Jiae és Hami nem szóltak egymáshoz, még csak egymásra sem néztek. Szerintem azzal sem mondok nagy újdonságot, ha azt mondom, hogy Jungkookot is ignorálták mindketten, így az ötödik napunk hangulata szépen kifejezve, kissé szar volt. Wonbin és Sunwoo próbálta oldani a szokásos hülyeségeivel a feszültséget, de a lányok kicsit sem voltak erre kapók, így konkrétan a nap felét azzal töltöttük, hogy ültünk egy körben és mindenki nyomogatta a telefonját. Sunwoo dél után egy kicsivel unta meg a semmittevést, ezért közölte, hogy ő most elmegy egyet sétálni, aki meg akar az megy vele. Azonnal jelentkeztem, mert nagyon nyomasztó volt a csend, ami beállt a kis csapatunk közé és ki akartam szakadni belőle. Rajtam kívül még Jungkook, Wonbin és Sojung is jelentkezett a kis túrára, ami azt jelentette, hogy Jiae és Hami kivételével mindenki lelépett. Reménykedtem benne, hogy megbeszélik a dolgokat, mert eddig abban a hitben voltam, hogy tegnap este már ez megtörtént közöttük, hiszen miután mindenki elvonult a sátrába, nem volt semmi kiabálás.

– Amúgy, nem akarunk valami értelmeset is csinálni? Mármint szarok bele a csajok vitájába, nem azért jöttünk el ide, hogy mindenki alvilági depressziós legyen. – szólalt meg egy idő után Sunwoo, mire Wonbin helyeslően bólogatni kezdett. Hát, persze, mert ők ketten mindig mindenben egyetértenek. 

– Mire gondolsz? – kérdeztem, hiszen abban igaza volt, hogy nem szabadna a lányok vitája miatt nekünk is szar kedvűnek lennie, de nem értettem, hogy mégis milyen értelmes dologra gondol.

– Mit tudom én – vonta meg a vállait, amivel nem igazán kerültem előrébb.

– Ipi-apacs? – kérdezte Sojung, mire négy kérdő pillantással találta szembe magát. 

– Az meg mi a szar? – tette fel a kérdést Jungkook, ami szerintem mindenki fejében megfogalmazódott.

– Hát, olyasmi, mint a bújócska, csak futni is kell benne – vonta meg a vállait. – Mondjuk kiválasztunk egy fát, ott lesz egy hunyó, az elszámol ameddig megbeszéljük, aztán meg kell találnia a többieket, de az a lényeg, hogy vissza kell futnia ahhoz a fához, ahol számolt az elején. És akkor mondja, hogy ipi-apacs xy és igazából ennyi. Ja, és a hunyót is le lehet paccsolni. – magyarázta el nagyvonalúan, hogy mégis mi ez a játék.

– Nem tudom, hogy a játék neve gázabb, vagy az, hogy eskü tetszik – nevette el magát Wonbin.

– Hát biztosan izgalmasabb, mint egy helyben ülni egész nap és telefonozni – vonta meg a vállait Jungkook.

– Na, már csak a két hisztikirálynőt kellene rávenni a játékra, mert azért többen mégiscsak izgalmasabb lenne a játék – csapta össze tenyereit Sunwoo, majd vett egy száznyolcvan fokos fordulatot és megindult vissza a sátrakhoz.

– Nem hiszem el, hogy ilyesmit fogunk játszani – sóhajtottam fel, mire Jungkook elnevette magát és közölte velem, hogy tuti jó lesz. Utána meg azt is a fejemhez vágta, hogy ő fog nyerni, engem meg elsőre lepaccsolnak, vagy mi. Hát, majd meglátjuk!

– Na! Szépen emeljétek fel a popsitokat és figyeljetek Sojungra, mert elmondja, hogy mit fogunk csinálni. – sétált oda Sunwoo a két lányhoz és várakozóan pillantott mindkettőre.

– Én nem játszok – szólalt meg Jiae, majd felpattant a helyéről, viszont mielőtt még a sátrába menekült volna, megragadtam a csuklóját és megállítottam.

