Két nappal később, már teljesen elfelejtődött az egész bulis eset. Destiny többet lógott nálunk, a szüleim pedig nagyon megkedvelték őt. Tisztában voltam vele, hogy titokban mindketten azt gondolták akárhányszor csak négyesben töltöttük az időt, hogy mi tökéletes párt alkotnánk. Még a felvetés is abszurd, hiszen Destinynek barátja van, bár ezt ők nem tudják, mivel a lány megkért rá, hogy ne áruljam el a szüleimnek, mert ők tovább adnák Karennek, ami miatt alapos bajba kerülne.

Cameronról a buli óta nem hallottam, ami jobb is, mivel rohadtul haragszom rá. Hiszen a megállapodás úgy szólt, hogy ha bármi történik, vállalja a felelőséget. De nem tette. Ami pofátlanság részéről, ugyanis az ő ötlete volt az egész. Tehát neki kellett volna ki takarítani a lakás minden egyes négyzetcentijét, nem pedig Destinynek.

Tekintettel arra, hogy Cameronnal nem beszélek, Desnek pedig programja van az egyik barátnőjével, egésznap unatkoztam. Olyannyira, hogy már rendesen fájt a tehetetlenségem. Hajszál híjján bele halok az unalomba, amikor is belém hasít a tudat, hogy milyen régen találkoztam Michaellel. Pontosan ezért, villám gyorsasággal össze kapom magam, majd felpattanok a deszkámra és meg sem állok a vöröske házáig. Amint odaérek csöngetek. Nem kell sokáig várjak, míg nyílik az ajtó.

- Csá, haver! - részesítem egy amolyan fiús ölelésbe, amit viszonoz. - Mi újság? - érdeklődöm, miközben a szobájába sétálunk.

- Két napja találkoztam Rachellel, azért nem mentem a bulira.

- Kibékültetek? - telepedek le a gurulós székébe.

- Nem. Csak beszélgettünk - túr a hajába. - Elmondta, hogy hiányzom neki és újra akarja kezdeni, mert nem tud tovább lépni rajtam.

- És te mit feleltél?

- Semmit, időt kértem. Nem azért, hogy lekoptassam vagy ilyesmi, csupán át kell gondolnom ezt az egész újra kezdés dolgot.

- Szereted őt, nem?

- Az életemnél is jobban - feleli, és tudom, hogy teljesen komolyan gondolja minden kimondott szavát.

- Hát akkor min gondolkodsz? Oda vagytok egymásért, feleslegesen drámáztok.

- Nem, ez nem felesleges dráma. Félek, hogy ugyanolyan lesz a kapcsolatunk, mint a szakítás előtt, ha újra kezdjük és csak fájdalmat okozunk a másiknak.

- Értem. De gondolj bele abba is, hogy nem fog rád örökké várni. Lehet, hogy amíg te itt ülsz ahellyett, hogy cselekednél, ő megismerkedik egy másikkal, aki elveszi tőled. És akkor meg azon fogsz rágódni, hogy miért nem léptél. De már késő lesz.

- Mióta lett belőled párkapcsolati tanácsadó?

Felnevetek. - Anyám annyi szappanoperát néz, hogy rám is ragad belőle.

- Anyukád mániákusan szereti a szappanoperákat - röhög. - És milyen volt a buli?

- Hát csak a felén voltam ott. Majdnem megdöntöttem egy csajt, de aztán mégsem.

- Kit?

- Valamilyen Cassidy, elfelejtettem a vezeték nevét.

- Szőke haj, karcsú lábak, nagy mellek?

- Ja. Honnan ismered? - kérdezem.

- Az egyik haverom egyszer szexelt vele. Sikeresen elkapta tőle a Chlamydia-t.

- Ne már. Fuu, de jó, hogy végül nem nyúltam hozzá - törlöm meg a homlokom, ezzel letörölve a nem létező izzadság cseppeket.

- Meghiszem azt! - nevet fel Mikey. - Ezen kívül történt még valami érdekes?

- Ja, a szüleim haza jöttek, mert anyámnak hasmenése volt.

