Semmi kedvem nem volt kimenni a többiekhez. Az egész napomat Jungkookkal akartam tölteni, mert ő volt az egyetlen, aki nem idegesített – Sunwoon kívül. Jiae idegesített, mert egyre több és több drámát kreált, plusz nem bírta elfogadni, ha nem neki volt igaza. Hami idegesített, mert mindenbe belekötött, hisztizett és másokat hibáztatott és folyamatosan rá volt állva Jungkookra. Sojung idegesített, mert ő is csatlakozott a két lányhoz és ahelyett, hogy csendben maradt volna, még az is kiderült, hogy tetszem neki. Wonbin meg azért idegesített, mert ez az egész miatta van. Ha nem dugja meg Jiaet, miközben Hamival is kavar, akkor semmi probléma nem lenne most. De nem, mert ennek a társaságnak mindig balhéznia kell és nem lehet egy hetet úgy eltölteni, hogy esetlegesen valaki ne kössön bele a másikba. Sunwoo szerencsére kimaradt a balhéból, ahogy én is, pedig ő aztán minden szájkaratéban benne van a suliban is. Most viszont hálás voltam neki, mert legalább egy normális ember volt körülöttem. Mert ugye Jungkook is keverte a szart az elején, de szerencsére így az utolsó előtti napra ő is rájött, hogy kár volt megszólalnia. De vele ellentétben a négy jómadár a halálért sem akart csendben maradni és inkább magukba tartani a véleményüket. Annyira vártam már, hogy hazaérjek, hogy az órákat számoltam vissza. Ha Jungkook nem lett volna mellettem, akkor tuti elindultam volna már egyedül haza, mert ezekkel az idiótákkal egyetlen percet sem szeretnék ezek után beszélni.

– Szép jó reggelt, babám – nyomott egy cuppanós puszit Jungkook a fedetlen mellkasomra, ugyanis elképzelhető, hogy tegnap alvás helyett mást csináltunk. Nem, nem feküdtünk le, de hagytam magam, ugyanis Jungkook mindenképp ki akart elégíteni, ha már az erdőben miattam átlépte a gyönyör kapuját.

– Jó reggelt – mosolyodtam el, majd kitúrtam az arcába lógó haját, ugyanis látszott, hogy tényleg most kelt fel. 

– Mióta vagy már fent? – kérdezte, mire megvontam a vállaimat.

– Eléggé régóta ahhoz, hogy halljam, ahogy a többiek kibeszélnek minket és lebuziznak – eresztettem el egy szomorú mosolyt, Jungkook pedig befeszítette az izmait és közölte, hogy ne törődjek velük, mert nincsen igazuk és élettelenek, amiért velünk törődnek. – Én csak azért nem értem, hogy miért lettem én a következő célpontjuk, amikor szart sem csináltam. 

– Mert ilyen a mai társadalom – húzta gúnyos mosolyra ajkait. – Mindenbe és mindenkibe beleköt minden ember, mert másban egyszerűen nem jók. De nem éri meg az ilyennel törődni, mert te szerencsére nem ilyen vagy.

– Hanem? Én milyen vagyok? – nyeltem egy aprót és tényleg kíváncsi voltam, hogy milyen embernek lát engem.

– Tudod, én most őszinte leszek hozzád, pedig nem szokásom romantikázni, meg ilyenek, de szeretném, ha tudnád, hogy miért is szerettem beléd. Tudod, már akkor szimpatikusnak találtalak, amikor először találkoztunk, aztán az idő elteltével, amikor egyre több időt töltöttünk el, rájöttem, hogy mennyire tetszik a személyiséged és, hogy mennyi mindenben azonos véleményen vagyunk. Előtted is tetszettek már fiúk, de ők mások voltak. Azon a bulin kicsit többet ittam a kelleténél és ezért is mertem lépni, mert józanon nem mertem volna azt a kockázatot vállalni, hogy esetleg kinevetsz és elküldesz a halálba. Aztán ugye tök sokáig kerültél ezután, én pedig úgy voltam vele, hogy akkor off, közöttünk soha nem lesz több, mint barátság. De nem akartam, hogy megszakadjon a kapcsolatunk, ezért is vállaltban be azt, hogy melletted leszek barátként. Szóval annyira megfogott benned az, hogy ilyen pozitívan állsz a dolgokhoz, hogy sokszor a tanácsaiddal tetted szebbé a napjaimat. Én is szeretnék ilyen lenni, mint te, mert nem csak a külsőd különleges, hanem a belsőd is. A mai világban nehéz ilyen nagyszívű és kedves embert találni, mint te, akinek nem a pia meg a drogok az első, hanem a barátai és a családja. És tudom, hogy most mennyire szarul esett, amit az állítólagos barátaid csináltak, de én itt vagyok neked és bármikor, bárhol, bárhogyan elmondhatod, hogy mit gondolsz, mert nem akarom, hogy ez az undorító világ megrontson téged. – mondta, nekem pedig akaratlanul is könnyek szöktek a szemeimbe.