– Ne csináld már, Jiae – sóhajtottam fel.

– Mit ne csináljak, ha? Jungkook miatt berágott rám Hami és a halál faszáért sem hajlandó velem beszélni. Persze, hogy nincs kedvem a szarjaitokhoz! Haza akarok menni és soha többet még csak hozzátok sem szólni. – förmedt rám és hiába tudtam, hogy elsősorban nem rám haragszik, attól még rosszul esett, amiket mondott.

– Szerintem kettőnk közül inkább nekem kellene ilyen flegmának legyek, nem neked – kelt fel a szőke hajú is a helyéről, ahol nagyjából kilenc óta ülhetett.

– Ne kezdjük már megint, baszki – túrt idegesen a hajába Wonbin. – Nem értem, hogy miért ekkora probléma, hogy mindkettőtökkel dugtam. Ez nem mostanában történt, szóval eddig is teljesen megvoltatok, ezek után is meglesztek. Ennyi. Szóval, játszhatnánk végre? 

– Hogy lehetsz ekkora fasz? – csattant fel Hami, szemei pedig megteltek könnyekkel.

– Ne viselkedjetek már úgy, mint a tizenkét évesek, komolyan – forgatta meg a szemeit Jungkook.

Ezután nagy nehezen sikerült elérni, hogy mind a heten részt vegyünk a játékban, Sojung pedig bevállalta a hunyó személyét, ugyanis közülünk egyedül ő volt tisztában ezzel a bizonyos ipi-apaccsal. Miután megbeszéltük, hogy meddig szabad elmennünk, a vörös hajú számolni kezdett, mi pedig annyi irányba rohantunk, ahányan voltunk. Vicces volt, hogy majdnem felnőttként ilyet játszunk, de komolyan mondom, hogy az itt létünk alatt ez az első olyan program, ami nem unalmas és mindenkinek megfelel. Igazából fogalmam sem volt, hogy hova kellene bújjak, mert egyelőre csak fákat láttam, amik mögül sajnos kilátszódtam. Alsó ajkamat harapdálva sétálgattam a fák között, amikor is megpillantottam egy gödör szerűséget, ami mögött simán el tudtam rejtőzni. Majdnem felsikítottam, amikor megpillantottam Jungkookot, mert egyáltalán nem számítottam arra, hogy rajtam kívül akár bárkit is itt találok. Szóval, ha nem takarom el hirtelen a tenyereimmel a számat, akkor tuti mi vesztettünk volna.

– Ez a hely már foglalt – villantotta ki a fogait, mire megforgattam a szemeimet, de bemásztam mellé a lyukba, ami közelebbről még nagyobb volt, mint amilyennek távolról tűnt.

– Azt hiszem osztozkodnod kell velem – mondtam és most rajtam volt a sor, hogy elmosolyogjak.

– Nem szokásom – ráncolta össze szemöldökeit, mire bevetettem az ártatlan fejemet, aminek nem tud sosem ellenállni. – Nem ér manipulálni – nyomta össze az arcomat, így úgy nézhettem ki, mint valami béna hal. 

– Nem tudom, hogy miről beszélsz – motyogtam, de abban sem voltam biztos, hogy értette, amit mondtam, mert arcomat még mindig összenyomva tartotta.

Közelebb hajolt hozzám és nyomott egy puszit a számra, ami neki köszönhetően csücsörítve  várta közeledését. Hasam görcsbe rándult és igazából élveztem a kialakult helyzetet, mert érzékelhető volt, hogy ettől az apró puszitól mennyire megváltozott a hangulat. Utána hajoltam, mert még többet akartam és hiányoltam már az ajkait, mert reggel óta sajnos nem tudtunk kettesben maradni. Végre elengedte az arcomat, így már normálisan is megcsókolhatott, amit azonnal meg is tett, miután átkaroltam a nyakát.

– Veszteni fogunk – motyogta, mire közöltem vele, hogy jelenleg kicsit sem érdekel a játék, mert a heves csókcsatánk valahogy jobban izgatott. 

