- Ez őrültség! - közli velem Michael, miközben a konzerveket pakolja a bolt polcaira.

Még az éjjel kieszeltem egy remek tervet Nate lebuktatásával kapcsolatban, csak egy a bibi; szükségem van Michaelre a megvalósításához.
Tisztában voltam vele, hogy borzasztó nehéz lesz rábeszélni a vöröskét, hogy segítsen nekem. De nem léphettem vissza, szerettem volna felnyitni Destiny szemét minnél előbb.

- Kérlek, Michael! - könyörögök.

- Nem, Calum - kapja fel a padlóról az üres karton dobozt. - A legjobb haverom vagy, de rám ne számíts ezügyben. Megmondtam, hogy nem akarok bele keveredni a kapcsolatukba, és neked sem kéne.

- Kösz, a semmit - hagyom figyelmenkívül mondandója második felét, majd sértődötten kiviharzok az üzletből.

Míg a buszon zötykölödöm, próbálok kieszelni egy "b" tervet. Az agyamban lévő fogaskerek megállás nélkül kattognak, aminek végül meglesz az eredménye. Mikor leszállok a buszról, nagy vigyorral az arcomon, kotrom ki a zsebemből a telefonom, majd a névjegyek között kezdek kutakodni. Amint megpillantom a keresett személyt, fürgén rányomok a hívás gombra és fülemhez emelem a készüléket.

- Haló?

- Szia, Cassidy. Itt Calum a múltkori buliról, emlékszel?

- Még, ha akarnálak se tudnálak elfelejteni - horkan fel. - Te vagy az a srác, aki ott hagyja a csajokat, miután levetkőzteti őket. A szó szoros értelmében.

- Sajnálom a múltkorit, de eszembe jutott egy fontos elintézni való - hazudom.

- Ennyire hülyének nézel? Láttam, hogy a szomszéd kis csajjal voltál - közli. - Mindegy, nem is ez a lényeg. Elmondanád, hogy miért kerestél fel?

- A segítségedre van szükségem, egy fontos ügyben - vázolom.

- Miről van szó?

- Ez nem igazán telefon téma. Mi lenne, ha egy óra múlva találkoznánk a Hyde Park Plázában lévő Starbucksnál?

- Legyen - sóhajt, - de ha valami hülyeség miatt rángatsz el a város másik felére, én esküszöm kiheréllek - fűzi hozzá.

- Nincs ellenvetésem.

***

Türelmetlenül rázom a lábamat az asztal alatt. Cassidynek már legalább húsz perce ide kellett volna érnie, de színét sem látom a kávézóban. Kortyolok egyet a mostanra már kihűlt tejes kávémból, majd karórámra szegezem a tekintetem. Délután három múlt, két perccel.

- Bocsi, hogy késtem, de az út felénél kitört a cipőm sarka, így haza kellett mennem másikat fel venni - vágódik le a velem szemben elhelyezkedő székre, halkan zihálva Cassidy.

- Esetleg, ha nem húsz centis magassarkúkban járnál, nem fordulnának elő ilyen balesetek.

- Nem emlékszem, hogy kérdeztem volna a vélemenyéd - vágja rá. - Inkább mondd, hogy mit akarsz, mert nem érek rá.

- Ismerek egy srácot. A neve Nate Peterson, aki voltaképpen egy hazug dög. Egyszerre nem is tudom hány vasat tart a tűzben, értem ezallatt, hogy számtalan lánynak csapja a szelet, miközben elvileg barátnője van.

- Attól, hogy szőke a hajam, nem vagyok ostoba - jelenti ki. "Á, csak egy kicsit." teszem hozzá magamban.

- A lényeg, hogy megkéne leckéztetnünk őt, és ehhez a te segítségedre van szükségem. Elkéne őt csábítanod, és elérned, hogy megcsókoljon. Nem nagy tudomány.

- Ácsi, ácsi, ácsi! Jól értem, hogy egy kurvának hiszel, aki fűvel-fával hentereg?

- Dehogy is, szó sincs ilyesmiről - hárítok. - Nézd, ez csak egy egyszerű szívesség. Bármit kérhetsz cserébe.

- Bármit?

- Amit csak akarsz.

- Vigyél el vacsizni - böki ki, hosszas tanakodás után. - Valamelyik olasz étterembe. Imádom az olasz kaját.

- Rendben. Akkor megegyeztünk? - nyújtom felé a tenyerem, amit ő habozás nélkül elfogad.

- Meg.

***

Ahogy az utcánkba érek, nyomban Destiny házának irányába indulok. Kettőt kopogok az az ajtón, ami aránylag gyorsan kitárul előttem. Karen meglepetten és egyszerre vidáman vizslat tekintetével.

