A második napi programunkat Sunwoo találta ki, hiszen csak ő van tisztában a környékkel. Elmondása szerint alig egy órára kell lennie egy kisebb tónak, amiben lehet fürödni. Mivel mára jó időt mondtak, így elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a kis tavacskát és ott töltjük a délutánunkat. Még szerencse, hogy Sojung hozott gumilabdát, így labdázni is tudunk majd a vízben. Bár Hami kijelentette, hogy ő ugyan bele nem megy abba a vízbe, mert kitudja, hogy mikkel fogunk találkozni odabent. Hát, igen, Hami teljesen más világ, mint a többiek. A szülei egy divatcéget üzemeltetnek, elkényeztetik a lányukat és mindenhova cipelik, ezért is csodálkoztam, hogy egyáltalán eljött velünk. Amikor felmerült az ötlet, akkor azonnal nemet mondott és még hallani sem akart arról, hogy ő sátorban aludjon, de miután Jungkook kijelentette, hogy jön, már ő is fontolóra vette a dolgot. Hát, ebben az egyben hasonlítunk, hiszen én is csak miatta jöttem el.

- Meddig fogsz még kerülni? - kérdezte Jungkook, miközben felvette a tempómat, hogy egymás mellett sétálhassunk.

- Nem kerüllek - mondtam.

- Aha, persze - forgatta meg a szemeimet. - Figyelj, sajnálom, oké? Innentől kezdve tényleg visszafogom magam, de attól még szeretném, ha megbeszélnénk a dolgokat.

- Nincs mit megbeszélni - suttogtam, hiszen a többiek abbahagyták a veszekedést előttünk, mert rájöttek, hogy Sunwoo csak jobban tudja, hogy merre kell menni, mint Wonbin, aki csak poénból akart letérni az ösvényről.

- A faszt nincsen - morogta, viszont ekkor Sojung is mellénk csapódott, amiért részben hálás voltam neki, viszont másrészt meg nem igazán örültem neki, mert azért élveztem Jungkook társaságát, hiába játszottam meg magam, hogy egyáltalán nem érdekel.

- Mizu? - kérdezte a vörös hajú.

- Semmi - válaszolt helyettem Jungkook. - Jimin unalmas - vonta meg a vállait, majd sértődötten előresietett a többiekhez.

- Ennek meg mi baja? - kérdezte tőlem Sojung, de inkább nem válaszoltam neki semmit, mert nem akartam elszólni magam.

Kevesebb mint egy óra alatt tényleg a tóhoz értünk, viszont a vártnál jobb állapotban volt. Azt hittem, hogy tele lesz hínárral és még nekem is nagy akaraterő kell majd ahhoz, hogy belemenjek, viszont erről szó sem volt. A víz tiszta volt, igaz, hogy nem volt annyira mély, de legalább le lehetett látni az aljáig. Egyetlen állatot sem láttam, amikor közelebb mentem és jobban szemügyre vettem a vizet, szóval magabiztosan kaptam le magamról a pólómat és tettem le az egyik faasztalra, ahova a többiek is lepakoltak.

- Komolyan be akartok oda menni? - nyavalygott Hami.

- Nyugi, te is be fogsz - villantotta ki fogait Wonbin, akin már csak egy bokszeralsó volt.

- Nem fogok! - jelentette ki magabiztosan a lány, viszont azzal nem számolt, hogy Sunwoo letámadja hátulról és a vállára dobja. - Hé! Hé, te meg mit csinálsz? - kezdett kapálózni és a szintén félmeztelen srác hátát kezdte csapkodni, hátha akkor leteszi, de hát nem járt sikerrel. - Ha beledobsz abba a vízbe Sunwoo, akkor a két kezemmel fojtalak meg!

- Vállalom a kockázatot - villantotta ki a fogait, majd egy határozott mozdulattal a vízbe hajította szerencsétlen Hamit, aki torka szakadtából sikítozott.

- Te, szemét! - csapott idegesen a vízre, majd hisztérikusan dobbantott is egyet, amikor tudatosult benne, hogy a felkent sminkjének annyi.

