Férfiakhoz nem igazán illő sikításszerűséggel rontottam ki a sátramból és kis híján szívrohamot kaptam, amikor arra keltem fel, hogy valami mászik rajtam és kilencven kilométer per órával a fülem felé közelít. Igaz, hogy még egy napja sem vagyunk itt, de én már most mennék haza, mert rohadtul nem tetszik, hogy itt a semmi közepén vagyunk. Alapjáraton el sem jöttem volna, csak Jungkook és Sojung hallani sem akart arról, hogy nem tartok a társasággal, így - nem hazudok -, több mint egy héten át könyörögtek nekem, a végén pedig már annyira idegesítettek, hogy belementem, mert tudtam, hogy nagyon eltökéltek és nem fognak békén hagyni, amíg rá nem bólintok Sunwoo csodálatos ötletére, miszerint menjünk el egy hétre kempingezni a semmi közepére.

- Veled meg mi a franc van korán reggel? - ráncolta össze a szemöldökeit Jiae, aki egy fatörzsön ült és első sorból nézhette végig a pánikrohamomat.

- Semmi... - motyogtam, majd sóhajtottam egyet, de azért a biztonság kedvéért még vagy hatszor leellenőriztem, hogy biztosan nincs-e rajtam valami.

- Lehetne halkabban? Valaki szeret sokáig aludni! - kiáltotta el magát Hami, akinek a sátra az enyém mellett volt, így előfordulhat, hogy rám kelt fel.

- Bocsánat - vakargattam meg a tarkómat, majd úgy döntöttem, hogy letelepedek a fekete, rövid hajú lány mellé, mert még a sátram közelében sem voltam szívesen.

- Kérsz? - nyújtotta felém a cigijét, mire bólintottam egyet, majd kikaptam a kezéből és egy jó nagyot szippantottam bele.

- Miért vagy fent ilyen korán? - kérdeztem tőle, mire megvonta a vállait.

- Rosszat álmodtam - válaszolta, én pedig úgy döntöttem, hogy nem faggatózok tovább, hiába vagyok tisztában azzal, hogy hazudik. Majd elmondja, ha szeretné, nem erősködöm. - És te?

- Megtámadott egy bogár és majdnem meg is ölt - nyújtottam vissza neki a cigijét, miután még egyszer szívtam belőle.

- Mindent értek - nevette el magát.

- Mára van valami terv? - kérdeztem, viszont mielőtt válaszolhatott volna, szinte ugyanakkor jelent meg Wonbin és Sojung, akik még elég kómásak voltak.

- Szép jó reggelt - köszöntötte őket a mellettem ülő.

- Nektek is - ásította Wonbin, majd beletúrt a hajába, hiszen még azt sem volt ideje megigazítani.

- Többiek még alszanak? - kérdezte a vörös hajú lány, mire bólintottam egyet.

- Nem sokáig - mondta a tetkós srác, majd visszasietett a sátrába és a bluetoothos hangszórójával tért vissza.

- Azt szeretnéd, hogy Hami kirobbantsa a harmadik világháborút? - kérdeztem tőle, mire megvonta a vállait. - Komolyan haza fog menni, mert alapból el sem akart jönni.

- Abban mi izgi, hogy délig alszanak? Csomó hely van erre, amit felfedezhetünk, ahelyett, hogy mindenki a saját sátrában van és semmit sem csinál. - állt ki Jiae Wonbin mellett.

Oké, ebben igazuk volt, de még nyolc óra sem múlt. Legalább egy tízig aludhatnának, aztán senki sem lenne hulla, mert szerintem senki sem tudott éjfél előtt elaludni. Én például szerintem hajnali kettőig forgolódhattam, mert mindenféle zajt hallottam és féltem, hogy valami állat ránk támad az éjszaka közepén, pedig elvileg Bijarimot szándékosan kempingezésre alakították ki. Nagyobb biztonságban éreztem volna magam, ha mondjuk van valaki mellettem, de végül annyira álmos voltam, hogy csak sikerült valahogy elszundítsak.

Nem lepődtem meg, amikor Wonbin Martin Garrix egyik számát kapcsolta be, hogy Jungkook, Hami és Sunwoo biztosan felébredjenek és a biztonság kedvéért még közelebb is ment a sátrukhoz, hogy még jobban kicsesszen velük.

- Mi a franc? Kapcsold már le ezt a szart! - kiáltotta el magát legelőször Jungkook.

- Te idióta! - csatlakozott be Hami is, majd pár másodperc múlva Sunwoo is átkozni kezdte a tetkós srácot, aki olyan jót nevetett a többieken, hogy a végén már nekem is vissza kellett tartsam a nevetésem.

- Ez még is mire volt jó, he? - jelent meg az egy hetes kempingezés kitalálója, viszont olyan csúnyán nézett a még mindig zenét hallgató fiúra, hogy egy pillanatra azt hittem, hogy leüti.

- Jó reggelt - villantotta ki a fogait.

- Tudtam, hogy csak is te lehetsz az a paraszt, aki nem hagy aludni - jelent meg Hami is, aki egy hatalmas szörme pulcsiba volt elbújva.

