ÁDÁM

Egy hèt telt el mióta Nati ès Rèka eltűntek. Petivel mindent megpróbálunk, hogy megtaláljuk őket de semmi esèly rá. Nem tudjuk hol keressük őket. Semmi nyom nincs ami elvezetne minket hozzájuk...
Mikor Natasa anyukájához elmentem elmondani neki a hírt nem fogadta valami jól:
-Meg kell találnom a lányom. Nem veszíthetem el őt is.-Mondta Nat anyukája de nem mondhattam neki semmit mert akkor Natasáéknak baja eshet.
-Meg fogjuk találni.-Próbáltam megnyugtatni.
-Remélem Ádám. Remélem.
Mióta ezt beszèltük eltelt már egy hèt ès mèg mindig nincsenek meg. Nagyon sajnálom hisz mindennap felhív megkèrdezni hogy van-e valami hír de nem tudok neki újjal szolgálni sajnos..

Natasa

Nem tudom mióta lehettünk itt. Egy talán kettő hèt? Fogalmam sincs. Az idő èrzèkem már nem olyan mint a règi..
Fèlek, aggódom, sírok..Mindennap..Vajon otthon mi lehet? Anyujèk keresnek? Na ès Ádám aggódik esetleg? Nem tudom de ma este mikor a generátor leáll 2 percre akkor az egyikünk megszökik. Rèkát beavadtam a tervbe de mèg nem tudja, hogy egyedül ő fog innen elmenni. Kettőnknek nincs esèlye csak egyikőnknek ès az Rèka lesz..

Próbáltam aludni de nem jött álom a szememre. Azt vártam mikor kapcsol le a generátor..Mikor ez megtörtènt gyorsam kipattantam az ágyból ès kirohantam..Rèkával számtalanszor megbeszèltük a tervet. Azt hogy merre megyünk ès hogy hol lehet kijutni. Most se tettünk máskèpp.. Egyenesen a kijárat felè futottunk majd megálltam. Amikor èszrevette hogy nem futok mellette megtorpant ès kèrdően hátra nèzett.
-Fuss Réka. Fuss.-Kiabáltam neki.
-Nem. Nélküled nem megyek sehová.-Válaszolta.
-Kettőnknek nincs esélye. Csak egy ember juthat ki innen. Menj míg észre nem veszik, hogy eltűntél. Keresd meg Ádámot és mondd meg neki, hogy szeretem.-Mondtam neki. Nagyon féltem de nem tehettem mást.
-Szeretlek Natasa.-Felelte majd elfutott én pedig vissza siettem a helyemre még mielőtt rájöttek volna, hogy elszöktem. A generátor visszakapcsolt èn pedig úgy tettem mint aki alszik..Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy lèptek közelednek majd pedig mikor már nagyon közel volt abba hagyta ès hirtelen berontott valaki..Nem láttam ki az de a hangját felismertem.
-Natasa..Tudom, hogy fent vagy te kurva.-mondta az a szemèly akire igazán nem gondoltam..
-Krisztián?-kèrdeztem döbbenten..
-Meglepetès.-Felelte majd levette a kapusznit a fejèről ès ördögien elkezdett nevetni..Hirtelen kezdtem el fèlni ès dühös lenni.
-Te...teee..-dadogtam a szavakat..
-Igen essünk már túl azon, hogy meglepődtèl jó?
-Mièrt?-nèztem rá èrthetetlenül.
-Mesèlek neked egy picit hogy megèrtsd.-közelebb jött majd arcomnál fogva magához húzott ès megcsókolt. Undorodtam tőle ès próbáltam elszaladni de nem engedett el csak mèg jobban szorított.
-Ez..fáj..-leheltem kèt csók között majd hirtelen elengedett ès a szemembe nèzett.
-Minden jó volt addig míg nem volt Ádám-kezdett neki- Szerettelek ès úgy láttam te is..Èpp mikor elakartam mondani bejött a kèpbe ő ès egyetlen kacsintással levett a lábadról..Azt hittem megölöm amièrt elvesz tőlem-folytatta majd felállt ès elkezdett járkálni fel-alá.-Elsőnek nem tettem semmit..Hagytam hátha nem szeret belèd. De miután megtudtam, hogy csókoloztatok a bulin ès összejöttetek elöntött a düh..Elkezdtem kiforralni valami bosszút de közben fülembe jutott hogy Blanka pofon vágott majd másnap ezt vissza adtad neki így összekötöttem a kellemest a hasznossal..Előbb megakartam ölni Blankát ès utána titeket basztatni viszont Blanka beállt hozzám így közösen vègeztük a munkát. Míg ő megfigyelt titeket addig èn a szokásos helyemen voltam..-itt szünetet tartott ès leült a karos szèkre-
-Mikor eljött a fellèpès elhatároztuk, hogy elhozzunk tèged ès fogva tartunk, hogy utána beállj hozzánk majd elmeneküljünk bora-borára de nem úgy jött össze mert Rèka bejött a kèpbe ès nem tehettem mást mint elfogni..Most viszont elszökött így elkell mennünk jó messzire innen.-èrt a törtènet vègère..Nem tudtam sírjak vagy nevessek. Nem az a Krisztián állt előttem aki a legjobb barátom volt..Nem..ő egy szörnyeteg lett.
-Basszódj meg.-ès azzal a lendülettel elindultam az ajtó felè de nem voltam elèg gyors mert a karomnál fogva vissza rántott majd a testèt a testemhez nyomta..Keze felfedező útra indult majd benyúlt a pólóm alá.
-Hagyj bèkèn-feleltem de mit sem èrt.. Mikor a hideg, nirkos keze megèrintette a mellem vonalát megborzongtam..Sikítottam volna de nem jött ki hang a torkomon..Mikor már a mellemet taperolta nem tudtam mit csináljak. Sírtam ès sírtam. Vègig Ádámra gondoltam.. A barna hajára a kèk szemère..Csendben szenvedtem ès a halálomat vártam de hirtelen lámpa fènyek jelentek meg a folyosón majd valaki betörte az ajtót..Krisztián kirántotta a kezèt a pólóm alól.
-Menjen távol a hölgytől majd tegye fel a kezèt.-kiabált rá egy rendőr majd hirtelen több jelent meg. Krisztián elengedett ès elrohant egy csapóajtó felè. A rendőrök utána rohantak èn pedig összeestem.. Felhúztam a tèrdem ès kezem a lábam alatt összefontam..Sírtam ès sírtam. Majd valaki szorosan átölelt. Mikor felnèztem megkönyebbültem.
-Semmi gond. Minden rendben lesz.-súgta a fülembe Ádám majd kèt ujját az állam alá tette ès felemelte a fejem majd megcsókolt. Nem is akartam mást csak azt, hogy az ő közelèbbe lehessek..

Na srácok itt az új rèsz...Bocsiiii hogy règ volt de sok dolog közbe jött ès erre nincs mentsèg..Sajnálom;((( Mèg lesz egy epilógus ès azután vège a könyvnek.. Majd az irói útószóban mèg beszèlek a könyvről de utána hivatalosan is befejezetnek lehet nevezni..
Nem sokára megírom..Lehet mèg ma majd megláttom de addig is puszii nektek!!