Délután.14:20.Már vagy egy órája kész voltam.Az idő olyan lassan telt, hogy azt hittem sose jön el.De 14:30 lett.Hallottam a csengőt így bezártam mindent és leszaladtam.Őszintén? Egyenesen a karjaiba ugrottam volna és a fülébe súgtam volna,hogy szeretem de nem tehetem.Így csak oda mentem hozzá.

-Szia Ádi.  -Köszöntem neki.Igen becézve.

-Szia Nati. -Köszönt vissza mosolyogva.

-Akkor mehetünk?

-Igen.  -Mondta és elindultunk.Körülbelül a Meki olyan 15 percre lehetett gyalog.

-Figyelj én csak 15:30-ig maradok mert mennem kell haza a magántanáromhoz, Anetthez.

-Semmi baj.Minden perc veled fiatalabbá tesz.   -Mondta ki Ádám én meg meg se szólaltam csak bólogattam.

-Vagy is tudod, hogy értem.Szóval.Ömm.csak mint barát.Tudod..  -Mondta Én meg elgondolkoztam.Vajon tényleg ezt érzi vagy csak hazudott?Mindegy már nem tudom meg.

-És, hogy vagy?  -Tereltem a témát inkább.

-Kicsit fáradtan de jól. És te?

-Én Jól vagyok.Szerencsére nem vagyok fáradt. -Mondtam neki és igazából nem tudtunk miről beszélgetni így az út csendben telt el.Addig a percig ameddig oda nem értünk.

-Akkor megérkeztünk.Csak utánad.  -Mondta Ádám és kinyitotta a Meki ajtaját.

-Köszönöm.  -Mondtam neki és bementem.Egyenesen a pulthoz vettem az irányt és kértem egy kis menüt sajtburgerrel és Coca Colaval és leültem egy asztalhoz.Megvártam míg Ádám is leül.És csodák módjára nem szemben hanem mellém ült le.

-És mesélj valamit magadról.Hisz azért szerettem volna hogy velem gyere mert megakartalak ismerni.  -Mondta Ádám és én elkezdtem mesélni magamról.

-Mit is mondhatnék? 17 éves vagyok.Van egy anyukám van egy öcsém Levente-Van egy legjobb fiú barátom Krisztián.Apukám meghalt Autó balesetben két hónapja.Balázs a menedzserem és egyben "pót" apukám.Nagyon szerettem volna mindig is szerepelni és ez sikerült is de az emberek megutáltak.Ezért van az, hogy magántanárnál tanulok.És kicsiben ennyit kell tudni rólam.  -Mondtam megállás nélkül Ádámnak ő meg csak figyelt és hallgatott.

-Szóval most te jössz.

-Rendben Nati.  -Kezdte el Ádám.

-18 éves vagyok.A szüleim elváltak így Anyuval élek.Nincs testvérem se legjobb barátom.Szinte senkim sincs.Csak anya.Senki másra nem tudtam sose számítani mert engem is megutáltak így most anyukám tanít engem.Nekem is ennyi kicsiben.  -Fejezte be Ádám a mondandóját és hát ledöbbentem.Nem gondoltam volna, hogy ilyen magányos szegény.

-Nagyon sajnálom de fel a fejjel itt vagyunk neked.Itt leszek neked mindig. -Mondtam és már meg is bántam, hogy kimondtam.

-Mindig?  -Kérdezett vissza Ádám.

-Ömm Ezt mondtam volna?

-Igen.

-Akkor igen.Mindig.

-Ennek örülök.  -Mondta Ádám és megölelt.

Még vagy egy ideig beszélgettünk amikor láttam, hogy 15:20 van így oda adtam a telefonom Ádámnak és gyorsan kimentem a pisilni majd miután kijöttem elköszöntem Ádámtól egy öleléssel és elindultam.Haza felé az érzéseimen gondolkoztam.Hogy vajon mit is érzek és eldöntöttem.Szeretem.De ezt majd a műsor után mondom meg neki inkább.