- Jungkook? Már csak te hiányzol! - lépett ez említett sátrához, viszont semmi sem történt.

- Majd én kirángatom onnan - pattantam fel Jiae mellől és Jungkook sátra felé vettem az irányt.

Nagy nehezen kicipzároztam a sátrát, majd amikor bemásztam rajta, megcsapott az a tipikus Jungkook illat, így egy pillanatra lehunytam a szemeimet és igyekeztem halkan, de azért még is mélyen beszippantani az illatát. Közelebb másztam hozzá és nem gondoltam volna, hogy a hangos zene ellenére is sikerült visszaaludnia. Ezek szerint akkor ő sem aludhatott olyan sokat, mert általában könnyen felkel, ha kialudta magát.

- Jungkook! Fel kellene kelned, mert mindenki rád vár! - mondtam neki, viszont továbbra sem reagált semmit. - Jungkoook - nyújtottam el a nevét és arcát kezdtem böködni, mert az pont velem szemben volt.

- Hm? - nyöszörögte, ezért még többször kimondtam a nevét és felkarjánál fogva ráztam meg, hátha végre felkel.

- Meg foglak csikizni, ha nem kelsz fel - böktem meg a hónalja alatt, mire ugrott egyet és végre kinyitotta a szemeit.

- Kit kell megöljek? - kérdezte, majd ásított egy hatalmasat és kinyújtóztatta izmait.

- Wonbint - mondtam, mire horkantva közölte, hogy egyből rá gondolt, mert csak ő lehet ekkora idióta.

Kevesebb, mint negyed óra múlva már az otthonról hozott szendvicseinket ettük egy nagyobb körben és éppen a mai programot terveztük és beszéltük át. Este mindenképp iszogatni szerettek volna a többiek, mert az volt Sungwoo feltétele, hogy mindenki hozzon magával egy üveg piát, mert csak akkor jöhet. Én vodkát hoztam, mert azon kívül csak a borokat szeretem, de szerencsémre Hami is inkább boros, így ő azt hozott. Volt itt minden, szóval reménykedtem abban, hogy ezt nem egy este alatt akarják meginni a többiek, mert akkor a holnapi napunk abból fog állni, hogy mindenki másnaposan fekszik majd a sátrában és ki sem jön egész nap.

Tíz körül indultunk el felfedezni a környéket. Annyi szerencsénk volt, hogy Sunwoo többször is volt már itt, szóval tisztában volt azzal, hogy melyik ösvényre nem szabad letérni és melyiket érdemes követni. Egy óra sétálás után elérkeztünk egy romos épülethez, ahova természetesen be kellett menjünk, mert mindenki kíváncsi volt, hogy még is mi lehet bent. Jungkookkal leghátul ballagtunk és az előző éjszakáról beszélgettünk. Jól tippeltem, ő sem aludt sokat, ahogy én sem, ezért mindketten abban reménykedtünk, hogy az alkoholtól esetleg hamarabb kidőlünk majd este.

- Ez baromi menő - bólintott elismerően Jiae, aki odavolt a graffitikért, így most bőség zavara volt nála, mert minden falon legalább három hatalmas minta díszelgett.

- Felmegyünk az emeletre? - kérdezte tőlem Jungkook halkan, hogy a többiek ne hallják.

Bólintottam egy aprót, majd a lehető leghalkabban hátat fordítottunk a többieknek és a lépcsők felé vettük az irányt. Fogalmam sincs, hogy mi lehetett ez a hely régebben, de ijesztő volt, mert rengeteg játékbaba hevert szanaszét. A lépcsők életveszélyesek voltak, azért csiga lassúsággal mentem fel, mert attól féltem, hogy véletlen félrelépek és leesek.

- Akarsz képet csinálni mondjuk annál a halálfejnél? - mutatott a hátam mögé Jungkook, mire azonnal arra fordultam és még a számat is eltátottam, amikor megpillantottam a hatalmas zöld-fekete-fehér színekből felrajzolt halálfejet, ami rohadtul jól nézett ki.

- Azta, igen! - bólogattam hevesen, majd elővettem a telefonomat és a kezébe nyomtam.

Miután csinált rólam képet, pár selfiet is csináltunk, utána pedig róla is lőttem pár képet, mert őt is teljesen lenyűgözte a graffiti. El tudtam képzelni a helyet egy kórháznak, hiszen több kisebb teremből állt a második emelet, a vastag falak pedig még mindig mindig stabilan álltak. Éppen az egyik szöveget próbáltam elolvasni, amikor a mellettem álló Jungkook csak úgy eltűnt. Nagyokat pislogva néztem körbe, viszont sehol sem láttam.

- Jungkook? - szólítottam a nevét és hiába voltam tisztában azzal, hogy meg akar ijeszteni, attól még tartottam attól, hogy úgy megijeszt, hogy szívrohamot kapok. - Kérlek, ne ijessz meg, mert akkorát fogok kiabálni, hogy beszakad a dobhártyád és összeomlik az épület! - fenyegetőztem, mire hallottam a halk kuncogását, de azt nem tudtam pontosan megállapítani, hogy még is hol bujkálhat.

