobb emlékeim szerint. Habár elég kicsi voltam még akkor.

Egy szó, mint száz, nem akartam Lux helyében lenni. Bizton állíthattam, hogy magamba roskadtam volna a szüleim támogatása nélkül.

Anya felállt a székről, majd Lux mellé sétált, és a hátára simította a kezét.

- Ne sírj, drágám! – vigasztalta. – Minden rendben lesz, hidd el nekem. Ha szeretnél, akkor itt maradhatsz. Itt biztonságos.

- Nincs hova mennem – hüppögött Lux. – Nem maradt senkim!

- Ne ríjjál, leány! – biztatta a nagyapám is. – Nem érdemes, hisz nem old meg semmit. Ahogy Eleanor említette, itt maradhatsz, amennyiben térdet hajtasz a...

- Lucifer! – csattant fel anya szavába vágva. – Szerinted erre van most szüksége?

- Ide figyelj, leányom – válaszolt szigorúan. – Nem ismerjük a leányt. Az anyja határozottan a mennyek oldalát erősítette. Állítása szerint, az apját nem is ismerte. Akár lehet kém is.

- Kém? – szipogta szemét törölgetve Lux. – Megölték az anyámat lényegében ok nélkül! – fakadt ki zabolázatlanul. – Szerinted ezek után tennék én bármit értük? Évek óta üldöznek csak azért, mert hibridnek születtem!

- Ez tulajdonképpen a mi hibánk – húzta a száját anya. – Úgyhogy segítünk rajta! – szögezte le magabiztosan. – Ne aggódj! – simogatta tovább a lány hátát. – Megvédünk tőlük. Ide nem fognak bejönni.

- Remélhetőleg – tette hozzá Lucifer papa.

- Nincs rá okuk! – vitatkozott anya.

- De van! – bökött nagyapám Lux felé. – Az a leány ott! Ki tudja, mit művelt! Nyomós indok nélkül nem szoktak leányokat ölni, Eleanor. Emlékezz vissza, hogy miattad is képesek voltak áttörni a kaput.

- Az teljesen más volt! – forgatta szemét anya.

- Nem, leányom, nem volt az!

Az ajtó egyszeriben kicsapódott, majd besétált rajta Jonathan, aki tulajdonképpen a nagybátyám volt apai ágról, de inkább úgy gondoltam rá, mintha a testvérem lett volna. Lényegében együtt nőttünk fel, hiszen alig három év korkülönbség volt köztünk.

- Jonathan! – kezdett bele Lucifer fennhangon. – Nem hallottál még a kopogásról, gyermekem?

- Megzavartam valamit? – pislogott Lux felé barna szemével.

- Ne is zavartasd magad, fiam – sóhajtotta nagyapám. – Én komolyan nem értem, hogy mit rontottam el. Miért lázad mindenki szavam ellen?

- Senki sem csinál ilyesmit – szaladt grimaszba Jonathan arca.

- Ő is kezdi! – tárta szét karját tehetetlenül Lucifer papa.

- Nem is csinált semmit – keltem Johnny védelmébe. – Csak bejött.

- Nael! – mordult rám ismét. – Megint csak a szád jár...

- De nem mondasz semmit – ismételtük egyszerre Johnnyval, majd összepillantottunk, és felnevettünk. Lucifer csak kamillázott, majd rosszallóan megcsóválta a fejét.

- Kifiguráznak! – panaszkodott anyát nézve. – Csinálj velük valamit, leányom!

- Nem tudok – kuncogott fel anya. – Sajnálom!

- És az ismeretlen lány miért sír? – sétált közelebb Johnny, majd kihúzta a széken bal oldalamon, és lerogyott rá. – Te tiportál a lelkébe, apa? – gyanúsította rögtön Lucifert.

- Természetesen, fiú – rázta fejét idegesen. – A világ összes bűne az én lelkemen szárad, hisz tudod jól – dramatizált a tőle megszokott módon.

Anya továbbra is Lux mellett állt, és kitartóan vigasztalta. A lány könnyes szemmel, nagyokat nyelve bámult ránk. Aranysárga tekintete megállt rajtam egy másodpercre, majd végül Johnnyra szegezte.

- Lux vagyok, szia – mutatkozott be bátortalanul. – Nem az... apád bántott meg. Kiderült, hogy meghalt az apám is, és kicsit magamba zuhantam. Nagyon sajnálom! – pislogott körbe bűnbánóan.

