Destiny egészen addig nem árult el hová tartunk, míg meg nem érkeztünk annak az üzletnek a bejárata elé, ahol Michael dolgozik. Amint tudatosul bennem az az eshetőség, hogy ők ketten találkoznak és Destiny rájön, hogy az én kezem van az egész Nate-es dologban, megfutamodni készülök.

- Hé, Des, mi lenne, ha átmennénk egy másik boltba? Tudok egy sokkal jobbat.

- Ne csináld már, Calum. Menjünk be, gyere! - ragad karon, és ellentmondást nem tűrően húz maga után.

Ahogy belépünk a focotellás ajtón, idegesen tekintek körbe. Michaelnek színét sem látom, ami miatt egy egészen pici részem megkönnyebbül. Destiny magához vesz egy piros bevásárló kosarat, majd a műszaki részleg felé indul.

- Mit keresünk itt? - kérdezem, ahogy a lány után lépkedek.

Destiny nem válaszol, csupán erősen a bolt polcain lévő termékeket szuggerálja.

- Ezt! - mondja diadalittas mosollyal az arcán, miközben a kosárba hajít egy fekete festékszóró üveget.

Felesleges lenne megkérdeznem, hogy minek az neki, hiszen tudom, hogy úgy sem válaszolna. De egyre csak erősödik, a bajlós előérzetem.

- Merre vannak a tojások? - szegezi nekem a kérdést hirtelen.

- Azt hiszem arra - mutatok ujjammal jobbra.

Követjük az általam megadott irányt, így nem sokkal hamarosan megpillantjuk a tojásokkal teli polcokat. Amint kiszúrom az ott tevékenykedő fiút, azonnal lecövekelek.

- Várj egy kicsit! - húzom vissza csuklójánál fogva gyengéden, Destinyt.

- Mi van, Calum? - kérdi össze vont szemöldökkel.

- Csak itt van valami a hajadban - rögtönzök.

Addig-addig bibelődök a frizurájával, amíg Michael el nem tűnik a raktárban.

- Kész! - mosolygok rá.

- Köszi, de most menjünk, mert nem lesz elég időnk - jelenti ki, majd a tojásokhoz somfordál, és leemel a polcról két dobozzal.

***

Miután fizetünk, kezünkben a papír zacskókkal sétálunk a besötétedett utcákon. Nem szólunk egymáshoz, némán ballagunk a számomra ismeretlen helyre, ugyan is fogalmam sincs, hova tartunk. Hamarosan Michael utcájába fordulunk be, és egészen Nate házáig meg sem állunk.

- Destiny, mit keresünk itt? - kérdezem értetlenül.

- Megmutatom annak a szemét ládának, hogy velem nem bánhat úgy, mint egy koszos ronggyal - azzal a kezébe vesz egy tojást, majd erősen neki dobja az autónak, így szétreped a héja.

- Destiny, mit művelsz? Ez bűncselekmény.

- Ja, tudom. De valahogy nem izgat - vonja meg a vállát, majd újra hajít. - Teljességgel megértem, ha nem akarsz részt venni benne, szóval nyugodtan menj haza.

Már fordulok meg, hogy távozzak, de egyszerűen képtelen vagyok akár egy lépést is tenni. Valami azt súgja, hogy Destiny mellett kell maradnom, akármilyen hülyeséget is készül tenni. Így hát ledobom a szatyrokat, és hasonlóképp cselekedem, mint Des. Később a festék szóró is előkerül, amivel a barna hajú lány különféle, undok szavakat pingál a kocsi külsejére.

- Mi a faszt csináltok? - ront ki a házból dühösen, Nate.

- Egy kicsit szórakozunk, édes - felel egy kacsintás kíséretében, Destiny.

- Tönkre tettétek a kocsimat! - üvölt ránk. - Hívom a zsarukat - sprintel vissza a lakásba.

- Menjünk, Destiny.

- Nem, nem megyek el! - ellenkezik. - Látnia kell, hogy nem félek tőle.

- Le is csukhatnak - vitatkozom. - Kérlek, induljunk.

- Mindjárt - azzal a járgányhoz lép, és bele rúg a lámpába, majd könyökével beveri az ablakot.

Mondanom sem kell, az autó riasztója beindul, így az eddig teljesen csendes utca, a riasztó kínzó és hangos ricsajától kezd visszhangzani.

- Destiny, elég! - kiáltok rá. - Húzzuk el a csíkot!

Hiába eredünk futásnak, hamar kiszúrjuk a járőr kocsi kék-piros lámpájának villogását. Még az utca sarkig sem érünk el, amikor a zsaruk megállásra parancsolnak minket.