Vettem egy mély levegőt, majd elindultam a folyosón a lehető leglassabban, hogyha tényleg meg akar ijeszteni, akkor én előbb észrevegyem, mint ő engem. Nem értettem, hogy mégis miért viselkedik ennyire gyerekesen, de úgy voltam vele, hogy nem rontom el az örömét és belemegyek a kis játékába.

- Bu - ölelt át hátulról, amikor éppen az egyik nagyobb helyiségbe kukkantottam be, a szívem pedig olyan hevesen kezdett verni, hogy komolyan attól féltem, hogy azonnal elájulok.

- Baszki, ez mire volt jó? - förmedtem rá és igyekeztem mély levegőket venni, hogy szívem ne ugorjon ki a helyéről.

- Csak egy ürügy volt, hogy hozzád érjek - villantotta ki a fogait, majd az vállamra támasztotta az állát.

- Jungkook... - sóhajtottam fel. - Ezt már megbeszéltük, nem? - kérdeztem tőle és bármennyire is azon voltam, hogy kiszabaduljak az öleléséből, nem tudtam, mert olyan szorosan ölelt, hogy esélyem sem volt ellene.

- Nem beszéltük meg. Te elmondtad, hogy miért nem lehet közöttünk semmi és ennyi. - suttogta a fülembe, mire behunytam a szemeimet és azon voltam, hogy minden porcikámmal ellenálljak neki, mert... mert nem lett volna helyes, ha közöttünk bármi is történik.

Már azt is megbántam, hogy nem utasítottam el akkor, amikor először érdeklődést mutatott irántam. Csak sodródtam az árral, miközben tisztában voltam azzal, hogy Hami már évek óta odavan Jungkookért. Viszont mielőtt bármi komolyabb történt volna közöttünk, leállítottam, mert Hami azért mégiscsak az egyik legjobb haverom, így nem lenne bőr a képemen "elvenni" tőle Jungkookot. Ezzel már csak az az egy gondom van, hogy mióta majdnem elcsattant közöttünk egy csók, nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy mennyire élveztem, amiket akkor mondott nekem és, hogy mennyire visszapörgetném az időt, hogy újra olyan közel legyek hozzá.

- Jungkook? Jimin? - hallottam meg Jiae hangját, aki már majdnem az emeleten volt.

- Akkor sem fogom elengedni csak úgy ezt a témát - nyomott egy apró puszit a fülem mögé, mire az egész testemet átjárta a libabőr.

Ellépett tőlem, hogy a többiek nehogy meglássanak minket, majd úgy csinált, mint aki éppen az egyik grafitit tanulmányozná, én viszont álltam ott egy helyben, mint valami idióta és próbáltam rendezni vonásaimat, ugyanis Jungkook apró puszija nagy hatással volt rám.

A nap további részén nem igazán tudtam odafigyelni a történésekre, mert minden erőmmel azon voltam, hogy távol tartsam magam Jungkooktól, mert még hat napig itt leszünk és hat nap alatt még annyi minden történhet, hogy csak na... Fogalmam sincs, hogy mivel húztuk el annyira az időt, de már tíz óra is javában elmúlt, mikor visszaértünk a sátrakhoz. Hála égnek ekkor már nem volt kedve senkinek sem inni, ezért közösen úgy döntöttünk, hogy holnap is van nap, nem kell rögtön második éjszaka iszogatni. Annyi pozitívum volt a kempinghelyünkkel kapcsolatban, hogy volt egy kis faház, ahol volt két zuhanyzó és egy vécé is, szóval nem kellett a természet lágy ölében tisztálkodni és vécézni sem. Ezért a lehető leggyorsabban letusoltunk, majd beszélgettünk még egy kicsit a tábortűz mellett, utána pedig mindenki elvonult a saját sátrába.

Aludni viszont képtelen voltam. Gondolataimban csakis Jungkook járt és teljesen össze voltam zavarodva, ugyanis még én magam sem tudtam, hogy mit szeretnék pontosan. Eddig abban a hitben éltem, hogy a fekete hajú már régen túllépett rajtam és akkor este csak is azért mozdult rám, mert ivott, de ezek szerint tévedtem. Ezek szerint hiába telt el már majdnem egy év, mióta utoljára érintkeztünk egymással, nem változtak az érzései. Már csak az az egy problémám volt, hogy az én érzéseim sem változtak, sőt a mai apró puszijának köszönhetően felszínre törtek és nagyon-nagyon reménykedtem abban, hogy nem tervez semmit Jungkook, mert nem akarom, hogy Hami megutáljon engem vagy esetleg balhé legyen.

───────── ·  ·  ·  · ✦

Sziasztok!
Szóval, másodjára töltöm fel a részt, mert az istenért sem akarta kiadni, hogy feltettem és szépen kifejezve magamat, idegállapotba jöttem. Szóval remélem most már jó lesz, mert, ha nem akkor ... inkább nem fejezem be a mondatot.