- Hogy mit csináltál?

Cameron és én a szobámban tartózkodunk, miközben pattogatott kukoricát zabálunk, és halkan zenét hallgatunk. Sosem voltam jó a titok tartásban, és mivel tudtam, hogy Cameronban száz százalékosan megbízhatok, nyugodt szívvel osztottam meg vele a tegnap este történteket.

- Jól értem, hogy te hazudtál a szüleidnek azért, hogy Destiny és Nate hancurozhassanak?

- Egyszerűen nem voltam képes nemet mondani neki - magyarázom. - Ahogyan ott állt velem szemben, és nézett rám a gyönyörű szemeivel, na meg az illata...

- Cal, ugye nem? - pattan fel mellőlem. - Mondd, hogy nem szerettél belé.

- Mi?! Ne hülyéskedj már. Barátja van, Cam - mondom. - Meg egyébként is. Klassz csaj meg minden, de nagyon régen volt már kapcsolatom, azt se tudnám, hogy mit és hogyan kéne csinálnom.

- Attól függetlenül szeretheted, hogy nem alkottok egy párt - ereszkedik vissza eredeti helyére.

- Fogd már fel, hogy nem szeretem! - csattanok rá, majd hirtelen ötlettől vezérelve megcélzom a nappalit.

- Ezt akartam hallani - veregeti meg a vállam Cam hátulról, miközben a lépcsőn araszolunk.

A földszintre érve megpillantom a szüleimet, amint nagy bőröndöket hurcolásznak a bejárat elé. Értetlenül meredek a csomagokra, akárcsak Cameron.

- Megint elutaztok? - kérdi.

- Anya, mik ezek a táskák?

- Wellnessezni megyünk, tudod.

- Wellnessezni? - kérdezek vissza.

- Az ég szerelmére Calum, sosem figyelsz rám - csóvalja meg lemondóan a fejét, anya. - Apádtól a házassági évfordulónkra egy wellnes hétvégét kaptam. Dereng valami?

Bólintok, ugyanis tisztán emlékszem, hogy anya milyen nagy lelkesedéssel mutatogatta nekem ajándékát. - Ne haragudj, csak kiment a fejemből.

- Szóval, ezalatt azt érti, hogy egész hétvégén nem lesznek itthon? - kotyog a beszélgetésbe Cameron.

- Ahogy mondod, fiacskám - jelenik meg apa is a helyszínen. - De semmilyen felfordulást nem szeretnék, capisce? Szeretném a lakást ugyanolyan állapotban látni hétfőn, mint ahogy most van.

- Értettem, uram.

- Lassan indulnunk kell, Kaitlyn - intézi szavait apa anyához, miután a karórájára pillant.

- Légy jó, Calum! És ne feledjétek semmi felfordulás.

- Bennem megbízhat, Mrs. Hood - karolja át nyakamat a barna hajú srác. - Kézben tartom a dolgokat.

- Ajánlom, hogy ne játszd el a bizalmamat, Cameron. Mert akkor fel is út le is út.

Azzal nyom egy puszit az arcomra, majd távoznak. Alighogy bezáródik mögöttük az ajtó, Cameron felveti brilliáns ötletét:

- Csináljunk házi bulit! - jelezvén, hogy nem támogatom a dolgot, megrázom a fejem. - Ne már, haver! Olyan régen buliztam már egy jót.

- Nem érdekel, Cameron. Nem akarok felfordulást.

- Szó sincs semmi ilyesmiről. Csak néhányan jönnének, akiket ismerünk.

- Jól sejtem, hogy úgy sem tudlak lebeszélni semmivel erről a csodálatos ötletről? - sóhajtok. - Legyen, de csak páran és te ügyelsz a rendre.

***

- Cameron azt mondtam, hogy csak páran. Akárhogy is nézem, ez jóval több pár embernél - közlöm, amint a konyhába andalgok.

