- Amikor Kirké szigetén éltem, volt egy vendégünk. Mielőtt Percyvel odaérkeztetek, egy fiatalembert vetettek partra a hullámok. A napszúrástól és a szomjúságtól alig volt magánál. Napokig hánykolódott a tengeren. Magánkívül volt, de valami olyasmit makogott, hogy ő Athéné fia.

Reyna szünetet tartott, mintha Annabeth reakciójára várna. De Annabethnek fogalma sem volt arról ki lehetett a fiú. Nem ismert senkit a testvérei közül, aki a Szörnyek Tengerére indult volna, de a félelem menthetetlenül rátelepedett.

A szőlőindák árnyékai úgy  vonaglottak a földön, mint a giliszták.

- Mi történt a félistennel?

Reyna legyintett, mintha egyértelmű lenne a válasz.

- Kirké tengerimalaccá változtatta. Nagyon vad jószág lett belőle. De mielőtt ez megtörtént volna, egyfolytában a kudarcot vallott küldetéséről magyarázott. Azt mondta, Rómába ment, mert Athéné jelét kereste.

Annabeth megmarkolta a korlátot, hogy ki ne essen alóla a lába.

- Ezt mondta - folytatta Reyna, amikor észrevette, milyen hatást váltott ki a lányból - A bölcsesség lányáról beszélt, meg Athéné jeléről, és az óriások vesztéről. Vagyis ugyanazokat ismételgette, amit Ella. Te pedig továbbra is azt állítod, hogy a mai napig nem hallottad a próféciát?

- Tényleg nem, egészen addig, amíg Ellából ki nem bukott - Annabeth hangja gyenge volt. Nem hazudott. Nem ismerte a próféciát, viszont anyja megbízta Athéné jelének követésével. Amikor a zsebében lapuló érmére gondolt, szörnyű gyanú fészkelte be magát az agyába. Anyja maró szavai jutottak eszébe, és a rémálmai.

- Ez a félisten... mondott valamit a küldetésről?

Reyna a fejét rázta:

- Akkoriban nem sejtettem, miről zagyválhat, de később, mikor a Juoiter Tábor praetorává váltam, gyanakodni kezdtem.

- Gyanakodni? Mire?

- Van egy régi legenda, amit a Jupiter Tábor praetorai átadnak egymásnak. Ez adja meg a választ arra, miért nem dolgozhatnak együtt görögök és rómaiak. Ez lehet az ellenségeskedés oka. Amíg nem nem rendeződik a legenda által emlegetett számla, a rómaiak és a görögök között nem lehet béke. A legenda középpontjában Athéné áll...

Éles hang hasított a levegőbe. Annabeth a szeme sarkából villanást látott. 

Amikor megfordult, egy robbanás vájt újabb gödröt a fórumba.

Égő kanapé szállt a levegőbe. A félistenek ijedten szétrebbentek. 

- Megint az óriások? - kapott tőre után ösztönösen Annabeth, de csak a levegőt markolta - Azt hittem, legyőzték őket.

- Nem az óriások - szikrázott Reyna szeme - Becsaptál bennünket!

- Micsoda?! Dehogy!

De ahogy kimondta, az Argó II. újra tüzelt. A fedélzeti dárdavetőből lángoló lándzsa röppent ki, és a Szenátus Házának lyukas tetején beszállva felrobbant odabent. Az épület felvillant, mint egy töklámpás. Ha valaki odabent tartózkodott...

- Istenek, ne! - Annabeth olyan erős hányingert érzett, hogy majdnem ledöntötte a lábáról - Ez lehetetlen, Reyna! Soha nem tennénk ilyet!

A fémkutyák az úrnőjükhöz futottak. Annabethre morogtak, de közben bizonytalanul toporogtak, mintha vonakodnának rátámadni.

- Ezek szerint igazat mondasz - jelentette ki Reyna - Talán nem volt tudomásod az árulásról. De valaki még drágán megfizet ezért.

A fórumon egyre nőtt a pánik. Az emberek egymást lökdösték. Verekedés tört ki.

- Vérontás! - kiáltott Reyna - Meg kell állítanunk!

Annabethnek az a szörnyű érzése támadt, hogy talán most vannak Reynával utoljára közös nevezőn, aztán lefutottak a dombon.

