Az orvosok furcsán néztek rám amikor bejöttek a vizitre. Nem tudom, hogy ez miért volt de nem jelenthet jót. Persze még mindig él bennem a remény, hogy valami jót mondanak de ahogy érzem magam ez csak vágy marad.

-Jó Napot. Ön a Bognár Natasa ugye?   -Kérdezte egy viszonylag fiatal orvosnő.

-Igen én lennék.

-Rendben Natasa. Akkor nem köntörfalazok magának. A tüdeje kilyukadt, két bordája eltört a bal comb csontja eltört a jobb pedig megrepedt egy kicsit.   -Mondta ki a nő. A szavak csak úgy folytak ki a száján.

-És ez mit jelent? Mikor épülök fel vagy mikor szerepelhetek újra?   -Kétségbeesetten kérdeztem tőle.

-Hát kisasszony most kénytelen abba hagyni. A hangszálaid nem a legjobbak. Ha esetleg énekelnél még nem tudnál szép tisztán de nem ez a legnagyobb gond hanem a lábad. Nem fogsz tudni felállni de ha igen akkor is csak egy kis ideig.    -Egy világ omlott össze bennem. A lábaim elkezdtek remegni belőlem meg kitört a sírás. Augusztus közepe van. Talán Szeptember közepére felépülök. De nem. Minden remény elszállt.

-Jól van Natasa. Most inkább magára hagyom. A barátai várják kint.   -És azzal a lendülettel a nő kiment és én csak zokogtam addig a percig amíg Anya,Réka,Ádám és Blanka be nem jött.

-Jól vagy Nati?   -Kérdezte Réka.

-Nem. Azt mondta a nő, hogy nem léphetek fel. Nem fogok tudni felállni. Max mankóval vagy bottal mint az öreg nénik.Kész. Ennyi volt a karrieremnek.   -Mondtam zokogva.

-Kimennétek egy kicsit?   -Kérdezte Anya és mindenki kiment.

-Kicsim. Semmi baj nem lesz. Találunk egy terapeutát aki talán hamarabb segít a gyógyulásban. -Mondta Anya biztatóan.

-Egy próbát megér. Nem akarom abba hagyni. Az életem a szereplés és nem tudnák nélküle élni. Nem tudnák róla leszokni. Állandóan menni akarnák. Megpróbálom a terapeutát.

-Rendben. Akkor én megyek is kicsim. Keresek egy terapeutát. A legjobbat. Addig is beszélgess a barátaiddal.

-Rendben Anyu. Szia.   -Köszöntem el és már ki is ment az ajtón és helyette Ádám jött be. Legjobb. Valahogy örültem de azért szomorú is voltam bár nem tudom miért.

-Jól vagy?   -Szólt hozzám és leült az ágyam szélére.

-Szerinted? Az orvosok azt mondják szerencsés vagyok de valahogy én ezt nem érzem.

-Semmi baj. Megoldjuk.    -Mélyen a szemembe nézet és ahh. Miért ilyen nehéz?

-Tudod mit gondoltam amikor Réka elmondta, hogy balesetet szenvedtél?   -Kérdezte tőlem Ádám.

-Mit?

-Azt, hogy nem akarlak elveszíteni.    -Mondta ki és az egész testem belebizserget és még esélyem se volt választ adni mert Balázs nyitott be.

-Jól vagy kislány? Hallottam a balesetet. Jézusom. Sajnálom. Ha eléd megyek akkor ez nem történik meg.   -Hadarta a szavakat Balázs és talán egy könny cseppet is láttam az arcán.

-Semmi baj Balázs.Azt mondják az orvosok, hogy olyan 99% hogy nem épülök fel de még ott azaz 1% hogy igen is felfogok. Ha valamit nagyon akarsz azt eléred. És mindennél jobban felakarok épülni.   -Mondtam nekik biztatóan de legbelül tudtam nagy út vár rám.

..................................10 nappal később......................................

-Szia Anyu   -Köszöntem neki aki a zárójelentést tartotta a kezében.

-Haza mehetünk és szereztem terapeutát aki már ma elkezdi az "edzést".   -Öröm hír. Ennél jobb nem lehet.

-Jó Anyu. Mehetünk.

-Ja és Krisz meg Levi lent várnak.    -Mondta Anyu és elindultunk kifelé a kórházból persze tolókocsival. Hát igen. Hogy süllyedhetem ide le?!

-Kicsim. Figyelj rám. 1 óra múlva vissza hozlak a kórházba mert itt lesz Vastag Dóra. Ő lesz a terapeutád és itt fogja tartani az edzést.    -Mondta Anyu miközben tolt ki az épületből ahol már Krisztián és Levente rohanva jöttek oda hozzám.

-Végre kint vagy.   -Ölelt meg Krisztián.

-Úgy aggódtam érted.   -Szorított meg Levente. Na igen. Testvéri szeretett itt mutatkozik.

-Jól van. Menjünk haza mert 1 óra múlva jön vissza Nati.    -Beültünk a kocsiba és haza mentünk. Meg kell mondani nagyon vártam, hogy elteljen azaz 1 óra.

.....................................1 órával később.................................

-Újra itt.    -Mondtam hangosan Anyunak aki tolt be az épületbe ahol Dóra várt.

-Itt is vagyunk  . -Mondta Anyu és oda ment egy barna, hosszú hajú lányhoz.

-Akkor ő lenne Natasa?   -Kérdezte a barna hajú lány aki valószínűleg Dóra.

-Igen én lennék.   -Mondta neki.

-Rendben. Ugye én vagyok Dóra. Én leszek az aki felépít ha lehet így fogalmazni.   -Mondta biztatóan Dóra.

-Anyuka. Arra kérem menjen haza majd én haza viszem.   -Mondta Dóra és Anya egy Sziá-val el is ment haza.

-Rendben. Akkor kezdjük. Az első amit csinálnod kell az az, hogy akard. Soha se add fel mert mindig van remény. És ha valamit akarsz megcsinálod.   

-Mondta magabiztosan Dóra és elkezdtük a kezelést. Ma elég sokáig haladtam mert már haza felé mankóval mentem. Na igen. Ha valamit nagyon akarsz megcsinálod. Ez járt a mai edzés során végig az eszembe és tessék a korlátot fogva 5 lépést mentem. Persze nagyon fájt de a gyógyulásért mindent. Azt ajánlom mindenkinek aki felakar valamit adni mert nem sikerül az sose adja fel mert egy kis gyakorlással lehet menni fog. És ha nem sikerül elsőre vagy másodikra vagy ezredikre? Akkor se add fel mert lehet, hogy ezeregyedikre sikerülni fog. Nálam is ez volt. 1 hónap kellett ahhoz, hogy tudjak úgy járni mint aki normális. Bár szerepelni még nem tudtam és már csak 2 hetem volt megtanulni a szöveget és a zenét de bízok magamban úgy ahogy 1 hónappal ezelőtt.

Itt a következő rész. OMG. Ugye 1 hónap eltelt és Natasa felépült. Na igen. Ha valamit akarsz sok gyakorlással menni fog. Csak bízzatok magatokban és sikerülni fog!                                                                                                                        XoXo.Tami