-Te még is mit képzelsz magadról? -Szólt neki Ádám amikor észre vette, hogy megütött Blanka.

-Utálom. Érted? Utálom. Egy felkapott ribanc és ennyi. Miért fontosabb neked ő mint én? -Kérdezte meg Blanka Ádámtól.

-Mert ő nem olyan hétköznapi plázacica mint te! -Ordította Ádám mire kijött Réka.

-Mi történt itt? -Kérdezte meg Réka tőlem de én annyira sokkban voltam, hogy nem tudtam válaszolni.

-Blanka lepofozta Natit. -Válaszolta helyettem Ádám.

-Na ide figyelj te ribi. Mit képzelsz magadról? Azt hiszed tiéd a világ? Hát nem. El kell fogadni, hogy Ádámnak nem jössz be. És ha még egyszer meglátom vagy meghallom, hogy megütöd Natit akkor kezdhetsz félni mert én meg úgy vissza ütök, hogy majd a fal fogja adni a másikat. -Fejezte be Réka a mondandóját és oda rohant hozzám. Közben láttam, hogy Balázs kiszállt a kocsiból és elkezdett Blankával üvölteni.

-Jól vagy? -Kérdezte meg Réka.

-Igen csak..csak haza akarok menni. -Mondtam nekik és köszönés nélkül beszálltam a kocsiba, Balázs pedig hazavitt. Nem volt kedvem senkihez és semmihez. Nem akartam, hogy ez legyen. Én nem akarok veszekedni. Nem akarok megküzdeni egy srácért. Az nem én lennék. Ha Blankának az jobban esik, hogy megüt ám legyen de ha így folytatja én magam fogok szakítani Ádámmal és legyen az övé. Én nem fogok szívni miatta. Én soha!

Ádám

Jól vagy? -Láttam, hogy írt SMS-t de nem volt kedvem visszaírni.

Hahoo? Miért nem írsz? -Jött később az újabb SMS.

Én

Jól vagyok köszi. De most egy kis magányra vágyok. Bocsi. -Ráztam le mert semmi kedvem nem volt vele beszélgetni.

Ádám

Rendben. Szia. Majd reggel találkozunk. -Írta utólag én pedig erre már nem írtam.Csak azt vártam, hogy Anya mikor jön haza és mikor fog leszidni a tegnapi miatt de amikor megjött nem úgy lett ahogy én gondoltam.

-Szia Nat. Jól vagy? Minden oké? Balázs felhívott és elmondott mindent. Nem hiszem el, hogy Blanka felpofozott. Biztos jól vagy? Nem fáj semmid? -Halmozott el Anya a kérdésekkel.

-ANYA. Nem vagyok porcelánbaba. Igen jól vagyok. Mindenkivel megesik, hogy felpofozzák. Nem kell úgy kezelni mint egy kicsit gyereket. -Mondtam neki.

-Oh bocsánat, hogy aggódok érted.

-Jó. Bocsi de akkor is. Kicsi magányra vágyok hagyjatok. -Utasítottam, hogy menjen ki. Amikor ki ment végre azt hittem nyugtom lesz de pár perc múlva Krisztián és Levente rontott be.

-Jól vagy Nat? Minden oké. Uhh de megverem azt a ribancot. -Mondta Krisztián.

-Jól vagyok nyugi. Krisztián te pedig nem versz meg senkit. Higgadjatok le. -Nyugtattam őket.

-Te, hogy tudsz hígat maradni hisz téged pofoztak meg. -Elevenítette fel nekem Levente a délutánt.

-Mert én mindig hígat vagyok. És ti is legyetek azok. Most pedig legyetek szívesek kifáradni a szobámból. -Parancsoltam nekik és kimentek. Nem kellett kétszer mondani nekik....Az éjszakám csendben telt. Nem jött be hozzám senki így nyugodtan tudtam lefeküdni. Persze hiányzott Ádám megnyugtató ölelése.

..............................................Reggel......................................

Szólt az ébresztő szóval keltem. Kimentem a fürdőbe, rendbe hoztam magam és lementem. A konyha asztalon egy üzenetet láttam meg:

Kicsim! Este hívott Csaba. Ma reggel egy kicsit késik. Addig légyszíves maradj hígat. Puszi: Anya .

-Jojo Anya. Nem verem meg. -Mondtam magamba mire egy telefon csörgés ijesztet meg. Balázs volt az szóval összepakoltam, bezártam mindent és lementem. Majd beszálltam a kocsiba ahol Blanka is ott volt. Tekintetét éreztem az arcomon de nem érdekelt. Általában az út csendben telt de most még inkább. Nem szólalt meg senki sőt még a rádió se szólt. Majd miután megérkeztünk mindenki ment a saját dolgára. Ádám, Réka és Blanka a színpadon voltak. Én leültem a nézőtér első sorába és csak bambultam amikor megláttam, hogy Réka és Ádám sugdolóznak.

-Tudom, hogy rólam beszéltek. -Avatkozott bele Blanka. -Miért nem inkább Natikát vigasztaljátok.

-Oh, hogy te mekkora egy ribanc vagy. -Mondta ki hangosan Ádám.

-Hogy én? Tudod ki a ribanc? Natasa. A saját testvére utálja, hogy miért? Mert egy ribanc. Krisztián állítólag a legjobb barátja még is nekem beszélte ki Natit a bulin. És az apja biztos azért halt meg nem bírta elviselni, hogy a lánya egy ribanc. -Bántott meg ezzel az utolsó mondattal Blanka. Tényleg betelt a pohár. Felálltam majd felmentem a színpadra. Egyenesen Blanka felé tartottam majd megfogtam a haját és lerántottam a földre. Majd leguggoltam hozzá és egy nagyon nagy pofont vágtam le neki. Még a könny is kicsordult a szeméből.

-Ha olyan sebet okoznék amilyet te a szavaiddal akkor már te nem élnél. -Vágtam a fejéhez majd stilusosan elsétáltam. Megmondom jól esett.