- Azt tudom. Mesélte Cameron. Az az állat meztelenül ment haza, mert éppen akcióban volt és nem akart anyukádékkal össze futni.

- Erről én miért nem tudok? - hangos nevetésbe kezdek. - Nem normális a srác.

- Cameron azt mondta, hogy te eltüntél. Egész éjjel keresett, de nem talált sehol.

- Destinyvel voltam - mondom, mire Michaelnek tágra nyílnak a szemei. - Elmentünk fagyizni.

- Fagyizni?

- Aha. Meg beszélgettünk egy csomót, annyira jó fej csaj.

- Tetszik neked?

- Nem. Vagy is nem tudom - sóhajtok. - Szeretek vele lógni, ennyi. Nem hiszem, hogy ez azt jelentené, hogy tetszik nekem.

Mielőtt Mikey bármit is reagálhatna, hangos nevetésre és zenére kapjuk fel a fejünket. A vöröske oda sétál az ablakhoz és kitekint rajta.

- Már megint miben mesterkedik ez az ökör? - kérdi inkább magatól, mintsem tőlem.

Mellé sétálok és kíváncsian fordítom a hang irányába a fejem. Ekkor megpillantom Natet és még néhány srácot, ahogyan kosaraznak.

- Ez meg mit keres itt?

- Nate? - bólintok. - A szomszédom.

- És ezt eddig miért nem mondtad?

- Nem tartottam fontosnak - vonja meg a vállát.

Nem felelek, tovább figyelem a bandát. A következő pillanatban az utcában leparkol egy tűz piros autó, és kiszáll belőle egy barna hajú lány. Nate, amint meglátja a csajt, hozzá lép és egy csókban részesíti.

- Mi a...

- Ma ez még csak a harmadik. Máskor annyian fordulnak meg nála, hogy számon tartani nem tudom.

- De, hisz neki barátnője van.

- Nagyon sok barátnője van.

- El kell mondanom Desnek, hogy megcsalja ez a seggfej - kotrom ki a telefonom a zsebemből.

- Nem mondhatod el neki - közli Michael.

- Miért ne mondhatnám?

- Mert semmi jó nem sülne ki a dologból. Ráadásul az sem biztos, hogy hinne neked. Tehát azt fogja hinni, hogy te találtad ki a dolgot, csak azért, hogy szétválaszd őket és egy életre megutál.

- De tudnia kell.

- Majd rájön magától. Hallgass rám és ne avatkozz bele.

Alsó ajkamat harapdálva vívódok, de végül hallgatok Michaelre, és a zsebembe süllyesztem a készüléket.

***

- Hát te meg merre jártál? - szegezi nekem a kérdést anya, ahogy beteszem a lábam a konyhába. Hangjában semmi düh, illetve kérdőre vonás nincs, szimplán érdeklődés.

- Meglátogattam Michaelt.

- Ó, értem.

- Anya kérdezhetek valamit? - sétálok mellé a gáztűzhelyhez.

- Persze, drágám.

- Te mit reagálnál, ha az egyik ismerősöd közölné veled, hogy apa megcsal? - azonnal lesápad. - Ne értsd félre, nem csal meg. Csak kérdezem.

- Ne hozd rám a frászt, fiam! - kap a szívéhez. - Egyébként pedig két fajta érzelmet táplálnék az illető iránt. Hálás lennék neki, hogy felnyitotta a szemem. Ugyanakkor dühös is lennék, mivel az is lehet, hogy semmi valóságalapja nincs a dolgoknak - magyarázza, miközben a serpenyőben lévő ételt kavargatja. - Miért kérdezed ezt?

- Csak kíváncsi voltam - vonom meg a vállam.

- Rendben. Szólnál apádnak, hogy jöjjön vacsorázni?

- Persze - azzal meg indulok a nappali felé. - Apa, anya üzeni, hogy kész a vacsi.

Bólint, majd felpattan a foteljéből és kikapcsolja a tvt. Követem őt az étkezőbe, ahol anya már megterített. Leülök, de még evés közben is csak a ma láttot jelenet lebeg szemeim előtt. Elhatározom magamban, hogy ha el nem is mondom, de bebizonyítom neki, hogy mekkora gazember valójában Nate.