- Az gáz – reflektált Johnny. – Közel állt hozzád az apád?

- Nem ismertem – remegett meg a lány ajka, mire Johnny összevonta a szemöldökét.

- Elég ebből! – emelkedett fel Lucifer a székéről. – Úgy tűnik, hogy belátható időn belül Nathaniel nem tér vissza, így azt javaslom, hogy mindenki menjen a dolgára. Nael, vezesd körbe a jövevényt – szaladt grimaszba az arca, majd az ablakhoz sétált, és helyet foglalt a vörös bársonyszékben, hogy folytassa a merengést, amit valószínűleg Lux megjelenése szakított meg.

- Jól van – sóhajtotta anya. – Akkor én felmegyek a Földre, ott megvárom apádat és a testvéreidet – idézte felém szavait anya, majd barátságosan megpaskolta Lux vállát. – Nael majd gondoskodik rólad.

Bevallom, nem volt ínyemre a dolog. Nem igazán tudtam hova tenni a lányt, aki megtörten pislogott a kőlap felé.

- Köszönöm – motyogta maga elé. Anya csak bólintott, majd megsimította a hajam, ahogy elhaladt mellettem, aztán egyszeriben semmivé lett.

Először Johnnyra pillantottam, majd a barnáslila hajú lányra. Tehetetlennek éreztem magam, így csak felálltam, majd megindultam az ajtó felé.

- Gyere – kértem a lánytól.

Lux lassan emelkedett fel, pulcsija ujjával megtörölgette a sírástól maszatos arcát, majd lehajtott fejjel követni kezdett a folyosóra. Becsuktam utána az ajtót, majd elindultunk egymás mellett.

Végigvezettem az alvilág kusza folyosóin. Először a nagytermet mutattam meg neki, majd továbbhaladtunk az ott húzódó aranyszegélyű erkély hátsó bejárata felé.

- Te... itt nőttél fel? – kérdezte Lux bátortalanul, amikor kiléptünk a pokol konyhájából, és visszaindultunk a hálótermek irányába.

- Igen – feleltem halkan. – Itt születtem és éltem is egészen addig, amíg a szüleim ki nem találták, hogy iskolába kell járnom.

- És három testvéred van? – pillantott rám futólag. Aranyszín szeme megcsillant, majd gyorsan el is nézett a másik irányba.

- Igen – helyeseltem. – Van egy ikertestvérem, Naylee. Illetve egy öcsém és egy húgom. Ők is ikrek – bólogattam a kőpadlóra szegezett tekintettel.

- A szüleid... elég fiatalok – nyögte, mire felkuncogtam.

- Anya tizennyolc volt, amikor megszülettünk Naylee-vel – adtam tudtára, miután megnyugodtam. – Apa pedig huszonegy. Én tizennyolc vagyok, szóval igazad lehet. Tényleg nem öregek. Nem igazán fog rajtuk az idő, mivel mindketten hibridek.

- Nem zavar, hogy egyidősnek tűntök? Nem fura? – folytatta a kérdezősködés.

- Nem – csóváltam meg a kobakom. – Megszoktam, és nem változtat semmin.

- És milyen érzés, hogy ilyen közeli rokonságban állsz Luciferrel? Mindig ennyire gőgös volt?

- Csak a szája jár – nevettem fel visszafogottan. – Szeret minket, de magának is fél bevallani. Amúgy az esetek nagy részében jó fej szokott lenni.

- Amikor meg nem, akkor lángol a pokol? – kérdezte bátortalanul, mire ismét kitört belőlem egy lágy kacaj.

- Nem – vigyorogtam rá, majd benyitottam egy szabad szobába. – De ha éppen lángol is, akkor nem miatta szokott megtörténni. Novalie, a legkisebb húgom tíz évesen felgyújtott egy egész szobát egy nyivákolós hiszti keretében.

- Hogy? – tágult ki Lux szeme.

- Így – emeltem felé a tenyerem, majd hagytam, hogy felszabaduljon az erő bensőmben. A tenyerem közepén felcsapott pár kósza láng, majd hagytam kialudni a parazsat.

- Azta! – tátotta száját Lux. – Ez nagyon menő!

- Annyira nem – rántottam meg a vállam, majd a franciaágy felé emeltem szemem. – Ez a szoba megfelelő lesz?

- Mármint? – suttogta Lux halálra váltan, arcának két oldala megcsípte a pír, ahogy egyenesen az én kék íriszembe bámult.