Amit amúgy nem tudom, hogy miért tett fel magára, hiszen az erdő közepén vagyunk, senki sem lát minket, de hát mindegy. Nem értem ezt a női logikát, mindenesetre jót szórakoztam azon, hogy a lányokat sorba dobálták bele a vízbe. Hami után Sojung következett, utána pedig Jiae, majd utánuk ugrott Wonbin és Sunwoo is, így már csak én meg Jungkook maradtunk a parton.

- Te nem mész be? - kérdezte tőlem, mire bólintottam egyet, de nem mozdultam, mert azt akartam, hogy előbb ő menjen be. - Akkor? Mire vársz?

- Menj csak te - mondtam, mire megvonta a vállait és közelebb sétált a vízhez. Mögé sétáltam és amíg ő azon volt, hogy belemenjen a vízbe, én meglöktem a hátánál, csak hát arra nem számítottam, hogy megragadja a csuklómat és velem együtt zuhan a vízbe.

- Tudod a víz visszatükröződik - pöckölte az arcomba a vizet, amikor már mindketten feljöttünk a víz alól.

- Oh - mondtam, majd kínosan elmosolyodtam, hiszen teljesen abban a hitben voltam, hogy nem veszi észre, hogy mögé somfordálok.

- Majd legközelebb - kacsintott egyet és a többiekhez úszott, akik időközben labdázni kezdtek már.

Vettem egy mély levegőt, majd megigazítottam a hajamat és én is odaúsztam hozzájuk, bár nagy önkontroll kellett ahhoz, hogy ne csak Jungkookot bámuljam egész végig. Nyilván direkt akar kikészíteni, de ha így folytatja, akkor nem fogok már sokáig ellenállni neki, ugyanis látva az izmos felsőtestét és az előbbi szexire sikeredett kacsintását, átgondolandó, hogy megéri-e lemondanom róla, mert Hami odavan érte.

Nem tudom, hogy nem vette észre, vagy csak szimplán nem akarta észrevenni Jungkook, hogy mennyire rá volt akaszkodva Hami szinte egész nap. Folyamatosan mellé állt, többször is lefröcskölte, hogy ezzel is magára vonja a figyelmet és bugyután nevetett, akárhányszor rápillantott Jungkook. Idegesített, mert nagyon játszotta az agyát, csak hát ezek szerint Jungkookot egy kicsit sem érdekelte a lány. Sojung egyszer meg is kérdezte tőlem, hogy miért nézem őket ennyire, talán féltékeny vagyok? Nevettem és azonnal letagadtam, pedig valójában tényleg az voltam, csak éppen azt nem értettem, hogy miért. Nem kellene féltékeny legyek, ugyanis eddig mindig én utasítottam el Jungkookot, amikor közeledni próbált felém.

Sötétedéskor indultunk vissza a sátrainkhoz, hiszen nem szívesen sétálgattunk a sötétben az erdőben, mert tegnap is majdnem eltévedtünk visszafele a romos épülettől. Szokásomhoz híven leghátul ballagtam, Sojung pedig volt olyan rendes és boldogított engem, amíg Jiae, Sunwoo és Wonbin elől mentek és szokásukhoz híven vezették a népet. Hami pedig Jungkook mellett sétált és nagyban a kutyájáról mesélt neki, aki az egyik fülére süket, de azért ha kajáról van szó, azt meghallja. Nagyon érdekes téma, mit ne mondjak.

- Mit akarunk inni? - csapta össze a tenyereit Wonbin, amint leguggolt a hűtőtáskák elé, hogy körül nézhessen.

- Bor - mondta Hami, mire bólintottam egyet, mert borozgatni most nekem is volt kedvem.

Letelepedtünk egy kisebb körbe és voltam olyan szerencsés, hogy Hami és Jungkook közé kerültem, így egy eléggé rosszul éreztem magam. Ezért is döntöttem úgy, hogy jó lesz, ha iszok egy kicsit, mert akkor nem leszek ennyire befeszülve és nem fogok úgy ülni ott, mint egy darab fa, mert se jobbra, se balra nem mertem pillantani.

