Miután Joe úgymond bókolt Charlie-nak és a szeplőinek, megint csendesen teltek a percek. Joe tudta, hogy a lány mennyire zavarba jött miatta, pedig tényleg nem akarta, hogy kellemetlenül érezze magát. De akkor sem bírta ki, hogy ne mondjon valami dícsérő szót rá. Pedig tényleg soha nem volt ilyen. Természetesen, mint a legtöbb angol férfi, ő is felettébb udvarias és kedves volt mindenkivel, de ez most más volt. Habár próbált ugyan olyan lenni Charlie-val, mint bárki mással, akivel együtt dolgozott, de ebben az esetben mégis máshogy viselkedett. Hiszen nem bírta róla levenni a szemét azóta, hogy először találkoztak pár napja. Azóta rengeteget gondolt a lányra, és maga sem értette, hogy mi történik vele. Lassan már nevetségesnek találta a helyzetet, főleg mikor a szabadnapjain azon ostorozta magát, hogy miért nem kérte el a lány számát. De mégis mi oka lett volna rá? Mit mondott volna neki? Miért akarja felhívni? Egyik nap rákeresett a közösségi oldalakon is, és habár megtalálta Charlie Instagram fiókját, nem volt bátorsága bejelölni őt. Úgy gondolta, hogy a lány furcsának vagy tolakodónak tartaná emiatt. Főleg, hogy Joe-nak alig volt pár követője, képe pedig egyetlen egy sem. Szóval csak maradt annyi, hogy jópár percet eltöltött azzal, hogy Charlie képeiben gyönyörködjön. Mert habár nem volt belőle sok, de annál szebbek voltak. Legtöbb fotón egy másik lánnyal, Lola-val volt. Joe egyből rájött, hogy ő lehetett az, akinél dolgozott Charlie az itteni munkája előtt. Szép lány volt ő is, de mégsem tudott másra koncentrálni, mint Charlie-ra. Gyönyörű volt azon a pár képen, de élőben még szebbnek látta. Éppen ezért nem is tudott tőle elszakadni ezen a reggelen sem. Folyton a lányt bámulta, ha nem szemtől szemben, akkor a nagy tükrön keresztül, és próbálta úgy csinálni, hogy Charlie ezt ne vegye észre. Több-kevesebb sikerrel ezt össze is tudta hozni, de Charlie többször kapta azon, hogy őt bámulja. Ettől persze a lány nagyon zavarban érezte magát, Joe-nak viszont nagyon tetszett a helyzet. Örömmel látta, hogy ilyeneket tud kiváltani belőle.

Amint készen voltak a hajjal és a sminkkel, Joe-nak át kellett mennie a stylisthoz, hogy felvehesse az első jelenethez tartozó ruháját. Charlie erre az időre egyedül maradt, így volt alkalma rendbe tenni a felfordulást, ami a munkája után maradt.

- Szia! - szólította meg egy idegen hang a háta mögül.

- Ó! - futott fel Charlie szemöldöke - Szia!

- Charlotte, ugye? - kérdezte a lánnyal szemben álló, rövid, barna hajú fiú. Arcán alig látható borosta volt, szemei pedig a kék árnyalatában pompáztak. Charlie-nak sokkal inkább tűnt szürkének ez a szín. Látta már korábban is a fiút, legalábbis a mai nap folyamán, nem pedig hétfőn.

- Csak Charlie. - mosolygott kedvesen a lány.

- Én Aidan Lewis vagyok. - nyújtotta felé a kezét, amit Charlie egyből el is fogadott - Csak köszönni akartam. Együtt fogunk dolgozni a forgatások alatt, maszkmester vagyok, és legtöbbször azoknál a jeleneteknél leszek jelen, ahol te is. Josie-val és Claire-rel vagyok egy csapatban. - mutatott a két lány felé, akik éppen egy-egy gyerekkel foglalkoztak. Charlie a többi színésznek még nem tudott bemutatkozni, de mindenképp időt akart majd szakítani rá. Szeretne jóban lenni az összes itt dolgozóval, és az eddigiek alapján ez nem is lesz olyan nehéz, ha mindenki ilyen kedvesen viselkedik majd, mint a már megismert emberek.

- Nagyon örülök, Aidan. - bólintott Charlie, majd visszahúzta a kezét a teste mellé, ami talán túl sokáig időzött a fiú kezében.

- Hallottam, hogy legtöbbet Joe Quinn-nel fogsz dolgozni. - folytatta Aidan.

- Igen. - helyeselt Charlie - A gyerekekkel és vele.

- Ismersz már mindenkit?

- Közel sem. - nevetett zavartan a lány - Igazából Joe és Amy kivételével még senkivel sem beszélgettem. Csupán pár szót.

- Értem. - mosolyodott el a fiú - Figyelj! Holnap péntek, és mivel másnap nem lesz munka, páran beülünk egy bárba iszogatni meg beszélgetni. Úgymond megünnepeljük a forgatás első napját. Szoktunk ilyet néha, és nem tudom, hogy hívott-e már valaki...

- Nem. Nem hallottam róla. - tekerte a fejét a lány.

- Hát, akkor én most hívlak. - nevetett fel Aidan - Örülnék, ha eljönnél.