- Aludni, lakni – kezdtem sorolni az ágy felé mutogatva, habár nem tudtam, hogy miért jött zavarba ennyire hirtelen. Talán tetszettem volna neki?

Hamar elhessegettem a gondolatot, majd ismét a velem szemben toporgó Luxra néztem. Nagyokat nyelve bámult rám, orcája még mindig piros volt, mézszín pillantása az ajkamra esett. Egyértelműen úgy éreztem, hogy felkeltettem a figyelmét a lánynak. Ez fordítva is igaz volt. Korábban már megállapítottam, hogy az orromig ért, és továbbra is vonzónak találtam világosbarna haját a benne húzódó lila csíkokkal. A tekintetéről nem is beszélve, ami meglepően különlegesnek hatott. Még sosem találkoztam ilyen egyedi színnel, mint amit Lux szeme képviselt.

- Igen, nekem jó – motyogta bátortalanul. A testsúlyát folyamatosan az egyik lábáról a másikra helyezte. Alakja karcsú volt, habár a csípője viszonylag szélesebb volt az átlagnál.

- Oké – hátráltam egy lépést, majd összeszorítottam a számat egy másodpercre. Nem akartam itt hagyni őt. Meg akartam ízlelni telt ajkát, és arról is meg akartam bizonyosodni, hogy kerek feneke, - amit volt időm megfigyelni, amíg a legalsó szinten, a legszűkebb folyosón haladt előttem -, valóban olyan szemrevaló volt-e a farmer alatt, mint ahogy elképzeltem. Vajon ellökne magától, ha megcsókolnám?

A helyzet kezdett egyre kellemetlenebbé válni, ahogy egymás szemébe meredve álltunk szótlanul, így még egyszer végigmértem formás alakját, majd megindultam az ajtó felé.

- Nael? – szólt utánam, mire egy mély levegővétel közepette visszafordultam felé. A farkam feszülése határozottan jelezte, hogy az előttem álló lány, szinte biztosan az esetem volt. Mondjuk nem voltak nagy elvárásaim a nőkkel kapcsolatban. Egész életem során kettővel voltam együtt. Tavaly fél évig kavartam az egyik évfolyamtársammal, de a szexen kívül nem akartam tőle többet. Nem tápláltam felé gyengédebb érzéseket, de a testi kielégülés céljára megfelelt az emberlány.

- Tessék? – döntöttem oldalra a fejem, ahogy visszafordultam felé.

- Tudom, hogy nem ismerjük egymást – kezdett bele szégyenlősen -, de nem maradnál itt velem egy kicsit?

- Maradhatok – egyeztem bele gondolkodás nélkül, majd rögtön meg is bántam, amikor hátat fordított nekem, és megközelítette az ágyat. Fenekére ráfeszült a farmer, ahogy felmászott rá, majd nekidőlt a háttámlának és félősen rám mosolygott.

- Köszi – sóhajtotta szemét lesütve. – Nem tudom, hogy most mi lesz, de anyukád nagyon kedves volt velem.

- Igen, ő... általában az – helyeseltem, miközben tettem felé egy kósza lépést, majd lassú mozdulattal leereszkedtem az ágy szélére, kellő távolságban a lánytól, és reménykedtem benne, hogy nem vette észre rajtam a kibontakozó feszültséget, amit a nem múló merevedésem okozott.

Lux felhúzta hosszú lábát, így remek rálátásom nyílt formás combjára még annak ellenére is, hogy igyekeztem nem megbámulni. Idegesen babrált ujjaival, szeme folyamatosan engem fürkészett.

- Sajnálom, én... - hebegte félősen. – Nem vagyok túl jó szociális készségekkel megáldva. Most pedig még eléggé zavarban is vagyok – vallotta be remegő hangon.

- Miért? – emeltem meg a szemöldököm. – Ennyire rémisztő vagyok?

- Nem – vágta rá a kelleténél gyorsabban. – Csak... úgy érzem, hogy menten felfalsz a szemeddel.

- Micsoda? – nevettem fel kínomban. Csak feltűnt neki, baszki. – Sajnálom, csak nem sok hibriddel találkoztam még a családomon kívül – próbáltam menteni a menthetőt.

- Ja... – súgta, arca újfent pipacsvörösre pirult. – Én... talán félreértettem. Azt hittem, más miatt, de mindegy. Sajnálom, kicsit össze vagyok zavarodva most.

- Mi miatt? – kérdeztem rá, mire rám kapta rémült pillantását. Szólásra nyitotta a száját, majd inkább becsukta. Újfent az arany színű takarót kezdve kémlelni maga alatt.