- Mi a holnapi program? - kérdeztem, hiszen zavart, hogy mindenki jól elbeszélget egymással, csak én vagyok egyedül csendben és iszogatom némán a borom.

- Szerintem lehetne egy kicsit lazább nap - mondta Jiae.

- Miért? A mai nap nem volt neked elég laza? - ráncolta össze a szemöldökeit a mellette ülő Sunwoo.

- De, ez is az volt, de mondjuk lehetne, hogy napközben mindenki azt csinál, amit szeretne, aztán este megint így összeülhetnénk, iszogathatnánk és nem akarunk sütögetni? - kérdezte, mire Wonbin szemei felcsillantak.

- Mennyire adnám a sütögetést!

- Na, akkor mindenkinek megfelel a szabad progi? - kérdezte Jiae, mire mindenki bólintott egyet, hogy benne vannak.

- Én szerintem visszamegyek a romos épülethez, mert akarok fotókat csinálni - gondolkozott hangosan Sojung, mire Jiae rögtön rávágta, hogy ő is vele tart.

Nekem igazából fogalmam sem volt, hogy mégis mihez lenne kedvem holnap, de úgy voltam vele, hogy majd úgyis eldöntöm, addig még van egy éjszaka. Viszont annak örültem, hogy akkor kelhetek majd, amikor csak akarok és nem kell majd attól tartsak, hogy Wonbin üvöltő zenéjére riadok.

Fogalmam sincs, hogy hogyan jutottunk el a tavalyi osztálybulinkig, de hát arról kezdtek beszélgetni a többiek, én pedig lehajtott fejjel hallgattam, ahogy mesélik a viccesebbnél-viccesebb sztorikat, miközben én csak arra tudtam gondolni, hogy Jungkook abban a buliban nyomult rám, én pedig annak ellenére, hogy élveztem, lekoptattam, mert Hami érzéseit szem előtt tartottam.

Jungkook térdével megbökte az enyémet, ezért rápillantottam, hogy mégis mit szeretne, viszont lehet, hogy jobban jártam volna, ha továbbra is csak iszok csendben. Kacsintott egy aprót, én is csak azért vettem észre, mert kellően közel volt hozzám, majd a hatás kedvéért még egy puszit is küldött a levegőben. Végignyaltam ajkaimon és álltam a farkasszemet, amit ő kezdeményezett. Nem jöttem zavarba, ezzel magamat is rendesen megleptem, de bevallom őszintén, hogy testem minden apró kis porcikája bizseregni kezdett és ha álltam volna, akkor szerintem még a térdeim is felmondták volna a szolgálatot.

- Még mindig nem vagy hajlandó beszélni velem arról? - nyomta meg szándékosan az utolsó szót, mire sóhajtottam egyet.

- De, majd kettesben, ne most - suttogtam, ezután pedig elpillantottam róla, mert nem akartam, hogy a mellettem ülő Hami leüssön.

- Én szerintem megyek aludni - szólalt meg Jungkook, mire mindenki rápillantott.

- Már most? - kérdezte Hami.

- Ja, fáradt vagyok - kelt fel mellőlem a srác és egy mindentudó pillantással tudatta velem, hogy kövessem, amint tudom.

- Haver, az öcsém nem alszik ilyen hamar, pedig csak kilenc éves - nevette el magát Sunwoo.

- Ez van. Jó éjt. - válaszolta, majd amilyen gyorsan csak tudott a sátrába menekült, hogy a többiek ne tudják rávenni, hogy maradjon.

Amikor belementem abba, hogy beszéljünk, nem úgy gondoltam, hogy most azonnal, hanem, hogy majd mondjuk holnap, vagy egy másik nap. De ezek szerint ez neki tényleg fontos, szóval ki kellene valamit találjak, hogy mégis milyen indokkal tudnék utánamenni, anélkül hogy mindenki hülyének nézne és gyanakodni kezdene.

