Egyszerűen nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Az egész napot kettesben töltöttük Jungkookkal és egyszerűen tökéletes volt. Régen éreztem már ilyen felszabadultnak magam. Úgy viselkedtünk, mint általában mindig, viszont valami mégis más volt. Akárhányszor találkozott a tekintetünk, vagy mondjuk véletlen – azaz szándékosan – hozzám ért, testemet átjárta a bizsergés és nem is értettem magam, hogy eddig mégis hogyan voltam hajlandó ellenállni neki. Szokásához híven most is a lehető legkedvesebb volt velem, teljesen elkényeztetve éreztem magam, mert tényleg a kedvemben akart járni. Igaz, hogy még nem beszéltük meg konkrétan, hogy akkor mi is van közöttünk, de akárhányszor megcsókolt, nem ellenkeztem neki, sőt sokszor volt, hogy én hajoltam mohón utána, mert többet akartam. Úgy éreztem magam, mint valami szerelmes tini, akit elleptek a rózsaszín felhők, mert csak most tudtak utat törni magunknak. 

Összekulcsolt ujjakkal indultunk meg vissza a többiekhez, mert már éjfél is javában elmúlt. Hát, túl jól elszórakoztunk, így nem volt egyikünknek sem visszamenni a sátrakhoz, mert mindketten tisztában voltunk azzal, hogy megint belénk fognak kötni, mert ehhez értenek a legjobban. Ezért is használtunk ki az időt és húztuk el a visszaindulást, ameddig csak lehetett. Abban reménykedtem, hogy alszanak már, így találkoznunk sem kell velük, mert nem volt kedvem a magyarázkodáshoz. Nem a szüleim, hanem a haverjaim, szóval ha kíváncsiak is, akkor is meg lehetne kulturáltan beszélni a dolgokat, nem kell rögtön beflegmulni és vitázni.

– Jól érezted azért ma magad? Vagyis tegnap. – javította ki magát, amikor tudatosult benne, hogy ma bizony már a negyedik nap van, amit itt töltünk.

– Igen, nagyon jól éreztem magam – mosolyodtam el és vállának döntöttem a fejemet, ő pedig adott egy apró puszit a fejem búbjára. – Te?

– Életem egyik legszebb napja volt a tegnapi és remélem a mai is az lesz – mondta, én pedig felpillantottam rá, majd bólintottam egyet. – Alszol ma is velem?

– Ha nem baj – motyogtam, bár belül ugráltam az örömtől, amiért feltette ezt a kérdést.

– Akkor megbeszéltük – kacsintott egy aprót, mire beharaptam alsó ajkamat és behunytam egy pillanatra a szemeimet. 

A jó kedvem egészen addig tartott, amíg vissza nem értünk a sátorokhoz. Mázlinkra még mindenki ébren volt és úgy tűnt, hogy nincsen annyira jó kedvük. Minden szem ránk tegeződött, amikor odasétáltunk hozzájuk, ugyanis ismét egy tábortűz körül ültek, mint ahogy tegnap előtt is tettük. 

– Azta, hát titeket is látni? – forgatta meg a szemeit Jieun.

– Hát, nem akartunk a tónál aludni – vonta meg a vállait Jungkook, majd leült Hami és Wonbin közé. Én Wonbin másik oldalára ültem le és kissé feszengtem, mert tényleg nem akartam balhézni.

– Amúgy nem akarok tapló lenni, meg ne is sértődjetek meg rám, de ti buzik vagytok, vagy mi van? – kérdezte Wonbin, mire nagyokat pislogva rápillantottam.

– Miért lennénk azok?

– Mert talán együtt aludtatok, ma meg elvonultatok még délelőtt és kérlek szépen éjfél után tértetek vissza – kapcsolódott be a beszélgetésbe Sojung is.

– Remek, szóval a mai program az volt, hogy minket beszéltetek ki? – horkantott fel Jungkook.

– Hát, mivel nem adtatok rendes magyarázatot arra, hogy miért is aludtatok együtt, aztán csak úgy elmentetek innen, igen, lényegében rólatok volt ma szó – forgatta meg szemeit Jiae.

– Már mondtam, hogy azért mentem át Jungkookhoz, mert hangokat hallottam és csak ő volt fent – mondtam a már begyakorolt hazugságom. 

– Ugyan, szerinted ennyire hülyék vagyunk, hogy ezt elhiggyük? – kérdezte Sunwoo, aki eddig inkább csak hallgatott, de úgy tűnik, hogy ő is ugyanúgy gondolja, mint a többiek.

– Akkor ne higgyétek el, leszarom – vonta meg vállait Jungkook. – Ennyire unalmas életetek van, hogy ezzel foglalkoztok? Mi legalább csináltunk valamit ma, nem úgy, mint ti.