- Semmi – rázta meg a fejét. – Butaság az egész.

- De mi? – ráncoltam a szemöldököm. Én is kezdtem összezavarodni teljesen.

- Hát... - dadogta. – Én... azt...azt hittem, hogy... talán azért bámulsz ennyire... mert... - vett egy nagy levegőt. – Talán, mert tetszem neked, vagy ilyesmi.

Úgy tűnt, hogy Lux jó megfigyelőnek bizonyult, emellett nem félt kimondani azt, ami a szívét nyomta. Ugyan igencsak remegtek a szavak, amik elhagyták a száját, de volt bátorsága kimondani őket.

- Nos, ami azt illeti – vigyorogtam rá. –, csinosnak tartalak.

Igyekeztem nem túl rámenősen közölni vele a nyilvánvalót, nem akartam ráijeszteni.

- Te is elég... jól nézel ki – motyogta íriszemet kémlelve. – Szép a szemed. Még sosem láttam ilyen fajta kéket, mint amilyen a tiéd.

- Nem túl egyedi – jelentettem ki félszegen. – Apától örököltem, ahogy a másik három testvérem is. Sőt, még az unokabátyámnak is ilyen van.

- Értem – szorította össze íves ajkát Lux, majd oldalra pillantott a kád felé, amit egy átlátszó selyemfüggöny választott el a szoba többi részétől. – Ez ilyen szexszoba?

Kitört belőlem a kacagás feltételezésére, és valamiért aranyosnak is találtam.

- Az összes ilyen – kuncogtam tovább. – A démonok általában nem szende szüzek.

- Nem sokat ismerek – vallotta be halkan. – Egyet sem igazából. Ezek szerint te is ilyen... rosszfiú vagy?

- Húha – nevettem tovább. Meglepően mulattatók voltak a kérdései. – Nem mondanám magam annak.

- Az előbb valami verekedésről beszélt Lucifer, és én azt hittem...

- Igen, tudod, nem szeretem, amikor a húgomat csesztetik – mosolyogtam rá. – Ki védje meg, ha nem a bátyja?

- Igen – mormolta szomorúan. – Engem is mindig megvédett a nővérem – nyelt egy nagyot, miközben szeme sarkában könnyek gyülekeztek. Sebtében letörölte őket, majd rám kapta mézszemét. – Mindegy... van itt esetleg valahol egy mosdó?

- Van – álltam talpra. – Gyere!

Lux némán sétált mellettem a folyosón, ahogy elvezettem a mellékhelyiségig.

- Meg... megvársz, kérlek?

- Aha – dőltem neki az ajtó melletti falnak.

Lux futólag rám pillantott, majd besietett a vécébe.

Felsóhajtottam, ahogy azon kezdtem gondolkodni, mégis mi jött be ezen a csajon. Különcnek tűnt, mégis olyan hívogató volt. Talán pont ez? Esetleg az, hogy hibrid volt, mint én?

Nem tudtam eldönteni, de felettébb idegesített a tudatlanság, és a sok kétely, ami akkor fogalmazódott meg bennem, amikor férfiasságom ismét ágaskodni kezdett, ahogy folyamatosan pörgettem az agyam Luxon. Mi a fasz, de szó szerint?

- Nael – hallottam meg odabentről a lány hangját. – Tudnál... segíteni?

Szemem kitágult, ahogy az ajtó elé léptem. El sem tudtam képzelni, hogy mégis mit akarhatott tőlem, úgyhogy benyitottam, majd ráemeltem pillantásom a csap mellett tanácstalanul álldogáló Luxra.

- Mi a baj?

- Szóval, véletlenül levertem azt a virágot onnan – bökött a mosógép melletti kiborult földre. – Én nagyon sajnálom!

Nem akartam kinevetni őt, mégis kiszökött egy halk kuncogás belőlem, majd becsuktam magam mögött az ajtót, és leguggoltam az illemhelyiség közepén, hogy felszedjem onnan a széttört cserépdarabokat.

Ezt a kisebb méretű helyiséget apa nagyjából tizenkét évvel ezelőtt építette anya folyamatos unszolására. Egyébként praktikus volt, hogy végre került egy normális fürdőszoba is erre a helyre. Igaz, picike volt és kimondottan világos, a rettentően fehér csempe miatt, de legalább hasznos. Volt itt mosógép, zuhanykabin és vécé is, illetve egy normális mosdó, ahol az ember kezet tudott mosni, és nem kellett a hálókban elhelyezett kád felé görnyedni.

