- Ki a fene vagy te?! -nézett rá mérgesen Emma.

- Csak válaszolj a kérdéseimre, vagy még csúnyán megjárja a szép kis arcocskád. -a támadó a szabad kezét Emma nyakára fonta, és a kés élével pedig az arcát simogatta meg- Megértetted?!

Nem is várt másra, csak erre a pillanatra. Az adrenalin ott zubogott az ereiben és kitörni készült. Jobb kezét ökölbe szorította, és belekönyökölt a támadója hasába. A bal kezét azonnal a kés elé csúsztatta, ami meg is vágta, amint a szőke ember hátrahőkölt. Majd egy felszabadító lélegzetvétel után -tudva, hogy már semmi nem fenyegeti a nyaki ütőerét- előre hajolt és rúgott. De sajnos erre felkészült a támadója, és hárítva a lábát, megfogta és arrébb hajította teljes erejéből. Nem gondolkodott, csak cselekedett. Hogy ne essen nagyon, esés közben azonnal lerakta mindkét kezét, és átfordult a jobb vállán. Próbált a másik vállára vigyázni, de egyszerűen mindig érezte a harapás iszonyú fájdalmát. Egyre mélyebbre és mélyebbre nyomta ezt a kínt, hogy csak erősítse a dühét. Guggoló támaszból egyetlen mozdulattal feltámaszkodott és támadó pozíciót vett fel. Itt nem számíthat semmire csak az öklére, a puszta kézi erőre.

De amint végre alaposabban megnézhette a támadóját, olyan meglepődöttség ülhetett ki az arcára, hogy ő is megállt egy pillanatra. Egy lány volt az. Váll alá érő, világos szőke haja hullámos lett a párás levegőben. Arca fehér volt, néhány horzsolással, de semmi komolyabb. Keskeny orra tutira nem természetes volt. Cserepes ajkai rózsaszínen festettel. Elég vékony volt, de nem drasztikusan. Ahhoz képest nagyon jó erőben volt, ahogy az előbb azt tapasztalta. Végeredményül a lánynak el kellett ismernie, hogy jó alakja van, főleg azt is beleszámítva, hogy ilyen idők járnak. Emma csak egy pillanatig játszott el a gondolattal, hogy milyen boldogság töltené el, ha az arcát beborítaná egy pár lila folttal és összemocskolná az orrából előtörő élénkvörös vérrel. Utána kétszer is meggondolná ez a kurva, hogy kire támad rá a fürdőben és fogja a torkához a kését.

- Ki vagy te?! -tette fel megint a kérdést. De már nem úgy, mint egy sarokba szorított kutya, hanem úgy, mint egy támadásra kész ragadozó.

- Hát nem emlékszel. -húzta gúnyos mosolyra száját. Hangjában csupán gyűlölet és megvetés keveredett.- Miért is nem lepődöm meg?!

Tényleg nem derengett Emmának semmi. Egyetlen emlékfoszlány sem, hogy valaha találkozott volna ezzel a lánnyal. Jó volt az arc memóriája, de egyszerűen semmi. Egyetlen bárban sem, sem az utcán, sem a kávézóban, sehol. Ez a csaj megőrült! Ez volt az egyetlen értelmes magyarázat arra, hogy miért támadt rá itt. Még jó, hogy nem akkor, mikor a zuhany alatt volt. Azonnal a menekülési utat kereste. A kés pengéjéről visszaverődött a lámpa fénye, ahogy az alattuk elterülő víztócsáról is. A párás levegő nehezebbé tette a lélegzést. Majd egy pillantást vetett a bezárt bejárati ajtóra. Lucas odakint vár rá, és nem is sejti, hogy már megint mibe keveredett.

- Honnan is ismernélek? Szerintem összekeversz valakivel...

- Ó tényleg?! -emelte fel fegyverét fenyegetően a szőke lány- Massachusetts sugárút 725, C épület, 208-as szoba.

És akkor leesett neki. Még most sem volt kristálytiszta számára, hogy pontosan mire gondolt, de legalább már arról fogalma volt, hogy hol keresse az elméjében.

A kórház. Az a hely ahova szívesen is járt, meg nem is. Mivel már rég elmúlt 18 éves, és túl hamar felnőtt -köszönhetően borzalmas gyermekkorának- egészen könnyen felvették a sürgősségi osztályra. Nem igazán szerette magát fényezni mások előtt, de el kellett ismernie, hogy kivételes tehetsége van mind a kutatások terén, mind a gyakorlati orvostudományban. Gyorsan hasznát is vették az osztályon, jó pár műtét végzett már el. Mint az az napi is.

- Törlést. -szólalt meg a főorvos, mély dörmögős hangján a zöld maszk mögött.

Emma tette, amire utasították. A fogóval tartott fertőtlenített géz darabbal kitörölte a páciens mellkasán található vérző sebet. Jó pár kék köpenyes orvos volt a műtőben. Lövöldözés volt és öt embert hoztak be, így most van dolguk. Kettő közülük könnyebben sérült, de a másik három mind a műtőben fekszik.

- Fogót.

És már nyújtotta is az eszközt. Az orvos egy óvatos, ám határozott mozdulattal kivette a golyót a mellkasából. Összevarrta a sebet és a gépek ismét normális pittyegéssel működtek tovább. Már éppen vette volna le a véres kesztyűjét, mikor egy nővér lépett be az ajtón.

- Emma! Szükségünk van magára a négyes műtőben!

Felnézett a főorvosra, de az csak bólintott kimerülten. Nem is vesztegette az időt, azonnal a másik terembe ment. Két ember állt az asztalon fekvő felett. Homlokukon gyöngyözött az izzadtság.

- Mi történt? -kérdezte meg, miközben megmosta a kezét, és új kesztyűt húzott.

- Golyó hatolt a tüdejébe, és már éppen végeztünk volna, mikor kinyitotta a szemét, elkezdett ordibálni és vér folyik a füléből és az orrából. -mondta az egyik.

- Biztos koponya alatti törése van. -nézett bele Emma a szájába, a most már -már amennyire- nyugodtan alvó betegre- Csak az elülső és a középső tört el.

- De nem volt eszméleténél, mikor behozták és utána még nyugtatót is kapott. Hogy a fenébe ébredt fel? -kérdezett vissza a másik.

- Lehet, hogy sokkos állapotban volt, és nem úgy reagált az altatóra, mint ahogy azt remélni szoktuk. -közben tüzetesen végignézte a beteget, aki egy harminc év körüli férfi volt- De úgy látom, semmi más baja sincsen. Kapjon megfelelő ellátást és jól lesz. Szép munkát végeztetek!

- De Emma...!

Nem fordult vissza, már kint volt a folyosón és csak egy forró fürdőre vágyott. Azt az estét az egyetemen töltötte, a kollégiumban. A kádban ülve egy tudományos cikket olvasott a káros mikroorganizmusok hasznos felhasználása a gyógyításban témában, mikor megcsörrent a telefonja. Azonnal felkapta, de nem az volt, akit remélt.

- Jó estét Emma! Beszélnem kell önnel! Nagyon fontos lenne! -egy mély, férfi hang szólt a vonal másik végén.

- Kivel beszélek? -csak ez az egyetlen mondat jutott hirtelen az eszébe.

- Áh... Látom leesett. -vicsorított egyet a szőke támadó, majd nagy léptékkel közeledett Emma felé- Akkor válaszolj az első kérdésemre! Hol voltál akkor?

Ha elnyerte tetszésedet a rész, kattints a pici csillagocskára!⭐ Köszönöm, és jó szórakozást a következő részhez! 😊😉