Félúton lehettek a város felé, mikor a praetor egy halk sikoly kíséretében hirtelen eltűnt a szeme elől.

Annabeth megtorpant. Nem tudta, hogyan lehetséges ez. Mintha Reyna alatt megnyílt volna a föld. Talán Gaia szórakozik velük?

A lába alól hirtelen olyan hangok hallatszódtak fel, mintha tűz pattogna. Annabeth ijedten nézett le. A lába körül furcsa tűzkör képződött. Majd a közepe eltűnt. Annabeth lezuhant.

Szerencsére, hamar földet ért. Mindössze csak két métert zuhanhatott. Nagyjából. Annabethnek nem volt ideje megmérni. 

- Annabeth? Te hogy kerültél ide? - segítette fel a lányt Reyna.

- Fogalmam sincs, hogyan lehet ez lehetséges, mégis megtörtént. Valamiféle tűzkör jelent meg a talpam körül.

- Velem is hasonló történhetett. de nem vettem észre, csak valahogy véletlenül beleléphettem - Reyna idegességében az ujján lévő gyűrűt kezdte el tekergetni -  Mit gondolsz? Ennek lehet köze Gaiához?

- Nem tudok biztosat mondani. De, ez most nem lényeg. Ki kéne találnunk, hogy jutunk ki innen, aztán vissza a Jupiter Táborba.

- Igazad van - helyeselt Reyna - Lehet, nélkülünk romba dől Új Róma!

Végignézték a szobát, egy esetleges kiutat keresve. Nem találtak semmit. Csak egy bezárt, kilincs nélküli fehér ajtót, ami szinte teljesen beleolvadt a környezetébe, főleg, hogy a szoba, amibe kerültek, nem tartalmazott bútorokat.

- Na jó, én feladom - sóhajtott fel Reyna.

- Sose add fel a reményt, gyermekem - szólalt meg egy idős férfi hangja az ajtó túlsó feléről - Akkor se, amikor már a helyzet reménytelennek tűnik.

Annabeth szemei óriásira tágultak. A hang az apja helyett apjának érzett tanáráé volt, Kheiróné, a kentauré.

Az ajtó eltűnt. Ananbeth és Reyna óvatosan közelebb sétált. A másik szobában tényleg Kheirón állt.

- Gyertek be! - invitálta őket.

- Ismered? - nézett a lányra Reyna.

Annabeth bólintott - Reyna, ő itt Kheirón, a tanárom.

A praetor kissé bizalmatlanul méregette, de úgy tűnt, kezd megnyugodni. 

A két lány Kheirón elé sétált. Válaszokat követeltek. Annabeth ezt szóvá is tette.

- Kérlek, mondd meg, ha tudod, mit keresünk itt! 

- Igen. Már teljesen meg vagyok zavarodva - rázta meg a fejét Reyna.

- Csak türelem. Gyertek velem, a csoportos eligazítás pillanatokon belül kezdődik.

A kentaur elindult egy, a semmiből megjelent és kinyitódott ajtó felé, ami fehér fényt árasztott magából. Annabeth és Reyna már egy kissé feldúltan bár, de követték.

- De...

- Csak semmi de! - nézett rájuk szigorúan Kheirón, majd az ujjaival a homlokát kezdte masszírozni - Fáradt és ideges vagyok. Majd a többi Őrzővel együtt felvilágosítunk titeket. Lépjetek át a kapun! - a két lány megindult a fényesség felé - Ja, és igen, készüljetek fel rá, hogy lebegni fogtok!

- Hogy mi?! - kérdeztek vissza egyszerre, de már nem volt mit tenni: A fényesség beszippantotta őket, és - Annabeth szerint - a galaxis kellős közepén kötöttek ki.

Kheirón nem hazudott. Tényleg lebegtek. Nem volt gravitáció.

Annabeth előtt egy kisebb, várakozó tömeg tűnt fel. Első ránézésre nyolcan lehettek. Három lány (abból kettő már felnőtt nő), és négy fiú (belőlük egy már a negyvenes éveiben járhatott). Egynek viszont nem tudta eldönteni a nemét, mert fekete haja hosszú, vállig érő, dús volt, viszont a testalkata inkább férfias, mint nőies.

- Köszöntelek titeket a Nagy Őrzők tanácskozási helyén! - szólt a hátuk mögül Kheirón.