- Segítek! – térdelt le mellém Lux. A szűk hely miatt, válla hozzáért az enyémhez, mire megmerevedtem egy másodpercre. Idegesítően nagy vágyat éreztem arra, hogy magamévá tegyem a mellettem homokot sepregető lányt. Elég betegnek tűnhetett, mégis akartam. Olyannyira, hogy a farkam ismét kőoszlopként álldogált a gatyámban.

Halkan fújtattam mellette, ahogy felemelkedtem, majd a vécé melletti kukába dobtam a szilánkokat. Megmostam a kezem, majd Lux felé fordultam épp akkor, amikor ő is felemelkedett, így egyenesen a pulóveremre borította a kezében összegyűjtött földet.

- Jézusom! – kiáltotta a lány. – Annyira sajnálom! – kapálózott egy darabig a felszálló porfelhőben, végül nagy elánnal elkezdte lesöpörni rólam a virágföldet.

- Semmi baj – kaptam el a csuklóját. Lux döbbenten emelte rám aranyszín pillantását, majd a keze köré kulcsolódó ujjaimra pillantott. Nagyot nyelt, miközben visszanézett a szemembe. Ajka elnyílt, ismét fülig pirult kör alakú arca. Bőre tapintása igencsak puha volt. El kellett volna engedjem a csuklóját, de nem akartam. Pillantásom íves ajkára esett.

Nem bírtam tovább türtőztetni magam. Önzőnek tűnhettem, amikor megragadtam vékony állát, és rátapasztottam szám az övére, de amint Lux viszonozta felfűtött csókomat, és ujja barna hajamba szaladt, már nem igazán érdekelt semmi sem.

Nyelvem utat tört magának a szájában, és megsimogattam vele az övét. A lány belenyögött a csókunkba, amitől teljesen elvesztettem az uralmat magam felett. Jobb tenyerem lesiklott a kerek fenekére, míg a másikkal átkaroltam a derekát, hogy közelebb vonjam magamhoz.

Melle mellkasomnak feszült ajkunk vad tánca közben. Önkéntelenül nyomtam neki csípőmet az övének, így megbizonyosodhatott róla, hogy mennyire kívántam őt valójában.

Lux végighúzta kezét a mellkasomon, majd elkezdte kicsatolni az övem. Nem volt erőm, tiltakozni, és nem is akartam. Úgy tűnt, hogy mindketten ugyanarra gondoltunk, így megszabadítottam őt a rózsaszín pólótól, ami testét takarta ez idáig. Ezután kigomboltam a nadrágját, amiből egy másodperc alatt ugrott ki. Nekem sem kellett több hozzá, hogy gatyára vetkőzzek.

Elkaptam a lány csípőjét, és felültettem a mosógép tetejére. Arcára simítottam bal kezem, míg a jobbal kikapcsoltam a melltartóját. Apró csókokkal hintettem be nyakának ívét, a másik kezemmel a combját tapogattam. Bársonyos bőre vonzotta érintésem, ahogy ajkamat is, így lágyan végigcsókoltam a mellkasát, majd végighúztam a nyelvem az egyik mellbimbóján. Egy halk sóhaj szökött ki belőle, ahogy megszívtam neki. Eközben ő a vállamba kapaszkodva zihált, lábát szorosan a mosógép oldalához szorította. Úgy éreztem, tetszett neki kényeztetésem, így folytattam egészen a fehérneműjéig. Megragadtam két oldalt az agyagot, majd lehúztam róla. Elég sűrűn kezdte kapkodni a levegőt, ahogy saját gatyámtól is megszabadultam, majd lába közé léptem. Belenéztem méz színű szemébe, ami csillogott az izgatottságtól, majd újra lecsaptam hívogató ajkára.

Végigsimítottam ujjam hegyével az oldalán, majd a combján, legvégül szeméremdombján. Rávezettem kezem testének leggyengédebb pontjára, majd lassan körözni kezdtem rajta. Lux megragadta álló férfiasságom, és óvatosan húzogatni kezdte, miközben szánk magabiztosan keringőzött egymással.

Belenyögött a csókunkba, ahogy szabad kezembe vettem mellét, és azt is masszírozni kezdtem. Ő eközben kitartóan dolgozott a farkamon, habár kicsit esetlennek tűnt.

