Vee meglepetten pislogott. Mike ajkai puhák és forrók voltak.
- Jaj, bocsi. - a fiú hirtelen hajolt el tőle, mintha olyan vétséges nagy bűn volna egy szájrapuszi.
- Ugyan, semmi.
Mike vörös arccal nézte üres csészéje allját, nem mert a lányra nézni.
Hülye Mikol, hülye, hülye, hülye!!
Pár másodperc után a lány megszólalt.
- Mutathatok még valamit? - kedvesen mosolygott, mintha misem történt volna. Mike kicsit kevésbé érezte magát kellemetlenül.
- Aha.
Mikor a lány csak úgy felált, és elkezdett valamerre jobbra menni Mike megszeppent.
- A kávéval mi...
- Már kifizettem. - jött az egyszerű válasz.
Mi az, hogy egy lány fizeti egy srác italát? Ez de gáz!
A szineshajú csendben füstölögve sétált Vee mellett, el, a kávézó másik végébe. Mikor egy pillanatra megálltak, hogy elengedjenek egy idős házaspárt, Violet megfogta Mike kezét. Maga sem tudta miért, és el is akarta engedni, de mikor a fiú pár pillanat után nagy tenyerébe zárta az ő apró kezét, mégsem tette. Valamiért olyan jó volt így menni, egymás mellett, valakivel.
Miután végigmentek még egy kiállítótermen, egy szűk, csigalépcső vezetett valahova, lefelé.
- Te most megfogsz ölni odalenn, ugye? - kérdezte bizonytalanul Mike, de követte a lányt. Vee csak kuncogott. Nem mehettek sokat le, max egy emeletet, de sötét volt. Egy keskeny folyosón sétáltak végig, a mozgásérzékelős lámpák késve kapcsoltak fel, és akkor is csak pislákoltak. Igen bizarr volt, Mike mégsem feszengett, esetleg félt.
Talán a lány miatt...
-Megjöttünk. - Violet belenyúlt zsebébe, és elővett egy kulcsot, melyen egy kis, pikachus kulcstartó fityegett.
- Ez komoly?! - nézte a kis tárgyat elkerekedett szemekkel Michael.
Vee nem tudta mire vélni ezt, azt hitte, a fiú gyerekesnek tartja emiatt, így hát csak egy "ja"-t suttogott, vörös arccal.
A teremben -míj meglepő-, irdatlanul sötét volt.
Collins a fal mentén kezdett tapogatózni, s mikor lenyomott egy kapcsolót, Michael meglepetten nézett körbe.
A terem falai fehérek voltak, minden teleszerelve projektorokkal, rengeteg hangszóróval és mikrofonokkal. A mennyezetről pedig megannyi pici égő lógott lefelé. Ugyan a helyiség nem volt kicsi, a sok cucctól és vezetékektől feleakkorának tűnt.
Az egyik sarokban egy kis asztalon volt egy laptop, amiből az összes vezeték indult ki.
Vee könnyedén lépdelt oda, viszont Mike nem egyszer esett el majdnem a sok kábelben.
- Ez micsoda? - Michael érdeklődve vizsgálta a furcsa felugró ablakokat, és programokat, melyeket a lány megnyitott. Nem mert hozzányúlni semmihez sem.
- Ez a projekt még messze nincs kész, de azért remélem tetszeni fog.
Violet megnyomott valamit, és a plafonról lelógó kicsi izzók felkapcsolódtak. Felpattant, valahonnan előkerített egy nagy szőnyeget, mely összetekerve jóval nagyobb volt nála, Michael azzonnal odasietett természetesen, és segített neki leteríteni. A szőnyeg füvet imitált.
A lány ide-oda cikázott a szobában, közben mivel ledobálta cipőit, és úgy mászkált a műgyepet, Mikey is követte példáját. Reménykedett benne, hogy azért annyira nem büdös a lába. Meleg volt, így pulcsiját is levetette a lány kabátja mellé.
Vee ismét a laptophoz ment, és bekapcsolt egy Owlcity számot.
- Feküdj le! - kezdte el mellkasánál fogva letessékelni a padlóra a színeshajút, aki kuncogva a lány buzgóságán szót fogadott.
Milyen aranyos.
Majd lekapcsolta a villanyt, Mike-nak pedig elállt a lélegzete.
Az egész terem olyan volt, akár a csillagos ég, melyen a zene ütemére hulltak a kis fényes pontok.
A szám halkan szólt, közben a természet zajait -mint például tücsökciripelés-, is lehetett hallani.