Soha életemben nem mondott még nekem bárki is ilyen szépet, ez miatt pedig rendesen meghatódtam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen pozitív és szívmelengető véleménnyel van rólam, ezért teljesen ledöbbenve ültem és bámultam az arcát. Én nem láttam magam ilyennek, bevallom őszintén, hogy sokszor undorodtam is magamtól, mert sok olyan dolgot tettem a múltban, amit letagadok, mert voltak olyan korszakaim, amikre nem vagyok büszke. Nem értem, hogy hogyan képes ilyen szépeket mondani rám, amikor lekoptattam egy éve. Az ő helyében a hátam közepére sem kívánnám saját magamat, mert rondán viselkedtem vele.

– Baj van? Valami olyat mondtam? – kérdezte, miután hosszú percekig még szótlanul ültem és próbáltam jó mélyre elraktározni a hallottakat.

– Nem, én csak meglepődtem – eresztettem el egy zavart mosolyt. – Nekem sosem mondtak még ilyeneket és nem gondoltam volna, hogy ilyen véleménnyel vagy rólam. Én nem vagyok tökéletes, rengeteg hibám van, szóval igen... – motyogtam.

– Senki sem tökéletes, Jimin, de az én szememben te az vagy – kulcsolta össze az ujjainkat, mire beharaptam alsó ajkamat és vettem egy hatalmas levegőt, mert legszívesebben azonnal rávetettem volna magam. 

Ezzel az volt a bajom, hogy akkor a romantikus és meghitt pillanatnak lőttek volna, szóval végül az ölelés mellett döntöttem. Jó szorosan átöleltem és karjaiba menekültem, mert tényleg úgy éreztem, hogy valakinek muszáj megvédenie ettől az undorító világtól. Jungkook az előbb közölte vele, hogy vállalja ezt a szerepet, nekem pedig egyáltalán nem volt ellenem, mert az  elmúlt napokban még szorosabb lett a kapcsolat közöttünk, mint volt.

– Köszönöm – suttogtam, mire megkérdezte, hogy mégis mit. – Hogy itt vagy mellettem és, hogy nem hagysz magamra.

– Még akkor sem foglak magadra hagyni, ha elküldesz.

– Nem küldelek el! – vágtam rá azonnal és el is hajoltam tőle, hogy szemeibe nézhessek. – Tényleg nem! – bólintottam egy aprót és ezt inkább már magamnak mondtam, mert így is elég sok fájdalmat és szenvedést okoztam már Jungkooknak.

Én voltam az, aki megszüntette közöttünk a távolságot, hiszen eleget vártam már. Kívántam őt és tudatni akartam vele, hogy nem fogom elküldeni, mert azt hiszem, hogy kezdek komoly érzéseket táplálni iránta. Az ölébe másztam, akárcsak tegnap és tarkójánál kulcsoltam össze az ujjaimat.

– Ugye tudod, hogyha ismét ingerelni fogsz, akkor nem tartom vissza magam? – kérdezte, mire gyengéden megharaptam az alsó ajkát és meg is húztam azt. Legszívesebben közöltem volna vele, hogy nem is kell visszafogni magát, de olyan hevességgel kezdte mozgatni az ajkait, hogy még azt is elfelejtettem, hogy hol vagyunk jelenleg. – Dőlj hátra! – suttogta, én pedig tettem amit kért és hanyatt feküdtem.

Fölém mászott és átvette a vezetést, én pedig hagytam, hogy a vágyaim ismét eluralkodjanak rajtam és szépen lassan levetkőztessem a gátlásaimat Jungkook előtt. Bevezette ujjait a pólóm alá, miközben áttért nyakamra és ott kezdett ismét csókokkal ostromolni, miközben ujjaival felfedezte a felső testemet. Amikor feljebb húzta a pólómat, akkor értettem a célzást és megemeltem a hátamat, hogy könnyebben levegye rólam, majd a sátor végébe hajítsa. Ezt a sajátjával is megismételte, sőt a nadrágomat is lehúzta rólam, majd magáról is. Jungkook haját markolásztam, miközben nyakamtól elindult lefelé és apró puszikkal lepte el a fedetlen testemet. Csípőmet akaratlanul is a magasba emeltem, amikor az alsómon keresztül a farkamhoz is hozzáért.