A buli cirka egy órája kezdődött el, de már most számtalan ember nyüzsög a házunkban. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a fiataloknak a felét még soha életemben nem is láttam. Ráadásul már most akkora rumli uralkodik a házban, hogy azt egy-két pillanat alatt fel sem lehetne takarítani.

- Én csak néhány embert hívtam meg. Arról nem tehetek, hogy ők szóltak másoknak is - vonja meg a vállát. - De ne stresszelj már annyit, Cal! Érezd jól magad és szedj fel valami csajt, rád férne. Be vagy rozsdásodva, haver  - nyom a kezembe egy üveg sört. - Mondjuk az a szőkét, ott!

- Rendben, nem stresszelek. De, ha bármi történni fog, a te felelősséged lesz - jelentem ki, mire bólint.

***

Már bőven elmúlt éjfél is, a buli pedig a tetőfokára hágott. A fiatalok azóta is csak tódulnak befelé a házba, de mivel megígértem, hogy nem húzom fel magam feleslegesen, figyelmen kívül hagyom az ember áradatot.

Nem egy, és nem is kettő sört húztam már le, így kicsit imbolygok, de még a tudatomnál vagyok. A szőke csaj - keresztnevén Cassidy -, azóta is a társaságomat élvezi, mióta leszólítottam. Őt sem az eszéért szerethetik, hiszen meggyőződésem szerint, rettentő ostoba szegény. Mindazt leszámítva, hogy a fejében az agya helyett korom sötétség lapul, iszonyú dögös. Akárhogy is próbálkozom, nem tudom levenni tekintetem a dekoltázsáról.

- Mit szólnál hozzá, ha egy kicsit csendesebb helyen folytatnánk a beszélgetést? - vetem fel az ötletet, amibe azonnal belemegy.

Így hát kézen ragadom és egészen a szobámig húzom. Ahogy belépünk a helyiségbe, Cassidy nekem ront és szenvedélyesen megcsókol. Tenyeremet derekáról a fenekére csúsztatom, és bele markolok, ami belőle egy hangos nyögést vált ki. Egészen az ágyamig araszolunk, ahova ledöntöm és fölé kerekedek. Nem tagadom, borzasztóan kívánom őt. Pontosan ezért villám gyorsasággal bújtatom ki szűk topjából, és záporozom el nedves csókokkal mellkasát. Amikor a szoknyájától igyekszem megszabadítani, szemem a szomszéd házra terelődik. Rögtön kiszúrom Destinyt, ahogyan a tetőn ül és nagyokat szív az ujjai között tartott cigiből. Magam sem tudom miért, de hirtelen késztetést érzek arra, hogy a társaságában legyek. Így hát, leszállok Cassidyről, aki értetlen pillantásokat lövell felém.

- Most meg hová mész? - kérdezi.

- Dolgom van - felelem, majd ott sem vagyok.

Zsebre tett kezekkel sétálok a pázsiton, Destiny felé.

- Nem félsz, hogy leesel? - kiáltok fel neki, mire rám kapja tekintetét.

- Azért annyira nem vagyok szerencsétlen - fúj ki egy újabb adag füstöt a szájából. - Meg egyébként is, elkapnál, ha leesnék.

- Miért vagy ennyire biztos ebben?

- Ki próbáljuk? - tornázza magát állásba.

- Mire készülsz, Des? - kérdezem félve a választól.

- Letesztellek - válaszol egy vakmerő mosoly kíséretében. - Készen állsz? Egy...

Közelebb sétálok hozzá, próbálom bemérni a landolása pontos helyét.

- Kettő...

Kinyújtom mindkét karom.

- Egy! - azzal leugrik, és egyenesen a karjaimba zuhan.

- Tudtam, hogy elkapsz - suttogja pihegve.

- Őrült vagy, ugye tudod?

Mocorogni kezd, majd kiugrok karjaimból. - Hívtak már rosszabbnak is.