- Jól hangzik. - bólintott egy kis gondolkodás után Charlie. Elvégre soha semmi dolga nincs péntekenként, illetve mivel minden héten csak a szombati napjuk szabad, az összes többin forgatások vannak, ezért jó ötletnek tartotta, ha elmegy. Hiszen ez egy jó alkalom lesz kicsit jobban megismerni mindenkit, és talán pont egy ilyen este kell ahhoz, hogy még jobban csapattagnak érezze magát.

- Remek! - csapta össze a kezeit a fiú, majd Charlie felé nyújtotta a telefonját - Írd be a számodat, és elküldöm majd a helyet üzenetben.

- Oké. - vette el a készüléket, aztán gyorsan bepötyögte a telefonszámát.

- Jól van, Charlie. Most vissza kell mennem dolgozni. - mutatott hátra Josie és Claire felé, akik mindketten feléjük nyújtogatták a nyakukat - De ha bármiben segítségre van szükséged, nagyon szívesen állok a rendelkezésedre.

- Köszönöm. - hálálkodott Charlie, majd nagy mosollyal az arcán engedte útjára a fiút. Igazán örült neki, hogy ilyen kedvesen viselkedik vele mindenki, és habár nem volt mostanában az a bulizós fajta, úgy gondolta, hogy nagyon jó lesz elmenni erre az úgymond csapatépítő tréningre.

Miután Charlie rendet rakott és összeszedte a szükséges kellékeket, táskájával felszerelkezve elindult a forgatásra, amihez szerencsére nem kellett sokáig mennie. A mai napon ugyanis helyben fognak forgatni, nem pedig külsős helyszínen. A forgatókönyv szerint ez lesz Joe első jelenete, amiben Eddie Munson-t kell alakítania. Az iskola menzáján játszódik majd, legfőképpen új színészekkel és rengeteg statisztával a háttérben. Habár fel volt készülve rá, de Charlie kissé meglepődött, mikor odaért a helyszínre. Persze, vett már részt forgatáson, de ehhez hasonlón még soha. Az a nagy sürgés-forgás, ami ott fogadta, először ijesztő volt számára, de aztán izgalom fogta el, mikor belegondolt és rájött, hogy éppen hol van. Mert ez bizony a legjobb hely volt, ahol csak lehetett. Ez az álommeló, amire mindig is vágyott, és ez napról-napra egyre biztosabb lett számára.

Megkeresett pár ismerős arcot a tömegben. Odament, ahol Amy és a csapata állt, mellettük a színészekkel. Finn Wolfhard-ot és Gaten Matarazzo-t felismerte, ők alakították Mike-ot és Dustin-t a sorozatban. Charlie pedig különösen kedvelte az utóbbi karaktert. Amiatt pedig nem kellett aggódnia, hogy ez a való életben másképp lesz, ugyanis a két fiú nagyon kedvesen köszöntötte, és megelőzték Charlie-t a bemutatkozás során.

Miközben Amy és a csapat többi tagja a gyerekekkel foglalkozott, Charlie megtalálta a tömegben Joe-t is. A fiú, amint észrevette őt, megindult felé.

- Izgulsz? - nézett végig rajta Charlie mosolyogva, ugyanis a fiú a kezeit tördelve álldogált előtte.

- Egy kicsit igen. - vallotta be Joe.

- Minden rendben lesz. - próbálta bíztatni Charlie, miközben elé lépett, és egy nagy sminkecsettel felvitt egy kis púdert a fiú orrára, hogy ne csillogjon a felvételeken.

- Honnan vagy benne ilyen biztos? - pillantott le rá kérdőn. Joe-nak nagyon tetszett, hogy alacsonyabb nála a lány, még ha nem is olyan nagy mértékben.

- Én vagyok a sminkesed. - rántotta meg a vállát Charlie. Próbált játékos lenni a fiúval, de mikor mosolyogva a szemébe nézett, a lazaság teljesen eltűnt.

Igaz, Charlie kezei közben dolgoztak, de a két fiatal egy darabig csak bámult egymásra. Joe apró mosolyra húzta a száját, eközben a lány a szája belsejébe harapva próbálta visszatartani azt, hogy megint zavarba jöjjön. Próbálta nem kimutatni, hogy mire gondol éppen. Ugyanis nem tudott másra figyelni, csak arra, ami általában minden egyes alkalommal lekötötte a figyelmét. Azok a gyönyörű, barna szemek, amik szinte pislogás nélkül őt fürkészték.

- Kész is. - mondta halkan a lány, mikor végzett a smink kiigazításával, és gyorsan el is fordult a táskája felé, hogy Joe ne lássa a kippirosodott arcát, amit csak nem sikerült visszatartania.

- Kívánj sok sikert. - mondta tovább mosolyogva a fiú, aki persze tisztában volt azzal, hogy Charlie miért kezdett babrálni a táskájával. Hiszen nem először próbálta elterelni a figyelmet ezzel a kis trükkel.

- Sok sikert. - fordult újra felé a lány. Még mindig kicsit elvörösödve, de azért küldött a fiúnak egy bíztató mosolyt, mielőtt az útnak indult volna a kamerák felé.