How we got here? |MCU|

- Tiszta energia veszi körül. Áttörhetetlen - tájékoztatta Tonyt Jarvis.

- Igen, veszem észre - morogta. Lefelé nézett, és meglátta Lokit a Stark-torony teraszán állni. 

Tony lassan ereszkedni kezdett.

- B terv...

Loki elégedetten nézett a Vasemberre.

- A hetes még nincs bevethető állapotban.

- Akkor is kipróbáljuk. Nincs több időnk.

Tony leszállt. A torony automatikus rendszere el kezdte róla lehámozni a páncélt, míg ő befelé sétált. A másik oldalon Loki ugyanezt tette.

- Kérem, mondja, hogy az emberségemre akar hatni - kezdte Loki odabent.

- Az volt a terv, hogy megfélemlítem - válaszolt Tony a lépcső tetejéről.

- Akkor kár volt levenni a páncélt!

- Igen - látta be Tony, majd lefelé kezdett lépkedni a lépcsőkön - Kicsit gallyra ment, és magánál úgyis ott a végzet villámló botja. Kér egy italt?

Loki közelebb sétált, és nevetni kezdett. A ,,Végzet Villámló Botját" átvette a másik kezébe.

- Nem ér el semmit, ha sérteget.

- Nem, nem! Fenyegetem - javította ki Tony, majd a bárpult mögé sétált - Nem kér? Bizti? Én iszom egyet.

Loki újra komor tekintettel, sóhajtva az ablakhoz ment, miközben a tájat szemlélte.

- Már jön a chituri - jelentette ki - Nem akadályozhatja meg! - Loki visszafordult Tony felé - Mitől kéne félnem?

- A Bosszúállóktól - babrált az itallal a másik. Mikor látta, hogy Lokinak nem esik le, hozzátette - Így nevezzük magunkat. Csapat vagyunk. A Föld legjobb harcosai, ilyesmi.

- Igen, volt szerencsém.

- Igen - nevette el magát Tony - Eltartott egy ideig, amíg összecsiszolódtunk, de... Vegyük csak számba! Ott a bátyja, a félisten.

Loki sóhajtva megfordult.

- A szuperkatona, aki egy élő legenda, és rászolgált a nevére... - folytatta Tony, miközben két karperecet csatolt a csuklójára - A pasi, akinek dühkezelési gondjai vannak... A gyilkos duó... És magának! Öregem. Sikerült felbőszítenie  minden egyes tagot.

- Ez volt a célom.

- Nem túl elmés - sétált ki Tony a pult mögül az itallal - Ha megérkeznek - és erre mérget vehet - elkapják.

- Ott van a seregem.

- Nekünk meg Hulk.

- Azt hittem, a fenevad meglépett.

- Nem érti a lényeget. Nincsen trón. Nem létezik olyan opció, hogy győztesen kerül ki. Lehet, hogy megjön a serege, lehet, hogy nem tudjuk legyőzni, de magát elkapjuk. Mert ha a Földet nem is védhetjük meg, tuti, hogy bosszút állunk - mondta Tony, majd beleivott a kezében tartott alkoholba.

Loki fenyegetően közelebb lépett.

- Hogy lesz a barátainak ideje rám, miközben magával harcolnak? - kérdezte, majd a botját nekiérintette Tony miniatűr reaktorának. Nem működött.

Loki nagyot nézett. Ilyen még nem fordult elő. Megpróbálta újra. Semmi eredmény.

- Ez eddig bevált.

- Hát, van ilyen, hogy nem megy. Férfiaknál előfordul. Ötből egynél.

Loki dühbe gurult. Megragadta Tonyt a nyakánál fogva, és arrébb hajította.

- Jarvis... - nyögte a férfi - Most már lehet - mondta, és nagy nehezen feltápászkodott.

Loki ekkor újra megragadta a nyakánál, és felemelte.