- Szia, Calum.

- Üdv. Destiny itthon van? - kérdezem.

- A szobájában van. Szóljak neki?

Bólintok. - Ha nem nagy kérés.

Hamarosan Des terem előttem pizsamában, csapzott hajjal. Magamban megjegyzem mennyire aranyosan fest, a kockás mintás alsójában.

- Ne mondd nekem, hogy idáig aludtál - kuncogok.

- Pedig kénytelen leszek. Egész éjjel nem aludtam semmit és, mint minden másik embernek nekem is szükségem van az alvásra - ásít. - Remélem valami életbevágóan fontos dolog miatt zavartad meg, a Tyler Posey-val való randimat.

- Ki az a Tyler Posey? - kérdezem, mire legyint. Így tudtomra adva, hogy nem fontos. - Szóval, arra gondoltam, hogy beugrom Michaelhez - tudod vörös haj, piercing, és tetkók -, és arra gondoltam, hogy elkísérhetnél.

- Most komolyan ezért ébresztettél fel? Sajnálom Calum, de nincs kedvem bárhova is menni. Vagyis de; vissza a pihe-puha ágyikómba. Viszlát! - próbálja rám csukni az ajtót.

- Kérlek, Destiny! Légyszi, Légyszi, Légyszi! - könyörgök, össze kulcsolt kezekkel. - Mellesleg jössz nekem eggyel a múltkoriért.

- Igen, valóban. De biztos nem most fogok egyenlíteni.

- Rendben, ha így állunk - mondom. - Karen!

- Minek hívod ide az anyámat? - néz rám értetlen arckifejezéssel, Des.

- Gondoltam szívesen beavatnád, hogy hol töltötted az éjszakát a múltkor. De az sem baj, ha nem akarod, megteszem helyetted - vigyorgok ravaszan.

- Te kis...

- Itt vagyok, miért hívtatok? - jelenik meg Karen, miközben kötényébe törli kezeit.

- Csak megakartam kérdezni, hogy elmehetek-e Calummal az egyik haverjához - rögtönöz, Destiny.

- Persze, de vacsorára érjetek haza! - utasít minket, mire mindketten bólintunk, ő pedig vissza sétál a konyhába.

- Várj itt! Tíz perc és kész vagyok.

- Várlak - kacsintok rá, mire megforgatja smaragd zöld szemeit, majd arcomba csapja az ajtót.

***

Destiny, ahogyan ígérte; nem egészen tíz perc eltelte után, már teljes harcidíszben áll előttem. Ezúttal is deszkás ruhákat visel, magához hűen. Valamiért sosem szerettem, ha egy lány hasonlóan öltözködik, mint egy srác, de neki állati jól állnak ezek a laza hacukák.

- Rohadtul haragszom rád, egyébként - jelenti ki Des, ahogyan az utcákat rójuk.

Mielőtt bármit is reagálnék Destiny megjegyzésére, küldök egy üzenetet Cassidynek, hogy nem sokára érkezünk. Ha már itt tartunk, fontosnak tartom meg említeni, hogy az egész "beugrom Michaelhez" dolog kamu volt. A vöröske otthon sem tartózkodik, ugyan is késő estig melózik, de Destinynek erről nem kell tudomást szereznie.

Az utcába kanyarodva, Destiny értetlenül tekint körbe. - Itt lakik Nate is.

- Komolyan? - kérdezem megjátszott meglepődéssel a hangomban. - Kicsi a világ.

Megállok Michael háza előtt, ahonnan tökéletes rá látás nyílik Nate-ék nappalijára, ahol megpillantom a Cassidyvel való nyál cseréjét. Destiny mindeddig hátal állt a családi háznak, de amint feltünik neki, hogy rezzenés nélkül bámulok el a válla felett, lassan megfordul, így ő is szemtanúja lesz az omniózus pillanatnak. Hisztit vártam tőle, vagy legalább is sírást, de meglepetésemre egyik sem következik be. Bár nem mutatja, de tudom, hogy érzékenyen érintik a látottak, amiért egy leheletnyi bűntudat kerít hatalmába.

- Van nálad némi pénz, Calum? - kérdezi, szemeit továbbra is erősen a párocskán tartva.

- Igen. Miért?

- Van egy remek ötletem - mosolyodik el gonoszul.

Hali skacok!❤️
Nos, ez egy extra hosszú rész lett. (Legalább is szerintem).
Köszönöm a kommenteket, és a szavazatokat. Imádnivalóak vagytok!:)
Remélem elnyeri ez a rész is a tetszéseteket. Egyébként, ha időtök engedi, hagyjatok magatok után nyomott!;) ❤️