Nati szemszöge:

Fény. Hirtelen ennyit láttam. Olyan szép volt. Tökéletes világnak tűnt de akkor vissza zuhantam a kegyetlen sötétségbe. A mi világunkba. Már azt hittem valami szebb helyen ébredek fel sőt egy pillanatra mint ha Apát is láttam volna de ezt nem tudom, hogy azért volt-e mert bevertem a fejem vagy tényleg ott volt. Már sosem tudom meg.

-Fent vagy Kicsim? Hallasz?   -Szólt hozzám Anya. Nem láttam de a hangját felismertem és kezdtem kinyitni a szemem. Csak ilyenkor éreztem a fájdalmat ami a kezeimtől kezdve a lábamig tartott.

-Igen.   -Nyögtem neki.

-Ne erőltesd. Gyógyulnia kell a hangszálaidnak is. De most a fő, hogy pihenj.   -Mondta Anya és nem kellet kétszer rám szólni mert már be is csuktam a szemem és már aludtam is. Leírhatatlan amit érzetem. Persze az első gondolatom az az volt, hogy fel fogok-e tudni épülni vagy sem? Fogok-e tudni szerepelni vagy sem? Hisz hogy lehetne feladni azt amit már évek óta csinálsz?! Sehogy. Nagyon rosszkor jött ez a baleset.

-Szia Nati. Halottam a baleseted és azonnal ide rohantam.Persze tudom, hogy alszol de gondoltam....Bár nem is tudom mit gondoltam. Csak látni szerettelek volna, hogy jól vagy-e. -Szólt hozzám egy ismerős hang de nem az akire számítottam. Réka volt az. Igaz azt hittem Ádám lesz de így se vagyok csalódott.

-Fent vagyok. És köszönöm, hogy itt vagy. Mit is mondhatnék? A mennyország nem nagy cucc. -vettem poénosra a figurát mire Réka is elkezdett nevetni.

-Örülök, hogy még ilyenkor is ilyen vagy.

-Milyen?  -Kérdeztem tőle.

-Boldog. Öröm teli. Büszke vagyok rád.

-Miért?  -Kérdeztem tőle megint.

-Mert leállt a szíved. Amikor behoztak. Anyukád mesélte. Azt hitték, hogy megfogsz halni mert túl sok vért vesztettél. De nem. Nem adtad fel. A szervezeted küzdött. Ezért vagyok rád büszke. -Könnyekkel a szemében mesélte, hogy mi történt miután elütött a kocsi.

-És Peti? Jól van?

-Igen jól. Ő kisebb dolgokkal megúszta mivel ő volt belül.  -Mondta Réka és nyúlt a telefonjáért.

-Kit hívsz?  -Kérdeztem tőle.

-Ádámot. Hisz Ádám meg Blanka még nem tudnak semmit.  -Közölte Réka és ki is ment.

Ádám szemszöge:

-Akkor mit veszünk? Vagy is te mit veszel?   -Kérdeztem Blankától.

-Ruhát estére. Mit gondoltál?   -Közölte és elindultunk a Zara feliratú bolt felé. Meg kell mondani nem vagyok ott az ilyen boltokba de drágának tűnt...Miután bementünk Blanka fogott egy nagyon szép ruhát és be ment vele az öltöző fülkébe. Engem meg valami nagyon rossz érzés fogott el. Mint ha valaki bajba lenne vagy nem is tudom.

-Na, hogy áll?   -Jött ki az öltözőből Blanka.

-Nagyon jól. De ehhez miért kellett jönnöm?

-Hogy megmondd jól áll-e vagy nem.  -Válaszolt egyszerűen Blanka.

-Értem. Akkor ezt megveszed?

-Igen. És még megyünk cipőt venni na meg ékszereket.

-Ezt mind azt esti bulira?   -Kérdeztem tőle mert ennyi egy estére kicsit sok.

-Háát. Jól szeretnék kinézni.  -Mondta Blanka és kacsintott egyet.

-Oké. Akkor fizessük ki és menjünk tovább.

-Rendben.   -Indultunk meg a kassza felé... Miután kifizette mentünk boltokról boltra és annyi cuccot vett estére, hogy elállt a szavam.

-Készen vagyunk?

-Igen.   -Mondta Blanka és megkönnyebbültem. Annyit kellet menni hogy már a lábaim fájnak.És még a Pláza elé ki kellett menni. Elköszönni majd haza menni. És készülni a bulira. Semmi kedvem nem volt ma bulizni csak Blanka kérte.

-Akkor Szia. Majd este.   -Köszöntem el és már indultam is volna haza amikor Blanka vissza húzott és megcsókolt. Nem tudom miért? Hisz mi csak barátok vagyunk. És amúgy se akartam tőle sose semmi többet. De ezt most esélyem se volt elmondani mert csörgött a telefonom.Elhajoltam Blankától és a képernyőn láttam, hogy Réka hívott.

-Igen Réka mondd.  -Szóltam bele a telefonba.

-"Szia. Fontos lenne, hogy begyertek a kórházba. Natit elütötte egy kocsi ééés hááát nem a legjobban van. Kellenek neki a barátai. És őszintén nem tudom, hogy fog-e tudni ezután szerepelni mert mondták az orvosok, hogy az egyik tüdeje kilyukadt, 2 bordája eltört, a bal comb csontja eltört a jobb pedig megrepedt egy kicsit. Szóval gyertek légyszíves"  -Mondta Réka a telefonba és a szavam elállt. Egyből az jutott eszembe hogy csoda, hogy él. Jézusom. Nem tudom, hogy hogy tudnák nélküle élni. Csak azt tudtam, hogy rohanok hozzá. 

ÚJ RÉSZ. Igen most úgy gondoltam, hogy hamarabb írok mert volt időm és kedvem is. Sőt egy film ihletett adott szóval remélem tetszik ha várjátok a következő részt akkor vote-old.                                                                                                              XoXo:Tami