Az ölébe húzott, én pedig még közelebb bújtam hozzá, mert még jobban érezni akartam. Megmozdítottam a csípőmet, ezzel mindkettőnkből sikerült egy halkabb nyögést kiváltanom, Jungkook pedig fenekemhez vezette a tenyereit és meg is markolta azt.

– Jimin... – passzírozta ágyékát hozzám, így érezhető volt, hogy merevedése már most kőkemény. 

Fantáziámat rettenetesen megmozgatta az, hogy csupán ennyivel sikerült elérjem, hogy felizguljon, az adrenalin, illetve a vágy olyan szinten ellepte a testemet, hogyha nem egy gödörben lettünk volna, akkor simán hagytam volna, hogy megdugjon. 

– Baszki... – motyogta, amikor nadrágon keresztül farkára simítottam és nyakamat kezdte puszilgatni, csókolgatni, majd harapdálni is. – Annyira vágyom rád, Jimin... – mondta, majd megszívta a bőrömet a nyakamon, mire felszisszentem.

A testem életre kelt, mintha nem is én mozogtam volna, de most az egyszer nem bántam, hogy ilyen bátor voltam. Nem tehetek róla, Jungkook mellett teljesen elvesztem a fejemet és lőttek az önkontrollomnak is. Csípőmet előre-hátra ringattam, miközben azon voltam, hogy ne legyek túl hangos, bár Jungkook is nyögdösött rendesen. Akkor eszméltem fel, amikor Jungkook a nevemet mondogatva lépte át a gyönyör kapuját. Fejét a vállamra hajtotta és alig jutott levegőhöz. Teljesen ledöbbentem, amiért sikerült elérjem azt, hogy elélvezzen úgy hogy mindketten ruhában voltunk és konkrétan hozzá sem értem. Zavarba jöttem, ugyanakkor büszkeséggel töltött el az, hogy ilyen nagy hatással vagyok Jungkookra.

– Minden oké? – nyúltam az álla alá, amikor percek múlva sem szólalt meg.

– Aha – suttogta, majd nyelt egy nagyot és zavartan oldalra pillantott. 

Jungkook zavarban van? Jeon Jungkook komolyan zavarban van?

– Te zavarban vagy? – sandítottam rá és muszáj volt beharapnom ajkaimat, mert majdnem elnevettem magam. – Jungkooook – nyújtottam el a nevét, mire megragadta az arcomat és közelebb hajolt hozzám.

– Vágod, hogy úgy elégítettél ki, hogy konkrétan hozzám sem értél? – suttogta, meleg leheletét pedig éreztem a nyakamon, amitől még a hideg is kirázott.

– És ez baj?

– Szerintem eléggé szexi – villantotta ki fogait. – Látod, hogy mennyire kívánlak? – hajolt a fülemhez, majd gyengéden megharapta a fülcimpámat és meg is húzta azt.

– Tuti erre vannak! – hallottuk meg Sojung hangját, amint közeledik felénk.

Azonnal kimásztam Jungkook öléből és megpróbáltam a lehető legjobban a földhöz lapulni, csak hát még mindig ágaskodott kis Jimin a lábaim között, így nem ment annyira a mozgás, mint azt én elképzeltem. A fenébe, így nem láthatnak meg. Jungkook persze úgy vigyorgott, mint valami őrült, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe kerültem miatta. Úgy voltam vele, hogy ha vesztek, ha nem, én tuti nem fogok futni és szerintem Jungkook is így vélekedett, ugyanis ő pedig alig egy perce ment el. 

Szerintem nem mondok meglepőt, ha azt mondom, hogy Sojung mindkettőnket lepaccsolt, de jelenleg egyikünket sem érdekelt, mert sokkal jobban el voltunk foglalva azzal, hogy elrejtsük az előbb történtek nyomait. Egyébként Hami nyert, mert felmászott egy hatalmas fára, ahol Sojung még két óra múlva sem találta meg, szóval végül azt kiabáltuk neki, hogy nyugodtan előjöhet, mert nyert. Már azt hittem, hogy lehet egy olyan esténk, amikor nincsen vita, amikor is Hami megint beszólt Jiaenek, aki nem hagyta magát és megint témánál voltunk, miszerint Wonbin mindkettejükkel lefeküdt.