Végignyaltam alsó ajkát, amitől a lány combja megremegett, majd hátrébb léptem tőle, és kivettem a fürdőszoba szekrényből egy óvszert. Felgörgettem hosszomra, majd lába közé furakodva ismét magamhoz vontam. Átkaroltam derekát, és előrébb húztam, hogy rendesen hozzáférhessek, majd bejáratához helyeztem méretem. Kimért mozdulatokkal nyomakodtam belé. Talán egy kicsit nehézkesebben ment, mint általában szokott, de ezt betudtam annak, hogy nem sok nővel voltam eddig együtt, Lux volt történetesen a harmadik.

A lány nyöszörögve kapaszkodott a vállamba, ahogy testünk egybeolvadt. Talán egy kicsit túl görcsösen szorongatta a vállamat, ezért lassan kezdtem mozogni.

- Jól vagy? – nyúltam álla alá, hogy megemeljem fejét, és szemébe nézhessek. A lány piciket bólintott, így közelebb húztam magamhoz, de továbbra is visszafogott tempót diktáltam. Minden szűk volt, azonban észvesztően nedves, amitől a szerszámom szét akart durranni.

Szégyenlősen hajolt felém, de én nem tétováztam, ismét táncra hívtam kipirosodott ajkát, majd feneke alá nyúltam, és leemeltem a mosógépről. Lábát kénytelen volt derekam köré kulcsolni, ugyanis nem terveztem kivenni férfiasságom a tökéletesen csúszós, feszes közegből, ahova három perce bekerült. Az ajtó melletti falnak nyomtam a lányt, majd rákapcsoltam a tempóra, amitől Lux éles hangon felnyögött. Belőlem is kiszakadt egy kisebb morgás az érzéstől, ami csak úgy feszített odalent. Egy pillanatra sem eresztettem ajkát, szabad kezemmel a mellbimbóját dörzsölgettem, míg a másikkal a fenekébe markolva tartottam őt a csempénél.

Aztán egyszeriben egy óriási sóhaj hagyta el száját, egész testben megremegett, ahogy végigfutott alakján az élvezet mámora. Tudtam, ugyanis az eleve szoros közeg egyenletesen feszült meg méretem körül. Annyira felhúzott pici nyögéseivel, és kerek, közepes méretű melleivel, hogy nem sokkal ezután én is követtem őt a kéj tengerébe. Felnyögtem, ahogy elszabadult bennem a gyönyör, és mellébe kapaszkodva elélveztem egyenesen a nőiességébe.

Lihegve bámultunk egymás tekintetébe egy darabig, végül hagytam, hogy leengedje lábát, miután kihúzódtam belőle. Azonban, ami ezután következett, őszintén megdöbbentett.

Az óvszerre lepillantva némi vért fedeztem fel, ami igencsak kétes gondolatokat eredményezett részemről. Csak megemlítette volna, hogy menstruál, bár nem úgy tűnt... így egy opció maradhatott. Szűz lett volna?

- Én... - súgta szégyenlősen, majd odaszaladt a ruhájához, és hirtelen maga köré csavarta a pólóját.

- Lux, te... - fordultam felé tanácstalanul. Muszáj voltam rákérdezni. – Te még sosem...

- Én... - rebegte félősen. – Nem. Ez... volt az első.

Olyan pánik tört rám egy minutum alatt, ami szinte szavakkal leírhatatlannak tűnt. Arcomon tükröződhetett a döbbenet, miközben kidobtam a használt óvszert, majd elrendeztem magam, és a kelleténél gyorsabban magamra kapkodtam a ruháimat.

- Nyugodtan... fürödj le – nyomtam a kezébe egy törölközőt, majd kilincsre szorított kézzel folytattam. – Nekem most mennem kell, ideküldök... valakit – nyögtem zaklatottan, és azzal a lendülettel ki is fordultam az ajtón.

◄◄►►

Sziasztok!

Nos, én előre szóltam, hogy milyen tragikus dolgok várhatók, így... itt is volnánk. Egyébként szerintem az egyik legrészletesebb és legjobb erotikus jelenet lett, amit valaha írtam. Nem tudom, mi történt, azt sem, hogy mi ütött belém, amikor kitaláltam ezt az agybajos koncepciót, de... végül is, kell valami új. Meglepően izgalmas egy fiú szemszögéből bemutatni a történteket úgy, hogy nem egy átiratról szól a könyv, így lelkesen vetem bele magam a továbbiakba is. 

Remélem, nem borultatok le a székről!