– Ja, dugtatok, de jó – horkantott fel Wonbin, mire csak egy hajszál választott el attól, hogy vállba üssem.

– Szerintem mindenkinek jobb lesz, ha most elmegyünk aludni – pattant fel Jungkook, akit látszólag rendesen felidegesített a többiek viselkedése. 

– Persze, menekülj csak el, nehogy véletlen kiderüljön, hogy a faszt szereted – szólalt meg a társaságunk másik nagyszájú tagja, mire a fekete hajú ereiben szerintem még a vér is megfagyott.

– Szerintem előbb fog az kiderülni, hogy kivel dugtál ebből a társaságból, mint az, hogy buzi vagyok-e vagy sem – válaszolta flegmán Jungkook és már koránt sem akart tisztelettudóan beszélni. – Biztos nagy botrány lenne, ha kiderülne, hogy... – kezdte el, viszont Jieun rákiáltott.

– Kussolj, Jungkook!

– Oké, szerintem meg kellene mindenkinek nyugodnia – sóhajtottam fel, viszont Jungkook és Jiae olyan mereven bámultak egymásra, hogy attól féltem, egymásnak ugranak.

– Nem, szerintem meg ha már mindenki ilyen kötekedő kedve van, akkor hozzuk fel azt témának, hogy Wonbin hány csajt dugott meg ebből a társaságból – tette karba kezeit a fekete hajú, én pedig behunytam a szemeimet, hiszen tisztában voltam azzal, hogy Wonbin Jiaevel és Hamival is kavart, méghozzá ugyanakkor, csak ők erről nem tudtak. 

– Jungkook, tényleg fogd be – szólalt meg Hami is, aki nyelt egy hatalmasat, mert nyilván nem akarta, hogy kiderüljön az ő kis titka. 

– Nem! Ti kezdtetek el szemétkedni, akkor miért ne folytassam? Látjátok, ez van, ha nem a saját életetekkel foglalkoztok! – tárta szét karjait, izmai befeszültek és arca teljesen vörös lett. – Hát, csak úgy mondom, hogy Wonbin ugyanakkor dugott Jiaevel is és Hamival is. 

– Bazd meg – morogta Wonbin, majd hol a szőke hajú, hol a fekete hajú lányr bámulta, akik egymással szemben ültek. – Most ezt muszáj volt?

– Ti kezdtétek, geci – morogta Jungkook. 

– Ez most komoly? – nevette el magát Jiae, de hangjában hallani lehetett, hogy mindjárt robbanni fog és ha ő robban, akkor mindenki fedezékbe...

– Ja – vonta meg a vállait Wonbin, ugyanis őt ez különösebben nem érdekelte. 

– Az szép – tette karba kezeit Hami. – Amúgy azt úgy vágod, hogy neked sírtam ki minden egyes nap a lelkemet, amíg Wonbin átnézett rajtam, aztán tőled kértem mindig tanácsot, mert tapasztalatlan voltam és te ott voltál mellettem, meghallgattál, segítettél nekem, erre most arra akartok kilyukadni, hogy amíg én halálosan szerelmes voltam ebbe a faszba, addig a legjobb barátnőm is összefeküdt vele? – kérdezte, viszont mondandója végére hangja megremegett és közel volt ahhoz, hogy elbőgje magát.

– Ja, erről van szó – mondta Sunwoo, aki szerintem jobban járt volna, ha csendben marad és nem szól bele. 

– Jiae? – kérdezte Hami, viszont szemei könnyekkel teltek meg és kétségbeesetten szólította a legjobb barátnőjét, akiről kiderült, hogy mégsem olyan tökéletes.

– Igen, igaz, amiről beszélnek, de ez csak egy egyszeri alkalom volt, szóval... – mondta, viszont nem tudta folytatni, ugyanis Hami az arcába fröcskölte a poharában maradt vörösborját.

– Mi a szar – pattant fel azonnal a fekete hajú, mert nem akarta, hogy a telefonja és a ruhája is olyan legyen. 

– Hogy tehetted ezt velem? – kérdezte Hami és ekkor törtek ki belőle a könnyek. – Mivel érdemeltem ki, hogy ezt tedd, ha? Jiae, mondjad akkor, hogy mi a faszért csináltad? – kérdezte hisztérikusan, amikor pedig Sunwoo le akarta nyugtatni, idegesen ellökte magától. 

– Sajnálom – mondta Jiae, viszont nem látszott rajta, hogy valóban megbánta volna, amit tett.

– Undorító picsa vagy – borította fel a fa asztalon lévő tálcát, amiről leestek a sütögetéshez előkészített ételek és evőeszközök is. 