- Az a címe, hogy "How we kissed". Még egyenlőre csak ez az egy szám van beprogramozva, de van egy egész listám már, hogy miket szeretnének az emberek, persze a ti számaitok közül is vannak. Arra is gondoltam, hogy más napszak is lehetne, mondjuk hajnal, vagy alkony. Vagy akár lehetne tengerpart. - Vee lelkesen magyarázta művének mikéntjeit.
Mike miközben figyelmesen hallgatta, nem látta a szoba falait vagy sarkait, olyan volt, mintha egyedül csak ketten lennének egy mező közepén. A saját kis helyük mindentől és mindenkitől távol. Csak ketten, Violettel.
How we kissed.
Michael azon kapta magát, hogy tátott szájjal nézi még mindig az "eget", miközben a mellette fekvő lány lezét szorongatja.
- Tetszik? - suttogta érdeklődve. A fiú fölé könyökölt, haja csiklandozta arcát.
- Gyönyörű. - suttogta válasaul Clifford. Violet szemei boldogan csillogtak és szélesen mosolygott.Boldog volt, hiszen valakinel tetszik, amit alkotott. Mikeot telljesen megbabonázta, a következő pillanatban pedig a lány ajkaihoz hajolt és megcsókolta.
Azonban a színeshajú nem tudta abbahagyni, egyre többet és többet akart. Mintha fék nélkül gurult volna lefelé a lejtőn.
Lassan elszakadt Violet édes és telt ajkaitól, majd a nyakhajlatán lévő finom bőrt kezdte el csókolgatni és szívogatni.
Annyira törékenynek tűnt a lány, vigyázni akart rá. Ha már nem tudott uralkodni magán. Tudta, hogy amit most tesz, az nem jó. Tudta, hogy abba kellene hagynia, de nem volt képes rá.
Máskor meg tudott állni, ha megkellett. Most miért nem?
Tényleg ennyire hiányolta már a szexet?
Violet nem is olyan fajta lány, amilyen Michaelt érdekelné. Még is olyan szép...
A lány már az ölében ült és csak egy póló volt rajta.
Iszonyat jó illata volt. Forró volt és nedves, ahogy az ujjaival simogatta odalenn, Mikeról már rég lekerült a pólója, Violet épp az övét oldotta ki.
Annyira apró kezei voltak...
Annyira édes volt...
Annyira más...
Annyira jó...
Annyira...
Egyszerre nyögtek fel, mikor Mike beléhatolt.
A fiú nem tudta öszeszedni a gondolatait, annyi minden cikázott felyében. Legfőképpen Violet. A szeme, a haja, a bőre, a szája, a mellei, a feneke...
- M-michael!! - Vee apró teste megfeszült, s kétcségbeesetten nyögve a fiú nevét ment el.
Mike érezte, hogy már neki se kell sok, csak pár lökés és...
Ekkor kezdett el szólni telefonja farzsebében ezzel teljesen kizökkentve őt.
- Óh, hogy... - mikor Mike megnézte, ki hívja Vee észbekapott. Felpattant a fiú öléből, és míg az fogadta a hívást elkezdett öltözködni.
- Most épp nem érek rá... - morogta az 5sos-tag a telefonba, közben nehézkesen feltápászkodva a földről. Vee már a nadrágját gombolta be.
- Nem, nem tudok menni. Old meg!
Collins épp lehajolva kötötte be cipőfűzőjét. Mike egy nagyot nyelt. Teljesen normális, ahogy a lány viselkedik - mármint a körülményekhez képest -, az még sem fair, hogy ő elment, a fiú meg nem.
- Violet, így hogy megyek haza?? - utalt a nem éppen apró merevedésére.
- Tűrd az öved alá. - vágta oda a lány miközben felvette dzekijét és már az ajtóban állt.
- A kulcsot add le a portán és mindent kapcsolj ki! - azzal már el is viharzott.
- Hogy bassza meg! - rúgott egyet Clifford a falba.
Miután felöltözött és felkapcsolta a villanyt észrevette, hogy a lány otthagyta a kis halványkék, csipkemelltartóját.
Mike: itt hagytad a melltartodat
A fiú zsebrevágva a kis ruhadarabot hagyta el az épületet, és morogva buszozott vissza a hotelbe.
Nem szólt senkihez és semmihez, csak duzzogva feküdt az ágyában a kis melltartót begyűrve párnája alá.
Vee: nem baj, amugy is jovok neked egyel majd akkor visszaadod ☺

Ez volt az első ilyenem amit írtam, annyira nem is megy még jól (nem tom hányszor írtam újra xxdd) de remélem azért tetszet!!! 😊❤❤