- Mind elbuktok! E... - a mondatot már nem sikerült befejeznie, ugyanis a lábuk alatt megnyílt tűzkör elnyelte mindkettejüket.

Tony az ablakok és bútorok nélküli fehér szobába került. Loki félúton eltűnt. A férfi, mikor a padlóra érkezett, nem ütötte meg magát. A páncélja valahogy rá került.

- Jarvis! Hol vagyok?

- Nem tudom, uram. Mindössze annyi biztos, hogy már nem a Földön, és nem 2012-ben. A dátum szerint 2017 van.

- Te jó ég... Ki kell jutnom innen...

Tony huszonöt percen keresztül ostromolta a falakat, de mindhiába. Nem sikerült kitörnie.

Odakintről egy hang szólt be neki.

- Elég lesz, Tony, lemerül a páncél, és most nincs itt Thor, hogy feltöltse egy villámmal. Töltővel meg nem szolgálhatok.

Az ajtó előtt egy furcsa, tűzkörbe foglalt kapu jelent meg, olyan, mint amilyennel Tony is ide került. A Vasember közelebbről is megnézte.

- Jarvis, mi ez?

- Valamiféle dimenziókapu. Ennél többet nem tudok mondani - jött a válasz.

- Na, remek...

- Jöjjön, Mr Stark, nem várok önre egész nap. Meg amúgy is, sietnünk néne.

- Miért? - lépett át végre a kapun Tony. Egy kissé már őszülő, furcsa szektás ruhát, és egy köpenyt viselő férfival találta szembe magát.

- Mert hamarosan kezdődik a csoportos eligazítás. És, letelik a harminc perc, pontosan... - nézett az órájára - Két és fél perc múlva.

- Ez miért olyan fontos magának?

- A harminc perc?

- Igen.

- Majd megtudja. Most pedig jöjjön velem - nyitott egy újabb dimenziókaput, amin áttessékelte Tonyt.

Furcsa helyre kerültek. Mintha az ismert galaxis legszebb helyén lettek volna.

A férfi, mintha csak olvasott volna Tony gondolataiban, válaszolt - Pontosan ott vagyunk. 

Tony észrevette, hogy nincs gravitáció. Lebegett.

- Akkor nem kéne megfulladnunk?

- Nem igazán. Egy levegőburok veszi körbe ezt a helyet. Megnyugodhat.

- Amúgy, ki is maga?

- Igaz, elfelejtettem bemutatkozni. Dr Stephen Strange vagyok, a titkos tanok mestere.

- Köszönöm, máris okosabb vagyok - nevetett fel ironikusan Tony, de Strange csendre intette.

- És 3... 2... 1... Most - Stephen nyitott egy dimenziókaput, amiből egyenesen kizuhant Loki. Hogy a hatást fokozza, Strange egy padlólapot varázsolt az asgardi alá, és azon a ponton újraindította a gravitációt. Loki teljes erőből nekivágódott. 

Tony felvonta a szemöldökét. Stephen-t úgy tűnik, szórakoztatta ez a jelenet.

Loki felemelte a fejét, drámaian hátradobta a haját, és kiabálni kezdett.

- ZUHANTAM, HARMINC PERCEN ÁT!

- Ez most mire volt jó? - röhögte el magát Tony.

- Semmire. Csak Loki jövőbeli formáját már ,,megszívattam" így egyszer, és mikor idehoztam magukat, eszembe jutott, hogy a fiatalabb kiadása ezt még nem tudja. Ezért, gondoltam, megcsinálom újra ezt a klasszikust - nevette el magát Strange.

Loki nagy nehezen feltápászkodott. Ekkor, messzebb két kiáltás harsant fel.

- Azt a... Eiii!

- MERLINRE!

Mindannyian a jövevényekre néztek. Loki gúnyosan elmosolyodott, és Stephen felé fordult.

- Itt az első adag midgardi. Mit is mondtál, Strange, hányat várunk?

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top