Annyira megkértem Michaelt, hogy kísérjen haza még egyszer utoljára. Tudtam, hogy el fog menni ma vagy holnap este. Nem igazán akartam, de muszáj volt, neki nem itt van a helye. Nem ebben az időben. Mikor megálltunk a lakás előtt nehezen tudtam rá nézni. Mikor még nem fordultam meg, megszólalt.

‒ Ha mégis meggondolnád, magad tudod, hol találsz. ‒ Egy könnycsepp lecsordult az arcomon. Nem akartam megfordulni, de muszáj volt.

Mikor felé fordultam látta azért rajtam, hogy szomorú vagyok miatta, ezért közelebb jött és jó szorosan megölelt. Sosem gondoltam volna, hogy egy valójában gonosz embernek hitt személy ilyen kedves és érzékeny lehet. Hiszen ő a Sátán fia.

‒ Mennem kell. ‒ Suttogta a fülembe. Nehezen tudtam őt elengedni, de muszáj volt.

‒ Rendben. Hát akkor, viszlát, Michael. ‒ Mosolyogtam rá.

‒ Remélem majd még egyszer, azért találkozunk. Viszlát Josephine. ‒ Mondta. Bólintottam egyet, és csak úgy eltűnt a semmibe, mintha nem is lett volna itt velem. Elindultam a lépcsőn szomorúan.

***

A lakásomba belépve szépen nyugodtan leültem az ágyamra és indultam zuhanyozni, de megzavartak. Kopogást hallottam. Az ajtóhoz léptem, kinyitottam és egy nő állt ott. Meg sem várva, hogy beengedem-e csak úgy belépett.

‒ Szia Josephine. Az én nevem Cordelia és beszélnünk kell nagyon sürgős. ‒ Zihálva leült az egyik székre.

‒ Mégis miről lenne szó? Ki maga? ‒ Tettem fel a már jól ismert kérdéseimet.

‒ Cordelia Goode vagyok. A Legfőbb boszorkány vagyok New Orleansból és 2018-ból. Igen tudom meglepő. ‒ Mondta én pedig kicsit meglepődötten, de felnevettem.

‒ Annyira már nem meglepő ez az egész. Mit jelent az, hogy a legfőbb? ‒ Érdeklődtem.

‒ Azt jelenti, hogy több képességgel van megáldva, mint egy sima boszorkány. Nem lehet ez akárki. Most én vagyok az, aki ezt a pozíciót tölti be. Sajnos a felsőbbrendűség nem pusztán egy boszorkánnyal folytatódik, mivel idővel a következő generációs Legfőbb születik, és az egykori Legfőbb a hatalmát elkezdi átadni utódjának. Ennek eredményeként, amíg az új Legfőbb képességei erősödnek az egykori élettartama az akkori Legfőbbnek fokozatosan elhalványul az energiája, immunrendszerük elkerülhetetlen haláláig gyorsan elbomlik több szervi elégtelenség, betegség, cukorbetegség és rák formájában.

‒ Így már minden világos, de mégis miért keresett meg engem ezzel 2018-ból? ‒ Felállt a székből, megfogta a vállam és mélyen a szemembe nézett.

‒ Michael vissza fog térti 2018-ba, hozzánk. Szükségünk van rád Josephine. Segítened kell nekünk elpusztítani őt. ‒ Teljesen ledöbbentem. Miért is kéne Michaelt elpusztítani?

‒ Miért kéne nekem ilyet csinálnom? Michael igazán rendes ember. ‒ Nem ismerte úgy Michaelt, mint én.

‒ Nem ismered őt Josephine. Egyáltalán nem. Annyit tudsz, hogy ő az Antikrisztus. A földet meg leigázza teljesen. A földdel együtt minket is és téged sem hagyna ki. ‒ Már tényleg nem értettem semmit. Kinek kellene hinnem?

‒ Azt sem tudom, mikor indulna el. ‒ Vontam meg a vállam. Mit kellene tennem? ‒ Most ha hinnék is magának, semmim nincs. Nem vagyok boszorkány, nem vagyok Isten sem. Én elkezdtem benne bízni és nyugodtan engedtem el. Most menjek vissza vele 2018-ba, és miért nekem kell elpusztítanom? ‒ Emeltem ki a nekem szót a mondatomba.

‒ Igen ezt kellene tenned, ha hiszel nekem és jobban teszed. Lehet, először jónak tűnik. Én is azt hittem, de nem az. Megjátssza magát minden téren. Ő gonosz és élvezni fogja, hogy leigáz mindent.

‒ Nem tudom, hogy már mit higgyek. Sajnálom Cordelia. ‒ Ültem le az asztalhoz.

‒ Képes vagy rá Josephine. Lehet nem szeretnéd, de megmentenéd vele az egész világot. Megéltük már a világvégét. Most lett egy esélyünk, amivel ezt visszafordíthatjuk. Kérlek, élj a lehetőséggel! ‒ Az egész beszéde alatt a kezemet fogta és kezdett meggyőzni.

‒ Rendben, elmegyek vele. Mikor fog indulni? ‒ Kezdtem kisebb nagyobb dolgokat pakolni. Cordelia megrázta a fejét és egy kis varázslattal mindent bele tett egy kisebb bőröndbe.

‒ Tíz perc múlva fog indulni. Nem érnél oda időbe, szóval oda viszlek. ‒ Megfogtam minden cuccomat és vártam, hogy Cordelia varázslattal oda repítsen minket. Erősen megfogta a kezemet és egyik percről a másikra már Michael lakásánál voltunk.

‒ Ne feledd, mi nem beszéltünk most. Csak annyit mondj neki, hogy meggondoltad magadat. Találkozunk 2018-ban. Viszlát Josephine. ‒ Egy szempillantás alatt eltűnt. A szívem nagyon gyorsan dobogott. Nem foglalkoztam vele, elkezdtem futni. Tudtam, hogy nagyon sietnem kell. Két percem volt összesen, mielőtt elindult volna.

***

Mikor megálltam utána ordítottam. Meglepődötten megfordult. Mikor meglátta, hogy én vagyok az fülig ért a szája. Még mindig kételkedtem egy kicsit Cordelia szavaiban, de úgy voltam vele, hogy meglátjuk.

‒ Michael! Meggondoltam magamat. ‒ Mondtam, s elismerően bólintott. Megfogta a kezemet és máris máshol voltunk. Egy iskolaféleségben találtuk magunkat.

‒ Ez az iskolám Josephine. A Hawthorne Iskolája Kivételes Fiatalembereknek. ‒ Tehát boszorkány iskola.