Vér fröcskölődött az arcába, ahogy kirántotta a kést a zombi bordái közül. Zihálva vette a levegőt, miközben egy újabb ellenséget rúgott arcba. Gyors felkapta a földről a másik kését és védekező állásba helyezkedett. Elkezdett hátrálni, de a félhomályban alig látott valamit. Odakint csak a Hold fénye volt az egyetlen fényforrás, mely gyéren sütött be a bedeszkázott ablakokon. Hörgő hangok töltötték be az éjszakát. Körbe pillantott, de bármerre nézett nem látott kiutat. Körbevették a zombik. Még egy kicsit csúsztatott hátra a lábán, de beleütközött az omladozó falba. Az ajtó már nem bírta túl sokáig, mert egyre többen akartak betörni rajta. Késeit belecsúsztatta az övén lévő bőrtokba, táskájának szíját szorosabbra húzta. Elővett egy nyilat tegezéből, és felajzotta íját. Látta az ellenségek szemében égő vágyat, hogy könyörtelenül gyilkoljanak, de nem ő lesz ma esti vacsorájuk.

- Gyere közelebb kislány... -hörögte az egyik horrorisztikus hangon- Nem fogunk bántani...

Emma csak féloldalasan elmosolyodott és válaszolt a lényeknek. - Lehet, de én igen...

Leverte az előtte álló, asztalon lévő petróleum lámpát, és a folyadék szétterült a padlón. A zombik nagy röhögésben törtek ki.

- Most annyira megijedtünk... -válaszolta az a férfi, aki az előbb is, miközben fogát csikorgatta- Gyere ide, hadd kóstoljam meg azt a finom kis tested!

A nyíl végét bebugyolálta vékony szövettel. A földön szivárgó petróleumba mártotta, majd elővette öngyújtóját. Felpöckölte a végét, mire a kis láng olyan vadsággal égett, hogy még jobban feltüzelte a lányt. Meggyújtotta a nyíl végét, felhúzta íját és eleresztette az ideget. Egy szempillantás alatt beleállt annak a zombinak a mellkasába, aki az előbb incselkedett vele. Felordított fájdalmába, térdre ereszkedett és próbált a lány után kapni, de Emma egy újabb lövést eresztett el, melyet pontosan a szeme közé kapott. A zombi ordítozva hempergett a padlón, a társai pedig csak nézték. Aztán végleg elhallgatott. Majd a többi ellenség egy emberként pillantott fel a lányra és vissza a hullára. Az egyik felmordult és megiramodott Emma felé. A lány könnyed szerrel kicselezte és lelőtte.

Erre már az összes többi is elvesztette a fejét. Kiabálva, hörgéseket hallatva kezdtek el Emma irányba rohanni. Nem maradt más választása, harcolnia kellett. Egyiket a másik után küldte a földre, rúgott, ütött és próbált átverekedni a zombi tömegen. Egyetlen kiút volt ebből a rozoga házból. Tovább harcolt, késsel vagdosott, ütött, rúgott és nem hagyta, hogy elkapják. Már majdnem elérte az ablakot mikor rávetette magát az egyik. Iszonyú bűze a lány csontjáig hatolt. Nyitotta a száját a zombi, de egy akkorát húzott be neki, amekkorát csak tudott. Majd megpördült és beleállította a kését a szívébe. Még mocorgott egy kis ideig, majd végleg nem mozdult. Feltápászkodott és futott tovább. Olyan nagy sebességgel, amilyennel csak tudott. Csak a cél lebegett a szeme előtt. Kijutni ebből az átkozott házból.

Már a bedeszkázott ablak előtt járt, de még mielőtt neki ment volna, kiszedte zsebéből az öngyújtót, és a padlóra dobta. A tűz olyan gyorsan kapott lángokra, mint a villám. Emma csak rohant tovább és teljes erejéből, vállal neki rontott az ablaknak. A korhadt deszkák széttörtek és a lány zuhanni kezdett a második emeletről...

- Ne csináld már Zack!

- Mit ne csináljak? -és csikizte tovább a lányt.

- H...Ha...Hagyd...abba! -nevetett Emma.

Majd mikor végre Zack befejezte, könnyeit törölgetve felült az ágyon. A fiú az arcát fürkészte, ahogy ő az övét. Kékesen csillogó szemében ott rejtőzött a vágy, mely csillapíthatatlan volt. Szőkés barnás haja még jobban kiemelte gyönyörű íriszeit. Megsimította az állkapcsa tökéletes vonalát, és érezte, hogy a fiú ettől libabőrös lett. Ruhájából és belőle csak áradt a férfias illat, mely bódítóan hatott Emmára. Zack közelebb hajolt hozzá és megcsókolta. Lassan, finoman csinálta. Egy igazi szerelmes csók volt.

- Gyönyörű vagy... -suttogta bele a fülébe.

- Nem is. -válaszolta Emma.

- Dehogyis nem! Azt akarod, hogy megint megcsikizzelek? -kérdezte Zack egy perverz mosollyal az arcán.

- Tisztában vagyok magammal, és tudom, hogy ez nem igaz. -felelte makacsul a lány- Nem is értem, hogy miért szeretsz.

- Azért, aki belül vagy... -majd újra elkezdte csikizni Emma hasát. Ő pedig hiába ellenkezett, nem tudta abbahagyni a nevetést...

Kinyitotta szemét, de homályosan látott. Mellkasa lassan, de emelkedett és süllyedt. Megnyugtatta magát, hogy még él. Kezeit válla alá helyezte és megpróbálta felnyomni magát a fűben. Gyorsan akart felállni, ezért hirtelen nyilallt bele a fájdalom a fejébe, ami a földre küldte. Kínok árán, de arrébb húzta magát a harmatos fűben. Felnyögött, ahogy felállt. Mindene fájt, a homlokáról vért törölt le. Fémes ízét a szájában is érezte, de nem érdekelte. Hátra fordult, ám olyan látvány várta, amire nem számított. Az egész ház hatalmas lángokban állt, és fülsüketítő ordítások hallatszódtak. Olyan volt, mint egy fényes csillag az éjszakában, csak kicsit halálosabb.

- Rohadjatok meg! -köpte ki véres nyálát Emma.

Felszedte a földről az íját és a többi holmiját. Bicegve elindult. Bármerre tovább -gondolta- , csak el innen. A táskáját nagy lendülettel a hátára dobta. Hirtelen éles fájdalom nyilallt bele a bal vállába. Ismét a földre rogyott, és nem bírta tovább. Ordított egyet fájdalmában. Megfogta sérült testrészét. Meleg folyadék csordogált végig a hátán, iszonyú fájdalmat okozva. De mikor odafordította a fejét, csak akkor tudta meg milyen nagy bajban van.
Megharapták...

Remélem tetszett ez a kis bevezető rész! 🤗 Az igazi bonyodalmak majd még csak ezután kezdődnek igazán!
(Ha elnyerte tetszésedet, nyomj rá egy csillagot! 🌟)