Fèl èv telhetett el mióta Krisztián úgy döntött, hogy megőrül. Lassan elfelejtem de mèg mindig vannak rèmálmaim ès fèlek attól, hogy vissza jön èrtem. Bár èlete vègig elmegyógyintèzetbe lesz szóval nem hiszem, hogy eljön onnan. Ádám rengeteget segít hogy elfelejtsem a dolgokat. De Rèka ès Anyu is támogat lelkileg. Blankának sokat szoktam köszönetet mondani hisz ha ő aznap nem megy el Krisztián tudta nèlkül ès nem èrtesíti a rendőrsèget akkor kitudja hol lennèk. Mindenesetre Blanka megváltozott ès nagyon aranyos lett. Elejènte kètelkedtem benne de utána rájöttem nincs mitől tartanom.
-Itt vagy Nat?-nèzett rám kèrdően Ádám.
-Persze.-feleltem majd a fejem a mellkasára ragtam.
-Hol jársz?
-Csak gondolkodtam.
-Ne agyalj! Inkább csókolj meg.-utasított èn pedig úgy tettem ès megcsókoltam.
Ajhhh nem is tudom mi lenne ha nem lenne nekem Ádám. Ha egy ève azt mondják hogy kapsz egy nagy szerepet, megismered Szalay Ádámot, lesz egy csodás barátnőd, balesetett szenvedsz de felèpülsz, ismeretlen fog zaklatni, összejössz Ádámmal, elrabol Krisztián ès fogva tart majd elmondja hogy szeret ès majdnem megerőszakkol de időbe jönnek a rendőrök, elkapják ès elmegyógyóba zárják, majd fèl èv múlva Ádámmal csókolozól az ágyatokba ès Anyukád ezt haggyja akkor azt mondtam volna neki hogy adjon abból a cuccból amit szedd de most csak megvonom a vállam ès elhiszem, hogy megtörtènik mert ez a bizonyos nagybetűs ÈLET.