Azon a napon a történtek után, alig mertek szólni a többiek. Én sem tudtam nagyon. Egész végig Michael járt a fejembe, hogy átvert és játszott velem. Nem tudtam mire is volt ez jó neki. Nem tudtam nagyon másra gondolni. Gondolataimat Cordelia zavarta meg. Teát hozott nekem, hogy megnyugodjak. Éreztem magamon, hogy ideges vagyok és ezt ő is észrevette.

‒ Nyugodj meg. Senki sem neheztel rád. Az egy jövő és sok másféle létezik. Nem fog az megtörténni nem kell ezen rágódnod. ‒ Mosollyal az arcán simogatta a hátamat.

Örültem, hogy mellettem van, mintha az anyám lett volna. Sajnos egész életemben nem kaptam anyai szeretetet. Elhagyott engem, és még mindig nem tudom mi is lehetett az oka. 18 éves korom óta nem láttam őt, viszont nem bánom. Nagyon haragszom rá, amiért ott hagyott. Igazából, egyáltalán nem hiányzik. Sem ő sem az apám. Apám börtönben van és kitudja még meddig lesz ott. Még így sem hallottam róla semmi hírt, hogy 2018-at írunk. Nemi erőszak miatt vitték be. Földrajzot tanított egy kivételes középiskolában és megerőszakolta az egyik diákját. Részben az anyám hibája is, de főleg az apámé. Akkor változott meg ténylegesen minden a családban, amikor volt az autóbalesetem. Furcsa is volt, hogy azt nem látta, a múltamban, sem Cordelia, sem Mallory. Arról nem is szívesen beszélek, viszont, ha arra a napra visszagondolok teljesen homály az egész, mintha elfelejtettem, volna valami fontosat.

***

Gondolataimba merülve iszogattam a gyógyteát, amit Cordelia csinált nekem. Nagyon sokat beszélgettünk. Beszélt az ő családjáról (főleg az anyjáról, Fionáról) és a szemét volt férjéről. Én is nagyon sok mindent elmeséltem neki az életemről. Úgy éreztem bármit elmondhatok neki. Számíthattam rá és tudtam sosem hagyna cserben. Nagy nevetéseinket egy hatalmas kiáltás szakította félbe. Cordeliával egymásra néztünk és szaladtunk lefele. Amikor leértünk Cocot láttuk a földön feküdni és a többieket körülötte. Mallory teljesen nyugodtan letérdelve elé kezét suhintva, szétvágva a nyakát kivett egy kis ételmaradékot onnan. Mindenki ledöbbenve nézett, hogy mit is csinál a kis boszorkány. Zoe annyit tudott csak reagálni, hogy „Azt a kurva". Igazából mi sem tudtunk volna mást, mert ilyet, még senki sem látott (főleg én).

‒ Ez meg mi volt? ‒ Kérdezte ijedten Zoe. Mallory felnézett rá furcsa tekintettel.

‒ Én csak segítettem. ‒ Rántotta meg a vállát. Coco vett egy hatalmas levegőt és már teljesen jól volt.

‒ Még sosem láttam ilyen varázslatot. ‒ Mondta Zoe, majd segítettek Coconak felkelni a földről.

***

A fürdőszobába indulva Mallory körül jártak a gondolataim. Még a többiek sosem láttak ilyet és ez elég érdekes volt. Mire lehetett akkor még számítani? Michael is képes lehet erre? Neki elméletileg sokkal nagyobb az ereje, mint bárkinek. Mindenkin felülkerekedik, de ő nem hinném, hogy segítene bárkin. Megnyitottam a csapot a kádnál és vártam, hogy az egész megteljen vízzel. A tükörbe nézve elszörnyedtem a látványon. Látszik, hogy alig alszom mostanában, mert folyton csak kattog az agyam mindenfélén. Egyszerűen nem tudom kikapcsolni. Nem tudok pihenni. Amikor megtelt a fürdőkád belefeküdtem és behunytam a szememet. A meleg víz végig vándorolt a testemen és végre nyugodt voltam. Megpróbáltam nem gondolni semmire, de nem igazán ment a dolog. Arcomon lefolyott az első könnycsepp és azt követte ezer. Fájt amit Michael tett velem és, hogy belekeveredtem egy ilyen dologba. A boszorkányok és az Antikrisztus harcába. Kinek az oldalán kellene lennem?