28.Rész
Körbe-körbe néztem és természetesen nem láttam senkit. Minden ember minden mozdulat megijesztett és nem tudtam mit csinálni. Tudtam, hogy bajom nem lehet hisz sok ember volt körülöttem ráadásul a rendőrség előtt álltam de nem indulhattam el egyedül ezért felhívtam Balázst aki 10 percre rá már itt is volt. Mikor megláttam kikanyarodni a kocsiját megkönnyebbültem. Majd mikor megérkezett gyorsan beszálltam.
-Szia. -Köszöntem neki bár ő nem volt jó hangulatába.
-Mi volt bent? -Kérdezte meg.
-Semmi. Meggyanúsítottak majd elmondtam, hogy semmi közöm az egészhez és elengedtek. -Ecseteltem neki.
-És ez eddig tartott? -Úgy kérdezte mint aki nem hinné el.
-Igen eddig. -Válaszoltam határozottan.
-Hiszek neked. Most pedig haza viszlek. Pihend ki magad hisz holnap után fellépsz. -Közölte higgadtan. Körülbelül 10 perc múlva már otthon is voltam. Mikor felértem az ajtót kulcsra zártam mivel se Anya se Levi nem volt otthon úgy hogy paráztam kicsit. Nagy meglepetésemre csengettek mire én lefagytam. Nagyon féltem kinyitni az ajtót így hát előbb megnéztem a kukucskálón, hogy ki az és mikor megláttam Ádám aggódó arcát kinyitottam az ajtót és nagy kő esett le a szívemről.
-Jól vagy? Mi volt bent? -Bombázott el kérdésekkel közben pedig bezártam az ajtót.
-Meggyanúsítottak de mivel nem volt bizonyíték, hogy én voltam-e ezért elengedtek. Attól tartok azt hiszik én tettem de semmi közöm nincs hozzá. -Fakadtam ki és pár könnycseppet elhullajtottam amikor Ádám oda jött, megfogta a derekamat és magához húzott, miközben a fejem a mellkasán volt jobb kezével pedig a hajamat kezdte simogatni. Nagyon jól esett a mai nap után, hogy valaki törődik velem.
-Semmi baj nincs. Én hiszek neked. -Suttogta a fülembe majd adott egy puszit az arcomra. Nem emlékszem pontosan de olyan 2-3 percig még ölelkeztünk amikor eszembe jutott az üzenet amit kaptam.
-Elfelejtettem mondani valamit. -Kezdtem bele és elhúztam magamtól Ádámot majd a zsebembe nyúltam a telefonomért és megmutattam neki az SMS-t. Miután elolvasta láttam rajta az aggodalmat.
-Jézusom. Meg kellet volna várnom téged. Istenem nagyon sajnálom. -Kezdete el okolni magát és hiába szóltam neki, hogy nem ő a hibás csak mondta tovább így hát lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Pár másodpercig úgy voltunk majd elengedtem.
-Nem te vagy a hibás. -Mondtam neki mire mosolyra húzta a száját majd magához húzott és megölelt. Romantikus pillanatunkat egy kopogás szakította félbe. Már nem voltam egyedül így bátran kinyitottam az ajtót és meglepetésemre Réka és Peti rontott be. Látszólag nagyon idegesek voltak.
-Nem hiszem el, hogy ezt merték rólam feltételezni. -Vágott bele Réka.
-De hisz még a légynek se tudok ártani nem, hogy egy embernek. -Folytatta Peti és míg ők kibeszélték a dolgokat Ádámmal csak álltunk és egymásra néztünk egy olyan "mi is itt vagyunk" tekintettel majd 2 perc beszélgetés után leesett nekik, hogy ott vagyunk.
-Jaj ne haragudjatok de nagyon mérgesek vagyunk. Titeket is megvádoltak ezzel? -Kérdezte Réka mire Ádámmal csak bólogattunk.
-Látom nektek sincs jó napotok. -Közölte Peti.