- Hami, miért nem mész utána? - kérdezte Jiae, mire a mellettem ülő szőkeség hevesen megrázta a fejét.

- Miért nem? - kuncogta el magát Sojung, mire Hami közölte, hogy nem ment el az esze és nyilvánvaló, hogy Jungkookot egyáltalán nem érdekli.

- Egy próbát mindenképp megérne szerintem - vonta meg a vállait Jiae, de Hami továbbra is nemet intett a fejével, így gyors témaváltás következett, hogy szerencsétlen lányt ne hozzák még jobban zavarba.

- Szerintem én is megyek - sóhajtottam fel, mire Wonbin nevetve közölte velem, hogy ugye most csak szívatom őket. - Letusolok, aztán hajat mosok és alszok - mondtam, majd fel is pattantam a helyemről, ahol eddig ücsörögtem.

- Hát, ezt nem hiszem el - forgatta meg szemeit Sojung, mire bocsánatot kértem, de azért megindultam a sátram felé, ami természetesen rohadtul messze volt Jungkook sátrától.

Jimin: Mégis hogyan menjek át a sátradba feltűnés nélkül?

Jungkook: Idk, oldd meg!

Jimin: Kösz...

Jungkook: Nem tudsz hátul elosonni?

Jimin: Persze, mint valami mókus... Nyisd ki a sátrad és vigyázz, nehogy rád ugorjak.

Jungkook: És mi van, ha azt szeretném, hogy rám ugorj?

Jimin: Nem szeretnéd...

Jungkook: De!

Jimin: Nem!

Jungkook: De!

Jimin: Na jó, megyek egy pillanat és már ott is vagyok

Titkos kémeket megszégyenítő mozgással osontam ki a sátramból is bújtam el az mögé, hogy onnan Jungkook sátrába mehessek. Szívem hevesen dobogott, mert nem szerettem volna lebukni, ugyanis nem hiszem, hogy ki tudtam volna magyarázni magam. Stresszhelyzetekben amúgy sem tudok ésszerűen gondolkodni, szóval biztosan valami oltári nagy faszságot találtam volna ki, ami miatt a többiek még jót is nevetnének rajtam, az biztos.

- Szia - estem be szó szerint Jungkook sátrába.

- Helló, baba - villantotta ki fogait, majd becipzározta a sátrát és lezárta a telefonját, így sötétség borult az egész helyiségre.

Nyeltem egy aprót, majd nagy nehezen rávettem magam arra, hogy megmozduljak és ne csak ott üljek egy helyben, mint ahogyan azt kint is tettem az előbb. Annyi fény ezért világított be a sátorba - a teliholdnak köszönhetően -, hogy láttam Jungkook körvonalait, így szerencsére nem estem rá és le tudtam feküdni mellé anélkül, hogy mondjuk átgázoltam volna a személyesterén.

- Nem is tudtam, hogy titkos ügynök is vagy valójában, Park Jimin - nevetett fel, mikor elhelyezkedtem és betakartam magam egy random takaróval, amit magam alatt találtam.

- Másodállásom - vontam meg a vállaimat, de azért én is mosolyogtam, mert igazából még csak most esett le, hogy lebabázott, ahogy bejöttem a sátrába. Testemet ma már sokadjára átjárta a libabőr, ezért még jobban betakartam magam, bár már így is csak a fejem látszott ki a takaró alól.

- Szóval, hajlandó vagy végre beszélni velem a buliban történtekről? - kérdezte, mire vettem egy mély levegőt, de ezt leszámítva bólintottam egyet, mert kint már megígértem neki, hogy végre beszélhetünk róla. - Megérte egy évet várni... - suttogta, mire eleresztettem egy szomorú mosolyt, ugyanis rengeteg idő eltelt azóta, most mégis itt tartunk.

- Szóóval... - suttogtam és igazából azt vártam, hogy majd ő beszéljen, hiszen ő akarta annyira megbeszélni ezt, nem én.