Egy kezet érzek meg a vállamon, mire azonnal kipattan mindkét szemem. Amint kiélesedik a látásom, megpillantom édesanyám mosolygós arcát.

- Kapcsold be az öved, perceken belül megkezdjük a leszállást - tájékoztat kedvesen.

Tenyereimmel megdörzsölöm látószerveimet, majd úgy teszek, ahogy anya nem régiben kért. Kar órámra szegezem tekintetem, ami reggel nyolcat mutat. Ezt követően oldalra fordítom a fejem, és csodálom a napfelkeltét. Ahogyan a narancssárga színű nap előbukik a felhők takarása mögül, ezzel különböző színűre mázolva az eget.

Nem sokkal később, sikeresen landol a gépünk Sydney repterének egyik kifutóján. Feltápászkodom az ülésről, ahol több, mint hét órán keresztül tartózkodtam, majd kinyújtom a karjaimat. A szüleimmel a nyomomban hagyom el a repülőt, majd immáron együtt vesszük magunkhoz a csomagjainkat. Amint kilépünk a terminálból, apa leint egy sárga taxit. Mikor jobban szemügyre veszem az arcát, megállapítom, hogy ő is annyira kimerült és nyúzott, mint én vagy anya.

A csomagtartóba tömjük a bőröndjeinket, majd beszállunk az autóba. A volán mögött elhelyezkedő sofőrt, ötven évesnek saccolom. Ősz haj és bajusz keretezi arcát, orrán vastag keretes szemüveg pihen. Miután üdvözöl mindannyiunkat, apa lediktálja a házunk címét és már száguldunk is annak irányába. Küzdenem kell azellen, hogy ne szenderüljek álomba, miközben a mellettünk elsuhanó utcákat és embereket bámulom. Egyre nagyobb kihívásnak minősül az, hogy nyitva tartsam a szemem. Még mielőtt legyőzhetne a fáradtság, megáll az autó én pedig azonnal kipattanok belőle.

Nagyot szippantok a levegőből, és az előttem álló családi házat pásztázom. Ugyanolyan állapotban van, mint mikor egy éve itt hagytuk. Sőt, még a pázsit is le van nyírva, amit a szomszéd férinak köszönhetünk, ugyanis ő vállalta el, hogy gondozza a távollétünkben. A taxi elhajt, én pedig megragadok egy-egy csomagot. A házhoz sétálunk, ahol apa a zárba helyezi a kulcsot, és nagyra tárja a bejárati ajtót. A küszöböt átlépve, melegség járja át a bensőmet. Igaz a mondás; mindenhol jó, de a legjobb otthon. Míg körbe utaztuk a világot, egyszer sem éreztem magam felhőtlenül boldognak. Természetesen jól éreztem magam, de mégis hiányzott Sydney és a lakásunk.
Első utam a nappaliba vezet, ahol azonnal elterülök a bézs színű kanapén. Egyik karomat a fejem alá teszem és egészen addig, amíg el nem nyom az álom, a plafont kémlelem.

***

Amikor magamhoz térek, korom sötétség uralkodik a szobában. Mivel nem áll szándékomban, hogy neki menjek bárminek is, előhúzom a mobilomat a farzsebemből és azzal világítok. Felmegyek a lépcsőn, egészen a szobámig. Miután felkapcsolom a villanyt, kihalászok a szekrényemből egy tiszta alsóneműt és pólót, majd a fürdőszobába somfordálok. Egy szempillantás alatt szabadulok meg a ruháimtól, és beállok a zuhanykabinba. Megengedem a forró vízet, ami teljesen ellazítja minden izmomat. Körübelül húsz percig áztattam a testemet, mikor jobbnak látom, ha elhagyom a kabint. A derekam köré csavarok egy törölközőt, majd megmosom fogaimat, azután pedig szárazra varászolom végtagjaimat. Immáron felfrissülve toppanok be a szobámba, és bújok ágyba. Hiába aludtam át az egész repülőutat és délutánt, mégsem kell sokáig próbálkoznom azzal, hogy elaludjak.