-Ezek után kinek van édesem?! -Mondta Réka cinikusan majd ide jött hozzám és megölelt.
-Miért történik ez? -Suttogta a fülembe.
-Nem tudom. -Suttogtam vissza neki majd pár másodperc után abba hagytuk és leültünk a nappaliba. Senki nem szólt semmit csak bámultuk egymást azon kattogva, hogy vajon köz-e van Blanka eltűnéséhez a rejtélyes üzenetek? Hosszas csend után Réka megszólalt.
-Ez így nem mehet tovább. Mindjárt fellépés a rendőrség azt hiszi, hogy megöltük Blankát és még itt van egy névtelen ember aki fenyegetőzik. Nem így képzeltem el az életem. -Jelentette ki.
-Nem is olyan névtelen. -Közölte Ádám.
-Még is mire célzol? -Nézett rá kérdően majd Ádám rám nézett én pedig elő vettem a telefonom és megmutattam az üzenetet.
-K? -Nézett kérdően Peti.
-Még nem jöttem rá ki lehet. Lehet, hogy egy becézés de lehet, hogy ez a kedvenc betűje az ABC-ből. -Kezdett viccelődni Ádám és hiába nem volt vicces akaratlanul is felnevettünk.
-Nagyon poénos vagy Ádám de akkor se vicces. -Mondta Réka.
-De nevettél. -Poénkodott még egy kicsit Ádám.
-Haha. -Közölte gúnyosan Réka.
-Tudjátok mit skacok én mentem. Ebből a napból elég volt. -Közölte Peti majd felállt.
-Én is megyek. Holnap találkozunk. Sziasztok. -Köszöntek el majd hazamentek.
-Lassan indulok én is. -Készült Ádám is.
-Menj csak. Megleszek. -Mondtam neki biztatóan.
-Szeretlek. -Zárta rövidre majd kezét az arcomra tette és megcsókolt utána pedig szorosan megölelt. -Vigyázz magadra.
Abba hagytuk az ölelést majd kinyitottam az ajtót és néztem ahogy elmegy. Még ott álltam a lépcsőházba egy kicsit majd észbe kaptam és gyorsan berohantam a házba. A délután már hamar eltelt. Anyuék haza jöttek olyan 4 körül. Levi bejött hozzám megkérdezni, hogy mizujs de alig váltottunk pár szót már ment a számítógéphez. Anya is beugrott megnézni hogy vagyok. Elmondtam neki mi történt a rendőrségen. Mondott nyugtató dolgot majd ő is kiment. Az este nagyon hamar előtt. Olyan 21:00 körül aludtam be és már csak a reggeli ébresztőre keltem. Fáradtan kikeltem az ágyból és a fürdőbe vettem az irányt. Megmosakodtam majd felvettem egy fehér pólót és egy fekete csőszárú nadrágot majd lementem, megittam a reggeli kávém és már húztam is a cipőm mert hívott Balázs jelezve, hogy itt van. A kocsiba beszállva szintén hiányoltam Blankát majd miután megérkeztünk Balázs egy olyan "vigyázz magadra kislány" tekintettel nézett rám én pedig próbáltam úgy tenni mint aki teljesen nyugodt de ez nem nagyon jött össze.
-Végre itt vagytok. -Üdvözölt minket Csaba és ahogy elnézte a csapatot látta nem vagyunk jó kedvünkbe.
Miután bementünk Csaba elmondta, hogy holnap mindenki 10:00-re már itt van. Senki nem késik mert elpróbáljuk teljes egészébe a darabot. Ami Blankát illeti beugrott egy ember a helyére aki tudja a szövegét. Csaba még azt is mondta, hogy Délután 16:30 -kor kezdünk és kb. 19:30-re végzünk. Felvázolta a Párizsi utat is bár annyira senkit nem érdekelt. Mindenki elvolt foglalva Blankával.
Csaba elmondott minden fontosat így hát haza küldött mindenkit. Balázs szokásosan jött értem. Haza vitt majd otthon vártam a holnapot.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top