Már épp, hogy becsukta az ajtót mire én megszólalok azzal a szóval amit nem mindenkinek szoktam mondani: Szeretlek. Csak hirtelen felindulás volt az egész? Nem tudom. Kevés embernek mondok ilyet de annak legalább komolyan gondolom. Csak remélni tudtam, hogy nem hallotta de sajnos igen.

-SZERETLEK.    -Mondtam ki újra mert már mindegy volt.

-Már túl késő Natasa.   -Mondta ki és a gyomrom össze rándult. Túl késő? Na álljunk csak meg. Nekem kéne rá haragudni és még is fordítva van ez az egész. Tudtommal én nem tettem neki semmi rosszat. Ő volt az aki megbántott még is annyira szeretem még mindig. Reménytelen. Mondjuk én mindig olyanba vagyok igazán szerelmes aki vagy megbánt vagy nem érzi ugyan ezt. Van ez így. Egy idő után csak megtalálom az igazit....Eltelt 20 perc én pedig aludtam szép lassan elfele de olyan hajnali 1 óra felé felkeltem azaz felsikítottam mert nagyon rossz rémálmom volt.Sikításom után nem telt el 1 perc és Ádám már be is rohant.

-Mi a baj? Minden rendben?   -Rohanva jött be hozzám és oltotta fel a lámpát, hogy megnézze jól vagyok-e? Hát nem aranyos?

-Igen..Igen. Csak rémálmom volt. Ne haragudj, hogy felébresztettelek.   -Mondtam neki.

-Semmi baj. Fent voltam amúgy is.   -Közölte és már ment is volna ki mire az én szám már megint nem bírta ki.

-Ádám! Itt maradsz velem?   -Kérdeztem tőle mire ő vissza fordult. A lámpát lekapcsolta és bebújt hozzám. A fejemet a mellkasára raktam és egyenesen hallani lehetett ahogy dobogott a szíve. A kezem szintén a mellkasán helyezkedett el. Ő pedig a jobb kezével átkarolt.

-Bármikor.   -Mondta halkan mire én egy filmben éreztem magam. Tiszta olyan jelenet volt mint az Éhezők Viadalába. De így átélve sokkal jobb volt mint filmbe látva...Alig telt el 10 perc mire bealudtam és már csak arra ébredtem, hogy szól a telefonom. 8:15.. Kikeltem az ágyból és már valamennyire tudtam mozgatni a lábam de még nem teljesen. Kimentem a fürdőszobába és mivel nem hoztam semmi cuccot ezért csak megmostam a fejem és kifésültem a hajam. Amikor kiértem Ádám fogadott.

-Jó Reggelt.   -Mondta és már ment is be a szobájába, hogy felvegyen valamit mára. Mivel én nem hoztam más cuccot ezért csak lementem a nappaliba és ott vártam, hogy Ádám lejöjjön.

-Kész vagyok. Kérsz valamit? Üdítő? Szendvics? Bármi?   -Kérdezte meg Ádám miközben jött le a lépcsőn.

-Nem kérek semmit. Köszönöm.   -Mondtam neki és leült velem szembe.

-Köszönök tényleg mindent. Azt is, hogy este ott maradtál velem. És az esti "Szeretlek" csak úgy kicsúszott bocsi.   -Mondtam neki szép lassan mindent. Persze az utolsó nem nagyon volt igaz de nem mondhattam, hogy "baz*meg szeretlek de nagyon" mert azt nem rám illik.

-Rendben. Semmi gond. Mindenkivel megesik, hogy kicsúszik olyan dolog a száján amit nem gondol komolyan.   -Mondta Ádám és már nem tudtam mondani neki semmit mert hívott Balázs, hogy menjünk. Lebotorkáltam a lépcsőn és beszálltunk. Ádám hátra én pedig előre.

-Sziasztok. Nati. Hoztam neked váltó ruhát. Anyukád küldi.   -Köszönt Balázs és nyomta a kezembe a ruhát.

-Sziasztok.   -Köszöntem hátra és utána egyből előre fordultam.

-Köszönöm Balázs, hogy elhoztad.   -Mondtam neki.

-Semmiség. Jobban vagy már?   -Kérdezte meg.

-Jobban. De lehet, hogy most kihagyom a plusz órákat.   -Mondtam neki mire oldalra fordult és egy olyan "mitörténtmár" arccal nézett rám.

-Miért nem?

-Mert nem akarom megerőltetni a lábam.   -Hazudtam. Igen. Ez megesik.

-Értem.   -Mondta de gondolom nem hitte el. Mindegy is. Az a lényeg, hogy megérkeztünk és miután bementem ismét az arénába felvettem a másik ruhát és kimentem Csabához mert épp beszélt.

-Na jó, hogy itt vagy Natikám. Épp most akarom mondani a jó hírt. Foglalj helyet.   -Natikám? Ezt senkinek nem engedem meg. Olyan lekezelő. Olyan ovis. Mindegy. Elnézem hisz ő a rendező.

-A jó hír pedig az ha nagy siker lesz akkor a pénzből elmegyünk két fős csapatokra rendezve egy nyeremény útra Párizsba. Az egyik csoport azok a Főszereplők lesznek akik hamarabb indulnak és akik később azok pedig a mellékszereplők. A lapon rajta van ki hová tartozik. Olvassátok el. De most kezdjük a próbát.   -Mondta Csaba mire én: Kösz még egy hét Ádámmal. Tökéletes. Már így kezdődött a próba. És a folytatásban se voltam jobban. Fájt nagyon a lábam de ezt nem mutattam csak csináltam amikor arra lettem figyelmes, hogy már a csók rész jön. Sőt konkrétan azt írták a lapon, hogy csókolja meg Panna Martint. Már majdnem meg is történt amikor.

-Állj. Mára ennyi. Holnap folytatjuk. Nati Ádám most is maradtok. A többiek elmehetnek.   -Huu. Ezt megúsztam. Más helyzetben örültem volna de most, hogy rosszba vagyunk így nem nagyon.

-Jó. Akkor ne az elejéről kezdjük csak a kimaradt utolsó két sort fogjuk most próbálni. Nati kezd.   -Vettem kezembe a dalszöveget és kezdtem énekelni az utolsó sort:

-But, baby, now

Take me into your loving arms

Kiss me under the light of a thousand stars

Place your head on my beating heart

Thinking out loud

That maybe we found love right where we are.   -Fejeztem be és az utolsó sort kezdte énekelni Ádám.

So, baby, now

Take me into your loving arms

Kiss me under the light of a thousand stars

Oh, darling, place your head on my beating heart

I'm thinking out loud

That maybe we found love right where we are

Oh, baby, we found love right where we are

And we found love right where we are.   -És kész. El se hiszem. Már csak próbálni kell és begyakorolni nagyon jól a táncot és kész.

Próbáltunk még körülbelül 1 óráig és utána elindultam kifele amikor bal oldalt Balázs kocsija állt de amikor jobbra pillantottam megláttam egy ismerős arcot.

-Téged is lehet látni?

Új rész. Most pár nap kimaradt. Konkrétan 2 azt hiszem. De mostantól normálisan lesznek a részek. Minden nap 1. Addig is:                  XoXo: Tami