-Szia Kicsim.Itt van Anett.  -Köszöntött Anyu.

-Szia Anyu.Megyek.

-Ügyes légy.Ne kalandozzon el a gondolatod.  -Mondta nekem én meg bementem a konyhába és leültünk tanulni.Most valamennyire oda figyeltem, hogy ne maradjon tovább mint a múltkor.Szóval most a normális időbe ment el és Anyának azt mondta ügyes voltam.

-Ügyes vagy Kicsim.  -Mondta Anyu.

-Köszi Anyu.De most fel kell hívnom Rékát csak nem tudom, hogy hol van a telefonom.

-Akkor keresd meg én addig szólok Levinek és Krisztiánnak, hogy jöjjenek enni.

-Rendben Anyu.  -Mondtam neki és elkezdtem keresni a telefonom amikor eszembe jutott, hogy Ádámnál maradt.

-Hát persze.

-Mi az kicsim? Megvan a telefon? -Kérdezte Anyu.

-Nincs. Ádámnál maradt. -Mondtam ki és épp akkor csengettek.Felvettem a telefont.

-Igen tessék?  -Szóltam bele a telefonba.

-Szia Nati. Én vagyok az Ádám.Nálam maradt a telefonod.Gondoltam felhozom.

-Rendben persze.Gyere fel.Nyitom az ajtót.Ja és 2. emelet 6. ajtó.  -Mondtam neki és leraktam a telefont.

-Ömm.Ádám felhozza a telefonom.

-Az az Ádám? -Kérdezett vissza Krisztián.

-Igen.Az az Ádám.  -Válaszoltam neki.

-Akkor még maradok.  -Mondta ki Krisztián.

-Nem hiszem, hogy Ádám maradna.

-Felőlem maradhat.Ideje lenne már megismerni.  -Mondta Anyu és már kopogtak is.Kinyitottam az ajtót mire ott ált Ádám a telefonnal a kezemben.

-Tessék.De én nem is zavarok.  -És már ment is volna el de én utána szóltam.

-Várj Ádi.Nem akarsz maradni kicsit megismerni a családom?  -Fogtam erre és egyébként  is örültem volna ha marad.

-Ha nem zavarok akkor igen.  -Közölte Ádám és már mondtam volna, hogy nem amikor Levente ellökött és bemutatkozott Ádámnak.

-Szia én Levente vagyok.Nati öccse.Nagy rajongód.Mindig is szerettelek volna megismerni.  -Hadarta a szavakat Levi miközben Ádám leült a kanapéra és Krisztián is elkezdte a szövegét.

-Hello én Krisztián vagyok.Nati legjobb barátja.És én is rajongód vagyok.Te vagy a legjobb színész.És örülök, hogy megismertelek.  -Szintén hadart Krisztián is.

-Na jó hagyjuk a fiatal embert élni.De persze örülök, hogy megismertelek.  -Mondta Anyu és egy kis csokis kekszet rakott Ádám elé aki persze egyből elkezdte falatozni.

-Köszönöm.Én is örülök, hogy megismertelek titeket.Rossz emberek nem lehettek.  -Mondta Ádám és elkezdtünk beszélgetni.Az egész család békés volt.Vagy 10-ig voltunk fent amikor mindenki elment aludni én meg ki kísértem Ádámot.

-Köszönöm Nati, hogy ilyen jó emberekkel tudtam lenni.Szerencsés család vagytok.  -Közölte Ádám és ment volna de közben megölelt és ami a meglepetés volt, hogy kaptam egy puszit az arcomra.

-Ez mi volt?  -Kérdeztem tőle.

-Egy baráti puszi.  -Közölte miközben elindult az ajtó felé.

-Jó Éjt Nati.

-Neked is Ádi.  -Mondtam neki ő meg elsétált.Hát ez a nap se volt semmi az biztos.És a holnap se lesz rossz mert megbeszélem Blankával és Rékával, hogy találkozzunk.

Lefeküdtem aludni és persze megint csak forgolódtam azon gondolkozva: Vajon ő, hogy érez?