– A rohadt életbe – motyogta Jiae, majd azonnal Hami után indult, aki a faház felé kezdett rohanni, ahol a tusolók is vannak.

– Hát, bazd meg, gratulálok – fordult Jungkook felé Wonbin.

– Úgyis megtudták volna, hogy mindkettővel egy időben dugtál, szóval szívesen, hogy megkönnyítettem a dolgodat. Remélem most már felfogjátok, hogy mindenki törődjön a saját dolgával, mert szerintem nem egy-két titok van még közöttünk, ami miatt ez a kis társaság percek alatt megszakíthatja a kapcsolatot. – mondta Jungkook, azzal hátat fordított mindenkinek és a sátra felé vette az irányt.

Igaza volt, abban biztos vagyok, hogy több titok van közöttünk, mint amennyi fa ebben az erdőben. Igaz, hogy ez egy eléggé ronda húzás volt Jungkooktól, mert Hami nem mondott semmi rosszat, inkább Jiae volt az, aki kötekedett, de hát ez részben hozzá is kötődött. Kettejük között viszont Hami az, aki tényleg halálosan szerelmes volt Wonbinbe, Jiae csak lefeküdt vele, mert "jó pasi".

– Hát, akkor szerintem én is megyek aludni – kelt fel a helyéről Sojung, majd ő is megindult a sátra felé, hogy elmeneküljön a hatalmas feszültség elől.

– Szerintem jobb, ha én is megyek, mert a végén még engem fognak legyilkolni a csajok – nevette el magát Wonbin, majd intett egyet nekem és ő is elvonult a sátrába. Azta, hát ezek szerint tényleg eléggé nem érdekli, hogy mi folyik Hami és Jiae között.

Mivel én sem akartam tanúja lenni annak, hogy esetleg a két lány visszatér, megindultam a sátram felé, viszont mielőtt még bemásztam volna, eszembe jutott, hogy Jungkookkal megbeszéltük, hogy ma nála alszom. Vettem egy száznyolcvan fokos fordulatot, majd a fekete hajú sátra felé indultam, hogy ígéretemhez híven vele töltsem az estémet. 

– Kopp-kopp – mondtam, mire már húzódott is a cipzár, hogy bemehessek.

– Azt hittem te is berágtál rám – sóhajtott fel, amikor bemásztam mellé.

– Miért rágtam volna be? – ráncoltam össze a szemöldökeimet, viszont ahelyett, hogy válaszolt volna, a pólómnál fogva húzott oda magához és tapadt ajkaimra. 

Karjaimat azonnal a nyaka köré fontam és bátran másztam be az ölébe, mert még közelebb akartam hozzá lenni. Bevezette jobb kezét a pólóm alá és vonalakat kezdett húzni a felhevült bőrömön, amiért akaratlanul is felnyögtem. Ekkor elmosolyodott, de továbbra is ajkaimat kényeztette, nyelvét is használatba véve. 

– Akkor jó, hogy legalább egy ember nem tart fasznak a társaságból – villantotta ki a fogait, amikor elváltunk egymástól, de továbbra is az ölében ültem.

– Ők kezdték a szívózást, te csak megvédted magad – vontam meg a vállaimat, mire Jungkook helyeslően bólogatni kezdett, ugyanis ezek szerint ő is így gondolta.

– Na, de aludjunk, mert mindjárt ülve elalszok – ásított egy akkorát, hogy majdnem bekapott.

Értettem a célzást, ezért kimásztam az öléből és elhelyezkedtem oda, ahol tegnap is aludtam. Jungkook mellettem telepedett le, majd közölte velem, hogy fordítsak hátat neki. Kivillantottam a fogaimat, amikor átölelt hátulról és nyomott egy apró puszit a tarkómra.

– Hogy én mióta várok már erre – suttogta, mire kezeimet az övéire csúsztattam és összekulcsoltam az ujjainkat.

– Sajnálom, hogy ennyire makacs voltam – mondtam őszintén, de Jungkook megnyugtatott, hogy megérte ennyit várni, mert most itt vagyok vele és ez a legfontosabb.

Majdnem elolvadtam a kedves szavai miatt és azt akartam, hogy ne múljon ez az este, mert nem akartam, hogy újra reggel legyen és vitázzunk a többiekkel. Csak is Jungkookkal akartam lenni, őt ölelni, csókolni és hallgatni a hangját. Erre vágytam csak, szóval ahelyett, hogy azonnal elaludtam volna, fogalmam sincs, hogy meddig, de a mai napon agyaltam és azon, hogy mennyire hálás vagyok, amiért ilyen kitartóan harcolt azért, hogy megszerezzen engem.