– Jungkook... – nyöszörögtem a nevét, viszont lenyomta a csípőmet a földre, mert ezek szerint ő ráért, én viszont nem akartam már húzni az időt tovább. – Kérlek, siess... – motyogtam neki, amikor végre megfosztott az alsómtól is, így már meztelenül feküdtem alatta és vártam, hogy megérintsen. 

Ajkai azonnal rátapadtak a makkomra, én pedig nyögtem egy hatalmasat, de utána észbe kaptam és ajkaimra tapasztottam a tenyereimet. Gyakorlott mozdulatokkal gyorsított a tempón, ez miatt én pedig elég hamar el is élveztem. mert nem csak ajkaival kényeztetett, hanem ujjait is használatba vette. Nyomott egy csókot a számra, majd végigsimított az alsó ajkamon. Először nem értettem, hogy mégis mire volt ez jó, de utána hamar leesett, hogy azt szeretné, ha én nedvesíteném be az ujját, amit majd belém fog dugni. Tartottam a szemkontaktust, még akkor is, amikor bekaptam a mutató és középső ujját, a közöttünk lévő szexuális feszültség pedig ekkor érhette el a csúcspontot. Mohó voltam, úgy mozgattam a fejemet, mintha nem az ujjai lettek volna a számban, ez pedig Jungkooknak rohadtul bejött, mert vagy hatszor elmondta, hogy rohadtul szexi vagyok. Összeszorítottam a szemeimet, amikor belém nyomta az első ujját, de mivel már nem voltam szűz, így nem volt annyira elviselhetetlen és pár másodperc múlva már meg is szoktam. A második ujja sem okozott különösebb kellemetlenséget, mert már annyira rá voltam izgulva arra, hogy végre a kis Jungkookot is belém nyomja, hogy képtelen voltam bármi másra koncentrálni. Nem tudom, hogy honnan szerzett óvszert, de jelenleg nem is érdekelt, mert ha nem lett volna nála óvszer, akkor is lefeküdtünk volna.

– Szólj, ha fáj és akkor leállok – görgette fel magára az óvszert, én pedig terpeszbe tettem a lábaimat, hogy jobban hozzám férhessen majd. 

– Oké – nyeltem egyet, majd vettem egy mély levegőt, hiszen azért egy kicsit talán mégis izgultam. 

Megmarkoltam mindkét vállát, amint belém nyomta magát, viszont semmilyen kellemetlenséget nem éreztem. Jungkook nem húzta az időt, szinte azonnal mozgatni kezdte a csípőjét, mi pedig mindig ugyanakkor nyögtünk fel. A szemeim fennakadtak, izmos vállait pedig semmi pénzért nem engedtem volna el, mert valamit muszáj volt szorítanom. Egyre gyorsabb tempót diktált, az én nyögéseim pedig ezzel párhuzamban váltak egyre hangosabbá, ezért a számra tapasztotta az egyik tenyerét, hogy abba haraphassak, ahelyett, hogy nyögdösnék. 

– Annyira gyönyörű vagy még így is – lihegte és hallani lehetett a hangján, hogy hamarosan elélvez. – Úgy vártam erre, Jimin – hajtotta fejét a nyakhajlatomba, mire éreztem, hogy farkam megremeg és a tenyerébe harapva élveztem el Jungkook miatt ezen a héten másodjára.

Alig lökött még kettőt a csípőjével, ő is elélvezett, miközben a vállamba harapott, hogy ő is el tudja nyomni a kikívánkozó nyögéseket. Mindketten lihegtünk, alig kaptunk levegőt és még ekkor sem hittem el, hogy komolyan lefeküdtünk. Nem bántam meg, sőt... annyira idiótának tartottam magam, hogy ilyen hosszú ideig ellenálltam neki, amikor már egy éve epekedik értem. Annyi mindent szerettem volna mondani neki, de egyszerűen egy szó sem hagyta el a számat. 

Viszont sikerült megfogalmaznom magamban azt, hogy nem bánom, hogy eljöttem erre a nyamvadt sátrazásra, mert különben nem kerültem volna közelebb Jungkookhoz és most nem feküdnék csupasz mellkasán, miután az előbb szeretkeztünk egy jót.