– Én nem akarok beleszólni ebbe az egészbe, de Jiae, nem gondolod, hogy most az egyszer te vagy a hibás és nem más? – kérdezte Sojung, mire sikerült elérnie, hogy az említett ne Hamival veszekedjen, hanem vele... Micsoda taktika.

– Pontosan beleszólsz, szóval a te helyedben inkább csendben lennék – förmedt rá a vörös hajúra, mire ő természetesen visszaszólt neki.

– Hát, bocsánat, hogy Hami mellé állok és igazat adok neki. Az állítólagos legjobb barátnődről van szó, akinek az akkori kiszemeltjével dugtál, miközben ő neked áradozott róla. Te nem érzed magad kicsikét gáznak? 

– Istenem, engedjétek már el ezt a szart – sóhajtott fel Jungkook és hát a többi fiú is hasonló véleményen volt. Unalmas volt, hogy második napja ezen veszekednek.

– És, te nem érzed magad gáznak, hogy egy buziba vagy belezúgva? – vágott vissza neki, mire mindenki Jiaere pillantott, ugyanis nem értettük, hogy miről beszél. – Oh, hát ne már! Most úgy csináljátok, mintha nem tudnátok, hogy miről van szó, közben pedig ti is tudjátok, hogy Sojung régóta odavan Jiminért.

– És Jimin mióta buzi? – kérdezte Sunwoo, mire Jiae elmosolyodott.

– Mióta Jungkookkal alszik minden este és ki van szívva a nyaka. Vagy lányok, esetleg az a ti művetek? – pillantott Hamira és Sojungra, akik megrázták a fejüket, így mindenki Jungkookot és engem bámult.

– Na jó, szerintem ezt a témát most itt fel is függeszthetjük, ugyanis úgy érzem, hogy itt mindenki csak belekötni akar a másikba. Jimin egy árva szót sem szólt a napokban, szóval miért is kell még bele is belekötnöd, ha? – emelte fel a hangját Jungkook, mire síri csend lett.

– Szerintem mindenki menjen aludni, mert úgy tűnik, hogy mindenki havibajos jelenleg – mondta Sunwoo, azzal meg is indult a sátra felé.

Jungkook megragadta a csuklómat és maga után húzott a sátrába, kicsit sem törődve a többiek reakciójával. Sojung és Jiae továbbra is vitáztak, én pedig úgy voltam, hogy megőrülök, ha még két napig ezt kell elviseljem. A faszért kellett minket is belekavarni? Értem én, hogy lényegében Jungkook miatt veszett össze Jiae és Hami, de én hogyan kerülök a képbe?

Amint Jungkook becipzározta a sátrát, azonnal kezembe vettem a telefonomat és lecsekkoltam azt a bizonyos szívásfoltot, amiről Jiae beszélt. Hát, nem azt mondom, hogy nem látszott, de a fehér bőrömön sajnos még egy vak is észrevette volna. Elhúztam a számat, mire Jungkook kivette a kezemből a telefont és maga mellé tette.

– Ne törődj Jiaevel – mondta, mire rápillantottam és eleresztettem egy szomorú mosolyt.

– Komolyan bejövök Sojungnak? – kérdeztem tőle és abban reménykedtem, hogy nem lesz a válasza, de sajnos bólintott egyet. – Mióta? Miért nem szóltál?

– Mert ismerlek és tudom, hogyha ezt tudtad volna, akkor még csak megcsókolni sem csókolhattalak volna. Tudom, hogy önző vagyok, de... – mondta, viszont én szavába vágtam.

– Igazad van, jobb is, hogy eddig nem tudtam – értettem vele egyet, mire látszott rajta, hogy hatalmas kő esett le a szívéről.

– Ugye nem haragszol ez miatt? – kérdezte, én pedig azonnal megráztam a fejem, mert nem csak ő tudott arról, hogy bejövök Sojungnak, hanem a többiek is. – Akkor megcsókolsz? – villantotta ki fogait, mire már hajoltam is, hogy megcsókoljam.