Erre nem számítottam, hogy pont Peti ver be egyet Ádámnak. De egy biztos. Ennek nem lesz jó vége.

-Jól vagy?   -Rohantam oda Ádámhoz miközben Blanka hívott egy mentőt.

-Jól csak vérzik. Semmiség nem kell ide mentő.   -Mondta mint ha fel se fogta volna, hogy bevertek neki.

-Dehogy vagy jól. Istenkém. Ömlik az orrodból a vér.   -Mondtam neki.

-Jó. Mindjárt jönnek a mentősök.   -Mondta Blanka.

-Rendben. Köszi. Megvárom és bemegyek vele.   -Mondtam nekik. Közben pedig hívtam Anyát.

-Szia Anya. Nagy gáz van. Volt egy kis balhé. Ádám...

-Igen Kicsim? Mi van Ádámmal?   -Kérdezte meg.

-Öm. Elesett. Megcsúszott a lépcsőn és beverte az orrát.   -Hazudtam neki. Hisz nem mondhattam neki, hogy Peti bevert neki mert azt mondta nekem Ádám ,hogy szeret.

-Oké. Hívtatok mentőt?   -Kérdezte meg.

-Igen. És az a helyzet, hogy bemennék vele.   -Mondtam neki.

-Rendben Kicsim. De vigyázz rá és ha kell felőlem aludhat nálunk mert tudom, hogy a szülei nincsenek itthon.   -Ajánlotta fel Anya.

-Oké. Akkor hozzánk viszem majd.   -Mondtam neki de már raktam le mert megjöttek a mentősök.

-Na figyelj Anya. Itt vannak a mentősök szóval megyek. Majd beszélünk Puszi.   -Mondtam neki. Leraktam és oda mentem a mentősökhöz.

-Mi a baja uram?   -Kérdeztem tőle.

-Ez bizony eltört. Eltudnánk látni de csak bent. Ha most bejönnének akkor 1 órára végeznénk és haza mehetnének. Szülei esetleg?   -Kérdezte a fiatal ember tőlem.

-Nincs. Csak én vagyok.   -Mondtam neki.

-Sajnálom de csak közeli hozzá tartozó jöhet velünk.   -Ilyen nincs.

-A barátnője vagyok.   -Mondtam neki hadarva és reméltem nem hallotta senki.

-Ez esettben jöhet.   -Mondta a mentős és beszálltunk a kocsiba. Különösebb baja nem volt csak ömlött a vér az orrából.

-Jól vagy?   -Kérdeztem meg Ádámtól miközben utaztunk.

-Hallottam ám mit mondtál.   -Mondta.

-Ha nem mondom azt akkor most nem lehetnék itt veled szóval örülhetnél.

-Én örülök, hogy itt vagy.   -Ahj. Nem tudom. Szeretem de amit az előbb leművelt az egy kicsit elgondolkoztat.

-Rendben. Örülök neki, hogy örülsz.   -Mondtam neki és az út hátra levő részében csendbe voltunk. Amikor megérkeztünk az ügyeletre kiszálltunk. A mentőst követtük az épületben majd elérkeztünk egy ajtóhoz és intett ,hogy menjünk be. Be leptünk az ajtón és egy doktor úr volt ott.

-Jó Estét. Mi történt?   -Kérdezte az úr.

-Jó Estét. Hát tudja az történt, hogy egy bulin voltunk és a barátom elesett a lépcsőn, beverte az orrát és azóta ömlik belőle a vér.   -Hazudtam szintén mert nem akartam mondani, hogy Peti bevert neki mert utána kérdezte volna miért és az hülyén jött volna ki, hogy azért mert a barátom azt mondta nekem, hogy szeret.

-Rendben. Most annyit tudok tenni, hogy vissza rakom az orrát és utána jegelni kell. Valószínű holnapra feldagad szóval ha valamit tervezett holnapra akkor halassza el.   -Mondta el az orvos.

-Ez mind szép és jó. Csak az a baj, hogy mi színészek vagyunk és most készül egy darab amit 2 hét múlva bemutatunk a Papp László Sportarénába szóval nincs időnk akár 1 napot is kihagyni.    -Magyaráztam neki.

-Kisasszony. Ezt nem szabad megerőltetni szóval ha azt szeretnék ,hogy meggyógyuljon hamar akkor holnap otthon marad.   -Nincs más választás. Ott fog maradni akkor nálunk. És én is otthon maradok akkor mert nem hagyom egyedül a házba.Legjobb.

-Oké. Akkor én most kimegyek, hogy a helyére rakja az orrát.   -Mondtam az orvosnak.

-Jól is teszi.   -Azzal a lendülettel kimentem és vártam. Csak egy ordítást hallottam és már láttam, hogy Ádám jön is ki. Gondolom nem volt kellemes érzés vissza rakni.. Mikor kiléptünk az épületből gyalog mentünk tovább hisz olyan 2 percre voltunk otthonról.

-Ma nálunk alszol. És holnap én se megyek be hanem itthon maradok veled.   -Mondtam neki mire csak bólogatott. Mint ha kezdett volna kijózanodni.

-Megjöttünk.   -Mondtam neki. És felmentünk a lépcsőn. Be raktam az ajtóba a kulcsot és kinyitottam az ajtót ahol Anya és Krisztián várt egész idegesen de nem miattam aggódtak hanem Ádám miatt.

-Jól vagy Ádám? Minden Oké? Nem baj alhatsz a szobámban. Elleszünk ketten.   -Mondta Levi és már vezette is fel a szobába én meg ott maradtam Anyával kettesben de nem sokáig.

-De azért te megvagy?   -Kérdezte tőlem.

-Igen Anya de megyek fel. Nagyon hosszú volt ez a nap.   -Mondtam neki.

-Felhívod Balázst, hogy holnap ne jöjjön se értem se Ádámért?

-Persze Kicsim. Menjél aludni.   -Nem kellet kétszer mondania. 1:30 volt mire felértem és befeküdtem aludni. Hosszú volt ez a nap és nagyon fárasztó. Alig telt el pár perc és már aludtam is.

2:00. Hallom ,hogy nyitódik az ajtóm. Nem láttam ki az de felkapcsolta a lámpát és megláttam, hogy csak Ádám. Rátérdelt az ágyamra és egyre közelebb jött. Majd megcsókolt.

Ez most valóság? Vagy csak álom?

Huhuuu. Új rész. Ez az utolsó mondat azért elgondolkodtató. Most ez csak Nati álma vagy tényleg a valóság. Kiderül a következő részben.                 XoXo:Tamesz